2013. május 6., hétfő

Miért látjuk magunkat rondábbnak, mint amilyenek vagyunk?


Egyik barátnőm blogján láttam az új Dove reklámot. Vagy, nem is tudom, hogy ezt lehet-e reklámnak nevezni?!
Szeretem a márkát, és a kampányukat is, ami dióhéjban arról szól, hogy fogadd el magad úgy, ahogy vagy. Szeresd, tiszteld és becsüld meg magad. Nézd a tested egy másik nézőpontból.
Tudjátok, a nagy orr nem horgas, hanem karakteres.


Ez a video viszont, azért tetszett, mert szerintem mindenki találkozott már azzal, hogy azt mondta apukánk, anyukánk, tesónk, párunk vagy barátnőnk, hogy „de csinos vagy!”. Mi meg, erre legyintettünk, hogy azért mondja, mert szeret minket, és elfogult.

No de, mi van azzal, amikor egy vadidegen ember szebbnek lát minket, mint mi magunkat?

A videót itt nézhetitek meg.

Szóval, a kérdés az, hogy miért látjuk magunkat rondábbnak, mint amilyenek vagyunk?


Most eltekintek a kóros testképzavaroktól, amik kihatnak arra, hogyan látjuk magunkat a tükörbe, és arról sem szeretnék hosszabb fejtegetésbe kezdeni, hogy soha nem látjuk meg igazi valónkat, mert azt csak egy másik ember szemével lehet.
A miértekre a válaszom a másik ember. Nem a másik nem, nem a férfi. Ha már nem, akkor inkább a másik nőben keressük önmagunkat. A látott ideálra akarunk hasonlítani, néha már görcsösen, és amikor ez nem sikerül, akkor ülhetünk a romjainkon.

A képzelt ideáljaink valójában divatdiktátorok, gondolatirányítók, SzSz-tisztek és Nagyot ugrók. Legalábbis, én ezzel a négy kategóriával jellemezném a modernkori feminizmust, amikor már nemcsak a férfi nyomja el a nőt, hanem a másik nő is.

Divatdiktátorok:
A híres divattervezők nevét mindenki ismeri, bár költeményeiket nem mindenki hordja. Színei, szabása, vagy a pénztárca mélysége miatt nem. Márkák és stílusok hódítanak, időről-időre visszatérnek, teret nyernek s vesztenek, de kinek köszönhető mindez? Akiket stílusikonnak nevezünk. Csodáljuk őket, felnézünk rájuk, még akkor is jó utálni őket, amikor imádjuk. Ők olyan nők, akik miatt a divat azzá válik, amivé ők akarják.
Egyszer egy blogon olvastam, hogy ne vásároljunk a kínain, gyűjtögessünk a drágább darabokra. Remek. Úgy néznék ki, mint egy Gucciba öltöztetett hajléktalan, mert mire megveszem, addigra rojtosra foszlik rajtam a többi.
Az ilyen dolgokkal és nőkkel az a baj, hogy hangoztatják, hogy fogadjuk el magunkat úgy, ahogy vagyunk. Vásároljunk nyugodtan, olcsóbban, de ne adjuk el a kamut igazinak. Másrészt viszont, előírják a többi nőnek, hogy mit viseljenek. – Ez valahol elnyomása azoknak, akik nem engedhetik meg a Chanelt, a Pradat, meg az összes többit. Mert mit üzennek valójában? Érezd rosszul magad attól, hogy nem veheted fel azt, ami én. Az oka a rossz érzésnek mindegy.

SzSz-tiszt:
Azért hívom így, mert az egyik volt főnököm pont ilyen mentalitású nő volt, és a neve monogramja: Sz. Sz. A többit mindenki gondolja hozzá.
Mindig úgy vonul jobbra-balra, mintha ő készítette volna a spanyol viaszt, fennhangon von felelősségre, hogy lehetőleg minél rosszabbul érezd magad miatta. Az öltözködésedre, az alkatodra és a munkádra tesz megjegyzéseket leginkább.

Nagyot ugrók

Ezt kétfelé bontanám. Az egyik az, aki csendes őrült, mert nehezen vág vissza, viszont, amikor az ember elfordul tőle, egyből tud köpködni. Szembe sosem utál, mert nincs benne annyi vér, hogy megtegye, és fél. Ők inkább a „jó” barátok és munkatársak.
A másik fajtája ennek, az alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Ők nem utálnak sem a hátunk mögött, sem szembe nyíltan, hanem magukban forronganak várva arra a helyzetre, amikor jogosan robbanthatják a bombájukat. Általában az elhagyott, megcsalt szerelmesek, az egójukra kényes emberek.

Ez a két csoport a nő elhelyezkedését az élet különböző hierarchiáiban határozzák meg, míg a divatdiktátorok a külsőségeket.

Nem utolsó sorban vannak azok, akik a belső dolgokat irányítják, és ezen csoportok összességének legrosszabb darabjai. Tanultak, és / vagy rafkósak ahhoz, hogy letegyenek minket a saját legalsó szintünk alá.

A nők mindig kinéznek maguknak egy ideált, akinek az alakja, gondolkodása, egyszóval az élete után futhatnak. görcsösen fognak igyekezni, hogy trendik legyenek. A trendiség pedig, az individuum hiánya.
Mert a sok olyan ember, aki úgy öltözik, hogy egyéniség legyen, a végén egy futószalagon találja magát, és már nyomják is rá a bélyeget. Beleszürkül a nagy trendbe.

A gondolatirányítók pedig, akik ezt irányítják, mindig húznak egy vonalat, ha úgy tetszik, egy divatos üvegplafont, aminél feljebb senki sem kerülhet, bárhogy is kepeszt, mert akkor oda lenne az istennőségük.

Az igazat megvallva, ezt valamikor január környékén írtam, és úgy terveztem, hogy sorozatposztot írok ezekről a kasztokról. De idő előtt zátonyra futottam, mert a harmadik részt nem tudtam, hogy suvasszam bele a keretbe. De jobban érthető lenne egy-egy posztban kitárgyalva, mint így dióhéjban.



Én személy szerint, sokáig azért nem szerettem magam, mert máshova toltam el, milyen szeretnék lenni. Pl. mindig imádtam Angelina Jolie-t. Rá akartam hasonlítani, annak ellenére is, hogy még legjobb formámban sem érném utol. Mára rájöttem, hogyha mondjuk Kate Winslet Titanic-ban nyújtott alakját álmodom magamnak, akkor az egy tartható álom.
Nem mondom, hogy imádom magam szőröstül-bőröstül, de haladok az ehhez vezető úton.

Ti mit gondoltok,
miért látjuk magunkat rondábbnak, mint amilyenek vagyunk valójában?

4 megjegyzés:

  1. szia,
    érdekes a blogod.:) jövök máskor is.:)

    üdv_Heni

    http://www.treboretta.blogspot.co.at/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Üdvözöllek nálam!

      Én rendszeresen látogatom a tiédet. :)

      Szép napot!
      Dóri

      Törlés
  2. én nem tudom.én pl tökéletesen tisztában vagyok azzal h nézek ki felöltözve és anélkül....és csakazértsem hunyászkodom meg azok előtt akik beleférnek bármelyik Prada göncbe és így diplán diszkriminálnak.egyrészt én max Prada brosst kapnék méretben :D másrészt meg azt is mennyiért...jó nekem a Háda.olyan eszméletlen rucit lőttem magamnak megint pénteken,h franc se spórol másra.
    az meg h duckó vagyok evidens.a párom imád.kell ennél több? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem kell ennél több. Csak eddig a pontig el is kell jutni.

      Szintén Hádából és egyéb turikból öltözöm, mert nagyon jó dolgokat ki lehet fogni. Cseppet sem érzem magam azért hátrányos helyzetben, mert nem viselek márkás göncöket. A legmárkásabb dolgom egy acélbetétes bakancs. :)

      Törlés