2013. április 30., kedd

Zsákmánykák


Eljött ez a nap is. Andris barátjának barátnőjével töltöttem egy napot.

Ez úgy hangzott kicsit, mint amikor valaki mesél valakinek egy történetet, ami megtörtént a barát barátjával. Általában, senki sem ismeri az illetőt, de mindig valakinek a valakije.
Zitka kivételesen ténylegesen élő személy, és már annyiszor elterveztük, hogy együtt töltünk egy napot.
Olyan igazi, csajosat.
Vásárolunk, szépítkezünk, pletykálunk, kibeszéljük a fiú ismerőseinket, fotózkodunk…stb.

Tegnap ez is valóra vált végre.

Hűvösvölgyi vasárnap


Jó sok dolgom volt az elmúlt négy napban. Jelsül péntek-szombat iskolás nap volt nekem. Vasárnap Mr. A szabadnapos volt, ezért úgy gondoltuk, hogy elmegyünk kirándulni.

Hűvösvölgy lett az úti célunk. Én utoljára 10-12 évvel ezelőtt voltam ott, vagy még régebben. Mr. A meg valamikor az ősidőkben. Egyikünk sem emlékezett arra, hogy mi, merre, hány méter, úgyhogy szombaton este, és még vasárnap reggel is nézegette a térképet.
Annyit tudtam, merre kell menni és mivel, onnan meg úgyis felfelé, ha már kilátót keresünk…

2013. április 25., csütörtök

Ki kell a nőnek?


A férfiakat könnyű kategorizálni, legalább annyira, mint a nőket.

Amikor elkezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne a lehető legrészletesebben szétcincálni a férfiak csoportját, eszembe jutott, hogy mindegyik pasi három pont mátrixa.
Egyfelől a belső énjük határozza meg őket (jó ember, szépfiú, superman, rossz fiú…)
Utána ott van még, hogy milyenek külsejükben (macsó, úriember, metroszexuális)
Harmadrészt pedig, hogyan viszonyulnak a másik emberhez (mama pici fia, okos, papucs…)

Mint látjátok, az elsőből és a harmadikból lesz szép számmal, a másodikból pedig, csak három lesz.

No, csapjunk is bele a lecsóba.
Előzmények itt és itt.

2013. április 24., szerda

Utálom az életem!


Vigyázni kell ezzel, és az ehhez hasonló kijelentésekkel. Pláne, amikor az ember lánya az apjának panaszkodik.

Tegnap délután apuval mentem kutyát etetni, meg vásárolni, és hazafelé beszélgettünk a gimnáziumi osztálytársaimról. Azt találtam mondani, hogy azért nem mennék el szívesen egy osztálytalálkozóra, ha lenne, mert mindenki két lábon járó sikertörténet, én meg nem vagyok az. Meg, hogy szerintem senki sem kíváncsi arra, és én sem mondanám el szívesen, hogy hol tart az életem. Ugyanis, utálom az életemet.
Apu visszakérdezett, hogy komolyan így van?
Mondom, igen. Mert örülök az apró dolgoknak, de elégedetlen vagyok a nagy részével.

Ezzel az egy szólammal, hogy utálom az életemet, meg is öltem a hangulatot egyből. Alig szóltunk egymáshoz, kínos csendek, és még kínosabb általános dolgok jöttek témába. Feszengés, és szabadulni akarás.
A délután nagy részében ez járt a fejemben. Amikor pedig hazajött Mr. A, neki mondtam el, hogy mi történt.

2013. április 22., hétfő

Kipukkant örömfiola


Néha kipukkannak az örömfioláim, és elkezdek szöttyögni az életemen. Nem gondolom, hogy ezzel egyedül vagyok. Mindig elképzelem, hogy mostantól másképp lesz, nem kapom fel hirtelen a vizet, mosolyogni fogok. Aztán itthon, méla magányomban elkezdek blogokat olvasni, vagy csak felveszem a szörfcipőt és fejjel belesodródom az internetes infók árjába.

Az elmúlt hét nem volt igazán az én hetem. Rájöttem, hogy úgy ahogy van, elcsesztem az életemet. Emiatt a tény miatt kissé el vagyok keseredve. De még mindig nem annyira, mint szerintem lennem kellene, mert nem fetrengek a padlón habzó szájjal a könnyeim által fojtogatva.

Nem is arról beszélek most, hogy én szegény szerencsétlen vagyok, vagy haragban állok a világgal, vagy sajnálni kell. Ilyenről szó sincs. Helyzetemért senkit sem okolok. Nem vagyok egyedül, és nem is siratom az eddigi magánéletemet sem.
Csak egy szeletét.

Egy igen apró szeletét. Úgy érzem, most ébredtem rá a saját valóságomra.
Aláfestő zene: innen

Hirtelen-kell-valami süti


Csináltam sütit, megint. Yey!!! :)

Mr. A rendszeresen elhatározza, hogy márpedig ő lefogy. Ilyenkor két napig vadul tornázik, és próbálkozik az egészséges étrenddel. Így volt ez most is, mígnem eljött a pillanat, és a függőség győzött. Megkérdezte, hogy van-e édesség? Csoki, süti, bármi, csak tömve legyen cukorral, édes legyen, hideg legyen…stb. legyen.
Nem volt.

Amikor ihlet híján megszorulok, és nagyon kellene valami, akkor szoktam a következő sütit elkövetni, ami kevésbé süti, mert nem sül.
Garantáltan bénabiztos!

A fényképekért még mindig bocsi, és mivel ez a második adag volt egy napi konyhában ácsorgás után, nem volt kedvem levenni tányért, meg tiszta villát. Ettől tekintsetek el. Úgyis a recept a lényeg.



2013. április 21., vasárnap

A szükség törvényt bont


A kuponos napok engem nem hoznak / hoztak lázba. Általában akkor vásárolok, amikor valamiből kifogyok. Így volt ez ezen a héten is.

Persze, jóval több mindent tudtam volna összeválogatni, de mivel a pénztárcámnak igen hamar megláttam a fenekét, tényleg csak olyan dolgokat vettem, amikre már nagyon szükségem volt.

Nem egy alkalmas vásárlás végterméke az, amit látni fogtok, hanem az elmúlt hét dolgai. Egyenként nem láttam értelmét feltenni őket.
Így sem lesz valami bitang izgalmas, ezért előre is bocsi.

2013. április 20., szombat

A lány, aki matekot tanít nekem


Gergő (haverom) érdekes dolgot mondott, amikor tartottunk lefelé az orvosi vizsgálatra.
Nem erről, hanem a párjának lányáról, aki a változatosság kedvéért legyen a továbbiakban Reni. Amúgy, majdnem olyan, mintha a húgom lenne.

Róla azt érdemes tudni, hogy hála az apai nagyszülőknek és az apjának, tanulógép lett belőle. Alapjáraton álmatag és lusta ember, de az, hogy elvették tőle a fiatalkorát, még inkább erre sarkallja. Nem jár el sehova, nem bulizik, inkább alszik. Folyamatos nagyszülői kontroll alatt van, még nyáron is. Akárhányszor megkérdezem, hogy Renivel mi újság, Gergő is, párja is fancsali képet vág, és mondják, hogy alszik. Alszik 10-ig, aztán reggeli, bevonul a szobájába, aztán ebéd. Ebéd után alszik egy-két órát, aztán eltelik a délután, és legkésőbb 10-kor, de inkább kilenckor ágyban van ismét.
Középiskolában négyes-ötös tanuló volt, a kis kedvenc. Most bekerült felsőoktatásba, és kettessel zárta az első félévet. Állítólag tanul folyamatosan. Ehhez képest, nem megy neki. Nemzetközi gazdálkodást hallgat, ez neki az a fajta kényszerpálya, amit a nagyszülők jelöltek ki számára. Az egész élete el van rendezve már születésétől fogva.
Cserébe fizetik a tanulmányait.
Más dolga amúgy sincs, mert maga után nem tesz el semmit. Egész nap otthon van, és mégis megvárja, amíg az anyja 10 órányi munka után hazajön, és elpakolja a dolgait. Ezen túlteszi magát az ember. Utána pedig arra hivatkozik, hogy fáradt. Mibe fárad el? Napi két órába az egyetemen?
Külsőségekben átlagos lányról beszélünk. Átlagos testalkat, barna haj, barnás szem, semmi kirívó nincs rajta.
Gazdag háttérrel rendelkezik, és lehet, hogy az ingerszegény életmód ellen ezért sem lázad. Nem azt mondanám, hogy feltétlenül kellene, de nem él. Nem látom rajta, hogy legalább a szikrája meg lenne az akarásnak, hogy elmenjen moziba, vagy egyszer-egyszer bulizni.
Semmi.

Aztán most van neki pasija. Az első. De Gergőnek az egyik kanyarvételkor az esett ki a száján, hogy úgy mutatta be a Berci mindenkinek, hogy „a lány, aki matekot tanít nekem”.

2013. április 19., péntek

Életre alkalmas


Kissé rosszkedvűen kezdtem el ezt a cikket, amikor elsőre nekiültem. Most már lement a stressz, megnyugodtam, úgyhogy a kesergős részt kihagyom.

Utálok orvoshoz menni. Ha ténylegesen beteg vagyok, ha éves kontrollra megyek, akkor sem szeretem. Ameddig egy egészségház közelébe nem kerülök, addig szentül meg vagyok győződve arról, hogy egészséges vagyok. Persze, bemész, ott köhög mindenki, a testnedvek kvázi rád folynak, és betegnek kezdem érezni magam. Biztos ennek is megvan a maga pszichológiája. Ezen túl pedig, beülsz az orvoshoz, és biztos talál egy nüansznyi dolgot, amit legszívesebben elkerülne az ember. Magas a koleszterined, alacsony a vérnyomásod, kellene laborvizsgálat.

Most, mivel kellett egy alkalmassági vizsgálat, ismét bebizonyosodott, hogy pöti hazánk bürokratikus ügyintézése nem hazudtolja meg magát. Mint mikor Asterix és Obelix járkál egy irodában fel s alá.

Egy alkalmassági vizsgálat abból áll, hogy keresel egy orvost, aki elvégzi, aki néha a háziorvosunk. Ő beutal tüdőszűrésre, aztán a lelettel vissza hozzá, és elvégzi a gyakorlati alkalmasságit. Ha utóbbi kell, ha több, akkor vár még ránk labor. Ez nekem kimaradt, de olyan két napon voltam túl, hogy mind a két nap már este tízkor húzták be a lábtörlőt.

2013. április 16., kedd

Kinsey és a skálája


Mielőtt teljesen összeomolva robogok tovább itthonról, gondoltam, frissítek egy sort. Most ilyen skálázós napokat élek. Szóval, íme, a Kinsey skála, ami a férfiideálos-sorozatom következő állomása.

Alfred Kinsey egy 1894-1956 között élő amerikai biológus, zoológia és entomológia professzor. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásairól vált ismertté, és átformálta a nyugati világ szexuális berendezkedéséről fennálló téziseket.

A szexualitással az 1930-as években kezdett foglalkozni. A Rockefeller Alapítvány támogatásával kezdett kutatásba. Az ún. Kinsey-jelentésben tette közzé az eredményeit. Az első kötet a férfiak, a második kötet a nők szexuális viselkedésével foglalkozott.

2013. április 15., hétfő

Amit még mindig tudni akarsz a szexről


Továbbra sem várható olyan cikk, hogy 10 dolog, amit jó ha megteszel, mielőtt a csilláron csinálod. Ez egy filmajánlóféle lesz.
Egyszer ma már megírtam ezt, erre ki is töröltem. Hiába, zseni vagyok.

Most figyeltem fel arra, hogy a 30-40 éves korosztály ilyen problémái kimaradnak a filmiparból. Vagy a fiatalok, vagy az idősek dolgairól készítenek filmet. Persze, ott a Szex és New York erre, de az nem ugyanilyen.
Hallottam erről a filmről jót is, rosszat is, megkértem Mr. A-t, hogy töltse le nekem. Megnéztem, és már akkor tudtam, hogy nem lesz az a film, amit többször is meg fogok nézni életem során.

Ettől függetlenül egy vasárnap délutánra nagyon jó lesz a kakaó-takaró mellé.

A macsizmó-skála


Bocsi, bocsi, bocsi, elkanászodtam írás terén. A barátnők fontosabbak. De most csapjunk bele abba, amit kábé két hete kezdtem el. Előzmények itt. Jöjjön a folytatás.

Létezik olyan, ami alapján lehet mérni a férfiasságot.
A férfiasság-nőiesség skála az, hatvanöt pontos. Az értékelés megmutatja, mennyire férfi a férfi valójában.
45 pont alatt olyan férfiről beszélünk, aki a hagyományos férfikép híve az életének minden területén, mentalitásban és gondolkodásban is.
45 és 65 pont között átlagos férfiről beszélünk, aki már némely férfias jelleggel szakít.
65 pont felett pedig, olyan férfiról, aki a hagyományos férfiasságot, mint olyat, elutasítja.

Az én általam állított macsizmó-skála ennek gondolatmenetén alakult ki.

2013. április 14., vasárnap

Uralkodó nők, védett férfiak


Nem is hittem el, amikor Réka azzal hívott fel, hogy találkozzunk. Szokásunkhoz híven, valahol összejöttünk, hogy együtt reggelizzünk. Ez most egy mekdó volt. Réka és Linda már ott voltak, mire odaértem. Hú, de nagyon régen találkoztunk már így.
Bementünk, megvettük a kuponra kapható kajáinkat, leültünk egy négyes boxba.

Nem kezdtünk neki enni, éppen csak a kávénkat hűtöttük, amikor egy bombát megszégyenítve berobbant Juci. Egy vállfán, műanyagba csomagolva egy latex-ruha volt nála. Lehuppant mellénk, és lihegett.

-Azt hittem, már soha nem érek ide. – lihegett, majd vetkőzött. – A ruhakölcsönzősök állatok. Előrendeled, és ha csak negyed órát is késel, fuccs a szórakozásnak.
-Miért? Mit kölcsönöztél? – kérdezett vissza Réka.
-Domina-jelmezt.

2013. április 11., csütörtök

Feledés


 Imádom, hogy mindig van egy retardált, aki végigdumálja a filmet. Most is volt egy. Ez most kommentálta az egészet.

Ezen túllépve, már január óta vártunk Mr. A –val a Feledést. Nagyon reménykedtünk abban, hogy 3D lesz, de persze, ilyen a mi szerencsénk. A mese az, a sci-fi nem az.
Rájöttünk, hogy gyakorlatilag minden film 3D, amit mi nem akarunk megnézni.

Aztán lement a több, mint két óra, és azóta is ezen kattogok.

A férfi joga a cipőhöz


Amikor tegnap Mr. A hazajött, éreztem, hogy valami baj van. Agresszíven nyitotta ki az ajtót, majd ugyanígy csukta be. Erővel dobta le a táskáját, és szerintem a vásárolt bort is odavágta volna az asztalhoz, hogyha nem sajnálja.

Megyek ki, szokásosan. Általában kigurulok a szobából, ha hazaér, egy „de jó végre, itthon vagy” puszira.
Most ez elmaradt.

Néztem, hogy mifasz van?!

Megyek utána a konyhába, kipakol, rám néz, és villámlik a szeme. Félénken megkérdezem, hogy mi a baj?
-Megloptak a munkahelyemen, az a baj!

2013. április 10., szerda

Nulladik óra


Amikor a Tökéletes hangban említették, akkor csak pár jelenet rémlett, illetve a címe volt ismerős. Apu talán emlegette már. Szinte nincs olyan film, amit nem látott. Aztán mondtam Mr.A-nak, hogy ugyan töltse már le nekem.
A dvd azonban nem akarta az igazságot, és kétszer kellett átkonvertálni, mire méltóztatott lejátszani.
Mit ne mondjak, megérte a szenvedést!

Nem egy kicsattanóan lebilincselő film, de nagyszerű tanmese, mert szerintem mindenki magára ismer egy-egy szereplőben. Ha nem is ugyanarra a személyiségre, de hasonlóra, és tud azonosulni.

Amit még eszembe juttatott a film, az Alice Cooper egyik száma. Mióta lement a vége főcím, azóta ezt hallgatom.

2013. április 9., kedd

Film maraton vol. 19.


Az elmúlt hét sem volt jó filmekben bővelkedő. Sorozatokat néztünk tévéből (Dr. Csont, Carrie naplója), már régen letöltött sorozatokat (Fringe s.4.), minisorozatokat, és érdekesebbnél érdekesebb filmeket.

Az elmúlt heti eresztés:
Boldog boldogtalan, Kocka 1-2, Élőholtak éjszakája 1-2, Spárta a köbön, Csillagutasok, Az elveszett szoba, A szörny menyasszonya, Kémiai menyegző.

2013. április 7., vasárnap

Váááá



Most felhúztam kicsit magam, mert akartam frissíteni tegnap, jelesül még egy receptet feltenni, erre folyton kiírta, hogy próbálkozzak később. Mondom, jó. Akkor vissza a lányokhoz, pedig olyan filmet néztünk, amit már láttam, szóval, kicsit kedvezhettem volna nektek is.

Erre ma is jövök, végre összetettem a cikket, meg a képeket is hozzá, erre a szöveget még fel tudnám tölteni, de a képeket nem. Miéééééért???? >:(

 (érdekes, hogy ezt engedte... na mindegy)



Gondoltam, csinálom a másik oldalt, amikor 25 feltöltés után azt hitte a rendszer, hogy robot vagyok.
Begőzöltem, töröltem, és a fantasy-s oldalam maradt csak, ahol a régi, Zombi előtti írásaimat is olvashatjátok.

Legalábbis, addig jó szórakoznivalónak, ameddig ide nem tudok semmi értelmeset feltölteni.

Pusszantás mindenkinek!