2013. május 30., csütörtök

Murder - A gyilkos tárlat


Na, kezdjük a kályhánál.
Valamikor, két évvel ezelőtt, ilyen idő tájban két főiskolást egymás mellé sodort az élet. A lány a többi lány bűvkörében ült, és nyomta a hülye dumáját, hogy oldja a többiek vizsgadrukkját. A fiú lazán odalépett egy sikeres felelés után. Egy csoportfeladat kapcsán kellett egyeztetniük, ehelyett azonban, első döfésre szerettek egymásba.

A fiú Mr. A, a lány én voltam. Lehet, hogy aberráltan hangzik, de minket a sorozatgyilkosok hoztak össze.
Először elkezdtünk Mansonról beszélgetni, majd Mr. A elmondta, hogy neki a „kedvence” Csikatilo, az enyém pedig, Peter Kurten.
Itt felfigyeltünk egymásra, és azóta is együtt vagyunk.

Mivel egyikünk sem tudja már a vizsgáink pontos időpontját, úgy vagyunk vele, hogy május 25. környékén kellene ünnepelnünk. Most összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és befizettük egymást erre a kiállításra. Remek második évfordulós ajándék volt.


2013. május 29., szerda

Te vagy a...


… a fűzfán fütyülős rézanygal. A leborult szivarvég. A mennydörgős mennykő. A radai rosseb. Végül, de nem utolsó sorban, te vagy a hibás.
Nem én.

Ismerős?
Amikor ujjal mutatunk a másik emberre, s közben észre sem vesszük, hogy három ujjukkal tulajdonképpen magunkra mutatunk.
Nem vesszük észre, mert nem akarjuk. Mert ha észrevennék, stílusa lenne, felelőssége, súlya, és arca. S az az arc nézne ránk, ami nap, mint nap a tükörben.

Bármit megteszünk azért, hogy ne mi legyünk a hibásak. Sírunk mindenkinek, egymást túlkiabáljuk, egymásra licitálunk, vagy addig magyarázunk, míg szavaink értelmet nyernek.
Észrevétlenül betegít meg ez a gondolat.

2013. május 28., kedd

ABC-TAG


Ilyen úgyis régen volt, tán igaz sem volt. Mostanra lettem kicsit zokni reggel nyolc óta bújtam a bújnivalót. Most szünetelek, és úgy gondoltam, hogy ha már nincs agyam ahhoz, hogy megénekeljem, mi volt, akkor legalább ABC-rendben adok nektek valamit magamból. Hátha jobban megismertek.

A „that’s who I am”-hullámot később készülök meglovagolni, de addig, ha bármilyen kérdésetek van, akkor írjátok meg levélben, kommentben, hátha összejön egy újabb bejegyzésre való.

Ööö, hogy hol olvastam, ne kérdezzétek, most a régi-új honlapomhoz fordultam, onnan halásztam le, és újratöltöm.

Aláfestő zene: innen.

2013. május 27., hétfő

Móka a Margit-szigeten


Olyan tizedikéig bezárólag kicsit szaggatottabban fogok írni, és ne keressetek majd benne túl sok értelmet. Vizsgaidőszakom van, és betemettek a jegyzetek. Mindennek ellenére, igyekszem utolérni magam, mert írni lenne mit, meg mutogatni is.

Voltunk Margit-szigeten. Tudjátok, ahova a fantáziátlan fiúk általában az első randin kiviszik a lányokat. Amivel, nekem nincs semmi bajom, de egyszer úgy jártam, hogy randizós időszakomat éltem, és egy héten négyszer jártam meg a Margit-szigetet.
Mr. A-val most unaloműzésképpen mentünk oda ki, mert esőre állt nagyon, viszont nem szerettünk volna a négy fal között ücsörögni.

Az idő miatt kicsit szürkébbek lettek a képek, viszont a végére beszúrtam párat még tavalyról, hogyha esetleg valakit Budapestnek erre a részére vet az élet, akkor feltétlenül álljatok meg egy pillanatra, és ámuljatok.

2013. május 25., szombat

Vajon mit lát, ha rám néz?


Egészen addig érzem magam jól a bőrömben, ameddig nem kell itthonról elindulni. Akkor történik valami. Számomra valami rossz. Tükörbe nézek.
Hosszasan bámulom magam az előszobai tükörben, és bármit veszek fel, megállapítom, hogy nem jó. Túl nagy a fenekem. Túl rövid a lábam. Túl vastag a bokám. Túl széles a hátam. Túl kerekded a hasam. Túl markáns a vállam. Túl otrombák a melleim. Mindehhez pedig, társul egy kicsi fej, semmilyen haj, és egy felejthető arc.
ÉN ÍGY NEM MEGYEK SEHOVAA!!!!

És átöltözök. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Majd ülök a temérdek ruha előtt, és a sírógörcs kerülget, hogy nincs egy olyan rongyom sem, amiben jól érezném magam. Akkor éppen úgy gondolom, hogy ez egy hatalmasan nagy ruha, és egy zacskó a fejre.

Aztán bejön Mr. A, és azt mondja, hogy „a Kisbogyó igazán szép!”. Megölel, megcsókol, én meg azt gondolom, hogy „na persze. Ezt mondja, mert elfogult (és mert nincs más választása)”.

2013. május 23., csütörtök

Két recept tőlem, Nektek


Őszintén szólva, sokat kattogtam rajta, hogy a következő két receptet kitegyem-e nektek (a képek miatt), aztán úgy gondoltam, miért ne?

Pizza leveles tésztából:
Két dolog miatt választottam a leveles tésztát. Az egyik Osánban leveles tésztából készítik a sajtos pogácsát. A másik, hogy nem volt kedvem tésztát gyúrni, és csak ez volt itthon.

Medvehagymapestós csirkemell
Apu hozta a pestót, a többit én gondoltam hozzá.

Szeretem a hasamat, úgyhogy nem hiszem, hogy itt valaha diétás kajákat fogtok látni, de élvezni szeretném az életemet, nem kalóriákat számolni (betegség vagy önálló akarat az más).
Mind a kettőt lehet diétásan készíteni.

Ömlesztett nagyon hosszú hétvége


Öt nap, azt sem tudom, hol kezdjem. De valahol el kell kezdeni. Nem mindenki virgonckodhat annyira, mint mi. Mr. A kapott egy plusz szabadnapot, úgyhogy ezért is maradtam el a bejegyzésekkel, illetve, igazán kedvem sem volt most körmölni.

Egyrészt, még valahol mindig takonykóros vagyok. Sosem fog elmúlni szerintem, Mr. A arra voksol, hogy de mégis. Aztán elfeküdtem a nyakam, amitől elkezdett fájni a fejem. Olvastam, bejegyzést készítettem, és mindig voltam valahol.

Kicsit hosszabb lélegzetvételű poszt következik.

2013. május 21., kedd

Unatkozás ellen - könyvek, amiket ajánlok


Nehéz feladat elé állítottatok. Jó pár napot kattogtam rajta sőt, még Mr. A-t is bevontam a játékba.

Milyen könyveket ajánlanék nektek? – ez volt ugye, az ominózus kérdés, vagy kérés. Legalább annyira nehéz, mint felsorolni a kedvenc színészeimet, rendezőimet, filmjeimet. (remélem, ez lesz a következő kérés. :D)

Arra gondoltam, hogy nem fogok populáris ajánlót adni, mert olyat találtok bármelyik könyváruház oldalán. Inkább arra fókuszáltam, amit ritkán vagy egyáltalán nem szoktam látni a hozzám hasonló blogokon, illetve, régen olvastam, így nem biztos, hogy kiteszem külön.
Próbáltam kedvezni mindenkinek, lesz fantasy, sci-fi, meg lesz „lányos” irodalom is, bár ez utóbbin vért izzadtam.

Azt nem mondom, hogy egyiket-másikat még nem olvastátok, vagy feltétlenül fog tetszeni nektek, de ez is én vagyok. Az ízlésvilágomnak ez csak egy szelete lesz, mert ha mindet le szeretném ide írni, akkor bizony bajban lennék. Időm és helyem sem lenne.
De ferdén írva minikomment tartozik azért hozzájuk.

Viszont!!! Ha van nektek számomra ajánlanivalótok, alább írjátok meg!

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2.: Együtt


Jelentem, nem tudtam betartani a napi 50 oldalt. Leültem, és az Eurovízió közben gondoltam, olvasok. Úgysem érdekelt az összes előadó, csak a színpadi show-kat figyeltem, azokat is fél szemmel. Észrevétlenül olvastam hirtelen nagyon sokat. Aztán kétszer sikerült betartanom a magam állította határt, de tegnap elszaladt velem a ló, és csak arra figyeltem oda, hogy becsuktam a könyvet.

Nekem eszméletlenül tetszik, és most már nem feltétlenül azért, mert visszaidézi a gimis éveket. Minden osztályomból volt benne egy kicsi, de a szerelmi szál egy számomra nagyon kedves embert is visszaidézett.

2013. május 17., péntek

Charles Bukowski: Forró vízi zene


Szeretek minden olyan könyvet, ami beteg és perverz*. Ezért szeretem Bukowskit és Palahniukot. Így jellemezném magam, de igazán csak azért, mert annyira természetes, amit ez a két pasi leír, és annyira hétköznapi, hogy profánságának zsenialitása ebben rejlik.
Barokkos körmondat.
Bocsi.

Korábban említettem, hogy ez lesz a második könyv, amit érintek tőle. Itthon volt, és hagyta magát olvasni. Nem hiszem, hogy korhatárossá kellene nyilvánítani, mert azért láttunk és tudunk egy-két olyan dolgot, amin társaságban pirulunk, de otthon, a négy fal között…

2013. május 16., csütörtök

Polcz Alaine: Asszony a fronton


Mióta Roland felhozta ezt a könyvet, úgy kerülgettem, mint macska a forró kását. Féltem, valahol belül éreztem, hogy megéget, ha hozzá nyúlok. Tudtam, hogy lelkiekben fel kell készülnöm az olvasására.

Letaglózó történet arról, hogy temérdek erőszak között hogyan maradhatunk emberek. A világ átértékelődik, és megtanulunk annak is örülni, amink van, annak a kicsinek is.

Nem egy történetet olvastam már, nem egy filmet láttam már erőszakról, vagy háborúról. De ebben a 80 oldalnyi borzalomban egyszerre van jelen minden. Együtt lüktetsz vele, egyként gondolkodsz és menekülsz.

2013. május 15., szerda

Akarok egyet, mert kell


Nehezen adtam címet a következő írásnak, mert nem tudom, mi lenne a megfelelő. Barátainknál voltunk elsején, kerti parti volt, bográcsozás, jó idő, vízipipa és beszélgetések.
Egyetlen egyszer fagyott meg a levegő, amin reflexből túlgördültünk, mert valahol annyira kínos volt a kijelentés, hogy csak úgy néztünk, hogy mi van?!

Ültünk, beszélgettünk arról, hogy áll most a hitelezéssel a vendéglátó pár, Dia és Pali. Hitelt vettek fel a házra, hogy rendbe tudják hozni, de a felső szint még mindig javításra szorul. Vettek azért egy autót, mert az státuszszimbólum. Az is lehetne, hogyha nem lenne roncs. Mert semmi sem működik rajta, sőt, most már beindítani sem lehet. Ezt is hitelre vették… mondjuk, nem tévedtek, mert a státuszukat mutatja.

Lényeg, hogy ültünk, és vártuk, hogy kész legyen a gulyás, amikor Dia a következő kijelentést tette:
-Nem érdekel a kocsi, a hitel, ha kell, a házat eladom, mert most a gyerek a fontos. Inszemináció és lombikprogram. Ezért mindent megteszek. Nem érdekel, hogy a híd alatt fogok lakni, akkor is gyerekem lesz!

2013. május 14., kedd

Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!


Imádom a fekete humort, és miért is ne azt vegyem le a polcról, ami kapcsolatba hozható a halállal. Jellemző, ilyen a formám. Vonnegutnak ez volt az utolsó könyve, amit nem olvastam, úgyhogy időszerű volt előkapni. Most úgysem volt máshoz kedvem.
Imádtam tőle a Mesterlövészt, Az ötös számú vágóhidat, és a Bajnokok reggelijét. Ezek mögött valahol megcsillan a többi is; nem vesznek el, csak valamit kevesel az ember.
Ez esetben még olvastam volna szívesen. 87 oldal volt csupán.

Kíméletlen és őszinte szavakkal ír, olyan dolgokról, amiken bár mosolyog az ember menet közben, utána mégis magába száll.

Bakancslista


Vannak emberek, akik akkor pörögnek leginkább, amikor társaságban vannak, és mindennel azon pörögnek, hogy egészséges életet éljenek. Ezzel szemben mások (én), egyedül tudják leginkább elengedni a fantáziájukat. Most a betegség és az idő is erre játszik.
Takaríthatok, tornázhatok, amikor én szeretnék, könnyített edzést végzek, mert tegnap is egy rosszul végzett, heves mozdulat következtében tüdőre szívtam a bacimat… aztán meg akartam fulladni. Hallgathatom a gyerekkoromban még divatos, most már cikibb zenéimet. Terveztem pár cikket, kerestem ajánlanivaló könyveket, aktiváltam a személyes face-es profilomat (bár ezután se nagyon fogom látogatni), és szelektáltam az újságok között.

Utóbbiban vettem észre, hogy némelyikben van bakancslista. Elolvasgattam, mit szeretnének csinálni az egyes celebek, mielőtt feldobják a prakkert.
Átsétálni a Golden Gate hídon. Eljutni Stevie Wonder koncertje. Beyoncéval duettezni. Megnézni egy igenis jó magyar filmet. Fontos, neves díjátadón részt venni. Karjukban tartani az unokáikat. Helikopterrel utazni.

Fejben már készül a lista, és sok dologra mondom, hogy „na, ezt is kihúzhatom a bakancslistáról”. Ilyenkor értetlenül néznek rám, és kérdik, hogy nekem olyan van?
Jelentem, most már van.

2013. május 13., hétfő

A papucs, a szandál, a szájfény és a könyvek


Van egy gyors, mini zsákmányos gondolatom. Igazából mindet kaptam, szóval, más zsákmányolta nekem.

Két cipőről és egy szájfényről. – Kihasználva a maradék időmet itthon, egyedül.
Holnap lesz normális, olvasható poszt is.

Az a rossz, hogy ma összeírtam egy halom dolgot, amit meg szeretnék osztani veletek, de túlnyomulni sem szeretném magam, úgyhogy haladjunk lassan.

Na, lássuk.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1.: Kezdet


Az idő beborult, én meg ki. Mondjuk, most az egyszer örülök, hogy szottyos az idő, ugyanis nyomom az ágyat ezerrel. Hideget ihattam, mert a hangom olyan, mintha legalább 20 éve dohányoznék, köhögök és fújom az orrom. Nem volt mit tennem, bevetettem magam tegnap az ágyba néhány adag forró teával, és sok száz zsebkendővel, illetve a Dóritól kapott könyvvel.
Le sem tudtam tenni!

Nem szeretem annyira az ifjúsági irodalmat, ennek viszont, nagyon örültem. Úgyhogy ezúton is köszönöm Dóóóriiii!!!!

(kicsit kaotikus ajánló következik. Beteg vagyok. Jaj.)

2013. május 10., péntek

Erzsébet kilátó, eltévedések


Mivel nekem az anyák napja inkább mécses gyújtó ünnep, Mr. A-val úgy gondoltuk, hogy kirándulni megyünk. A múltkori kaland után felbátorodtunk, és kinéztük magunknak az Erzsébet-kilátót. Ő volt ott egyszer, valamikor gyerekkorában. Az sem most volt. Én nem emlékszem, hogy valaha jártam volna ott, bár egy-egy rész ismerős volt.

Reggel megkértem, hogy ameddig rendet teszek, addig nézze meg, hogy kell odamenni. Megnézte a kilátó honlapját, ahol még mindig Moszkva tér és kilencvenes busz szerepelt. Megtalálta, hogy nekünk a 21-21A is jó lesz.
-A végállomástól 30 perc séta a kilátó. – mondta.

Rábólintottam, hogy megnézte, minden rendben lesz. Kajával nem készültünk, mert csak jövünk-megyünk. El is indultunk. A busz, metró, busz hamar indult, alig fél óra alatt kiértünk Normafához. No de, ott következett a fekete leves.
Megálltunk egy térkép előtt, és Mr. A megkérdezte.
-Merre kell menni?
-Azt mondtad, hogy megnézted. – válaszoltam.
-Igen. Írták, hogy innen fél óra séta.
-De merre?
-Azt nem tudom.

Így kezdődött a több kilométernyi erdei sétánk.

2013. május 9., csütörtök

Rajzolgattam


No, ahogy ígértem, kiválogattam egy-két dolgomat.

Aláfestő zene innen.

Megpróbáltam azokat összeválogatni, amikre azt mondom, hogy bátran felvállalom őket. Persze, a teljesség igénye nélkül. Amúgy nem minden rajzom van fent Pesten még, de azokat csak fotózni tudnám.
Igyekeztem szétválogatni őket témák szerint. Nem biztos, hogy mindegyik sikerült, de remélem, hogy élvezni fogjátok.

Amelyik esetleg kisebb, mint A/4, az azért van, mert gyűrött lett a papír, és az ciki lenne feltenni, vagy, leette valaki a rajzot, amit nem értek, hogyan történhetett meg.

Szemeket élesíteni, Katt!

2013. május 8., szerda

Chilis és narancsos-rumos bonbonok


Újra egy süti, vagy inkább édesség. Mi édesszájúak vagyunk, ezért van sok receptem. Most bonbont készítettem, két okból.

Az egyik, hogy húsvétkor nagyon sok csokitojásunk maradt, amit azért nem ettünk meg, mert tejbevonó masszák. Fura ízük van natúran, és csak süteményként lehet fogyasztani. – Ha meg már ilyet kap az ember, illik jó pofát vágni hozzá, és később kreatívan elfogyasztani.
A másik, hogy Mr. A édességet szeretne „kis csoki” formájában, úgyhogy most az jutott eszembe, hogy a tojásokból ilyet készítek.

Az egyik narancsos-rumos lett, a másik adag chilis.

2013. május 7., kedd

Firkálgattam


Annyi írás van, hogy úgy gondoltam, most mást posztolok ki Nektek, ami annyira nem olvasásigényes.

Most nagy karakteralkotásban vagyok, mert szerintem én vagyok az egyetlen olyan „író”, aki szereti maga előtt látni a karaktereit. Tudom, hogy néz ki, beszéltetem (szerintem sokan ezért néznek hülyének). Jó dolog, amikor van egy arc, és az egy történetben megelevenedik.

Már majdnem fél éve nem rajzoltam egy hangot sem a blogos rajzfigurákon kívül. Elkezdeni már elkezdtem őket, de egyiket sem fejeztem be.
Most egy barátnőm babáját rajzoltam le teljes egészében, plusz most itt tartok a dolgaimmal.




2013. május 6., hétfő

Miért látjuk magunkat rondábbnak, mint amilyenek vagyunk?


Egyik barátnőm blogján láttam az új Dove reklámot. Vagy, nem is tudom, hogy ezt lehet-e reklámnak nevezni?!
Szeretem a márkát, és a kampányukat is, ami dióhéjban arról szól, hogy fogadd el magad úgy, ahogy vagy. Szeresd, tiszteld és becsüld meg magad. Nézd a tested egy másik nézőpontból.
Tudjátok, a nagy orr nem horgas, hanem karakteres.


Ez a video viszont, azért tetszett, mert szerintem mindenki találkozott már azzal, hogy azt mondta apukánk, anyukánk, tesónk, párunk vagy barátnőnk, hogy „de csinos vagy!”. Mi meg, erre legyintettünk, hogy azért mondja, mert szeret minket, és elfogult.

No de, mi van azzal, amikor egy vadidegen ember szebbnek lát minket, mint mi magunkat?

A videót itt nézhetitek meg.

Szóval, a kérdés az, hogy miért látjuk magunkat rondábbnak, mint amilyenek vagyunk?

2013. május 5., vasárnap

Csajok háborúja


Tegnap suli után úgy gondoltam, hogy ma takarítok, és magammal foglalkozok. Ehhez képest, elmentünk túrázni Mr. A-val, és hulla voltam. Egy kád víz és egy jó könyv után másra nem voltam jó, csak filmet nézni.
Kicsit összevissza lesz szerintem.

Ezt a filmet nézve, eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nem gondoltam esküvőre. Nem, mintha most gondolnék rá. De még csak esküvői ruhás babám sem volt. Mind motoros volt, meg hercegnő, meg fürdőruhás, de esküvős egy se. Talán, itt kezdődik a válasz apukám összes kérdésére, hogy miért úgy állok a házasság-gyerek témához, ahogy.

Valószínűleg, a film sem azt adja nekem gondolatok formájában, amit másnak. Szóval, ha nem értetek egyet, vagy mást gondoltok, akkor dobjatok egy üzenetet alább.

2013. május 3., péntek

Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged?


Rabok legyünk, vagy szabadok? A választás a mienk, és mindegyiknek megvan a maga szépsége. A rabság viszont, nem mindegy, hogy milyen? Mert lehetünk rácsok mögé zárva, négy fal között, örök gyomorideggel. S van a másik, amikor csak házi őrizetben vagyunk.
Melyiket választjuk?

A szerelem szabadság, mert az a jó szerelem, amikor tudsz önmagad lenni, van egy személyes szabadságod, viszont vannak korlátaid. Mondjuk, nem flörtölsz pasikkal, vagy nem nyüszögsz egy srác után, miközben a párod kezét fogod.

A mostani beszélgetésünket inkább a társfüggőség felé vittük el. Ha rájössz, hogy ebben szenvedsz, az sok mindent meg fog magyarázni neked. Tanulhatsz magadról, és egy nap arra ébredsz, hogy menni fog ez egyedül is.
Lindát költöztettük. A srácok nagyon aranyos költöztetők voltak, mert a nehéz cuccokat, bútorokat felcipelték a negyedikre, viszont a kisebbek, könnyebbek ránk maradtak. Az első este, amikor még mindannyian dobozok között ücsörögtünk, Réka kifakadt.

2013. május 1., szerda

Best Blog


Jaj, de nagyon jól kezdődik a május!!!!

Ma kerti partira vagyunk hivatalosak Mr. A barátaihoz. Nemsokára indulunk, éééééés Szanditól kaptam Best Blogger díjat!!!!

Most ki tudnék ugrani a bőrömből. – próbáltam, nem ment, úgyhogy most belülről zsezsgek. :D

Köszönöm Nektek, hogy olvastok és vissza-visszatértek hozzám, mert ez valahol elismerés és arra sarkall, hogy ne akarjam feladni, amikor döccenőhöz érkezem.

Oh, és még egy nagy köszönöm Szandii-nak!!!


Szabályok:

1.Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!
2.Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott, rendszeres olvasók száma!
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.


Kiknek adom?
Ezzel csak azért voltam bajban, mert egyről nem tudom, mennyi a feliratkozója, amúgy meg ez az utolsó, amire oda szoktam figyelni. Úgyhogy, némi adathalászat után:




 No, most eltipegek készülődni... és ismételten egy igen apró, női problémába botlottam... A szekrényem tele van ruhával, és még sincs egy  rongyom, amit felvegyek. Kemény 20 perc lesz megálmodni.

Élvezzétek a jó időt!!!

Pusszantás mindenkinek!!!

Dóri

Hello May!