2013. május 23., csütörtök

Ömlesztett nagyon hosszú hétvége


Öt nap, azt sem tudom, hol kezdjem. De valahol el kell kezdeni. Nem mindenki virgonckodhat annyira, mint mi. Mr. A kapott egy plusz szabadnapot, úgyhogy ezért is maradtam el a bejegyzésekkel, illetve, igazán kedvem sem volt most körmölni.

Egyrészt, még valahol mindig takonykóros vagyok. Sosem fog elmúlni szerintem, Mr. A arra voksol, hogy de mégis. Aztán elfeküdtem a nyakam, amitől elkezdett fájni a fejem. Olvastam, bejegyzést készítettem, és mindig voltam valahol.

Kicsit hosszabb lélegzetvételű poszt következik.


Hát, huh. Ilyenkor jövök rá, hogy könnyű annak, aki folyton fényképez, és nyomja is ki egyből valamelyik közösségire a kitennivalót. Én szeretem át- és megélni a dolgaimat ahelyett, hogy kattintgatok. Bár, ha insta-függő lennék, akkor most nem kellene azon gondolkodnom, hol is kezdjem? Ja, igen.

Péntek este bepakoltam a táskámba. Füzet, meg átutalásos papír, ha esetleg kitalálná az iskola, hogy nem tettem eleget a kötelességemnek. Szombat reggel csúcsot döntöttem készülődésben. Általában kell a kávé-fürdés-sminkelés-ruhaválasztás kombóhoz másfél óra. Most elég volt háromnegyed is. Nem tudom, hogy csináltam, de nem volt kedvem korábban kelni az egészségesnél. Mire kiértem KöKi-hez, Blanka már ott várt a metróhoz vezető úton. Támasztotta a korlátot. Kiderült, hogy nem véletlenül.

Egy kis baleset érte. Rosszul mozdult, és fájt a dereka, úgyhogy, akár a nagyik, eldöcögtünk a mozgólépcsőig, és lementünk a metróhoz. Végigdumáltuk az utat. Mivel ez amolyan lányos csacsogás volt, nem gondoltam, hogy jegyzetelnem kellene fejben.

A suliban ösztönösen pásztázom az embereket a szünetekben. A mi négyesfogatunkon kívül szerintem mindenki csak ül, és néz maga elé. Anikó mesélt a barátjáról. Ő egy törékeny, hosszú, barna hajú, modellalkatú lány, a párja pedig, a kopasz, nagydarab, Mercis ember. Hevesen üdvözöltek minket múltkor, úgyhogy magyarázkodni kezdett, majd elmesélte, hogy ő csak magas sarkú cipőben tud normálisan menni. – És tényleg. Papucsban volt, botladozott egész nap.
Blanka addigra ért le az emeletről, mire én felrohantam jegyzetet venni, aztán le. Lépcsőn. Ő ezt lifttel oldotta volna meg. – Öröm volt eltotyogni egy kávézóig. Négyig volt iskola, és a büfé idejekorán bezárt. Úgyhogy, felderítettünk egy kávézót, ahova megbeszéltük, hogy évadzárón elmegyünk.

Aztán csak vége lett a napnak. Mivel kell orvosi vizsgálat, megvártam Blankát. Van egy speciális papír, ami kell az iskolának, amit csak üzemorvos tölthet ki. Blankának maradt az iskola által kijelölt doki. Lényegtelen. Állunk, ő cigizik, én meg nosztalgiázok. Odalép hozzánk egy NoName lány, hogy mi is a csoportjába tartozunk-e. Bólogatunk, mert hát, nem hívtuk, de jött velünk.
Szegénykém beszélni nem tudott, de ami még kínosabb volt, hogy nem nézett ránk. Nem azt mondom, hogy valaki ruhán keresztül a vesémet szugerálja, de ha hozzám beszél, legalább egy pillanatra nézzen a szemembe. Mondandója közben rángatózott, vagy inkább ringatózott kicsit.
Felmentünk, vártuk a dokit.
-Mi kell ehhez a vizsgálathoz? – kérdezte NoName, amikor látta, hogy mindenkinél van igazolás, és ötezer forint.
Megmondtuk neki, mire lekezdte nézegetni a tárcáját. –Igazolás nincs nálam, de pénz. – pörgeti az ujjai között a papírt. – Van kétszázasom. Van kétezresem. Ötezresem nincs. Enélkül mi lesz? Kiállítja és később hozhatom?
Óriási nulla pont!
-Pénz nélkül nem érdemes bemenni, mert ez feltétele az orvosi vizsgálatnak, ennyi a díja.
-De nálam nincs annyi.
-Pech. – így Blanka, és majdnem röhög.
NoName állt még mellettünk egy darabig. Egy sráccal elkezdtünk hülyeségeket beszélni, amin mindenki nagyon jól szórakozott. Megjött a doki, mindenkinek kiosztott egy papírt, hogy töltsék ki.
A sor eddigre jó húsz méteren állt.
NoName még mindig körbe-körbe nézett.
-Ha nincs nálad se papír, se pénz, akkor miért állsz itt? – kérdeztem. Evidens, hogyha semmim nincs, nem várok a galambra.
-Háááát - tekereg -, nem tudom.
-Szerintem érdemesebb lenne elmenni a másikhoz. – elmondtam, mi a neve, mikor rendel. Blanka folyton bólogatott és helyeselt. A lány is metróval jött volna, amit annyira nem akartunk. Szakadt a pofám, meg szakadtam a nevethetnéktől is.
NoName még egy ideig kínosan feszengett mellettem, mire lehajtott fejjel (azaz, ahogy volt) elosont a tömegen keresztül.

Blanka hamar végzett. Vérnyomás, pecsét, kész.
Szombat délután úgysem volt más dolgom, meg egyedül sem megyek haza. Az út vissza is jól telt. Adomázgattunk kicsit az „abszolút nulla pontos” csoporttársainkról.

Este Eurovíziót néztem. Néztem. Túlzás. Hallgattam. Mivel a show-k nagy része ugyanaz, minek nézni? Olvastam közben.

Akiknek szurkoltam: Finnek (alap), belgák, hollandok, románok, magyarok (természetesen), dánok, izlandiak, görögök. Nem tudtam eldönteni, hogy a litván, svéd és belorusz tetszett-e úgy igazán. Az orosz és az ukrán is jó volt, de egymás inverzei.
Az izlandi fickóba nagyon szerelmes lettem. Imádom az északi, hosszú szőke hajú embereket. Hihihi…
A francia nő az valami borzalom volt. Neki szerencséje volt, hogy alapjáraton versenyzett. – Amúgy úgy láttam, hogy akik automatikusan bejutottak, azok mind ritka rosszul teljesítettek.
A görögök meg szerintem loptak, de ez mindegy. A szám olyan, mint egy lassúbb Korpiklaani szám.
Azt meg sejtettem, hogy a Dánok döntősök lesznek. Gondoltam arra is, hogy megnyerik. Jó dal, kedves előadó, fülbemászó dallam, és remek színpadi show. – Azt nem értem, hogy a nyálas, nyavalygós számokkal, mint az Azeri, hogy „jaj nem szeret senki, és mennyire rossz nekem, de próbálok kitörni magamból” dalok miért tudnak ennyire hatással lenni az emberekre? Eképp, én nem az azerieket vártam volna oda, ahova.
Na, mindegy, eltelt.

Este ránéztem a face-emre. Hihetetlen, hogy az itt látható kép van kint rólam, ahol kábé 20 éves vagyok. Hoppá! Aki szemfüles, az tudja most már, hogy ki vagyok. Aztán elkezdtem nézni a képeimet, és rájöttem, hogy egy olyan sincs, amivel frissíthetném magam. Vagy vörös vagyok, vagy sovány, vagy tavaly készült. Magamat nem fotózom. Úgyhogy, azt hiszem, képek terén elég erősen bajban vagyok.
Számomra a face jó dolog arra, hogyha fogyni akarok. Ahogy belépek, rögtön megy a hasam.
Fóbia? Kiderítem, ígérem.
(amúgy, innentől kezdve a fejemet is nézhetitek, mert úgy döntöttem, vállalom a gondolataimat)

Ez, és a könyv a felelős egy undok érzésért, ami üldöz napok óta. Tetézi ezt, hogy a közérzetem még mindig nem 100%-os. És már a nyakam is fáj. Sikeresen elaludtam a kisagyam. Mr. A szerint, ami nincs, annak a kicsi részét sem lehet elaludni. :D:D:D
De tompán fáj az izom, és ettől meg a fejem.
Holnap meg laborvizsgálat. Blöe… :S:(

Vasárnap Diáéknál voltunk. Bográcsoltunk négyesben. Valahol azt hiszem, most ez direkt jött ki így, mert Dia megpróbált barátkozni velem. Nyitott ajtón dörömbölt. Beengedtem. Amíg Mr. A bodzát szedett szörpkészítéshez, addig mi, mint lányok, készítettünk az ebédnekvalót. Pali fát vágott, hogy melegedjen a kaja. – Persze, erről majd jövök egy bővebb poszttal is, mert a beszélgetés szerintem tanulságos. – Készítettem palacsintatésztában sült bodzát is, amire mindenki azt mondta, hogy tócsni íze van. Mr. A szerint, hamis csirkecomb. De vaníliás porcukorral elfogyott azért. Mikor indultunk, akkor jött meg Guszti. Szegény, remélem, nem hiszi azt, hogy nem szeretjük, mert mindig akkor jön, amikor mi megyünk. Jaj.

Hazaérve, beáztattuk a bodzát. Van egy baromi nagy lábosunk, meg egy majdnem ugyanakkora lavórunk. Abban ázott a bodza, amiből készítettünk egy édesebb, és egy savanyúbb szörpöt.
Mint a bolti bekeverős.
És ez csak a fele (savanyúbb):



A lavórban az édesebb van még. Ma majd áttöltöm üvegekbe.



Hétfőn Mr. A szüleinél voltunk ebédelni. Két dolgot kaptam anyukájától, amolyan „mert sikerrel vetted az utolsó fősulis félévet” ajándékokat.
A póló, ami rózsaszínnek tűnik, eredetileg inkább korall.




A nyaklánc, amit ő készített. Sosem leszek ilyen szinten ékszerkészítésben.




Kedden apuval voltam vásárolni kajánakvalót, meg filmeket néztünk. Semmi sem történt, ami említésre érdemes. Illetve, de. Próbáltam rendszerezni, hogy miről szeretnék írni a jövőben. Hogy a képem is itt-ott szerepelni fog, hogy tudjátok, ki vagyok. Talán nagyobb bizalommal. Aztán, van egy „barátnőm”, aki éveken keresztül prostituált volt. Vele egy interjúsorozatot készítek (folyamatban van). Aztán lelőtték a leveles dolgot – hogy egy-két levelet és tanácsot bemásolok ide. Ez lesz, csak megszakértem, hogy szeretném.
Gondolkodtam egy kis blogtalálkozóba is. Aztán bepánikoltam, hogy mikor lenne, és ki jönne el?!?!?!?
Jó és rossz ötletek váltogatták egymást a fejemben, egyelőre tervek vannak, mik lesznek.
Oh, és három sztori körvonalazódott ki, hogy melyiket látnám könyvben. Leírtam vázlatosan, mit szeretnék, és annyira jó látni, ahogy alakul a könyvecske. Persze, ember kellene, hogy olvassa folyamatban, amit írok. Valahogy, ezt is megoldom. Egyik barátnőmet (Dóri) majd terrorizálom vele. :D:D:D



Tegnap a Margit-szigeten voltunk kint.
Megnéztük a vadaskertet, a romokat, elnéztünk a sziget végébe, majd vissza (este képekkel is jövök).
Beültünk kuponnal mekdóba. Időközben leszakadt az ég. A Jászai téri meki annyira nem nagy. Elférne a lakásunkban. Így, mindenki, aki kint evett, bejött, akik bent vettek éppen ételt, azok kétségbeesve néztek körbe. Hozzánk is leült egy francia lány. Aranyos és kedves volt.

Hazajöttünk, és filmet néztünk. Apu is jött egy halom üveggel. Mondta, hogy igényt tartanak egy üveg szörpre, mi meg mondtuk, hogyha szörp kell, akkor hozzon üveget. Most már több is van.

No, ennyit a hosszú hétvégéről.


Nektek hogy telt a hosszú hétvége?


Adós maradtam:
-Diáékkal való beszélgetés.
-Margit-szigetes képek.
-kedvenc filmlistámmal
-Facebook-fóbia – és képek rólam

9 megjegyzés:

  1. Jól néztek ki így négyen. :D
    A fölső nagyon szép, te meg szimpi vagy. Ha már így, akkor lehetne egy kis outfit???
    De az a nyaklánc. Awww! Naggyon jó!

    Évi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hízott a májam két kilót! De köszönöm! *pirul*

      öööö... ha bátor leszek, és Mr. A képes lesz majd jó fotót készíteni rólam, akkor lesz outfit is idővel, mert a fölsőt szeretném képen viszont látni magamon.

      A nyakláncot meg, kincsként őrzöm. :D

      Törlés
  2. Nekem az izlandi srác nagyon bejött, amíg el nem kezdett énekelni :D Túl nyálas volt ehhez a szép férfias emberhez :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem lehetett volna nyálasabb is, persze, azért jó lett volna egy picivel élettel telibb szám.
      Így olyan, mintha esti mesét énekelne. :)

      Törlés
  3. Most az a téma terjeng, hogy a nyertes dal is lopás, és bizony ám van is benne valami. Sőt kontrázok, mivel a oroszt is megtaláltam YouTube-on.

    Nem azért de szerintem ez totál ugyanaz zeneileg -

    http://www.youtube.com/watch?v=xtb1fuLokcE

    Csak az Emmelie féle változtat modernebb, ennyi.

    Az orosz nem annyira nagyon nagy koppintás, de hallani azt is - http://www.youtube.com/watch?v=aNcRd1xR3OY

    Hasonló felsőm van sötétkékben, és imádom! :)

    A nyaklánc meg eszméletlen gyönyörű! *.*

    Jobbulást kívánok még mindig! :)

    Szép napot neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Már jól vagyok!

      Törlés
    2. Ezt jó látni! Örülök, hogy jól vagy! :)

      Törlés
  4. Nekem jöhet bármi írásod, nem lesz terror :) Szívesen olvasom, véleményezem, bármi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha túlélem ezt a vizsgaidőszaknak nevezett őrületet, akkor majd mutogatok. :D:D:D
      Köszönöm!

      Törlés