2013. április 19., péntek

Életre alkalmas


Kissé rosszkedvűen kezdtem el ezt a cikket, amikor elsőre nekiültem. Most már lement a stressz, megnyugodtam, úgyhogy a kesergős részt kihagyom.

Utálok orvoshoz menni. Ha ténylegesen beteg vagyok, ha éves kontrollra megyek, akkor sem szeretem. Ameddig egy egészségház közelébe nem kerülök, addig szentül meg vagyok győződve arról, hogy egészséges vagyok. Persze, bemész, ott köhög mindenki, a testnedvek kvázi rád folynak, és betegnek kezdem érezni magam. Biztos ennek is megvan a maga pszichológiája. Ezen túl pedig, beülsz az orvoshoz, és biztos talál egy nüansznyi dolgot, amit legszívesebben elkerülne az ember. Magas a koleszterined, alacsony a vérnyomásod, kellene laborvizsgálat.

Most, mivel kellett egy alkalmassági vizsgálat, ismét bebizonyosodott, hogy pöti hazánk bürokratikus ügyintézése nem hazudtolja meg magát. Mint mikor Asterix és Obelix járkál egy irodában fel s alá.

Egy alkalmassági vizsgálat abból áll, hogy keresel egy orvost, aki elvégzi, aki néha a háziorvosunk. Ő beutal tüdőszűrésre, aztán a lelettel vissza hozzá, és elvégzi a gyakorlati alkalmasságit. Ha utóbbi kell, ha több, akkor vár még ránk labor. Ez nekem kimaradt, de olyan két napon voltam túl, hogy mind a két nap már este tízkor húzták be a lábtörlőt.


Kedd
Kedden kezdődött minden. Akkor még csak megnéztem, mi kell hozzá. Mindenhol ezer féle dolgot írtak, persze egy sem arról szólt, ami nekem kell. Főleg az árakat néztem, mert mivel sem nem dolgozom, sem nem vagyok regisztrált munkanélküli, TB az ablakban van, ezért minden vizsgálatért fizetnem kell.
Horror összegeket láttam, mindenhol mást ráadásul.
Aztán elkezdtem aggódni, hogy találni fognak valamit. Izgalommal vegyült idegességgel próbáltam aludni.

Szerda
Reggel hétre jött értem apu, ezért hatkor kellett volna kelni, viszont negyed hatkor kipattantam az ágyból. Apu amúgy is ment le kutyát etetni a házhoz, bepofátlankodtam magam az autóba mellé, és már száguldottunk is.
Úgy éreztem magam, mint vizsgák előtt. Szerettem volna visszafordulni, ugyanakkor tudtam, hogy jobb túlesni rajta. Ameddig én vártam a soromra a háziorvosnál, addig mondtam, hogy a hatékonyság kedvéért, ő menjen haza, etesse meg Bogyókát. Apunál volt a pénz, és pont sorra kerültem, amikor elment.
A vetkőzőben hosszú időt töltöttem el. Órának tűnt, de nem lestem rá, hogy valójában mennyi volt. Ezer és egyszer elgyakoroltam magamban a kérdéseimet. – Nem szeretek olyan helyzetben lenni, amit először élek át, és nem tudom, mire számíthatok. Kiürül az agyam, és eltűnnek a szavak. – Aztán csak behívtak.
Leültem, és egyből vérnyomásméréssel kezdtünk. Teljesen normális a vérnyomásom, ami önmagamhoz képes javulás, hiszen régen alacsony volt. Úgy látszik, a sport páncéllá edzette az immunredszeremet és a testem alkatrészeit is.
Kaptam beutalót, elmondták, hogy mekkora összegre lehet számítani. Megkérdeztem, hova kell menni, és még pár szót beszéltünk. Annyi volt a pech ebben a vizsgálatban, hogy mivel régen (4 éve) voltam utoljára a házidokinál, ezért kell majd egy laborvizsgálat.
Ha ennyivel megúszom, akkor nagyon is jó.

Elmentünk, vettünk egészségügyi kiskönyvet, ameddig meg nem kérdezem az illetékest, hogy az kell, vagy csak egy igazolás. Számítottam több száz forintra, de ehhez képest, kemény 60 HUF-t fizettem érte. Inkább legyen, mint ne, és mondjuk kelljen.

Utána be az rendelőintézetbe, ahol százezermillió ember volt. A betegfelvételen a legkisebb sorba beálltam, és vártam a soromra. Nem szerettem régen azt a helyet, mert koszos volt, az összes proli (értsd: viselkedésében bunkó paraszt) ember oda járt. Megcsinálták úgy a vizeletvizsgálatot, hogy a vécék le voltak zárva, ezért a pasas a sarokba előkapta a gyíkot és vizelt. Akkor mondtam anyunak, hogy én ide többet nem jövök. Most is a kényszer vitt rá, de kellemes meglepetés volt, hogy egészen rendezett körülmények uralkodnak ott.
A betegfelvételen egy olyan nő fogadott, aki olyan volt, mint a Disney meséből kilépett Ursula, csak béka szemekkel. Elkérte a papírjaimat, és közölte, hogy a TB-számomon apukám van nyilvántartva. Mondom, MI VAN? Szöttyögtünk rajta egy sort, hogy de biztos, hogy nem. Ők vitték fel rosszul az adatokat úgy, hogy apukám soha nem járt ott. Kaptam egy sorszámot tüdőszűrésre.
Ahhoz képest, hogy 10-től rendelnek, és fél tízkor kaptam meg a számomat, sikerült a 148-ast kihalásznom. Cöh…
Mondtam is apunak, hogy ez hosszú lesz.
Végül 20 perc után behívtak.

Ez kedves nő volt, aki beszélgetett velem. Mondta, hogy 1700 HUF lesz a tüdőszűrés. Aztán mondtam, hogy sulihoz kell, ezért úgy töltötte ki a papírt, hogy mivel felsőoktatásban tanulok, és gyakorlathoz kell, ezért ingyenes!
Odafáradtam a 15-ös ajtóhoz. Életem első tüdőszűrése volt. Izgultam, milyen lesz, főleg, hogy fém van a fülemben. Negyed óra múlva behívtak, vetkőztem, mondta a nő, hogy a nyakláncot vegyem le, ha van, vagy fogjam a számba, ha nem fém. Odaálltam, kaptam kötényt, gondolom, hogy ne sterilizáljanak. Mondta a nő, hogy szívjam be a levegőt, és tartsam bent, amíg nem szól. Mire elért a géptől a szobáig, a levegőm elfogyott. Katt-katt, mozgott kicsit a gép, pisszegett, és mehettem is.

Elmentem a laborosokhoz, hogy van beutalóm. Mondta a nő, hogy oké, ad időpontot. Aha, május 24-én mehetek vissza laborra. Teljes laborra. Tisztára Vészhelyzet. Megkérdeztem, hogy TB-nélkül mennyi lesz. Azt mondta, hogy olyan 10-12 ezer forint lesz.

Kész. Jöttünk haza.

Apu kitett Csepelen, mert ő ment dolgozni, én meg nagylány vagyok ahhoz, hogy egyedül hazajöjjek.
Lement az első sokk, amit az okozott, hogy féltem, mennyi lesz ez az egész TB-nélkül, mert olvastam, hogy akár el is utasíthatnak.
Maradt a másnapi izgalom, hogy milyen lesz a felvétel a tündőmről.

Csütörtök
Mr.A szabadnapos volt, úgyhogy jött velem. Reggel lement futni, meg reggeliztünk. Délig lehet menni a leletekért. Fél 12-re értünk le hála a sok piros lámpának, és a sok autónak. A betegfelvételen megkérdeztem a nőt, hogy ad-e sorszámot, mondta, hogy nem, majd szólnak. Két ember ment be, elvileg soron kívül lehet bemenni leletért, de annyira idegen tőlem, hogy ott áll egy pasi/nő és belekontárkodok az ő dolgaiba. Vártam, míg kijött a nővér, és lecsaptam rá. – Később mondta Mr. A, hogy volt egy pasi is, aki feltehetőleg a nővérre várt, ott oldalgott, és olyan lassan próbálkozott, hogy nem jutott sorra. Beelőztem a kérdésemmel, aztán nem intette le ő sem a csajt. Így járt, legyen tökösebb.
Megkaptam a leletem, amin az áll, hogy:
Fertőző tüdőgümőkórban nem szenved.
Mellkasi szerveken aktuális kóros elváltozás nem látható.

Juhé!
Totál vidáman indultunk neki a napnak. A háziorvosom háromtól rendelt csak, úgyhogy úgy döntöttem, megmutatom a házunkat Mr. A-nak, aztán lementünk a Duna partra. Megebédeltünk a természet lágy ölén, megnéztem a halakat, hogy vadásznak. Láttunk madarakat is halászni. Érdekes volt.
És szép a tavasz. Mindenfelé rózsaszín cseresznyefák, és sárga aranyesők, pici lila virágok bújnak meg a zöld főben. Szép, napos időnk volt.
A kétszer négy kilométer alatt lesültünk. Komolyan. Bronzos színe van a hátamnak, karomnak, mellkasomnak és a fejemnek is. Legalább nem vagyok sápadt.

A háziorvosom és a nővér is rácsodálkozott, hogy milyen szép színem van. Arra meg pláne, hogy mondtam, ez az utóbbi három óra terméke. Mindig hamar barnultam, ez most sem maradt el.
Most egy órát vártam az orvosra, hogy sorra kerüljek. Bent nem töltöttem el sok időt. Megnézték a szemem, hogy látok-e mindent, és hogy csukott szemmel megtalálom-e az orromat, a gerincem rendben, az izomzatom rendben, fertőző betegségem nincs.
Az alkalmassági vizsgálat amúgy 5000 HUF-ba fáj.
Beszélgettünk kicsit, meg nevetgéltünk, és megkaptam az igazolásomat.

Teljesen lement az izgalom. Egészséges vagyok, mint a makk. – A makk mennyire az?
Fél hét felé értünk vissza Pestre, onnan még Lidl-járat volt, aztán gyalog haza.

Egész nap 12-13 km-t sétáltunk, emellé alig ettünk pár pogácsát, meg egy-egy tejfölös-sonkás bucit. Sok kalóriával lettünk kevesebbek, viszont D-vitaminból még két hét múlva is lesz szerintem.
Tízkor behúzták a lábtörlőt. Ma vidáman, kipihenten keltem.

Azért gondoltam, hogy ezt megosztom veletek, mert sosem lehet tudni, hogy mikor kerültök egy ilyen helyzetbe.
Alkalmassági vizsgálathoz mindig kell tüdőszűrő papír, és egy orvos, aki elvégzi. Meg kell nézni, hogy a háziorvosunk megcsinálja-e? Tüdőszűréshez ad egy beutalót, utána azzal vissza hozzá és elvégzi a fennmaradó vizsgálatot. Arra is érdemes rákérdezni előzetesen telefonon, hogy mennyibe kerül a vizsgálat, ha mondjuk munkanélküliek vagyunk, mire vagyunk jogosultak, mert nem minden esetben kell érte teljes árat fizetni. A háziorvos megmondja, hol tudtok ehhez bővebb információt szerezni.
TAJ-kártya, lakcímigazoló és személyi azért legyen nálatok!
Érdemes megkérdezni, hogy amihez kell a papír, ahhoz a vizsgálat mennyi, mert mit láttátok, elviekben fizetnem kellett volna, de mivel főiskolai hallgató vagyok, ezért nem.
Illetve, ha mondjuk szakképzéshez kell a papír, akkor pedig azt érdemes megkérdezni, hogy egy igazolás kell, vagy egészségügyi kiskönyv?

Hm-hm… gondolkodom, van-e még valami?
Szerintem ennyi volt.

Ettől függetlenül használjátok ki a jó időt, és menjetek kirándulni, tankoljatok D-vitamint, és minden ilyen egyéb!

2 megjegyzés:

  1. Hm jó látni, hogy egészséges vagy..:D
    Tényleg tiszta jó az idő, én sajnos viszont időm nagy részét tételek felett görnyedve vagyok kénytelen tölteni...utána szerintem én is belevetem magam a tavaszba, ha már végre sikerült ideérnie...:)
    A nagyon meleget amúgy se bírom, de most tiszta kellemes idő van még...szeretném kihasználni, amíg nem lesz kétszer ilyen meleg...:)
    Egyébként én még elég messze vagyok ezektől a dolgoktól, de ettől függetlenül szerintem elég hasznos egy ilyen tapasztalatot elolvasni...mert túl tájékoztató jellegű minden hivatalos cucc, és mégis más ha azt olvasod, mintha valakinek az írását róla, aki meg is élte...legalábbis szerintem...:)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, én is kiugrottam a bőrömből a megkönnyebbüléstől.
    Én is jobban szeretem ezt az időt, ez a normális hőmérsékletem, de úgy vagyok vele, hogy ameddig a helyén van az időjárás, nem szájalok.

    Nekem jojózott a szemem és a gyomrom, amikor rákerestem az összegekre, utána meg attól, hogy semmi infóm nem volt arról, mi mennyi.
    Pont ezért gondoltam, hogy az ilyen dolgokat is megosztom, mert sosem lehet tudni... :D

    VálaszTörlés