2013. július 23., kedd

Milyen típusú érzelmi evő vagy?


Mr. A mindig azon mosolyog, hogy az első, amit csinálok egy újsággal, hogy elolvasom benne a képregényt. A második, hogy kitöltöm a teszteket. Mivel előbbi nincs a Pszichében, az utóbbit választottam tegnap, mert valami agyzsibbasztásra vágytam.

Persze tudom, hogy egy ilyen teszt hogy működik, és furcsa, hogy ami nulla pontos lett, azt a főiskola utolsó két évében műveltem. Viszont, elolvasgatva, hogy melyik „milyen”, volt benne némi igazság.
Ami első helyen végzett, az 100%-ig igaz rám, bár egy tányér bolognai spagettit nem fogok megölelni, hogy „this is a beginning of a beautiful friendship”.

A cikk bevezetője szerint, öt alaptípus létezik, amiben testet ölt eddigi életünk, a belső világunk, gondolataink, társas kapcsolataink.
Őszintén feleltem a kérdésekre, és őszintén remélem, hogy ezt az újságot senki sem fogja megtalálni… mármint, amiben ikszelgettem.

Azért kommentálom is dőlt betűvel.


Első helyen végzett: Az önbecsülési evő

Ennél a típusnál olyan emberről van szó, aki az ételt barátként, társaságként és szórakozásként használja. Az önbecsülési evőnek nehézségei vannak a kapcsolatokkal. Gyakran jobban viszonyul az ételhez, a könyvekhez, az állatokhoz és a filmekhez, mint más emberekhez. Úgy érzi, hogy nem értik meg, és megbántották őt azok, akik elutasították vagy elhagyták. Sok önbecsülési evő érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás áldozata, és már kora gyerekkorában megtanulta, hogy ne bízzon másokban.
Az önbecsülési evők étellel és súllyal kapcsolatos küszködéseinek nagy része három problémából fakad:
1 Nem képesek elviselni a gondolatot, hogy elveszítik legjobb barátaikat: az ételt. Ha nem használhatják bátorításként, társaságként és vigaszként az ételt, akkor kihez vagy mihez forduljanak?
2 Általában olvasottak és tájékozottak, mégsem hiszik el, hogy rendelkeznek az egészséges életmód megvalósításához szükséges állóképességgel vagy türelemmel. Tehát meg sem próbálkoznak vele.
3 Erősen kritizálják magukat a falásrohamokért és a szégyennel küzdenek. Kevés az önbizalmuk, és mélyen azon tűnődnek, hogy mi a baj velük. Ilyenkor azzal büntetik magukat, hogy addig tömik a hasukat, amíg az meg nem fájdul. Nem hisznek abban, hogy megérdemlik az egészséges és fitt testtel járó előnyöket.

Megjegyzésem: tény, hogy jobban szeretem az állatokat, mint az embereket, ám erre megvan a magam oka. A könyveket is jobban bírom, de legalább én ezt vállalom. Kimondottan nem vettem észre, hogy akkor eszem, ha bánt valami, de gondolom ezt  a második helyezettek miatt nem tűnik fel. Ha elvesztem az ételt, nem rogyok össze. Eleget éheztem már ahhoz, hogy ezt tolerálni tudjam.

Holtversenyben végeztek:

A)A rohamszerű nagyevő
A rohamszerűen habzsoló embernél bizonyos ételek váltják ki a túlevést. Az ellenállhatatlan fogások általában finomított lisztből vagy cukorból készülnek, ilyenek az édességek, a tészták és a kenyerek. Egyes szakértők úgy vélik, a rohamszerű nagyevő a magas glükóztartalmú ételek fogyasztása által kiváltott vércukorszint-ingadozás eredményeként lesz szorongó. Ez a szorongás egy falási ciklushoz vezet, hogy enyhítse a helyzetet.

Megjegyzés: ez egyenlő azzal, hogy kaja után boldog/szomorú vagyok?!

B)A hangulati evő

Ez a típus erős érzelmekre reagálva eszik túl sokat. Gyakran rendkívül érzékeny ember, aki nagyon részvétteljes és empatikus másokkal szemben. Általában valamilyen segítő szakmában dolgozik, például tanítással, tanácsadással vagy gyógyítással foglalkozik. A hangulati evőt annyira elárasztják a másoktól átvett érzelmek, hogy a saját lelki életét gyakran elhanyagolja. Az is lehetséges, hogy képtelenségnek érzi azt a lehetőséget, hogy saját erős érzelmeivel is foglalkozzon eleve zsúfolt programjai mellett. Tehát falatozik annak érdekében, hogy növelje érzelmi teherbírását.
Bár nagyon ügyesen gondoskodik másokról, időnként teljesen háttérbe szorítja magát. Ez a felismerés néha felzaklatja, mivel ráébred, hogy minden munkát ő végez el, és az ő szükségleteire senki sem figyel. Ilyenkor úgy gondolja, nem becsülik meg, és megsértődik. Frusztrációját az általa ismert legjobb módszerrel vezeti le, azaz evéssel.

Megjegyzés: ezt mind-mind igaz, viszont, sosem menekültem az ételbe azért, mert éppen a barátnőm átélte aktuális brainstormingját.

C)A lavinaszerű evő
Gondolj egy hógolyóra, amely lefelé gurul a hegyoldalon, egyre nagyobb lesz a lendülete és a mérete, és máris el tudod képzelni a lavinaszerű evő stílusát. Az ilyen ember elhatározása, hogy ragaszkodjon valamilyen egészséges étkezéshez és edzésprogramhoz, rettenetesen ingadozik, mert fogyási erőfeszítései külsőleg motiváltak. Azt állítja, hogy diétázik, valami külső indítékra reagálva, mint például egy fénykép, a házastársa egy megjegyzése vagy egy túl szoros farmernadrág. Ám ezek a külső motivációs források nem képesek biztosítani a tartós érkezési szokásváltozáshoz szükséges ösztönzést.
Számára mértékletes ízekben gazdag, alacsony zsírtartalmú étrend ajánlott.
Hasznos az ételek utáni sóvárgás értelmezése, mert ezzel fenntartja a belső motivációra irányuló koncentrációját, és ráébred a sóvárgás érzelmi jelentőségére.

Megjegyzés: Oh, hányszor mondtam, hogy „majd holnaptól”! Aztán tartottam, ameddig tartottam. Utána nem, aztán megint. Igazán, nem találok semmi olyan motivációt, amiért azt mondanám, hogy lemondok egy muffinról az almáért.

Nulla pontos lett: A stresszevő
Az ilyen ember a feszültségre reagálva eszik túl sokat. Két életterület váltja ki ezt belőle: sikertelenség a munkában és az elégedetlen szerelmi élet. A stresszevők sokféle étel után sóvárognak, amelyek mindegyikét intuitív módon úgy választják meg, hogy csillapítsa feszültségüket és frusztrációjukat. Alkoholra vágynak, hogy kezeljék örökké feszült idegeiket, kávéra és kólára, hogy felpumpált lelkesedésüket és energiájukat csitítsák, csokoládéra, hogy a szerelmi csalódásaikat enyhítsék, kenyérre és tejtermékre haragjuk oldására.

Megjegyzés: mondom én, hogy ennek is kellett volna legalább egy pontot kapnia! Ha szomorú vagyok, akkor tényleg szoktam csipegetni. Bár inkább a stresszt úgy jellemezném, hogy amikor vizsga miatt ideges vagyok, akkor megy lefelé a rágcsa, viszont, ha szerelmi bánatom van, akkor ember legyen a talpán, aki kaját tukmál belém. Ha nyugvó pontra érkezem, akkor viszont, ide mindent!

Most megyek, és a nagy izgalomra feltúrom a hüttőt valami reggel után kutatva.

A típusok leírása a Nők Lapja Psziché Nyári extra számában jelent meg (IV. évfolyam, különszám, 32-35. oldal)

Ti melyik típusba sorolnátok magatokat?

2 megjegyzés:

  1. Én...hát úgy igazából egyik se illik rám, de kezdek aggódni mert a hét folyamán már 4 tábla csokit megettem, úgyhogy a közel múltban nem hogy szerelmi életem, de életem se volt, mert készültem a vizsgára...ami miatt meg nem idegeskedtem...:o
    Lehet, hogy előre jósolom a csoki evéssel a gondokat?XD

    Egyébként jó poszt lett! :)
    Sajnálom, hogy az utóbbi időkben lemaradtam rólad, de visszaolvasgatok szépen mindent...:D

    VálaszTörlés
  2. Ha vizsgára készülsz, vagy tanulsz, akkor ne lepődj meg, hogyha többet eszel, mint a szokásos, vagy inkább édességet, cukros dolgokat kívánsz, mert az agymunka jobban igénybeveszi a szervezetet. Kell az energia, hogy folyamatosan fenntartsd a figyelmedet a tanulásra, koncentrálásra.

    Semmi gond. :))

    VálaszTörlés