2013. július 26., péntek

Forgalomirányítás és csillagtérkép


Miért is írok én a gyantázásról? Mert szerintem, én vagyok az egyetlen, aki még ezzel is bénázik. Világéletemben a szőrösebb fajtából való voltam. Jó, nem vagyok jeti, de a szüleim dús és sötét pihéit örököltem. A karomon annyira nem zavar, és a szokásos helyekről el szoktam tüntetni.
Szerintem évezredekig borotváltam a lábam, minek utána térdtől lefelé megerősödött a dzsungel. Mindehhez hozzájön az is, hogy újabban már nem bírja a bőröm a borotvát.

Egy külső szemlélő számára olyan lehet, mintha ezer sebből szeretnék elvérezni. Szó szerint. De bénán festene a síromon: „halálát a lábborotválás okozta”… cöh…

Az utóbbi kísérletem viszont, egy három napos görög tragédiába torkollt, és úgy gondoltam, mivel én már csak röhögök, röhögjetek ti is rajta(m).


Szóval. Vettem zselégyantát, mert ez előtt két alkalommal nekem bevált. Eddig még minden stimmelt. Megvoltak a hozzá tartozó alkatrészek, meg csíkok, meg minden, amit bele tudnak pakolni abba a tégelytetőbe. Bár tudom, hogy kell használni, azért átfutottam a tájékoztatót, hátha találok valami újat, de nem. Melegítettem – 800 fokon kellene. Nekem 750 a legmagasabb. A rossz matekommal kicsit tovább hagytam bent. Egy percre. Naná, hogy plazmaállapotú lett. Vártam, ameddig a piros pötty a spatulán vissza nem vált feketére. Addig gondosan szétválogattam a lehúzócsíkokat. 12-12 a két lábra, plusz az új hatos. Vártam. A lehűlésre. Addig pakolást tettem fel, megtisztítottam a lábam. Megszáradtam kétszer. Kiszedtem a szemöldököm.
Ehh, ismét hasznosan töltöttem el egy órát.
Jöhetett a modernkori kínzás. Felken, dömöcköl, letép. Szentségel. Nézi. Meglepődik.
A csík tele volt szőrrel, de a lábamon úgy tűnt, nem történt semmi. Megvontam a vállam, és folytattam tovább. Már alig volt csík és nem égő, vörös rész a lábamon, amikor feladtam. Eltettem a gyantát, és lemostam vízzel a lábamat. Megtisztítottam a gyantacsíkokat.
Néztem a lábamat. Mintha nem szenvedtem volna egy fél órán keresztül. Brühühü…

A nap további részében aloe verával fújkáltam a lábam. Egy komplett növényt használtam el. Ezek után azon szöttyögtem, milyen B-terveim lehetnek. Végül csak eltelt a nap.

Második nap. Üde vagyok, friss és fiatalos, és… aú… a lábammal forgalmat lehetne irányítani, annyira vörös. Tök jó.
Úgy voltam vele, hogy ez a kis gikszer nem fog megakadályozni a bársony simaságú láb elérésében. Megpróbálom újra.
Újra végigvártam a procedúrát melegítéstől hűtésig. Lement egy fél film, megírtam egy bejegyzést, és el is mosogattam, mire lehűlt. Majd a lábamat feltettem a mosógépre, leken, rásimít, tép.
Éééééssss… semmi. Jött egy adag szőr, de nem az összes.
Röpködött a számból a lapát-kasza.
Könnybe lábadt szemekkel néztem a lábam. Ami most már vörös, és a szőrök csillagtérképet rajzoltak ki rajta.

Oké, dühömben eltettem mindent. Eltakarítottam a csíkokat, és leültem puffogva filmet nézni. Mégsem hívhatom fel a gyanta gyártóját, hogy nekem ez nem használ. Rossz a termék, lejárt, nem azt kaptam, amit ígértek, bla-bla-bla. Hamar azt tudták volna mondani, hogy én vagyok béna. Valószínűleg, ez igaz is. Egy halom blogon megnéztem, hogy kell használni, milyen hibafaktorai vannak, de nem lettem okosabb. Se a gyanta nem rossz, se én nem vagyok béna.
Szegény Mr. A. Ideges és szomorú voltam, és tehetetlen. Ő ezt nézte, és tehetetlen volt. Nagyszerű.

Végül aludtam erre az egészre egyet. Majd holnap. Tudom-tudom, ilyet nem szabad csinálni. De szőrtelen lábat akarok. Akartam. No, de mit is tegyek? Vagy hogyan. Ahá, kislámpa kigyúlt a fejem mellett.

El is jött a harmadik felvonása a színdarabomnak.

Gondoltam, egyszer már használtam cukorgyantát, és az kérdés nélkül levitte a nem kívánatos szálakat. Megkerestem a receptjét, és feltettem a rozoga kis serpenyőmet a tűzhelyre. Bele cukor, víz, só és citromlé. Melegít. Habzik. Nagyon habzik. Leég. Bebarnul. Serpenyő aljára köt. Ráadásul köti magával a fakanalamat is.
Megizzadtam, annyira ügyködtem vele. Jöhetett a hűtés. Vízzel. De túl ne vizezzük, mert akkor start again.
Hűtöm, mozgatom, és sötétedik. Főzés nélkül is változik a színe. Egyre nehezebben lehet felszedni, ne még így is baromi forró. A kézfejemen néha próbáltam, hogy hátha már jó hőmérsékletű. Két napig csodálhattam a pirosló pöttyöket magamon. Végül a gyanta nem hűlt, és olyan állaga lett, hogy kevertem bele inkább szezámmagot grillázsnak.

Nincs mese. Harmadszorra is megmelegítettem a gyantát. Újra végigmentem minden metóduson, és sikerült normálisan letépkedni a lábam nagyját. Mert hogy, idő közben a gyanta kihűlt a csíkok elfogytak, én meg nyakig gyantás voltam, és mindenhez hozzáragadtam, amihez nem akartam.
Még így is voltak kisebb szőrszigetek, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és olyat tettem, amit nem szabadott volna.
Leborotváltam a fölösleget.
Negyven fokban mégsem fogok hosszú farmerben parádézni.

Ohó, dehogynem. Mivel, kipörsent a lábszáram, és ez még rosszabb, mint szőrös lábbal, lehajtott fejjel kullogni.

Azért ez mind elgondolkodtatott, hogy normális-e az, hogy nem jött le a szőr elsőre? Ennyire meg tud erősödni három hónap alatt? Nonszensz.

Mr. A pedig hazajött a negyedik napon, és lapult egy nekem való ajándék a táskájában. Megsajnált, amikor azt látta, hogy mind a két lábszáramra egy-egy nem használt törölközőt tekerek, mert annyira vérzett, hogy nem volt értelme zsepidarabokkal pepecselni.
Kaptam tőle egy gyantázó szettet – amit mostanság orrba-szájba reklámoznak -, amit ki is fogok próbálni alkalomadtán.

Úgyhogy, megérkezett a felmentő sereg. Persze, azt még nem tudom, hogy működik-e. Ha nem, akkor én leszek az első bőr nélküli ember.

8 megjegyzés:

  1. Jaj te szegény! :/ Nekem a hideg gyantával volt kísérletem, vagyis a szalagokkal. 12 szalad volt benne, egyik lábam felére volt elég...fogtam én is leborotváltam a többit. Én azóta epilálok. Első alkalommal sírtam, második alkalommal már csak a hideg rázott, harmadik alkalommal már meg sem éreztem, és azóta is ezt csinálom. Bár én is szemezek az új gyantázó készülékkel, kicsit sokallom az árát, hiszen anno az én epilátorom is ennyi volt, és ugye azt nem kell után tölteni! :) Kíváncsi vagyok arra milyen az a készülék. Írj arról is légyszi, ha kipróbáltad! :)

    Jó poszt lett ez! :)

    További szép napot neked! :)

    VálaszTörlés
  2. Én epilálok, de kezd elegem lenni, mert vagy kétnaponta csinálhatom, sose szedi ki rendesen mindenhol. Múltkor leborotváltam a lábam, de utána vagy 3 napig fájt, pfff...

    Majd veszek egy rendes masinát, a gyantázástól félek, amilyen szerencsétlen vagyok, tutira a bőrömmel együtt tépném ki a szőrt :D

    VálaszTörlés
  3. A gyantázó szett tényleg szuper, nekem beválik, csak a 20 perc melegítés nem elég a gyantának, lehet az 30 is vagy 40 is (elsőnek). Viszont gyantapapírral vigyázni kell, és a Rossmannba vettem 400 vagy 500 Ft-ért, vastag és avval nem igazán szedi le :/ Szóval ennek csak az a jó, amit a gyantapatron mellé adnak (de az kevés, hidd el :D)

    VálaszTörlés
  4. A borotvát nem bírom, és az epilátorral sem vagyunk barátok. Nekem a gyanta vált be, de most nem tudom, mi volt. Összeesküdtek ellenem a gyanta-szellemek. :/

    A szettet meg meglátjuk, hogy fog szuperálni. Ilyet is, olyat is olvastam róla. Puding próbája az evés...

    SZÉP NAPOT nektek, lányok!

    VálaszTörlés
  5. Egy ideig intim gyantáztattam, de egyre drágább volt, szóval maradt a borotva és a szőrtelenítőkrém :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szőrtelenítőkrémen én is gondolkodom, mert az nem állapot, hogy minden borotvával eljátszom a pszichót.

      Törlés
  6. Alig várom,hogy kipróbáld a szettet! Nekem is komoly bajaim vannak a szőrteenítéssel, sőt! Mindig fiúnak érzem magam tőle...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem vagy fiú, erről biztosítalak.
      Most szőrnövesztési projektben vagyok, hogy tudjak tesztet írni. XD

      Törlés