2013. július 1., hétfő

Ecce ego I.


Közismertebben „and that’s who I am”.

Arra gondoltam, hogy minden hónap első, utolsó napján, valamint 15-én (hónapközépen) lesz egy ilyen kis bejegyzés, öt képpel, némi hozzáfűznivalóval.

Igyekszem majd mindig összevissza válogatni, hogy mindenre kiterjedjenek ezek a posztok. Remélem, élvezni fogjátok, vagy közelebb kerülünk egymáshoz. – Ez kezd annyira szentimentális lenni, hogy mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet.

Még ez előtt inkább bele is vágok.
Aláfestő zene: innen.



Hiányzik a kisállatom. – Annyira nem kicsi, mert egy Golden Retrieverem van otthon, Szigethalmon. Emberi években mérve már bő tíz éve van nekem, I. Szigethalmi Tóth Manó névre hallgat az anyakönyve szerint, amúgy gyakorlatilag bármire: Manó(ka), Bogyó, Büdös Disznó…stb.
Olyan kis pofája van, hogy szinte már beszél. Egyszer megölelt, amikor szomorú voltam. Szeretjük egymást. A harmadik olyan férfi az életemben, aki feltétel nélkül szeret.
Mióta itt élek Pesten, ritkán látom, mert apukám jár haza etetni, de igyekszem hetente egyszer hazajutni. Ott gyorsan játszunk, meg örülünk egymásnak, amikor pedig visszanézek, szorít a mellkasom. Utána meg pityergek kicsit itthon, hogy ott kell hagyni.



Nem tudok vezetni. – Még. De nagyon vágyom arra, hogy legyen egy jogsim. Ha vas nem is, de a jogsit szeretném, mert akkor lehetne hasítani, amikor mondjuk, megyünk valahova a családdal. Arra gondoltam, hogy majd a diploma után megjutalmazom magam egy tanfolyással. Addig marad az, hogy apuval gyakorolgatok áruházi parkolókban, meg az otthoni utakon, ahol senki se jár.
Az útnak, az embereknek és apu idegrendszerének is jobb.



Az olvasás menekülés. – Vagy menedék. Kiszakít a mindennapokból, átrepít egy másik világba, ahol izgulhatok a főszereplőkért. Néha annyira bele tudom élni magam egy-egy könyvbe, hogy rányomja a hangulatomra a bélyegét, vagy álmodok róla, beszéltetem a szereplőket kedvemre. Sőt, sokszor vágyom olyan világba, amiről tudom, hogy nem létezik… de belül valahol mégis.
Sokáig voltam magányos ember, és a karakterek lettek a barátaim, szerelmeim.



Ragaszkodó vagyok. – Mindenhez és bárkihez tudok ragaszkodni. Ha ezen valami csorba esik, az a pillanatnyi világvégémet jelenti. Néha még titkon rettegek is, hogy a ragaszkodásom teljesen fölösleges, mert a másik egyáltalán nem, vagy kevésbé van úgy oda értem. Bármit hajlandó vagyok megtenni – az egészséges határokon belül -, hogy a ragaszkodásom tárgya el ne tűnjön a balkanyarban.
Vannak emberek, akikhez kórosan ragaszkodom.
Lehet, hogy ezért is megy nehezen elengedni valakit, vagy túltenni magam bizonyos helyzeteken.



Sokat változtam. – Kívül is, belül is. Kívül valahogy a stílusomat találtam meg a magam bipoláris személyéhez. Vagy nőies vagyok, vagy laza. Arany középút nincs. Régen színesen öltöztem, majd tökig feketében, most ismét nyitok a színekre. Állítólag jobban áll, mint a sötét. Majd egyszer csinálok egy „változásaim” posztot.
Belülről érettebb lettem. Már nem tudok csak egyféleképpen látni dolgokat, hogy „csak ilyen-olyan lehet valami”. Előbb gondolkodom, mint beszélek, és megválogatom, kinek mit mondok. Régen nem érdekelt a másik lelkivilága, és kíméletlenül kimondtam mindent.
Régen nem szóltam volna idegenekhez, sőt. A főiskola arra jó volt, hogy legalább a nyelvemet megoldotta. Szóval, már nem csak írásban kommunikálok fogyaszthatóan.

Ennyi lettem volna mára. Az a bajom, hogy mindet ki tudtam volna fejteni még egy fokkal jobban, de inkább hagyok valamit a kíváncsiságnak is.

Engem viszont, az érdekelne, hogy van valami közös bennünk?

9 megjegyzés:

  1. A ragaszkodást teljesen át tudom érezni!

    VálaszTörlés
  2. Az olvasás az egyik legjobb dolog, ami gyönyörű világunkon létezik. :) A kutyus miatt meg ne szomorkodj, minél nehezebb az elválás annál jobb a találkozás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont most jártam a blogodon, és bosszankodok, hogy nem tudok hozzászólni, mert nincs WP-s profilom. Amúgy folyamatosan olvaslak! :)

      Nem szomorkodok, csak rossz, amikor látom, hogy totál bánatosan néz utánam, mert elmegyünk. Eleinte jobban megviselt, most már csak néha vagyok magam alatt.

      Törlés
    2. Nagyon örülök neki. :) A hozzászólás alatt ott van a facebook ikon, bejelentkezel, rákapcsol és már írhatod is. :)

      Ismerős. Az enyém mindig ezt csinálja, még akkor is, ha csak a ház elé megyek ki. :)

      Törlés
  3. Szinte mindegyik igaz rám! :)

    VálaszTörlés