2013. május 30., csütörtök

Murder - A gyilkos tárlat


Na, kezdjük a kályhánál.
Valamikor, két évvel ezelőtt, ilyen idő tájban két főiskolást egymás mellé sodort az élet. A lány a többi lány bűvkörében ült, és nyomta a hülye dumáját, hogy oldja a többiek vizsgadrukkját. A fiú lazán odalépett egy sikeres felelés után. Egy csoportfeladat kapcsán kellett egyeztetniük, ehelyett azonban, első döfésre szerettek egymásba.

A fiú Mr. A, a lány én voltam. Lehet, hogy aberráltan hangzik, de minket a sorozatgyilkosok hoztak össze.
Először elkezdtünk Mansonról beszélgetni, majd Mr. A elmondta, hogy neki a „kedvence” Csikatilo, az enyém pedig, Peter Kurten.
Itt felfigyeltünk egymásra, és azóta is együtt vagyunk.

Mivel egyikünk sem tudja már a vizsgáink pontos időpontját, úgy vagyunk vele, hogy május 25. környékén kellene ünnepelnünk. Most összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és befizettük egymást erre a kiállításra. Remek második évfordulós ajándék volt.



Az első könyv, amit elejétől a végéig, nyafogás nélkül elolvastam a Kíméletlen gyilkosok, híres címlapsztorik címet viselte. Mára már szegénykém eléggé rongyos. Mr. A is forgatja néha. Van egy ugyanezzel a témával foglalkozó dévédénk, illetve az egyik kedvenc filmünk a Tökéletes másolat (ajánlom). Ha utunkba akad, akkor a dokumentumfilmeket is megnézzük ezzel kapcsolatban. A Dexter című sorozatot pedig, igen nagy kanállal esszük.

Azóta szerettünk volna elmenni erre a tárlatra, mióta láttuk a plakátokat, ám valami mindig közbejött. Most, hogy holnap zár, időszerű volt. Múlt vasárnap elsétáltunk arrafelé, mert akkor szerettünk volna menni, de olyan sor volt délután négykor, hogy inkább úgy döntöttünk, legyen hétköznap, akkor úgyse ér rá senki.

Tegnap negyed hétkor találkoztunk a Vörösmarty téren. Mr. A már bent állt a sorban, három pár volt előtte. Ahogy odaértem, mondta a biztonsági őr, hogy jöhet a következő tizenkét versenyző. Álltunk még egy sort a bejáratnál, de már nem az utcán. Egyszerre két turnus mászkál fent, és egyszerre tíz-tizenkét ember mehetett be.
Ezek után jegyvétel, majd be a liftekhez. Vártuk a tárlatvezetőt. – Tudjátok, mi tetszett nagyon? Hogy mindenki fiatalos volt, lendületes, mosolygós, és jókedvű. Ez egy hatalmas nagy plusz pont nekik, mert nem szeretek úgy múzeumba menni, hogy a nénik durcásan ülnek a sarokban. Azok az élettől veszik el az ember kedvét. Ez egy nagyon jó kis csapatnak tűnt.

Jött a lift Gáborral – tárlatvezetőnk. Egy nagyon helyes, mókás fickó volt. Prémiumot neki a poénokért!!! – A lift egy szobába nyílt, ahol a falon tepsik voltak áldozatok neveivel. Kettő-három volt beazonosítható számomra. Voltak ott még szuvenírek, és kötelező ruhatár. Érdemes volt nem cipekedni.
Gábor elmondta, hogy tartsuk be a házirendet, azaz, telefon kikapcsolva, ami nekem nagy szívfájdalom, mert akkor nem töltött képekkel szórakoztathatnálak titeket. Epilepsziára és pánikbetegségre hajlamosaknak nem ajánlott a tárlat, majd segített bekapcsolni a fülest. Indult az utazás.

Elkezdtük a vérben fürdő Báthory Erzsébetnél (róla majd lesz bővebben szó a blogon), majd átnyergeltünk a szegről-végről rokonához III. Vladhoz. Jártunk Bostonban, Londonban, voltunk színházban megnézni, hogy halt meg Lincoln. Meghallgattuk KKK történetét. Voltunk siralomházban, és végignéztük Ted Bundy kivégzését. – szívfájdalom, hogy nem láthattam közelről villamosszéket – Jártunk Pogo bohóc nappalijában, valamint hűtőkamrában, pincében. Kukucskáltunk, és átmentünk Rosztovba, onnan az Andokba. Wow.
Miközben mondták a fülünkre a különböző történeteket, mindig megelevenedett a kiállítás aktuális része. Megvilágították, megmozdult, lehetett leskelődni. Annyi inger ért néha egyszerre, hogy az tudta igazán kiélvezni, aki szemes.





 Így visszagondolva, amikor elkezdtük, mondták, hogy a tárlat hossza egy óra tíz perc. Mondtam is magamban, hogy bakker, mit fogok én sétálni és állni addig? A végén pedig, ott tartottam, hogy reménykedtem, hogy van még hátra egy-két szoba, egy-két gyilkossal.

Ami nem tetszett, az a vége volt, ahol összefoglalták egy rövid idézetes tanmesébe, hogy gyilkolni rossz. Ez a meditációs szoba jó ötlet volt, mert egy fát ültünk körbe, miközben mondták a fülünkre a dolgokat. Engem annyira nem hatott meg, inkább elszomorított, hogy vége van.

Egyetlen egy dolgot nem értettem. Illetve, inkább hármat. Mit keresett Lincoln gyilkosa, a KKK és Al Capone a tárlaton? Helyettük inkább Aileen Wuornos-t kellett volna szerepeltetni, és/vagy akár Peter Kurtent. Csikatilonál hiányoltam a magyar áldozatot (Varga Ilona). S ha már Magyarországon van a tárlat, akkor jelenítsünk meg legalább egy sorozatgyilkost hazánkból (arzénes asszonyok). Sőt, egy-két helyre tettem volna élő díszletet, mondjuk Báthoryhoz és Al Caponéhoz színészeket. Nem ijesztgetésnek, csak a jelenet közelebb hozásához.
Tetszett ugyanakkor a tárlat interaktivitása. Sokszor elvették az élét a kegyetlenségnek egy-egy poénnal – szerintem Lincolnnál a poént nem vette észre rajtam kívül senki, pedig jópofa volt. – A legjobb pedig, Báthory Erzsébetnél volt a Báthory Virgin Blood arc- és bőrápoló kozmetikumok. Ott majdnem borultam egyet a röhögéstől. A füstre vetített Hasfelmetsző Jack is kreatív ötlet volt.

Összességében, akit ez érdekel, az bánhatja, hogy nem ment el rá, mert életem egyik legjobb élménye volt.
Most, hogy teljesen elmebetegnek gondoltok – mea culpa, engem ez érdekel -, elmegyek és keresek magamnak valami olvasnivalót.

With Bloody Kisses!



Képek forrása: http://murder.hu

14 megjegyzés:

  1. Beteg, de aranyos az eleje. Én is láttam. A vége annyira nálam sem talált be. Báthory volt a legnagyobb poén!!! :D:D:D

    Évi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maga a szoba jó, de még mentem volna pár szobát. :)

      Törlés
  2. Kár, hogy én meg lecsúsztam róla. :(
    Elnéztem a hónapot. Majd legközelebb. Remélem, lesz.

    Tetszett azért a poszt! Legalább, nem a hagyományos témák egyikével ismerkedtetek meg.

    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, hogy fog jönni még egyszer. Simán befizetném magam/magunkat rá. :)

      Törlés
    2. Nem zártak be, még maradnak őszig :)

      Törlés
    3. Ez jó hír.

      Akkor, aki szeretné, az még megnézheti!!! :)
      Kösz, az infót!

      Törlés
  3. Hát az eleje nagyon cuki, meg kicsit bizarr is! :D De összességében jó történet kerekedett belőle! :) Jó ha az embereknek van közös témája, és nektek ez volt! Érdekes:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, több a közös témánk, de ez volt a gyújtópont. Akinek elmesélem, mindig felkészítem, hogy nem "hagyományos" történet. :D

      Törlés
  4. Nekem sajnos pénzügyileg nem jött össze a kiállítás megnézése. Mi a szektákat szeretjük...:D (meg a Kispál és a Borzot)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kispált én is. :)

      A szektákkal annyira nem volt bajom, de nem tudtam, hogy jön ide. A KKK nekem kilógott a sorból.

      Törlés
  5. Ó engem is annyira érdekel, úgy volt megyünk is, de "elmúlt".. bár még mindig érdekel, nem hiszem, hogy mostanában fogok arra járni :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is vagy úgy voltunk szabadok, hogy baromi hosszú sor volt, vagy pont nem volt keret rá. Aztán gondoltunk egy nagyot, és elkezdtem rá félretenni.
      Megérte. Ha lenne még egyszer ilyen, akkor megnézném. :)

      Törlés
  6. Én is voltam, szerintem hihetetlenül jó volt, egyedül a relaxációs szobát hagytam volna ki, szerintem felesleges volt.. Én is "sorozatgyilkos&kriminológia-orientált" vagyok, sok új emberről hallottam Tőled!:) Tetszik a blogod!:)

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy tetszik amit csinálok! :)

    Van még pár ember, akiket el tudtam volna képzelni, de így sem leszek elégedetlen.
    A relaxációs szobában ketten-hárman biztosan gondolkodtak, én bambultam bele a fa csobogásába, és hitetlenkedtem, hogy vége.
    Amúgy, azt hallottam sok embertől, hogy ez a szoba volt a legrosszabb.

    VálaszTörlés