2013. június 10., hétfő

Viva la új nőgyógyász


Aki pasi, és a cím alapján megnyitott, az most kattintson a piros ikszre, mert ez női téma lesz.

Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy lépten-nyomon belebotlunk beauty- és életmód blogokba, alig, vagy inkább senki nem beszél a nőgyógyászatról, pedig szerintem kellene. Most ezzel kapcsolatban megosztom a mai happeningemet. Szerintem, ha nincs valami vérciki fertőzésem, akkor beszélhetek róla szabadon.

Új nőgyógyász. Bah.
A régit is nehéz volt megszokni, hogy egy komplett csillagvizsgálóval kémleli az univerzumomat, de most, hogy befuccsolt, jöhetett az új. Remegő kézzel tárcsáztam két hete a számát, hogy mikor tudna fogadni. Megállapodtunk a recepcióssal a mai napban, amit akárhogy zsolozsmáztam, mégiscsak eljött.


Egész éjjel forgolódtam. Nem kimondottan a vizsgálattól féltem, hanem attól, hogy elsőre talál valamit. Rákos leszek…stb. Hasonló volt az éjszakám a vizsgák előtti éjjelekhez. Két óránként felkeltem, megnéztem, mennyi az idő, aztán próbáltam tovább hunyni. Reggelre a takarót egy gilisztává gyúrtam össze, a lepedőt nem különben. Idő előtt felkeltem, és készülődtem.
A vizsgálat kellemetlenségének tudatával, plusz a „nem tudom, hogy kell oda menni, és különben is, hova?” kérdéssel indultam el.
Tegnap megnéztük Mr. A-val, hogy kell odáig eljutni. Betájoltam a gyógyszertárat, a két irodaházat és valami elektronikai boltot. Talán megtalálom. Talán. Nem nyugodtam meg. Árvíz, lezárások, terelések, az útvonaltervező meg száz, egymástól különböző vonalat jelölt ki nekem. Úrrá lett rajtam a pánik.
Eltévedek, semmi kétség. Kirabolnak, megvernek. Egész úton olyan voltam, mint aki karót nyelt. Morzsolgattam az ujjaimat, szakadt rólam a víz – gyöngy hátú lány -, és próbáltam nem remegni.
Szerettem volna visszafordulni, máshova menni, valamivel elodázni a megjelenésemet.

A villamosról észrevettem, hova kell mennem. Ez a teher hamar legördült, ugyanis az ideg egyből legurult a nyelőcsövemen át, a gyomromon keresztül a végbelemig.


Csöngettem, nyílt a kapu, bementem. A váró nem volt a tipikus váró. Semmi kórházszag (utálom), finom elegancia, és előttem három nő. Az egyik vörös fejjel olvasott (biztos rossz hír), a recepciós jókedvűen magyarázott a telefonba, és előttem állt még egy nő, aki hozzám hasonlóan, teljesen tanácstalanul ácsorgott. Hiába álltam ott, akkor is azon járt az agyam, hogy mi lenne, ha kifordulnék, és elmennék mondjuk kávézni?
A lány előttem elbénázta a kuponját, ami engem nem hatott meg, jót mosolyogtam rajta. Mint a pár évvel ezelőtti önmagam. Mindig elfelejt valamit.
A recepciós lerendezett, leültem, és mikor észrevettem, hogy az új Nők Lapja ott kuporog tőlem jobbra, s már nyúltam volna érte, a recepciós mondta, hogy bemehetek a doktornőhöz.

NŐHÖZ! Vivi azzal ijesztgetett, hogy a nőnemű nődokik rosszabbak, mint a férfiak. Hát… Inkább egy nő nézze a néznivalót, mint egy pasi. Az kellemetlenebb (lenne nekem).

A recepciótól a vizsgálóig baromi hosszú volt az út. Kábé négy méter, de minél közelebb értem, annál jobban húzott a táv.
Beléptem.

Egy szőke, kék szemű, szemüveges, velem egy magasságú, középkorú, vidám nő pattant fel az asztal mögül. Jött, kezet fogtunk, bemutatkoztunk.
-Foglaljon helyet. – mondta. – Egy pillanat, csak befejezem az adminisztrációt.
Leültem, és vártam. – Én sem szeretem az adminisztrácót. Hosszú, fáradalmas, értelmetlen, és sosem tudtom, mit jelölgessek be. – Szólaltam meg egérhangon. Elmosolyodott. Határozott kommunikáció 0.
Gyorsan, ikszelt, pipált.

Beszélgettünk egy kicsit a korábbi dokiról, mikor voltam utoljára, mikor volt meg utoljára (mennyire, fájt-e), voltam-e már terhes, volt-e abortuszom vagy vetélésem. Meg egy halom hétköznapi dologról, ami kicsit oldotta bennem a feszültséget.
-Jó. Akkor oda bemehet, és bugyi, nadrág le. – követtem, amit mond, mint egy kis angyal.

Kimentem, felültem a székbe, és végig arra gondoltam, amire mindig. Vertikális Harley Davidson.
-Kicsit lejjebb. – akkor vettem észre, hogy menekülőre fogtam. Csúsztam. – Ilyenkor mindenki hátraül. De nem kell félni. Úgy, jó lesz.
Kesztyű fel, és nyomta a hasamat, meg amit kell. Kérdezgette, hogy fáj-e, mondtam, hogy nem. Aztán hozta a csillagvizsgálót.

Hüvelybe be, lámpát az elé, és kedvesen mondta, hogy nézhetem a plazma tévén a közvetítést. Oh, de jó.
-O, o… - mondta. Bennem megállt az ütő.
-Miért?
-Van egy kis seb a méhszájnál. – fasza. Van egy Párnanaci Puncikoboldom. Fuck yeah! – Nem kell megijedni. Látja, ott a fekete nyílást? – mondtam, hogy igen. – Ott körülötte nagyon piros.
Kellett egy kis idő, mire felfogtam az „ott körülötte jelentését”.
-Ennyi volt, kész vagyunk. – mondta, mikor levette a mintát a rákszűréshez.

Felöltöztem, és közben azon gondolkodtam, hogy mitől parázok én tulajdonképpen? Millió és egy ember átesik ezen egy új dokival, mégsem parádéznak úgy, min én.

Visszaültünk az asztalhoz, és közben arról magyarázott a nő, hogy ír fel nekem kúpot a sebre, aztán két hét múlva vissza kontroll.
Örömködtem, hogy ezentúl hozzá fogok járni.
Itt megkérdeztem, hogy mi van a fogamzásgátlással? Hiba volt.
-Ha jön vissza, akkor lesz egy vérvétel, és akkor meglátjuk, hogy melyik lenne az optimális önnek.
-Van laborom. – felcsillant a szeme, én túrni kezdtem a táskámat. Odaadtam neki a papírt.
-Ez nem jó. – a szemöldököm az egekben. Eleresztettem egy félénk „mi”-t. – Itt látja, a pajzsmiriggyel gondok vannak. – Sing Hallelujah - Visszavitte már a háziorvoshoz?
-Még nem. Holnap akartam. – és tényleg.
-Előbb a pajzsmirigyét tesszük rendbe, majd utána beszélhetünk a fogamzásgátlásról.

Megbeszéltük, mit kell tennem, mikor kell visszamennem. Hogy működik a kúp, mik a lehetőségek, és adott tippeket a pajzsmirigyemre is. De legalább, ha kapok rá gyógyszert, és nem halogatom a világba a dolgokat, akkor komolyabb bajom nem lesz.
Igaz, következőre a rákszűrés miatt fogok aggódni, de az már más tészta lesz.

Itthon azért kicsit eltört a mécses. Valahol a megkönnyebbüléstől, valahol meg a pajzsmirigyem miatt. Tudom, hogy ettől nem fog megállni a világ, csak valahol mégis. Nem jó ez így, bár sok mindenre magyarázatot adna.
Holnap majd kiderül, hogy azért vigyorgós napok jönnek, vagy sem.

8 megjegyzés:

  1. Remélem nincs baj...és ne halogasd...:o

    Egyébként megértem a félelmedet...én is biztos tiszta ideg lettem volna, ha új dokit kapok...de szerintem még egész jól lereagáltad, hogy nem futottál el az utolsó pillanatban...:P :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma kiderül, hogy mekkora a "baj", de próbálom nem bajnak felfogni. :)
      Azért is mentem el, mert ezzel azért nem szeretnék játszani. :D

      Törlés
  2. Nekem még nem volt részem ily csodálatos'utazásban' de hamarosan rá fog kerülni a sor...csak azért hogy átessek rajta.
    Olyan jókat kuncogtam,egy - két kiegészítéseden,hogy anyukám rá is kérdezett,hogy ki írt ilyen jót. :D
    Nagyon szorítok,hogy ne legyen semmi gond,csak pozitívan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pozitívan állok hozzá.

      Amúgy, nem olyan rémes, mint amilyennek hangzik. Ha konkrétan panasz nélkül mész, akkor a fenti vizsgálatokat elvégzi, aztán annyi.

      Örülök, hogy tetszett a poszt!

      Lányok, köszönöm, hogy mellettem álltok /aggódtok / stb. :D

      Törlés
  3. Teljesen átérzem a helyzeted! Én is épp mostanában mentem új nőgyógyászhoz. Eddig mindig férfi orvoshoz jártam, de az utolsó olyan lehetetlen időpontban rendelt, hogy már azért nem jutottam el hozzá több éve, mert nem tudtam megoldani a vizit előtt egy tisztálkodást. (Vicc, tudom, de így van.) Ráadásul a legutolsó alkalommal, amikor nála jártam, ellenszenves megnyilvánulásai voltak, mintha a terhére lennék, pedig nem olcsó dokiról van szó. Így most kerestem egy nőt, persze kicsit zavarban voltam azért, de nagyon pozitív tapasztalatot szereztem vele kapcsolatban. Rendes volt, nyitottan állt a kérdéseimhez, és persze mégis csak számít, hogy nő. Most én is a rákszűrés eredményét várom, remélem, minden rendben lesz. És remélem, hogy Nálad is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor izgulhatunk együtt. Őszintén remélem, hogy jó eredményeid lesznek! :)

      Valahol azért fontos a környezet és a doki személyisége. Jobban, mint a neme. Nyilván, emberfüggő, hogy mennyire szeretné, ha szeretnék, mint orvost, és az sem mindegy, hogy mennyien járnak hozzá. Csak egy kicsit kellene odatennie magát az embernek.
      Akinél voltam, barátságos, és látszott rajta, hogy nem csak azért foglalkozik velem, mert kötelező neki. Beszélgettünk is, úgyhogy én vele 100%-ig meg voltam elégedve.

      Törlés
  4. Én a férfi nőgyógyászokat jobban szeretem, a sajátom is tündéri, az ára is átlagos. Szép ház, nyugodt rendelő, babafotók, bonbon kirakva...és vele először le kell ülni beszélgetni, csak azután vizsgál :)

    Pajzsmirigy nem para, csak figyelni kell rá. Nekem két éve derült ki az alulműködésem, azóta fogytam 10 kilót (mert előtte nem tudtam) és tökéletesen jól vagyok. Annyi, hogy napi egy tabletta reggel és félévente ellenőrzés :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A pajzsmirigyemmel nem látom kimondottan a világ végét, de valahol lelombozott. Azóta inkább a szülők és Mr. A van teljesen oda meg vissza, hogy most mi lesz.
      Tegnap nem értem utol a dokit (szabadság miatt), úgyhogy majd pénteken.

      A nőgyógyász neme az egy olyan dolog, hogy kinek milyen volt az első tapasztalata. Az enyém az emberrel nem rossz. Nekem a hely nem tetszett, nem tartottam elég higiénikusnak. Ezzel a nővel viszont, kibékültem, és a hellyel is. :)

      Törlés