2013. június 13., csütörtök

George Orwell: A fikusz és az Antikrisztus


Ismételten beleválasztottam a könyvekbe. Kiolvastam az aputól kölcsönkapottat, két Leiner Laura között vagyok (függő lettem. Ciki klubhoz csatlakozni 26 évesen?). Éppen arról elmélkedtem, hogy az életem olyan, mint az a légy, aki fennakadt egy pókhálóban.

Másik két Orwellt akartam levenni a polcról, de nem éreztem magaménak őket, ezért tovább álltam tanácstalanul a polc előtt. Az Antikrisztus, mint szó megtetszett.

Kicsit magamra ismertem a főszereplőben, aki tulajdonképpen egy költő, aki ellen megy a pénz világának. Nem akar semmiből sem jót, legalábbis nem úgy, ahogy azt a társadalom elképzeli. Gyakorlatilag nincstelen, ruhái zaciban, pénze alig. Egy antikváriumban eladóként dolgozik. A fordulatot egy kis pénz, és barátnőjének várandóssága hozza el számára.
Jó, nem vagyok várandós, Mr. A sem az, de a pénz jelentőségéről alkotott elképzeléseket én is vallom, mint ahogy kellenek a kapcsolatok is ahhoz, hogy valaki manapság a talpán tudjon maradni.



A szerzőről

George Orwell eredeti neve: Eric Arthur Blair. Indiában, Motihariban született 1903. június 25-én. Angol író, újságíró, kritikus.
1911-ben anyjával és nővérével költözött Angliába, hogy tanulmányait ott kezdje el. Tizennyolc éves korában az Eton kollégiumban végezte a középiskolát. Első írásai az iskolai lapban jelentek meg.
Nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie. Visszatért Indiába, ahol a burmai rendőrségnél szolgált. 1927-ben hazatért. A következő éveket párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte. Már ekkor a tüdőbaj kerülgette, de továbbra is dohányzott.
Írói vezetéknevét egy lakhelyéhez közeli folyó nevéről választotta.
Írásai zöme életrajzi ihletésű. Nem hoztak számára elismerést, az írásból nem tudott megélni. Recenziókat írt, tanított, dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O’Shaughnessy-t.
A spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán harcolt. Megsebesült a nyakán, s többek között erről is szól egy regény. 1937-ben a kommunisták megkezdték a leszámolást a POUM-mal, ezért Orwell és neje kimenekültek az országból, egészen Franciaországig.
Baloldali nézeteket vallott. Élete végéig tartott attól (több regényben is megjelenik a gondolat), hogy egy merénylet áldozatává válik.
Richard nevű fiúkat adoptálták. 1938-ban TBC-s lett.
Felesége halála után a Jura szigeten telepedett le. 1950. január 221-én halt meg tüdőbajban.



Fülszöveg
(könyv hátuljáról)
Minden könyvesboltban ádáz evolúciós harc dúl, melyben az élő szerzők művei jutnak pozícióhoz szemmagasságban, a holtaké felfelé vagy lefelé modulnak, vagy a gyehenna tüzének, vagy a mennyi trónusnak irányába, de garantáltan oda, ahol észrevétlenek maradnak. Az alsó polcokon feltűnés nélkül rothadoztak a „klasszikusok”, a viktoriánus kor kihalt szörnyei: Scott, Carlyle, Meredith, Ruskin, Pater, Stevenson – széles, foszló borítójukon már alig olvasható a név. A felső polcokon szinte észrevehetetlenül szunnyadtak a hercegek dagadt életrajzai. Alattuk, még eladható állapotban, tehát elérhető magasságban a vallásos irodalom, szekták kátéi, krédók, válogatás nélkül, egymás hegyén-hátán. (…) Lejjebb, pontosan szemmagasságban a kortárs irodalom. Priestley legújabb művei. A „középszerűek” újranyomott, vacak kis változatai. Szívvidító „humor” Herberttől, Knoxtól, Milne-től. Némi értelmiségi maszlag. Egy-két regény Hemingwaytől és Virginia Woolftól. Csinos ál-Stachey, előcsócsált életrajzok. Sznob, mesterkélt írások a biztos befutókról: festőkről, költőkről, azokról a pénzes, ifjú szörnyekről, akik kecsesen áteveznek Etonből Cambridgebe, onnan meg valamelyik irodalmi folyóirathoz.
Gordon tompán meredt a könyvfalra. Gyűlölte mindet, régit és újat, értelmiségi és szennyirodalmat, nyálasat és lélekvidítót. Már puszta látásuk is saját terméketlenségét jutatta eszébe. Itt áll ő, az „író”, aki éppen csak „írni” nem tud!

Kedvenc idézete(i)m
1)
Megcsörgette a zsebében az érméket. Nemsokára betölti a harmincat, de még nem ért el semmit, csak a verseskötete lapult előtte, szánalmasabban, mint egy palacsinta. (…) A pénz hiányzott, egyszerűen a pénzhiány rabolta el tőle az „alkotókészséget”. (…)Írhatsz-e akár egy filléres regénykét anélkül, hogy lelket öntene beléd a pénz? Találékonyság, energia, szellem, stílus, vonzerő – mindenért kemény valutában kell fizetni.

2)
-Köhülnézhetnék? Nem bíhtam ellenállni ennek a kihakatnak. Tudja, ez a gyengém, a helyes kis könyvesboltok. Hát csak belibbentem, he-he-he!
Akkor libbenj is ki, te buzeráns.

3)
Megvolt a maga vonzereje, a gazdagok dicsfénye vette körül. Pénz és vonzerő: ki képes szétválasztani a kettőt? (…) Pénz és megint csak pénz. Minden emberi kapcsolatot pénzen kell megvásárolni. Ha nincs pénzed, ügyet se vetnek rád a férfiak, és nem szeretnek a nők, azaz a lehető legkevésbé szeretnek vagy vesznek számításba. És milyen igazuk van! Hiszen pénztelenül cseppet sem vagy szeretetre méltó.

4)
Gordon tompán érzékelte, hogy mostanában mindig így jár, rendre elhárítja a barátsággal közeledőket. Persze, hogy ennek is a pénz van a hátterében, mindig csak a pénz! Az ember nem lehet barátságos, még udvarias sem, ha egy vasa sincs. Rátört az önsajnálat.

5)
Mikor eldobta a gyufát, pillantása a fikusz fűzöld cserepére esett. Különlegesen nyiszlett példány volt. Összesen hét levelet hozott, és nemigen látszott képesnek többre. Gordon titkos harcban állt a fikusszal. Többször is megpróbálta alattomban elpusztítani: nem adott neki vizet, a szárán nyomta el a cigarettát, még sót is kevert a földjébe. Ám ezek a veszedelmes szörnyek gyakorlatilag halhatatlanok. Bármilyen körülmények között megőrzik fonnyadt, beteges külsejüket.

6)
Érdemes viszont kiemelni, hogy a gránittömb, amire a feliratot vésték, legalább öt tonnát nyomott, és bizonyosan azzal a be nem vallott szándékkal helyezték a sírra, hogy garantáltan lent tartsa az öreget. Ha tudni akarod, valójában mit gondolnak a halottról hozzátartozói, vizsgáld meg a sírkő súlyát.

7)
Az még csak fel sem merült benne, hogy lehet olyasfajta tehetsége, amit értékesíthet. Ennyit köszönhetett a tanárainak: beleverték, hogy csak egy lázadó kis senki, és úgysem „viszi semmire” az életben. Elfogadta a tényt. Akkor viszont tényleg „semmire nem akarja vinni”, egyetlen, különleges célja lesz, hogy ne „vigye valamire.

8)
Nézd ezeket az átkozott házakat, és bennük a sok céltalan embert! Néha úgy érzem, mindannyian hullák vagyunk. Csak függőleges helyzetben rothadunk.

9)
A szegénység a lélek áporodottsága.

10)
Gordon Comstock, a Comstock család utolsó sarja, harmincéves, huszonhat foga maradt, pénze nincs, állása nincs, kölcsönpizsamában fekszik egy kölcsönágyban, nem vár rá más, mint kéregetés és nyomor, és mögötte nincs más, mint válogatott ostobaságok. Összes vagyona egy nyápic test és két viseltes ruhákkal teli bőrönd.

Vélemény
Még mindig a Légszomj az abszolút kedvenc, két csillagot is kap, ugyanis, ez is a nyomában lohol. Ez, a Légszomj és az 1984 nekem egy szép ívet rajzol le. Amúgy Orwell összes könyvében lehet találni egy gyöngyszemet, ami így vagy úgy visszaköszön az 1984-ben. Annak a karaktere, Winston Smith a tökéletesen kiégett ember. Ez a könyv és a Légszomj egy előszobája annak.

De remek volt. Az idézetekből még tudtam volna válogatni. Minden oldalra jutott egy csemege.

Amikor olvastam, valahol az jutott eszembe, hogy a pénz igenis, boldogít. A pénztelenség rányomja az ember életére a bélyegét, aztán szöttyög, és húzza saját magát lefelé. Amitől elhanyagolttá válik, körülményei, fizikai állapota romlik. Észrevétlenül zuhanni kezd, aztán a kialakult körülmények ismét zabálni kezdik, és még mélyebbre csúszik. Lefelé vezető spirál, és igen. Néha ellen kell mennünk a kialakított ideáinknak, hogy talpra tudjunk állni. – Velősebb megfogalmazás lett, mint először terveztem.

Értékelés
10/10
Tudom, hogy majdnem minden könyvre 10-est adok, de tényleg tetszik. Nem tehetek róla. Már csak az utolsó 3-4 oldal miatt is érdemes elolvasni!
Jah, és szeretnék egy fikuszt is! :)


Olvastátok már? Hogy tetszett?

6 megjegyzés:

  1. Tényleg olyan vagy, mint Reni :-D Neki is mindig a legutolsó könyv a kedvence, és mindig nagyon tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ez előtti kínkeservesen ment. Átrágtam, majd írok róla. Lehet, hogy másnak bejön, nekem az nem tetszett. Orwellt imádom.
      Amúgy szerintem, csak jó könyvekbe nyúltam bele mostanság. :)
      Már esz a fene a SzJG következő részéért. :D:D:D

      Törlés
  2. Küldök majd holnap akkor Apukáddal újabb részeket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. wow.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D:D:D:D
      Legyen már holnap!

      Köszönöm!

      Törlés
  3. Hű...ezt még nem olvastam, de a két nagy hírű művét (Állatfarm, 1984) már elolvastam, valamint régóta szemezgetek a Légszomj-jal...imádom a stílusát...:D
    Az állatfarm meg az egyik könyvem...bár tündérmesének van írva, kőkeményen benne van a kritika a rendszerre...de ez is jól hangzik, lehet neki ülök majd ennek is...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Légszomj lett nekem az abszolút kedvenc. Az 1984 a második, és ez a harmadik. Ezt estére eldöntöttem. Az állatfarm is zseniális tőle, ahogy szerintem bármit írt, az lett.

      A Légszomjról még írtam korábban, de mindenképpen olvasd el, ha alkalmad adódik rá, mert megéri. Kíváncsian várom majd, hogy tetszett. :D

      Törlés