2013. május 17., péntek

Charles Bukowski: Forró vízi zene


Szeretek minden olyan könyvet, ami beteg és perverz*. Ezért szeretem Bukowskit és Palahniukot. Így jellemezném magam, de igazán csak azért, mert annyira természetes, amit ez a két pasi leír, és annyira hétköznapi, hogy profánságának zsenialitása ebben rejlik.
Barokkos körmondat.
Bocsi.

Korábban említettem, hogy ez lesz a második könyv, amit érintek tőle. Itthon volt, és hagyta magát olvasni. Nem hiszem, hogy korhatárossá kellene nyilvánítani, mert azért láttunk és tudunk egy-két olyan dolgot, amin társaságban pirulunk, de otthon, a négy fal között…


A szerzőről (copy-paste az előző posztból)

(1920-1994) egy kicsit „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Önéletrajzi ihletésű műveiben, amelynek főszereplője általában alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár – első ránézésre – felháborító (nak tűnő) stílusa és életmódja miatt sokan viszolyogtak – és viszolyognak – tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: „Don’t try”, azaz: meg ne próbáld.



A fülszöveg
Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit „kilóg” a 20. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel.
Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért belőle, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár – első ránézésre – felháborító(nak tűnő) stílusa és életmódja miatt sokak viszolyogtak – és viszolyognak – tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: „Don’t try”, azaz: nem próbáld, csináld.
A Cartaphilus Kiadó gondozásában megjelenő Charles Bukowki-életműsorozat második novelláskötete, a Forró vízi zene annyiban tér el „elődjétől”, A semmitől délre című kötettől, hogy ebben a szokásosnál is több a humor. Az a fajta humor, ami a lét elviselhetetlen nehézségeit könnyedén át- (vagy meg) hágja, és egy pillanat alatt rántja ki az embert bármilyen lelki vagy testi nyomorból. Az a fajta humor, ami nélkül élni nemhogy nem lehet, de felesleges is.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
-Jorg – kérdezte a nő -, mihez kezdek majd, ha meghalsz?
-Eszel, alszol, baszol, pisálsz, szarsz, öltözködsz, járkálsz le-föl, és hisztizel.

2)
…adjanak egy embernek négy falat , és még van esélye. Kint az utcán semit sem lehetett véghezvinni.

3)
-Az írók mind kurvák – mondta Stobbs -, az írók az univerzum kurvái.
-Az univerzum kurváinak sokkal jobban megy, barátom.

4)
-Miért nem szerzel egy állást?
-Egy állást? Ember, megőrültél?
-Jó, igazad van.

5)
A legtöbb férfi szereti azt képzelni magáról, hogy jó szerető.

6)
-(…) nekem érzelmek nélkül nem megy.
-Ugyan már, ez annyira elcsépelt. Az érzelmek eleve bennünk vannak. Aztán, hogyha megfelelő ideig táplálod azokat az érzelmeket, akkor a következő pillanatban máris azt hiszed, hogy szerelmes vagy.

7)
A saját felolvasóestjeimen is berúgok, mert a saját verseimet sem bírom.

8)
-Miért iszol annyit?
-Fú, hát nem is tudom. Talán, mert unatkozom.

9)
Egyszer vége lesz mindennek: a szerelemnek, a verseknek és a kardvirágoknak is. És úgy végezzük, mint egy tízcentes taco, mindenféle romlott maradékkal töltve.

10)
-(…) A te szemedet senki se láthatja.
-Mert nem akarom, hogy lássák.
-Miért?
-Mert ha látnák, mit gondolok, nem tudnék csőbe húzni senkit.

Vélemény
Nem mondom, hogy magamra ismertem a különböző történetekben, ellenben jól szórakoztam rajta. Hibátlan a maga nemében, de volt végig bennem valami. Valami hiányérzet.

Ennek hatására néztem meg valamelyik nap a Jégkrémbalettet, és van egy szám, amit eszembe juttatott.

Most mást nem tudok róla írni. K**va jó!

Értékelés
10/9
Hagyja magát olvasni, de valahogy hiányzott belőle valami, amit azóta sem tudtam megfogalmazni. Ellenben, aki olvasott már tőle, annak ajánlom, aki nem olvasott, annak is.


Ti hogy álltok vele?

*Most kezdtetek el félni a könyvajánlótól, ugye? ;P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése