2013. április 15., hétfő

Amit még mindig tudni akarsz a szexről


Továbbra sem várható olyan cikk, hogy 10 dolog, amit jó ha megteszel, mielőtt a csilláron csinálod. Ez egy filmajánlóféle lesz.
Egyszer ma már megírtam ezt, erre ki is töröltem. Hiába, zseni vagyok.

Most figyeltem fel arra, hogy a 30-40 éves korosztály ilyen problémái kimaradnak a filmiparból. Vagy a fiatalok, vagy az idősek dolgairól készítenek filmet. Persze, ott a Szex és New York erre, de az nem ugyanilyen.
Hallottam erről a filmről jót is, rosszat is, megkértem Mr. A-t, hogy töltse le nekem. Megnéztem, és már akkor tudtam, hogy nem lesz az a film, amit többször is meg fogok nézni életem során.

Ettől függetlenül egy vasárnap délutánra nagyon jó lesz a kakaó-takaró mellé.

 
Általános információk:
Cím: Hope Springs
színes, amerikai romantikus vígjáték, 100 perc, 2012
Rendező: David Frankel
Forgatókönyv: Vanessa Taylor

Szereplők:
Meryl Streep – Kay Soames
Tommy Lee Jones – Arnold Soames
Steve Carell – Dr. Bernie Feld
Marin Ireland – Molly
Brett Rice – Vince
Susan Misner – Dana Feld



Történet:
Adott egy házaspár, akik harminc éve élnek együtt. Vagy inkább, egymás mellett. Kihűlt a hitvesi ágyuk, ezért a nő elhatározza, hogy felkeresi a téma szakértőjét, hogy hozzá járjanak terápiára. Arnold eleinte vonakodik, hitetlenkedik, majd menet közben meggondolja magát, és akarva-akaratlanul is részesévé válik a változás történetének. De vajon, amikor hazamennek is tartható lesz az idilli út a szexig?



Plusz:
Golden Globe-ra jelölték a filmet, de a People’s Choice-t nyerte meg.



Vélemény:
Számomra a cím és a történet nem fedi egymást. Nem szeretem a magyar címadásokat, mert némelyikkel nagyon mellélőnek. Az angol címe, vagy a Szép remények cím sokkal jobban illene hozzá.
Nem titkolom, kíváncsi voltam, hogy valami izgalmas, erős történetet láthatunk majd, ami ténylegesen a szexről szól, és nem az oda vezető útról.
Az útról, ami unalmassá válik menet közben.

Elhiszem, hogy ez az élet, és ilyenek inkább az emberek, de ha valamit vicces filmnek szeretnék eladni, akkor kicsit humorosabb történetet írok neki.

A két főszereplő hozza a karakterét, azzal nem volt baj. Nem volt jó a történet, és a párbeszédek is hagynak némi kívánnivalót maguk után.




Megjegyzés:
Tommy Lee Jones-nak, vagyis a karakterének van egy nagyon jó metaforája arról, hogy valakik terápiára járnak, és van benne igazság. Azt mondja, hogy ez az egész olyan, mint amikor egy ember egy átváltoztatunk műsorba megy, és kívülről teljesen megváltoztatják.
Más a haja, más ruhákat adnak rá, kisminkelik.
Örülhet, hogy a tükörben nem önmagát látja.

De mi van akkor, amikor hazaérünk. Levesszük a ruhát, felkapjuk az otthonit. Lemossuk a sminket. Lenő a hajunk, vagy csak egyszer megmossuk, így eltüntetjük, amit a fodrász odacsinált?
Belenézünk a tükörbe, de már nincs ott, amit láttunk korábban.

Valóban ott volt? Az vagy ez vagyok?

A terápiára járás is ilyen. Mert ameddig tart, addig olyan, mint a házi feladat. Az ember elvégzi, mert ilyen beállítottságú, rákap az ízére, vagy nem akar beégni. Amikor pedig vége van, akkor vagy ott marad két olyan ember, aki akarja ezt csinálni, vagy az egyik fél akarja, a másik nem.
Utóbbi esetben történik meg a korábbi tükrös hasonlat.

Egy harmadik fél megmondja, hogy sminkeljünk, hogy öltözzünk, tornázzunk, de nem mondja meg, hogy az új külsőhöz mérten, hogyan gondolkodjunk. Az általában ugyanaz marad, mint ami előtte volt.
Ez a külső-belső feszültség pedig, visszavezeti az embert a korábbi énjéhez.

Ha az ember nem akar igazán változni, javítani magán és/vagy a kapcsolatán, akkor a harmadik fél meggebedhet, akkor sem történik változás. Csak ideig-óráig.



Értékelés:
7/10
Egyszer mindenképpen megnézhető ez a film, de nem mondom azt, hogy olyan, amit újra és újra meg szeretnénk nézni. Nem is azért, mert nem a mi (én) korosztályomnak szól, hanem azért, mert van benne valami, ami erre késztet.


Láttátok már? Vélemény?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése