2013. május 3., péntek

Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged?


Rabok legyünk, vagy szabadok? A választás a mienk, és mindegyiknek megvan a maga szépsége. A rabság viszont, nem mindegy, hogy milyen? Mert lehetünk rácsok mögé zárva, négy fal között, örök gyomorideggel. S van a másik, amikor csak házi őrizetben vagyunk.
Melyiket választjuk?

A szerelem szabadság, mert az a jó szerelem, amikor tudsz önmagad lenni, van egy személyes szabadságod, viszont vannak korlátaid. Mondjuk, nem flörtölsz pasikkal, vagy nem nyüszögsz egy srác után, miközben a párod kezét fogod.

A mostani beszélgetésünket inkább a társfüggőség felé vittük el. Ha rájössz, hogy ebben szenvedsz, az sok mindent meg fog magyarázni neked. Tanulhatsz magadról, és egy nap arra ébredsz, hogy menni fog ez egyedül is.
Lindát költöztettük. A srácok nagyon aranyos költöztetők voltak, mert a nehéz cuccokat, bútorokat felcipelték a negyedikre, viszont a kisebbek, könnyebbek ránk maradtak. Az első este, amikor még mindannyian dobozok között ücsörögtünk, Réka kifakadt.


-Szakítottam Botonddal. – ültünk, és meredten bámultunk rá. – Meguntam, hogy úgy vagyok kapcsolatban, hogy nem vagyok kapcsolatban. Tudjátok, mint a királylány, aki ment is, meg nem is. Együtt voltunk, mégis nagyon egyedül éreztem magam. – Réka velem egy idős, fekete hajú szépség. Pincérnőként dolgozik az iskola mellett. Botonddal vagy négyszer szakítottak  már, jöttek közben kis-Botondok, de mindig egymásra találtak újra meg újra. Ennek ellenére, Réka szinglinek vallja magát, mert mint mondta, sosem érezte úgy, hogy kapcsolatban élne. – Tudjátok, jó volt valakihez odabújni. Valakit felhívni, amikor lelki támasz kellett. Úgy éreztem, hogy ő megért engem, ismer, olyan lehetek mellette, amilyen vagyok. Aztán valami mindig elromlott. Rájöttem, hogy Botondot sem én választottam, hanem ő választott engem. Amikor kedve volt hozzám. De minden pasim ezt tette. – Réka sosem volt egy-két hétnél tovább egyedül.

-Hogy jött a szakítás? – kérdeztem, miközben próbáltam egy narancsot megpucolni.
-Egyszerre több pasit futtattam. – vallotta be. Tátott szájjal adtam át a fél narancsot Lindának, aki szintén meglepődött. Réka sosem csinált ilyet. Visszahúzódó, konzervatív lány.
-Egyszerre több pasival? – kérdezte Linda.
-Csak elkezdtem ismerkedni. Valljuk be. Botond párszor már keresztbe szívatott, nem bíztam meg benne annyira, hogy most maradni is fog. Féltem, hogy egyedül maradok, mert akkor ki marad nekem? – csípőből azt válaszoltam volna, hogy hát, mi. – Akiket pedig felszedtem a társkeresőkön, mind sérültek voltak. Most léptek ki egy párkapcsolatból, szerettek volna valakit. A többi meg egyéb módon volt labilis.

Elgondolkodik egy pillanatra.
-Rájöttem, hogy boldogtalan vagyok. Sosem leszek boldog Botond mellett. Hát, szakítottam vele. Életem első szakítása volt.
-Te még sosem szakítottál senkivel? – most már Juci is ledöbbent.
-Aha. Sosem akartam senkit sem elhagyni. Ilyen ember vagyok. Egy barom, aki inkább benne marad a rosszban, mint hogy merjen lépni. Ha nem hagynak el, én nem megyek el. A minap találkoztam egy sráccal. Jó, bent ült nálunk, kávézott, és próbált ismerkedni velem. De nem adtam neki sem mail címet, sem telefonszámot. Nem vagyok kész egy komoly kapcsolatra, vagy akármilyenre, mert ameddig nem tanulok meg önmagam lenni, addig teljesen fölösleges ez.

-Én is voltam” se veled, se nélküled” kapcsolatban. – kezdte Linda. – Határozott vagyok, és tudom, mit akarok. Vonzom az olyan pasikat, akik irányításra vágynak. Ülnek a romjaikon, és várják, hogy folyton felállítsa őket valaki. Mindig úgy rendeztük az életünket, hogy ne legyünk igazán kettesben. Fokozatosan hidegültünk el egymástól. Hiába tudtam ezt, nem akartam igazán tudni. Besöpörtem a szőnyeg alá, hogy majd lesz valami. Majd elmúlik. Aztán beleszerettem az egyik tanítványomba az edzőteremből. Amikor elmondtam a srácnak, teljesen kiborult. Elkezdett virágot venni, csokit hozott, és egyszer megfenyegetett, hogy öngyilkos lesz. Vállat vontam.

Ezért kell tisztázni, hogy ténylegesen szeretjük a másikat, vagy csak függünk tőle, ragaszkodunk hozzá a megszokás miatt.
Ha felcserélődnek a szerepek, vagy nem tudnak kommunikálni egymással az emberek, akkor kialakul egy olyan önzőség, hogy csak azt nézzük, mit ad nekünk egy kapcsolat. De hogy mi mit teszünk bele, az elhalványul.
Ezen dolgozni kell, nem pedig ujjal mutogatni. Ha kialakul egy adok-kapok, de mindennek ellenére mégsem sikerül, félelemmentesen tudunk majd továbblépni egyedül.

-Én belebetegedtem a függőségembe. – mondtam, bár tudtam, hogy velem élték ezt meg. – Balázs. Miután szakítottam a székesfehérvári rémmel, utána négy évig voltam egyedül. Annyira akartam valakit, hogy rosszból egy még rosszabba sikerült tenyerelnem. Aztán megismertem Balázst, aki pont jókor jött. Tudta, hogy mikor mit kell mondani. Megkajáltam, felruháztam olyan dolgokkal, melyek nem is voltak ott. Folyton ideges voltam, féltem. A végén a testem elkezdte szó szerint felemészteni önmagát. – egy hónap alatt sikerült 40 kg mínuszt összeszedni. Utána még húszat. Tönkrement a gyomrom. Nem tudtam enni, viszont széjjel hajtottam magam. – Akkor lett ennek vége, amikor szakított velem. Én sem tettem volna magamtól. – ránéztem Rékára, aki félénken mosolygott. – Aztán előbb jött a Szamuráj, utána Mr. A. Visszahíztam, rendbe jöttem. De meg kellett járnom a poklot ahhoz, hogy ezt megtanuljam.

-A boldogságért vívott harc kirántja az ember lába alól a talajt. – válaszolt Juci. – Őrületesen nagy felelősség a saját boldogságunk. Az a baj, hogy eleinte van a szerelem. Aztán lesz szeretet. A baj ott van, amikor a szeretet mellett megjelenik valami más is, ami összetart. Egy jól működő kapcsolatban lehet véleményünk, önmagunk lehetünk, egyszóval, egyenlők vagyunk. De gondoljatok bele, hogy mennyiszer voltatok azért kapcsolatban, mert meg akartátok mutatni a világnak, hogy nektek is sikerülhet, vagy mert a barátnőknek is volt kapcsolata. – bólogattunk, mert igaza volt.

Nem bízunk önmagunkban, nem ismerjük a tudást a világról, akkor képtelenek vagyunk megteremteni a saját boldogságunkat. Kapaszkodunk a másikba. Sokszor nemcsak a párunkban, hanem a barátainkba is.

Több módon lehetünk függők egy másik embertől. Nem akarunk egyedül lenni. Vagy azt hisszük, hogy ez egy múló állapot. Vagy feladjuk magunkat a másik miatt. Vagy, mert hosszú idő után találunk valakit, eladjuk magunkat.
Ne féljünk attól, hogy egyedül vagyunk, hiszen tanulni sem lehet szünet nélkül. A szív is éppúgy be tud telni, mint az agy. Ilyenkor pedig kell valami más, jelen esetben egyedüllét, hogy összerendezzük, hogy mit jelent a szerelem, és mit a ragaszkodás.
Ragaszkodni sok mindenhez lehet. A rosszhoz ráadásul piszok könnyű.
Lehet, hogy sírunk és fáj, de ezután elindulhatunk egy ismeretlen úton, ami kicsit rögösebb az eddig megszokottnál, de valami újjal, mással, jobbal kecsegtet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése