2013. július 7., vasárnap

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7.: Útvesztő


Na, ne már! Mindjárt vége. Totál le vagyok lombozódva, mert olyan, mintha én is elballagnék velük. Teljesen rossz hangulatom van/volt. Egyrészt, mert nem bírtam ki a fogadalmamat – hogy mást olvasok kicsit, hogy lassabban teljen. Azért volt egy Káoszt-kötet -, másrészt, mert „szerettem ide járni”.
Jobban megvisel ez, mint a tényleges gimis utolsó évem.

Ööööö… mivel felrémlett egy halom dolog az életemből, ezért a poszt végén lesz egy kis memoár az én életemre nézve. Rám jött a nosztalgiázhatnék, na.

Plusz, eddig a könyvig fel sem merült bennem, hogy egyszer a végére érek.


A szerzőről

Ifjúsági bestseller szerző. 1985. április 22-én született Budapesten. Első regényét 18 évesen írta, Remek! címmel, mely 2005-ben jelent meg. A Szent Johanna gimi ijfúsági regénysorozatának első kötete 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában.


Fülszöveg
Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük?
Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás)
Ám a 12/B., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…

Kedvenc idézete(i)m
1)
85 napja elment. Elvileg ezt már fél lábon is kibírom. De vajon, miért kéne fél lábon kibírnom? Egyáltalán, milyen hülye kifejezés ez?

2)
(…) kérdezte, rákulcsolva az ujjait az enyéimre. Bár már kilenc hónapja járunk, az érintésétől még mindig liftezni kezd a gyomrom és sokkal szaporábban ver a szívem. Jó dolog ez a szerelem és boldogság, függetlenül attól, hogy tachikardiás lettem tőle.

3)
Égi jelre vártam? Klassz. Ez olyan jel volt, ami konkrétan homlokon csapott.

4)
-Szóval, azért ültök le filmet nézni, hogy bőgjetek? (…)
-Igen.
-És szerinted ez normális?
(…)
-Aha. Na, és min sírtok?
-Hát, Virág a Hair végén (…) Én a Vágy és vezeklést szoktam kicsit megkönnyezni.
-Ha ezeket meg kéne néznem, én is bőgnék.

5)
Nem jövök ki túl jól ezzel a fél 18 éves korral. Túl szélsőséges. Az egyik pillanatban lehetek gyerek, tervezgethetek egy táncot vadul zakatoló szívvel, a következőben pedig, mindenki elvárja tőlem, hogy hirtelen nőjek fel, azonnal mondjam meg, hogy mihez szeretnék kezdeni az életben, mik a céljaim, illetve miért nincsenek céljaim. Teljesen kusza az egész, sosem éreztem még ennyire kettős személyiségnek magam (…)

6)
-Hát, akkor jó vásárlást (…)
-Kösz. Mindig jól sül el. Fél óra után szenvedek. Egy óra után végiggondolom az életem. Másfél óra után meg akarom ölni magam. És olyankor átmegyünk a második üzletbe.

7)
(nem szeretem hosszan bámulni a Facebook-falam, mert úgy érzem, percenként esik tőle az IQ-m)

8)
Valamiért úgy van, hogy ha felmerül egy kínos téma, akkor utána olyan, mintha követne minket. Hirtelen mindenhol célzásokat és jelzéseket veszünk észre, ilyen poénokat hallunk, meglátjuk egy újságcikkben, de még a tévében is.

9)
(…) ha valakik szeretnének kommunikálni, akkor kommunikálnak. Nem szakad meg a kapcsolat, nem ritkulnak a levelek, nem felejti el az ember a másikat. Csak akarni kell.

Vélemény
Először is, Ricsi és Virág az általam leginkább kedvelt figura a könyvben! Ricsinek a „szerelmi vallomása” annyira, de annyira aranyos és őszinte volt, hogy az egész sztorit magasan veri, már ami a szerelmeket illeti ebben a könyvben.

Kinga ésszerű, mint mindig, és ahogy kezeli a helyzeteket, az tiszteletreméltó. Szerintem nincs ilyen ember, legalábbis, én még nem találkoztam ilyennel.

Jó volt olvasni, hogy nem csak mi voltunk anno olyan pánikban, hogy úristen érettségi, meg szalagavató, meg továbbtanulás. Ez a totális tehetetlenség állapota.
Mindezzel együtt Reni néha idegesített, és azért jó, hogy nem ő dönt bizonyos kérdésekben, főleg, amelyek őt érintik, mert drasztikus elképzelései vannak a világról annak ellenére, hogy okos, olvasott… kár, hogy emellett nem reális. Az eszét kívül hordja, és úgy hívják, Kinga.

A szülők jóakarása néha a leghülyébben jön ki, ezt aláírom, és Reni szüleit is megértem, miért reagáltak úgy, ahogy. A tanárokat már kevésbé, mert mindenkiben van egy olyan, hogy „legalább neki jöjjön össze”, és mindenki „csak jót akar”. Kötelességnek és kötelezettségnek tűnik mindez, megvannak a jó és az árnyoldalai is persze. Ne hagyják teljesen egyedül dönteni, de azért legyen némi beleszólása. Így lenne fair. – Nekem van olyan ismerősöm, akinek a sorsa már a születésénél eldőlt, és nem is tud róla. Vagy, ha igen, akkor nem érdekli, értékeli, vagy egyszerűen, nem fogja fel.

Amikor meg az ember szerelmes, nem tud odafigyelni szinte semmire se. Főleg az első szerelemnél. Olyan lassan oszlik az a bizonyos – általában rosszkor jött – köd, hogy wááá!

Cortez a rosszfiú, aki mintapasi. No comment.
Az még oké, hogy hagyja, hogy tanuljon, meg próbálja nem akadályozni az eddigi ritmusában, de hogy nem is kezdeményez a barátnőjénél, az nekem kicsit furcsa. Vagyis inkább nem életszerű. Mert jó, hogy vár egy ideig, és nem ront ajtóstul a házba, de nem hiszem el, hogy egy hormontúltengéses kamasz így tartja magát.

Gábor és Kata <3

A csínyek nagyszerűek. De valami baj van. Shakespeare 75. szonettjét kívülről felmondtam Mr. A-nak, amikor olvastam a könyvet. Honnan maradt ez meg a fejemben?!

Értékelés
10/10
Lehet erre mást adni???

Olvastátok már?
Vélemény?

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Eddig a könyv, és most az, ami még plusz, mert bazgatja a fejem, és félek, hogy ha nem jön ki, nemes egyszerűséggel kipukkadok. Jórészt az járt a fejemben, hogy én hogy voltam a szalagavatóval, a plusz tárgyakkal?

Eszembe jutott, hogy egyszer még valamikor – talán kilencedikben – írtunk levelet a majdani önmagunknak, hogy lássam most, akkor mi akartam lenni. Negyedikben ezek a borítékok nem kerültek elő, úgyhogy majd valami régész jót fog ezen mosolyogni, vagy mi ezzel okozunk majd neki fejfájást.
Azóta persze elfelejtettem, mit írtam, de biztos nem azt, amiben most vagyok.

Mi legyen a tárgyam? Ezen a kérdésen viszonylag hamar áthaladtam. A biosz tanár nem volt szimpi, még egy nyelv nem kellett az angol mellé, kémia és fizika… hiába voltam jó belőlük, nem kellett még a hátam közepére se. Maradt a földrajz.
Amúgy PVO óránk nem volt. Néha megkérdezte az ofő, hogy merre tovább, meghallgatta a szokásos vitriolt azoktól, akiket imádott, és kábé itt ki is fújt a dolog.
Jah, és teljesen egyedül döntöttem.

Az, hogy valaki egy évet kihagy, megértem. Én is így tettem, mert úgy éreztem, 18 évesen, még nem tudtam, mi akarok lenni. Túl sok minden érdekelt ahhoz, hogy áldásomat adjam egy szakra. Viszont azt sajnálom, hogy hallgattam a szüleimre OKJ választás kapcsán, és nem a saját fejem után mentem. Most már látom, hogy az hiba volt. Sok idegőrléstől megkíméltem volna magam.

Szalagavatós tánc. Ja, persze. Szép is lehetne. Ha a tanárunk nem egy kétballábas, kiégett, „ki ha én nem” nő lett volna. Az meredek volt, hogy 45 perc alatt elfelejtette a koreográfiánk elejét. A keringő nem volt gáz. Az osztálytánc annál inkább. A fiúk egyből szanálták belőle magukat. A lányok maradtak. Én akkor léptem le, amikor beszólt egy olyat nekem, amit most nem írok le, és hozzátette: „hihetetlen, hogy ezek a rockerek mennyire nem tudnak mozogni”. Egy részét vittem magammal a fizetésének, mert kiszálltam. Élesben kiderült, hogy jobb volt ez így, mert égés volt. Pech.

A másik nevetséges dolog a szalagtűzős kosztüm volt. Minden lány prüszkölt, hogy de fekete ne legyen, mert az kriptahangulat. Lett szürke úgy négy hónapnyi háború után. Jött a milyen színű legyen a blúz kérdés. Arra rávágták, hogy fekete. Ki érti ezt?
Úgyhogy, lányok álltak szürke kosztümben és fekete blúzban, a fiúk fekete-fehérben, és narancssárga nyakkendőben. A vonuló zenénk Pink Floyd: Brick in the Wall volt, a szalagtűző pedig az Őrdögűző zenéje.

Amúgy hiányoznak azok az évek. Főleg Anna, Viki és Halász. Utóbbi kettő nagyon!!! Vikivel néha beszélünk, már , amikor ír. Halász viszont… na, őt nem értem, miért tűnt el az életemből anno, de biztos.

Megyek, már csak nyolcvan oldal van a 8/1-ből. :D
Majd ma még jövök eggyel!

PS.: "rocksztár leszek, fát nevelek" XD

6 megjegyzés:

  1. szia Dóri!
    Élek, jól vagyok, csak lusta vagyok 1 egész mailt írni, jó lenne már találkozni!
    de téged mindennap olvaslak!
    ui: Anna férjhez ment múlt szombaton, a Halásszal én is 3 éve taliztam utoljára, valahol Vecsésén lakik.
    puszi Viki, Levente és Lénárd

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)

    Köszi ezt az infóáradatot. Annak örülök, hogy olvasol. Majd összehozunk valamit.

    Puszi,
    D.

    VálaszTörlés
  3. Na igen, nekem is ez volt a fura, hogy Cortez miért nem próbálkozik be legalább egyszer-kétszer. Szerintem az lett volna a normális. Ez igy kicsit túlideológizált, tökéletes, romantikus kamasz fiú, és ilyen nincs.

    Jó volt a te dolgaidat is olvasni. Én már nem is emlékszem az enyémekre... csak az rémlik, hogy nekünk is baromi hosszú vita volt a ruhán. És a végén 5 féle helyen vettük meg, és nem is hasonlított egymásra mindenkié.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cortezben számomra ez ambivalens, hogy ő a "menő srác" - mitől az??? -, ugyanakkor szépfiú is, és Virág szavaival élve, oan nagyon rendes. Nem azt mondom, hogy rontson ajtóstul a házba, de volt egy Cortez szintű ismerősöm, és ő nemes egyszerűséggel, megkérdezte a nagymamáját, hogy mehetnének-e oda. A lány meg pánikolt, mint annak a rendje. Nem volt, talán még egy kísérlet, hogy hátha, aztán csend lett a dolog körül. De még ő is próbálkozott egyszer-kétszer.

      Szerintem eleve romantikus kamaszfiú nincs. :S
      Ennyire meg, pláne. Végeztem a nyolcadik rész első felével, és kicsit prüszköltem, de erről majd a következő bejegyzésben.

      Én csak az egész alatt rém idiótának éreztem magam. Főleg a marakodás részén, mivel érdemi okok senkinek sem hagyták el a száját. :D:D:D
      Kár, hogy ezt a beszámolót rövidre kellett vennem, pedig anekdotáztam volna szívesen egy sort. :)

      Törlés
    2. Igen, ez elég jó kérdés, hogy Cortez mitől is menő? Hogy menő ruhákat hord? Hogy bármit megenged magának, tanárokkal másokkal szemben? Ugyanakkor valóban durva dolgot sosem csinál... érdekes...

      Igen, én sem gondolom, hogy feltétlen ajtóstól kéne a házba rontani, de ott van Reni, aki mindenen pánikol, beszarik tőle, majd pont egy ilyen szűz kislány fog kezdeményezni végül? Ha hűek lennének ilyen szempontból a karakterek, akkor soha nem feküdnének le egymással ;) Szerintem igen is kell fokozatos buzdítás, vagy apróbb próbálkozás időnként, hogy egy ilyen lány végül ne azon stresszeljen, hogy lehet hogy nem is kell a fiúnak. Én biztos azt gondolonám, ha nem próbálkozna időnként valamivel. Jó, Corteznek nem az első barátnője Reni, szóval akár még ezzel is indokolható az egész... de azért enyhén fura szerintem. A férfiak mindig is férfiak maradnak, a kamasz fiúk meg kamasz fiúk :)

      Törlés
    3. No, majd egyik nap, megyek, úgyis viszem vissza a sorozatot, akkor majd jól kibeszéljük néccemközt, hogy milyenek is a kamaszok. :D:D:D

      Törlés