2013. április 14., vasárnap

Uralkodó nők, védett férfiak


Nem is hittem el, amikor Réka azzal hívott fel, hogy találkozzunk. Szokásunkhoz híven, valahol összejöttünk, hogy együtt reggelizzünk. Ez most egy mekdó volt. Réka és Linda már ott voltak, mire odaértem. Hú, de nagyon régen találkoztunk már így.
Bementünk, megvettük a kuponra kapható kajáinkat, leültünk egy négyes boxba.

Nem kezdtünk neki enni, éppen csak a kávénkat hűtöttük, amikor egy bombát megszégyenítve berobbant Juci. Egy vállfán, műanyagba csomagolva egy latex-ruha volt nála. Lehuppant mellénk, és lihegett.

-Azt hittem, már soha nem érek ide. – lihegett, majd vetkőzött. – A ruhakölcsönzősök állatok. Előrendeled, és ha csak negyed órát is késel, fuccs a szórakozásnak.
-Miért? Mit kölcsönöztél? – kérdezett vissza Réka.
-Domina-jelmezt.


Ameddig Juci elment a kajájáért, azért elgondolkodtam azon, hogy igaz a pletyka, miszerint modern kori amazonok vagyunk. Csak a görög mitológiával ellentétben, nem szorítjuk le a jobb mellünket, hogy könnyebb legyen íjászkodni, hanem még inkább felpolcoljuk őket.
Az állatvilágban általában a férfi az, aki megtesz mindent a nőért. Verekszik, táncol, fészket épít, színes tollakat növeszt. A győztes jutalma a nő. A nő jutalma pedig az, hogy a férfi kegyeibe kerül. A férfi harcol, verseng, a nő választ.
Így van ez a mesében, és a filmeken. Olvashatjuk könyvekben.
Általában.
Így volt. De a való világban?

Mára már nem csak monda, hogy a nők elférfiasodnak. Ezt most ne úgy értsétek, hogy fogja a kaszát, és kimegy a földre, nem, mert akkor oda a manikűr. Hanem a hálószobában. Ott cserélődnek fel a szerepek.
Mondtam is ezt a lányoknak, amikor már Juci visszatért köreinkbe.
-De most komolyan. Udvarolunk, szépen nézünk ki, nem engedhetjük meg magunknak a hurkáinkat, semmit, csak páváskodunk a pasik előtt. Ők meg versenyeztetnek minket, mint a lovakat, és ők választanak. Már nincs az, hogy mi vagyunk a szelektálók, ők pedig a vadászok.

A többiek bólogattak. Aztán Linda csak kibökte a reakcióját.
-Igazad van. A szerepcserék miatt van az, hogy a nők folyton őrlődnek, meg boldogtalanok, hideg lesz az ágyuk, mert a férfi menekül a domináns nőtől, ha igazán férfi.
-Ezért van sok magányos nő. Annyira a maga ura akar lenni, hogy amikor jön egy pasi, azt mondja, hogy nálam te is ülve pisilsz. Levágják a farkát, de azért várják, hogy a szó szoros értelmében férfiak legyenek.
Juci Réka szavába vág.
-Ezért menekülünk a kajába, a vásárlásba és az önkielégítésbe. – ránézünk. – El ne higgyétek, hogy azért vannak manapság szingli nők és metroszexuális férfiak, mert így jó mindenkinek. Azért van ez, mert a nők versengenek. És akármennyire piperkőc egy pali, ha férfi, akkor ezt nem tűri el. Még mindig szeretnek vadászni ott belül, de nem az olyan nőkre, akiket nem lehet kezelni.

Ebben volt némi igazság. Nekem is volt egy barátnőm, aki eléggé domináns típus volt ahhoz, hogy olyan pasikat szerezzen, akik halk szavúak. Ordított, neki lehetett igaza, a pali meg ott ült a sarokban, és csak bólogatni kellett. Sarkítva ott tartottak, hogy:
A fiú nekiindul.
Lány: Hova mész?
Fiú: Klotyóra.
Lány: Nem kértél engedélyt.
Fiú: Kimehetek vécére?
Lány: Igen, most már mehetsz.
Szóval, miért is várjuk el, hogy nőként nézzenek ránk, és úgy kezeljenek minket, ha mi magunk nem viselkedünk úgy? Hiába a magas sarkú cipő, a miniszoknya, vagy a smink, ha felfaljuk azt, amit viselnünk kellene. Nem belsővé tesszük, hanem megemésztjük és kiadjuk magunkból.

-De most komolyan. – mondja Juci. – Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy már nem elég az, hogy hanyatt fekszek, ő rám, és dugunk. Már nem elég a jókislányos szerepjáték-figura sem. Azért vettem latexet, mert most kipróbáljuk azt, hogy milyen, ha uralkodik valamelyikünk.
-Valamelyiktek, vagy te? – kérdeztem vissza, mire megállt az evésben. Elgondolkodik.
-Én. Szerintem Karesz nem is tudna uralkodni.

Hoppá!
-Amikor megszereztem magamnak – így Juci. -, mindent megmutattam neki. Kitártam a kártyáimat, amit kínálni tudok neki, és mára már nem maradt semmim, csak az, hogy irányítsam. Ha nem tenném, akkor macinaciban otthon ülnénk, és az Echo tévét bámulnánk egész nap.


És ez a baj. A pasi minek vadásszon, ha tálcán kínálkozunk fel neki? Mert ott van minden előtte, mindent lát. Ergo, elkezdhet szortírozni, s ezáltal puhulni minden tekintetben.
A fent említett barátnőm panaszkodott arra, hogy a pasijának nem áll fel. A kapcsolatuk elején. Ha eltekintünk a hosszan tartó füvezés mellékhatásaitól, akkor ott van az, hogy egy domináns, irányító személy mellett, nem érzi magát férfinak. Freud is megmondta, hogy a férfiak leginkább a kasztrációtól tartanak.
S ha nem is szó szoros értelemben véve ezt tesszük velük, de átvittben biztos.
Mert, mi a farok? Minden, ami a versengéshez, vadászathoz köthető. Szimbóluma a férfiasságnak, és az uralkodásnak.
Még a szervezetünk is ezt csinálja. A sok kis spermium útnak indul, hogy megrohamozza a petét. Utóbbi vár, és csak a legmegfelelőbbet engedi be. Még jó, hogy nem tudjuk a fordítottját megjátszani.

-Azt is észrevettem – folytatja Juci -, hogy egyre több pornót néz. Meg egyre többet önkielégít. Én meg eszem, hízok. Nem tartom magam nőnek, ahogy szerintem, ő sem magát férfinak. De elütjük azzal a ténnyel, hogy ez mindenkinél így működik.
-Akkor, ez a baj. – válaszol Linda erőteljesen. – A sok pornő megöli a kapcsolatokat. Egyre többet és többet akarsz. Nincs már misszionárius póz, mert minek az, és szépen lassan a küszöbötök feljebb emelkedik, és többet akartok, egyre agresszívabban. – rábök a latex-csodára. – Az is azért van itt, mert már nincs intimitás kettőtök között. Az általános már nem kell. A fájdalom és izgalom utáni hajszátok miatt van nálad most bilincs és korbács.

Fent említett barátnőm, két hónap után mondta azt, hogy bilincset akar venni, mert unja az átlagos szexet.

Ha belegondolunk, akkor a férfiak ágyban játszott szerepeit a munka világa határozza meg. A nőket meg a másik emberhez kötött kapcsolata. Ahogy ott viselkednek, úgy viselkednek az intim kapcsolataikban, eképp az ágyban is. A férfi alkalmatlanná válik az aktusokra, mert lógó kukaccal nehezen megy a behatolás. A nő meg száraz sivatag, ha valami más foglalkoztatja, és nem tud a másikra úgy nézni, mint potenciális félre a szexhez.

-Ezzel egy valamit fogsz elérni. – mondom. – Hiába fogsz törődésre és gyengédségre vágyni a későbbiekben, nem fogod megkapni. – Juci az életben is szeret irányítani. – Ha keménynek mutatod magad, nem fogsz mást kapni. Csak keménykedést. És ez egyre durvább lesz. Ez rád úgy fog hatni, hogy falat emelsz, tüskéket növesztesz, bezárkózol, és egyedül maradsz. Ez meg egy lefelé vezető spirál.
-Hála a feminizmusnak. – bökte oda Réka.

-Hm. Feminizmus. Köszönöm, hogy dolgozhatok és szavazhatok. – mondtam neki. – Elhiszem, hogy ezzel valahol adott valami pluszt a két nemnek. De ugyanennyit el is vett tőlük. Mert amit adott, hogy a nők is helyt állhatnak a férfiak világában. De mi a másik oldal? Szép lassan elvesztjük a nőiességünket a hálóban.

Gyakorlatilag erről szól a péniszirigység, és a vaginairigység. Az előbbi egy freudi fogalom, amikor is a nő a férfi nemesebbik szervére, és mindent megtesz, hogy ezen hiányát kielégítse. Aztán a másik egy feminista válasz az előbbire, amikor a férfi akarja ugyanazt tenni, mint a nők. Bár szerintem, aki ép elméjű, az nem akar szülni, de mindegy is.
A harmadik ilyen fogalom, ami a domináns nők rákfenéje, amikor valaki büszke arra, hogy puncival született. Ennek okán tesz mindent, és mindenre ez a válasza. Mivel vaginával áldott / vert meg az Isten, ezért teszem/mondom/gondolom ezt és azt.

-Most akkor vigyem vissza a ruhát, és próbálkozzak a normális szexszel? – kérdezte Juci. – Jó pár ezrem benne van ebben.
-Nem mondom, hogy ne próbáljátok ki, mert ha bejön, akkor örülünk. De nem ez kellene, hogy legyen az alap a későbbiekben. Próbálkozzatok a régivel, Káma Szutrával. Ilyesmivel. Hagyd néha, hogy irányítva legyél. A férfi büszkeség néha csodákra képes.

2 megjegyzés:

  1. "Akinek van egy kedvenc játéka és nem mindennel akar egyszerre játszani gyerekkorában, annak nem kell bilincs a szexhez" - idézet az Ősi Hatalom, már majdnem totálisan elfeledett gestájából, aki nem volt sem hímsoviniszta sem feminista, csak "normális". Ezért felejtettük el majdnem.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nem lehet ennyivel elintézni azt, hogy miért akarunk a férfiakon uralkodni, vagy férfimód viselkedni. Ha eltekintünk attól, hogy ki feminista/hímsoviniszta, akkor a kiéltség mellett ott lesz még a személyes beállítódás is, és tetszik-nem tetszik, de a munka világa is.

    VálaszTörlés