2013. június 20., csütörtök

Barátok. Remény... Egyedül - Együtt


WOW! Rekord meleg, rekord mennyiségű barát és esemény. Utóbbi kettő legrosszabb esetben is két hét lesz.

Szerintem paraszt légkondi (kereszthuzat) bekapcs, rágcsálnivaló és üdítő a környékre, zene a hangszóróba.
Maratoni bejegyzés lesz – azt hiszem.


Kezdődött azzal, hogy Dóri odaadta a SzJG 4. és 5. részét (hamarosan lesz bejegyzés). Annyira kellemes idő volt náluk. Mire átértem hozzá, szakadt rólam a víz, úgyhogy értékeltem a hőmérséklet különbséget. Eléggé bénán ismerkedtem a kislányával. Nem vagyok gyakorló anya, úgyhogy, bocsi.

Apuval elmentünk vásárolni. Szerinte valami baj van a hugimmal… csak senki sem tudja, mi az?!

Egy lány, akivel beszélőfélben vagyok, két hete eltűnt a balfenéken. Sejtelmem van a miértről, de az is lehet, hogy üldözési mániás vagyok. Néha kedvem lenne felmenni FB-re, hogy csekkoljam, van-e „utálom Dórit” klub. Az sok mindent megmagyarázna. – Áh, paranoiás vagyok.

Életem gyerekkori szerelme – legjobb barát, lelkitárs…stb. – hazajön. Ádám Finnországban él – persze, magyar apa, finn anya gyermekeként, kint él gimis kora óta -, évente egyszer jön az itteni házat ellenőrizni. A „nagy veszekedés” után most lesz itthon először. Sajna, két hétig, de félő, addig nálam se kép, se hang hangulat lesz. S ami még jobb, hozta a bébijeimet magával. Egy év után újra látom Robit, Mátét, Márkot, Ricsit, és Krisztiánt.
Ádám valami Marcellről is magyarázott. Majd kiderül. Érdekes lesz. Mióta hívott, úgy érzem, jobban izgulok, mint vizsgák előtt.

Robi érkezése több szempontból is izgi lesz. Két gyerekkori barátnőm, Évi és Anita bejelentette, hogy visszaköltözik Pestre. Juhé!!! – Meg kell ünnepelni. Buli: józan napok = 3:0. – Anita és Robi jártak, csúnya volt a szétválás. Viszont Anita összejött időközben Attilával, Attila vele csalta abarátnőjét. Attila és Robi haverok. Ciki. Már előre ég a fejem.

De a lányok (Lindáék) is bejelentkeztek, hogy jöjjünk össze, akárcsak Mr. A baráti köre.

Mr. A-val tegnap állatkertben voltunk. Láttuk a majdnem frissen született állatokat. A kicsi elefánt annyira cuki, hogy az egyik gondozóval elkezdtem alkudozni rá. Az egyik kis oroszlánért is nyafogtam, de egyik sem jöhetett velem haza. Az orángután megvárta, míg exponáltunk, és eltakarta az arcát egy kartondarabbal. A tűző napon csak egy jegesmedve volt talpon, míg a trópusi állatok is kidőltek. Hallottam a hím oroszlánt mérgesen felbőgni. Ijesztő! Egy gyík utunkat állta, Mr. A pedig, megpróbált felidegesíteni egy krokodilt. Nem ment. Arról az állatról mintázták a nyugalom szobrát. A fóka vigyorogva úszkált – na igen. Vízben könnyebb kibírni a negyven fokot. Etettem egy igen kicsi kecskét, aki ezt úgy hálálta meg, hogy megrágcsálta a ruhámat. – Nem szakadt ki. Huh…








Ebben a ruhában mentem.


 
Ezt pedig, nem hagyhattam ki. Hihihi. XD


Este kiolvastam a SzJG 4. részét.
Az egyetlen meleg barátom is bejelentkezett. Marco. Még mindig töri a magyart – olasz származású -, viszont szombaton jön. Juj! Mindig hoz valami ciki dolgot, úgyhogy előre rettegek.
Próbáltam a könyvről Mr. A-val beszélni, mire hamar elvágta a beszélgetés fonalát egy jó éjt puszival. Ma is igyekeztem dumálni, de semmi. Ahogy mondja, mostanában totálisan érdektelen minden dologra… igen. Vettem észre.

Reggel korán keltem – mintha tudnék aludni a Betadine-kúptól. Insomnia: Dóri, 8:1,5 -, mert apu jött. Aztán mégsem. Mondta, hogy miért, de bizseregnek a hamukálós receptorok.
Úgy döntöttem, ma olvasok. Kiolvastam az SzJG 5. részét – Dóri kérem a többit, én ezt nem bírom. :) Köszönöm!!! – Rájöttem, hogy a csajok ott bénázzák/görcsölik el a kapcsolataikat, hogy túlgondolkozzák őket. Kombinálnak, jeleket fejtenek, drámáznak, és annyit néznek romantikusfilmet, olvasnak szentimentális könyvet, hogy már csak ezek miatt se fog tetszeni egy nyugis kapcsolat. A pasik meg hallgatnak, mint szar a fűben. De lesz majd róluk szó bővebben is.

Most pedig, adós vagyok Balázzsal. Totál pszichopata, de holnap érkezik a testőrség.
A sztorit megírtam előre, úgyhogy copy-paste (igyekszem a kommentekre is reagálni):

Több, mint két éve nem találkoztam vele. Persze, véletlenül összefutottam vele metrón. Felhívott, hogy nem tud nélkülem élni. Azt hiszem, láttam a környéken a hasonmását. De egyik sem volt olyan fizikai kontaktus, mint két évvel ezelőtt.

Hogy ott állunk – jelen esetben ülünk – egymással szemben, és az amúgy is kínos pillanatot teljesen kényelmetlenné varázsoltuk.

Ez sem volt előre megbeszélt találkozó. Meguntam, hogy itthon ülök egész nap és figyelem a virágok növését. Pénteken, a doki után kimentem hát a közeli parkba írogatni. Vittem magammal kávét, a laptopot, egy pokrócot (hátha nem lesz szabad pad). De volt, úgyhogy ölemben a ketyerémmel, elkezdtem képernyőre vetni a gondolataimat.
Az árnyak jöttek, mentek. Különösebben nem figyeltem rájuk. Egyikük azonban megállt mellettem, és eltakarta a napomat.

-A múltkori beszélgetésünk után, gondoltam, megkérdezem, hogy mi van veled? Sosem szoktál valakire rátenni telefont. Megváltoztál.
Felnéztem, és egyből leesett, hogy miért volt ismerős az egyik alak a ház előtt.
Két kérdés jutott eszembe. Mi van? Hogy kerülsz ide? Mit képzelsz te magadról? Követsz engem?
Jó, ez több, mint kettő.

Ehelyett azonban ez sikerült:
-Megváltoztam? – a döbbenet le tudja bénítani az agyamat rendesen.
-Bármennyire is haragudtál rám, sosem tetted rám a telefont. – elgondolkodik, elnéz balra, majd vissza rám. – Mindig felvetted. Most kinyomsz. Megváltoztál. – szünetet tart, majd folytatja. – Blogolsz is, ami már nem olyan, mint volt. Amikor velem voltál – hivatalosan sosem! -, akkor annak is más hangulata volt. Azért csináltad, mert szenvedsz. Kikiabálod, hogy minden rendben, mégis blogolsz. Akkor nincs is annyira minden rendben. Engem miért nem tiszteltél meg legalább egy mosollyal? Csak a süket telefon. Miért?

Már nem vagyok sem kétségbeesett, sem függő. Azért pedig, nem kérek bocsánatot, hogy porig aláz valaki, és erre a személyre így reagálok.
Megvontam a vállam, és beletemetkeztem az elkezdett irományomba. Egyszer csak, fogta magát, és leült mellém. Hátravetette a felém eső karját, megtámasztotta a fejét, és bámult rám. Vigyorgott.

-Nem hiszem, hogy magadtól vagy ilyen, amilyen. Ehhez eléggé jól ismerlek.
-Nem akarsz arrébb menni? – kérdezem.
-Kedves csaj vagy, vagány. Úgy viselkedsz, mintha nem lettél volna oda értem. – mondta úgy, mintha a hangom nem is szelte volna át az étert.

Nem bírtam cérnával, és felnyerítettem. – Múlt idő. – felelem neki. Nem nézek rá, folyamatosan írok.

Megfogta a vállamat: - Elcsesztem. Most már tudom, hogy nem így kellett volna viselkednem veled. Járni szeretnék veled. Tudom, hogy ehhez rengeteg idő és meló kell, mert mind a kettő kell, hogy megbízz bennem megint. De tudom, hogy sikerülni fog. Emlékszel, milyen jól elvoltunk, amikor…
Leintem. Én ezt nem bírom.
-Egy ajtóval arrébb kellene kopogtatnod. Kurvák és hiszékeny lányok jobbra vannak.

Azzal van a probléma, hogy az ilyen embert szívem szerint megrángatnám. Megverném. Leköpném. Megfejelném. Megrugdosnám. De az a baj, hogy ugyanannyit kapok érte, mint egy emberért.
Vivivel becenevet adtunk neki. Tök. Pont jól leírja, hogy milyen. Egy igazság van, az övé. Mindenkit addig facsar, ameddig jól érzi magát, majd szigorúan a másikra való tekintettel, eltűnik. De ha vele csinálja valaki ezt, az főgenyóság.

Fészkelődik mellettem. Végül átveti a lábát a padon.
-És, amúgy mit csinálsz?
-Írok. – mondom, és a laptopra mutatok.
-Nem erre gondoltam. Mit csinálsz a szabadidődben?
-Vagy a barátnőimmel vagyok, vagy a párommal. – jól megnyomtam a párom szót. – Mert, hogy van. Férfi. Olyan, amilyen te soha a büdös életben nem leszel.

Nem tudom, hogy megbántottam, vagy azt fontolgatja, melyik fára akasszon fel. A szeme erről a kettőről árulkodik. – Kár. Pedig, magányosnak tűnsz.
-Nem tűnök semmilyennek.
-Dehogynem. Régen akkor mentél el valahova egyedül, ha magányos voltál. – vigyorog, mintha megmondta volna a tutit.

Balázsra nézek halál komolyan.
-Honnan tudtad, hol vagyok? – kérdezem, de nem tudom kizökkenteni.
-Áh, most elárultad magad! – mutat rám. – Tudtam. Tudtam, hogy megérintelek. És ez egy valamit jelent.
-Mit?
-Szerelmes vagy még mindig belém.

Az agyam megszakította a kapcsolatot a számmal.
-Tényleg? – kérdeztem.
-Tényleg! – válaszolta. – Engem is megmozgatsz.

Jó, hogy napszemüveg van rajtam, mert gúvadnak a szemeim. Mentettem a dokumentumot, frissítettem egyet, és kikapcsoltam a laptopot.
Még mindig nem néztem rá.
Becsomagoltam a kütyümet, és felálltam.
Utánam nyúlt, de nem ért el.
-Megyek.
-Nem mehetsz el. – mondja Balázs, feláll, és meg akar ölelni. Hátrébb lépek. – Nem hagyhatsz itt!
-Ó, dehogynem!
-NEM! – kis idő múlva hozzátette. – Holnap is itt leszek.

Háh, én nem. Gondoltam magamban. Hátat fordítottam neki, és elindultam a lakás felé.

Hazamentem. Furcsa. Amikor a múltkor megjelent a metrón, ledöbbentem. A telefonnál megijedtem. Most pedig? Semmi. Sem gyomorrángás. Sem lábremegés. Sem sírógörcs.
Bevettem magam az ágyba, és azon gondolkodtam el, hogy honnan a büdös francból tudta, hogy hol kell keresnie?!?!

Huh… letörtek az ujjaim. No de, sebaj. Öltözök, és átsomfordálok egy lányos estére. Ki kell kapcsolnom az agyam, hogy ne gondoljak Ádámékra, a repülőre, és az első szembetalálkozásunkra. Mert hogy, kellemetlen lesz, az tuti.
Eseménydús napok jönnek, de írok róluk, ahogy tudok.

Puszi Mindenkinek

8 megjegyzés:

  1. Én úgy hazavinnék egy kis oroszlánt :P

    VálaszTörlés
  2. Nekem mondod? Szívem szerint, én bármelyik állatra (főleg kicsire) áldásomat adtam volna, hogy jöjjön velem haza. Pechemre, az állatgondozók egyiket sem adták.

    De elhatároztam, hogyha egyszer lesz normális fizetésem, akkor örökbe fogadok egyet. :)

    VálaszTörlés
  3. Én meg aggódtam, hogy Zoé esetleg lehány... mert szép mennyiségeket tud kiadni magából :)
    Akkor küldöm a többi könyvet :) Sejtettem, hogy kevés lesz az a két rész :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, a könyvek megérkeztek! :D:D:D:D

      Olvasom, amint tudom, meg majd viszem vissza a másik kettőt is (valószínű, hogy majd egyben, mert vannak részek, amiket újraolvasok - semmi kétség, megőrültem).

      A levélre is válaszolok ám, de elvileg holnap találkozunk. :)

      Törlés
    2. Nagyon szívesen :) Maradhatnak is nyugodtan! Örülök, hogy még mindig ennyire tetszik :)

      Törlés
    3. Viccelsz? Imádom! És köszönöm! :)

      Törlés
  4. Hogy tudod így forgatni a szavakat?:D Annyira jó poszt lett! :) AZ állatkertet én is megnéztem volna szívesen! A CICA meg nagyon aranyos! :) És nagyon jó kép készült rólad :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy őszinte legyek, nem tudom. Azt írom, ami a fejemben van. De köszönöm, és köszönöm!

      Állandóan mocorogtak, úgyhogy kevés kép lett róluk nézhető. :)

      Törlés