2013. június 27., csütörtök

Szeretem a testem (?!)


Akartam fiatalkori képeket rólam, de nem voltam otthon, apu meg tesz arra, hogy elhozza őket, úgyhogy az alábbi bejegyzésben abból dolgozom, ami van. Visszautalva egy régi bejegyzésre, most ahhoz még hozzáfűznék, vagy inkább a kommentes részéhez.

Én nem fogok nektek bubi menteset prédikálni, miközben egy aszút szorongatok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretem magam úgy, ahogy vagyok, hogy egy karfiollal kevesebben már nem is én lennék.  Nem igaz, hogy valamilyen úton-módon figyelmen kívül hagyom a tekinteteket, megjegyzéseket.

Ez egy nagyon hosszú út, és sokat kell tanulni. Hogy valaha a végére érek-e, nem tudom.
Keresem az önbizalmamat, és tudom, hogy már haladok, mert feleannyira vagyok ellenséges magammal szemben, mint voltam.

Úgy gondolom, hogy az önbizalom egy fontos kulcs ahhoz, hogy elérjük azt, amit akarunk. Ha nincs, akkor eleve csak kergetni fogjuk az álmainkat. Ha ki merünk tűzni egyáltalán egyet-kettőt. Ha kevésnek érezzük magunkat a saját életünkhöz, nem is fogjuk jól érezni magunkat benne soha. – Az életem hömpölygő, kétlem, hogy lenne egy nyugodt pontja is. Befelé élek, hogyan is lehetne?

2013. június 26., szerda

Strange Days vol. 2. - People Are Strange!!!


Eljött ez is. A vasárnap. Lement a szokásos reggeli rutin, frissítettem a blogon, mikor jött értem Linda. Naná, a csajok (Réka, és Juci) is bent izgultak a hátsó ülésen. Mert hogy, hiába beszéltük meg a békávét, csak kisírták, hogy az eső miatt vegyük fel a négykerekű nagykabátot.

Amikor megérkeztünk, akkor volt egy kis ramazuri. Összejött a régi banda, és ugyanolyanok voltak, mint mindig. Ösztönösen a kert hátuljához mentem, a nyári konyha irányába, mert azt szoktam meg, hogy én robotolok. Sehol senki. A zene üvölt, és láttuk a kocsikat, de a kert üres volt. Naná, senki sem ül szívesen az esőáztatta füvön. Ahogy megláttak minket, Viking és Máté lekiabált nekünk… hát, vagy befelé, hogy megjöttünk. Robi feje megjelent az ablakban, és már sietett is hozzánk.

2013. június 25., kedd

Filmek, amiket ajánlok


Vagy inkább, szeretek. Jó múltkor eme kihívás elé állítottatok, hogy a könyvek után mondjak filmeket is. Azt nem mondom, hogy ezeket látni kell, mielőtt meghalunk, de nem árt őket legalább egyszer megnézni.

Baromi nehéz volt szelektálni, és szerintem ezzel el is érem eddigi pályafutásom leghosszabb irományát. Semmi plusz nem lesz benne, egy felsorolás lesz olyan filmekkel, nem sorrendben, amiket szeretek, amikre kérdés nélkül 10 pontot adok, és amiket bármikor megnéznék.
(aki ismer, hogy a könyvek után a filmek a legnagyobb szerelmeim)
Van hozzájuk egy-két véleményem.

Sajnos, a lista nem lesz teljes, mert akkor szerintem ti is, én is egész nap a gép előtt leledzenénk, ami valljuk be, egyikünknek sem egészséges.
Amúgy halkan megjegyzem, hogy Facebook-on néha-néha közzéteszem, amiket látok éppen, értékeléssel karöltve. Akit érdekel, az iratkozzon fel, és nézzünk együtt filmeket. Nemsokára azt is frissíteni fogom, mert elmaradtam vele. Bocsi.

Kérdés: következőre mit soroljak fel? Van még miből válogatni.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6: Ketten


Jó, most már aztán tényleg rápingáltam a kiscetlire, hogy keressek egy valamire való agyturkászt. Hihetetlen, hogy függő lettem, és simán elolvasok fél nap alatt egy könyvet. Van ilyen, de Mr. A szerint ez már beteges.

Most rájöttem, hogy közbeiktatok egy kis Harukit és egy Szorokint, kiszenvedtem a Káosz-könyvek második részét is, mert félek, hogy idő előtt elfogy a SzJG, és attól is, hogy úgy járok vele, mint a sorozatokkal.
Túl sok, betelek vele, mint Enkil a vérrel, és ráunok, vagy varázsát veszti.

Most egy picit félretettem, de nagyon piszkálja a fantáziámat. Kíváncsi leszek, mennyire leszek erős. Hah… biztos nem annyira, mint Dave.
(plusz: apu barátnője szerintem nincs meggyőzve arról, hogy ez nem valami véres-vámpíros könyv.)

2013. június 24., hétfő

Liebster 3x


Köszönöm a díjat Szandii-nak, amit sajnos nem tudom, kinek adhatnék tovább, mert vagy van, vagy lehet, hogy annyira nem olvasom, hogy tudjam.
Most pedig, nincs elég időm arra, hogy átbogarásszak minden blogot, de amondó vagyok, hogy aki szeretné, az vigye innen tovább, szívesen adom, csak hagyjon alább egy kommentet, és a régi kérdéseim állnak még.

A kérdésekre viszont, szívesen válaszolok. Legalább ismerkedünk.

2013. június 23., vasárnap

Strange days


Most negyed 3 van, de csak reggel tervezem kitenni a posztot. Csak az asztali gépen van net – igen, tudom, hogy a 21. században élünk -, az pedig a hálóban van, ahol Mr. A alszik.

Az elmúlt két nap… hm… hogy jellemezzem?
Volt öröm, nevetés, izgalom, riadalom ééés verekedés. Parádésan alakult. De jó szinonimája ennek a remekül, az izgalmasan, a fáradtan, az érdektelenségbe fulladtan is. Vagy egyszerűen, érdekesen telt.

No, de haladjunk sorrendben.

2013. június 21., péntek

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5: Remény


Tudom-tudom. Ez már beteges. Utoljára a Ward-könyvekért tudtam ennyire rajongani, de az vesse rám az első követ, aki nem volt így.
Szerencse, hogy még nem érkezett meg hozzám az új kötet, mert tuti, hogy a még a ritkán látott barátaimat is elkerülném, hogy olvashassak.
Ez van. Ez szakít most éppen ki a szürke és gatyarohasztóan meleg hétköznapokból.

Önbizalomhiányosoknak, japánfiúfanoknak kötelező olvasmány, de ahogy érzem, minél inkább haladok, annál inkább az első csoportnak.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4: Barátok


Amit eddig sejtettünk, az kezd kikristályosodni. Legalábbis, én így voltam vele. Azt nem mondom, hogy tűkön ültem, hogy „jaj, de szeretném már olvasni”, de azt sem, hogy hidegen hagyott ez a rész.

Viszont, ledöbbentem, amikor apukám barátnője meglátta nálam, és cinikusan felnevetett, majd fancsali képpel mondta, hogy ez az az ifjúsági regény, amiről mindenki beszél? Én áradoztam egy sort, hogy olvassák el – az ő világukba belefér -, mert milyen jó, meg valahol belül hozzátettem, hogy megtanulna bánni a lányával, valamint húgom is sok mindenre ráébredne. Nem tudom, hogy hatottam-e, és elolvassák.
Igazából, nem tudom, hogy a fintor nekem, az ízlésemnek, vagy a könyvnek szólt-e? Esetleg a döbbenet, hogy két sci-fi és szadista irodalom között, hogy fér el nálam a SzJG.

26 éves létemre, totális mértékben függő lettem, és jaj, de nagyon jó lenne, ha az egyetemi éveket is végig lehetne követni… hm-hm…

2013. június 20., csütörtök

Barátok. Remény... Egyedül - Együtt


WOW! Rekord meleg, rekord mennyiségű barát és esemény. Utóbbi kettő legrosszabb esetben is két hét lesz.

Szerintem paraszt légkondi (kereszthuzat) bekapcs, rágcsálnivaló és üdítő a környékre, zene a hangszóróba.
Maratoni bejegyzés lesz – azt hiszem.

2013. június 18., kedd

E. L. James: A szürke ötven árnyalata


Hogy is van a második fejezetben? „Még egyetlen férfi sem hatott rám úgy, mint Christian Grey…”. Izgatottan vártam, hogy belevessem magam ebbe a könyvbe, és legalább akkora pofon volt, mint amekkora zuhanással Anastasia megérkezik Mr. Grey irodájába.

Azóta szemezek ezzel a könyvvel, mióta nagy hírverés miatt, egy pillanat alatt elkapkodták. Csupaszon, vagy újságkötésben, titkon olvasva láttam nőknél és lányoknál. Mindenki erről beszélt. Kíváncsivá tett, hogy BDSM, szűz lány, genyó pasi…stb.

Most két nap alatt megettem, és rájöttem, hogy múltkor, igaza volt Rácz Zsuzsának. Jön a Bridget Jones harmadik része, és megkérdezték, miért lett ilyen nagy sikere, akár ennek, akár a könyvének, meg úgy általában a szingliségnek. Azt válaszolta, hogy mert addig nem írtak erről a témáról így.
Itt is ez van.

Plusz, aki gondolkodott már azon, mi történhetett az Alkonyatban Edward és Bella között az éj leple alatt, akkor annak ez ajánlott irodalom.
(Felnőttes tartalom következik, úgyhogy 18+, bár ez még mindig álszentség)

2013. június 17., hétfő

Az én múlt péntekem


„De rossz volt az én péntekem, az én péntekem.
Befuccsolt az idegrendszerem, az idegrendszerem…”

Jó, nem énekelgetek. Sosem volt igazán érzékem a vers- és dalszövegíráshoz, maradok a virág-világ rímeknél és a haikuknál.
De ez a két ByeAlex átirat hűen tükrözi, hogy mennyire kinyílt a bicska a zsebemben múlt pénteken. Szívem szerint, használtam is volna.

Ha valakit megsértek, akkor előre bocs, viszont kikristályosodott előttem, hogy Mr. A-nak igaza volt a múltkor. Azt mondta, hogy ami környékén megjelenik az „állami” kifejezés, az mind szar. Posta, önkormányzat, okmányiroda és egészségügy. Nagybetűs RATYI az egész.
A benne dolgozók pedig, nyugodt szívvel szórakoznak az emberrel, azok egészségével, mert én időmilliomos vagyok, neki meg így is, úgy is lesz fizetése.

Na, mindjárt megértitek, miért írom ezt.

2013. június 16., vasárnap

Díjeső


Még egy Liebstert kaptam Viráág-tól, amit ezúton köszönök neki. :))

Mivel ezen a soron átmentem pénteken, nem gondolom, hogy megint 11 bloggernek tovább adom, viszont a kérdésekre szívesen válaszolok!!!



Aki gondolja, az majd írja meg, hogy talált-e egyezést, avagy különbséget!

2013. június 14., péntek

Kaptam, adom


Amilyen rossz volt a mai nap kezdése, olyan jó a folytatás. Iluss-tól kaptam díjat, amit ezúton még egyszer nagyon-nagyon köszönök szépen, köszönöm, de tényleg. Szívem szerint, menne ez visszafelé is!

Kicsit nehéz szülés volt, de végre, megírtam.

Szabályok és Válaszok:

1) Tedd ki a képet! – Oldalsávban van már! :)


2013. június 13., csütörtök

Vámos Miklós: Apák könyve


Na, na, na, tádámm!
Itt az első könyv, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet – valahol olvastam, hogy milyen ciki már minden könyvet 10-re értékelni.
Lehet, hogy sekélyes vagyok, vagy nem érem fel Vámos Miklós szavait, de nehéz olvasmány volt számomra.

Mindig félek azoktól a könyvektől, melyekről ódát zengnek. Ráadásul erről most a családom összes tagja hanyatt vágta magát, no, mondom, akkor nekem is el kell olvasnom. Normál esetben egy könyv nálam 1-4 nap, maximum egy hét, de ezzel küzdök már három hete. Nem fogom rá a többi könyvemre, sem a tanulásra, egyszerűen, nem fogott meg.

Tudjátok, mi van? Szörnyen bűntudatom van, mert nem tudom értékelni. Lehet, hogy másnak tetszeni fog, sőt, mindenkit arra buzdítok, hogy hajrá, olvassátok.
Viszont, egy jó ideig nem fogom a hasonló könyveket keresni.

George Orwell: A fikusz és az Antikrisztus


Ismételten beleválasztottam a könyvekbe. Kiolvastam az aputól kölcsönkapottat, két Leiner Laura között vagyok (függő lettem. Ciki klubhoz csatlakozni 26 évesen?). Éppen arról elmélkedtem, hogy az életem olyan, mint az a légy, aki fennakadt egy pókhálóban.

Másik két Orwellt akartam levenni a polcról, de nem éreztem magaménak őket, ezért tovább álltam tanácstalanul a polc előtt. Az Antikrisztus, mint szó megtetszett.

Kicsit magamra ismertem a főszereplőben, aki tulajdonképpen egy költő, aki ellen megy a pénz világának. Nem akar semmiből sem jót, legalábbis nem úgy, ahogy azt a társadalom elképzeli. Gyakorlatilag nincstelen, ruhái zaciban, pénze alig. Egy antikváriumban eladóként dolgozik. A fordulatot egy kis pénz, és barátnőjének várandóssága hozza el számára.
Jó, nem vagyok várandós, Mr. A sem az, de a pénz jelentőségéről alkotott elképzeléseket én is vallom, mint ahogy kellenek a kapcsolatok is ahhoz, hogy valaki manapság a talpán tudjon maradni.

2013. június 10., hétfő

Viva la új nőgyógyász


Aki pasi, és a cím alapján megnyitott, az most kattintson a piros ikszre, mert ez női téma lesz.

Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy lépten-nyomon belebotlunk beauty- és életmód blogokba, alig, vagy inkább senki nem beszél a nőgyógyászatról, pedig szerintem kellene. Most ezzel kapcsolatban megosztom a mai happeningemet. Szerintem, ha nincs valami vérciki fertőzésem, akkor beszélhetek róla szabadon.

Új nőgyógyász. Bah.
A régit is nehéz volt megszokni, hogy egy komplett csillagvizsgálóval kémleli az univerzumomat, de most, hogy befuccsolt, jöhetett az új. Remegő kézzel tárcsáztam két hete a számát, hogy mikor tudna fogadni. Megállapodtunk a recepcióssal a mai napban, amit akárhogy zsolozsmáztam, mégiscsak eljött.

2013. június 8., szombat

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. rész: Egyedül


Gondoltam, mielőtt ismételten teljhatalmat gyakorolna felettem az agónia, írok némi bejegyzésfélét alább. Az aktuális brainstorminggal senkit nem fogok zaklatni, de eléggé szar napjaim vannak.

Megnéztem végre a Végzetes vonzerő című filmet, és rájöttem, hogy életemnek túlnyomó részében, a viselkedésem eléggé Glenn Close-os. Aztán lementek a vizsgák, és kiolvastam gyakorlatilag hat óra alatt a Szent Johanna gimi harmadik részét, és rájöttem.

Egy Glenn Close-zal kevert, Reni vagyok, aki ráadásul a lehető legrosszabb énjének árnyékát játssza éppen. Nem derített jobb kedvre sem, hogy jó véget ért a könyv, sem a csók, sem a sikeres évzárás. Úgyhogy, kicsit írok, aztán szerintem belefeledkezem a következő könyvbe.
Ami olyan, mintha serpák és oxigén nélkül szeretném megmászni a Mount Everestet. Brühühü…

2013. június 4., kedd

Zumba Zombi


Tornázós poszt következik, viszonylag hosszú, hogy több napra elég legyen. Szombaton jövök, de addig írjatok, és szóljatok hozzá.

Van egy sportmániás barátnőm, Linda. Mindig kitalál mindent, hogy csináljuk együtt, vagy elcipel magával olyan edzőtermekbe, amit éppen most fedezett fel, vagy olyan tornákat végeztet el velem, ami neki meg sem kottyan – én az edzések végére általában félholt állapotban vagyok.
Másoknak lehet, hogy ez lenne az igazi kielégülés élmény, számomra a szex kielégülés, a sport az a fájdalom, ami feledteti velem a gondjaimat.

Az első dolog, amit meg kell jegyezni, hogy ízületi roncs vagyok, kissé duci, az állóképességem csak sík terepen működik rendesen, és van egy halom olyan EÜ-problémám, ami miatt nem tudok normálisan sportolni. A másik, hogy eddig minden sportba, amibe valaha belekezdtem, úgy voltam, hogy az első három óra után már egészen jól ment. Volt időm álmodozni, és a túl sok gondolkodásra kapott idő miatt kiakadni, majd feladni.

Padlizsánhajók



Most kell egy kicsi szünet a mai nap vonalában. Tanultunk, aztán leültünk Mr. A-val ebédelni, miközben a Halálos hallgatás című filmet megnéztük. Nagyon beteg egy film.

Mr. A mondta, hogy szerinte a tegnapi és mai ebéd mehetne fel a blogra, ezért, én eleget teszek a kívánságának, hátha ti is elkészítitek, vagy megörültök neki.

Ma még jövök majd egy hosszabb bejegyzéssel, mert olyan három napig nem leszek most.
Na de, jöjjön a recept!



2013. június 3., hétfő

Boldogság az ablakban


Mr. A-val tegnap kimentünk a közeli tóhoz. Már vannak kiskacsák, szóval ott a helyem. – Imádom őket. Az anyjuk ismét közel hozta hozzánk őket. Érdekes, mástól menekülnek. – Nem volt kedvünk hazajönni, ezért még sétáltunk. Felfedeztük a kőbányai strandot, egy hatalmas zöldterületet, és egy remek játszóteret, ahol kicsit visszamentem a gyerekkoromba.
Nekiálltam csúszni, suhanni, sőt, már régóta ki szerettem volna próbálni pár játékot. Most az a divat, hogy fémből vagy fából készítenek konditermi gépeknek megfelelő alkalmazásokat. Na, most tapostam a lépegetőgépen, és még kipróbáltam egyet-kettőt. Lesz kép is FB-n.

Hazafelé egy érdekes kérdés ütött szöget a fejemben. Jelesül az, hogy miért van az manapság, hogyha valaki boldog, azt nem tesszük ki a kirakatba?

2013. június 2., vasárnap

Állj mellém!

A Szent Johanna gimiben olvastam erről a filmről, és gondoltam, letöltöm. Egyáltalán nem volt ismerős a címén kívül semmi. Megnéztem, és betettem a kedvencek közé egyből. Kimondottan nem az fogott meg, hogy milyen a felnőtté válás, mert azt szerintem már minden lehetséges fórumon kivesézték ezzel a filmmel kapcsolatban.

Ami inkább érdekes volt számomra, és ami aktuális, az emberi kapcsolatok. Szerves része persze a felnőtté válásnak, de egyáltalán elgondolkodik valaki azon, hogy akivel valaha kapcsolatba került, és szétvetette őket az élet, azzal mi van most?

2013. június 1., szombat

Hello June!




Most estem haza vizsgáról, és hála a fáradtságnak, meg az esős időnek, nagyon nincs kedvem írni. Ez így lesz még tizedikéig. Meg is fog látszani a poszton. Legközelebb igyekszem izgalmasabbra írni. :)

Ismételten jön egy nem éppen rövid összefoglaló a hónapról. Ha van, ami bővebben érdekel, és nem érintettem májusban, vagy érdekel egy film, sorozat, könyv, akkor hagyj nekem alább egy üzenetet.