2013. április 11., csütörtök

A férfi joga a cipőhöz


Amikor tegnap Mr. A hazajött, éreztem, hogy valami baj van. Agresszíven nyitotta ki az ajtót, majd ugyanígy csukta be. Erővel dobta le a táskáját, és szerintem a vásárolt bort is odavágta volna az asztalhoz, hogyha nem sajnálja.

Megyek ki, szokásosan. Általában kigurulok a szobából, ha hazaér, egy „de jó végre, itthon vagy” puszira.
Most ez elmaradt.

Néztem, hogy mifasz van?!

Megyek utána a konyhába, kipakol, rám néz, és villámlik a szeme. Félénken megkérdezem, hogy mi a baj?
-Megloptak a munkahelyemen, az a baj!



-Mi van? – kérdeztem vissza, mert eszembe jutott, hogy fizetés nap volt, és vagy levontak, vagy elemelték a zsét.
-Ellopták a cipőmet.

Valahol megnyugodtam, lenéztem.

-Melyiket? Mi? A benti cipődet? – nézem, valami furcsa, de nem tudom, mi az.
-Nem. Abban vagyok.
Nézem jobban, és tényleg!
-A bőrcipődet?
-Azt.
-De ki?
-Azt szeretném én is tudni.

Úgy csörtet át az előszobán, hogy engem elsodor, és minden dühét a vetkőzésbe éli ki. Én még mindig nem tértem magamhoz, hogy hogyan történhetett ez meg.
Aztán megyek utána a nappaliba, és kérdés nélkül kitör belőle.

-Képzeld el, megyek öltözni, venném át a cipőmet, de nincs sehol. Hárman kerestük, de szőrin-szálán eltűnt. De nem is az zavar, hogy elvitték, mert tudod, lyukas volt mind a két sarka már. Ki az a kicsinyes, idióta fasz, hogy elvisz egy lyukas cipőt, amit ráadásul, nem lehet hordani sehova. Munkába nem, mert ha kibököm a lábán, akkor eltöröm. Annyira meg nem elegáns, hogy abban menjen színházba. Eladni meg szintén nem lehet, mert ezer forint. Ennyi.

Tényleg nem volt egy márkás cipő. Két év alatt, most vettük észre, hogy szívja a sarka a vizet, mert lyukas lett. Gondolkodtunk már, hogy majd veszünk egyet, de csak akkor, ha végérvényesen kilehelte a lelkét.
Most ez előre jött.

Ha nem nézem, hogy mit vittek el, azért milyen durva, hogy lopnak? A saját munkahelyén meglopják az embert. Mindegy, hogy mi, mert a lopás ténye azért valahol felháborító. És ha egy új cipőt lopnak el? Vagy nadrágot, kabátot, táskát vagy pénztárcát?
Attól meg a röhögő görcs kerülgetett, hogy aki lopott, az rendesen rákaszált, mert nem tud azzal a cipővel mit kezdeni.

-Fiúk voltak?
-A fiúk öltözőjéből tűnt el.
-Lányok nem lehettek?
-Nem koedukált, csak fiúk. Fizetés nap volt, mindenki ki-be mászkált. De nem tudom, közülük ki lehetett.
-Szerintem az új csóka. – mondtam.
-Gondolod?
-Azok után, amiket meséltetek róla, kinézem belőle, hogy van annyi esze, hogy elviszi. Mert, ha jobban belegondolsz, most került oda. Lányok oda nem mennek be. A fiúknak, akinek kellett volna, az már régen vitte volna. Ám, várj. Zárható a szekrény?
-Zárható, de a cipőt a tetején tartom. – Jah, Mr. A eladóként dolgozik, ezért mindig van nála váltás cipő. – De akkor is. Milyen prosztó? Ez a legalja. Senki után nem hordom a cuccait. Jó, vásárolok turkálóba, de alsóneműt, meg cipőt nem? Mert ha új, megértem. Kellett a lóvé, vagy ilyesmi, de egy használt cipőt?! Mintha valakitől elkérném a kottont, kimosnám, és felhúznám! Nem! Ez egy alja ember. Mert ennél mindenkit többre tartok. Azon is gondolkodtam, hogy valaki utál. De nem hiszem, mert aki utál, az általában nő. Meg a fiúk közül, nem hiszem, hogy valaki így büntetne meg, mert az nem férfi. Ennél mindenkiből több férfiasságot nézek ki.
-Akkor az új gyerek biztos fetisiszta.

-Elképzelem, hogy a falára fel vannak ragasztva lesifotók, ahogy ölelkezem valakivel, és az ő feje kivágva, az övét a helyére teszi. És ott van még előtte a cipőm. Meg a tollak, mert azok az értéktelen szarok is eltünedeznek. Meg zsepi. Azt’ ott van, mint egy faszom oltár.

Az új fiú eléggé „beteg”, hogy szépen fogalmazzak. Az első napon előadott nekik egy olyan élettörténetet, ami korára nézve meg sem történhetett vele, de még a fele sem. A másik, hogy volt egy olyan sztorija, hogy a neje megcsalta, elmondta neki, és ő meg titokban csalta vissza. A harmadik észbontó mélysége az volt, amikor egy házibulit is előadott, hogy ott állt a csaj, aki meghívta, hogy vagy vele szexel, vagy a másik hat barátnőjével. De ő az egy lányt választotta. – Szerintem még egy meleg is kapva kap a hat nőn, csak hogy beintsen a heteróknak.
Ezek miatt, meg hogy pont akkor tűnik el a cipő, amikor jön az új gyerek gondolom azt, hogy ő volt. Mert tényleg, ha valaki el akarta volna vinni, akkor már rég elvitte volna, nem vár eddig.

-Jó, szerintem akkor is ő volt. Csak rossz, mert nem tudod rábizonyítani. Most nem vagy négy napig, mehet benne.
-Szerintem Attila meglátja, az biztos, hogy egyből riadó lánc lesz. De akkor ott vége lesz. De érted. Megloptak. A tulajdonomat vitték el, a cipőmet. Hazáig égnem kellett az ótvar váltáscipőmben. Jó, legalább hazajöttem valamiben, de most már semmit ne hagyjak bent?
-Ha zárható a szekrény, beteszed, aztán viszel magaddal spray-t meg szódabikarbonát, és nem szellőzteted. Más nincs. Aztán meg, vártok a lebukásra.
-Aham…

És itt elvesztettem vele a kapcsolatot. Dünnyögött még jobbra-balra.
Mr. A még ma is ezen pörgött. Tegnap megittunk egy üveg bort, de semmi. Kialudta magát, és most, hogy beszél a munkatársával is ott tartanak, hogy telefonon szidják a srácot, valamint a cipő témáról adomáznak.

4 megjegyzés:

  1. Hát ez szép...Nálunk a papucsok tűnnek el a tanáriból a suliban (pont ma panaszkodott rá több tanár is); a virágok (!!!) a termekből...és ezek csak az érdekesebb dolgok...természetesen van egy-két elgórt telefon is...De mégis ki a fene lop el egy papucsot? Főleg, hogy a tanáriba csak kóddal lehet bemenni, és minden tanárnak van benti "egyen"papucsa...szóval miért lopnák el egymásét?!...
    Egyébként nem is az ellopott érték, hanem maga a lopás ténye felháborító...hozzánk is törtek be...mondjuk tőlünk azért egy cipőnél értékesebb dolgokat vittek el (úgy konkrétan minden arany ékszerünket), de ha egy cipő csak akkor is felháborító!!! Jó egy ceruza "ellopásánál" nem mondanám ezt, mert lehet hogy odaadta valakinek, és nála maradt véletlen, de azért egy cipőt mégis ki a franc lop el?! Oo

    VálaszTörlés
  2. Nekünk is inkább az volt a legnagyobb gondunk, hogy meglopták. Azért is írtam, hogy tök mindegy, miről van szó, a legdühítőbb az egészben, hogy meglopták, kész. Ennyi. De érted. Használni effektíve nem tudja, mert amelyik srác meglátja a lábán, vége. Máshova nem tudja felvenni, mert sportcipő formája volt. Eladni meg nem érdemes, mert a postaköltség több, mint amennyit ér.

    Mondjuk, nálatok is az van, hogy ki viszi el, és minek?! o.o
    Persze, azért van egy mérték, amitől kinyílik az ember zsebében a bicska, és ez szerintem már súrolja.

    Az az ember lop el ilyesmit, aki kicsinyes, és az agyának mérete megegyezik egy porszemmel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó gondolatoddal 10000000000000000000%-osan egyetértek...De amúgy az a legnagyobb gond, hogy másét elvenni...bármi is az...ha annyira kell neki elkéri/kölcsönveszi, de nem behúzza...:/
      Na mindegy...ezen már nem lehet változtatni, de hátha visszakerül még...vagy hátha rövid lesz a maradása annak a gyanús munkatársnak...bár nem akarok rosszat neki, de ha tényleg olyan, amilyennek leírtad, akkor jobb lenne, ha nem lenne ott...

      Törlés
  3. Az a furcsa, hogy attól a sráctól mindenkinek feláll a hátán a szőr, és ez egy nap után is így volt, és egymástól függetlenül, Mr. A kollégái is így gondolják, hogy a kiscsávó volt.
    Nem hisszük, hogy visszakerül, inkább azt, hogy ez a gyerek elkerül onnan.

    VálaszTörlés