2013. március 30., szombat

Happy Easter!


Most eltűnök kicsit locsolkodni, meg tojásokat osztogatni, illetve családi életet élni és enni-inni.
Ti is tegyetek így!

2013. március 29., péntek

Candace Bushnell: Carrie naplója


A Szex és New Yorkot megvettem anno, ezt a könyvet már nem. A sorozat miatt aktuálissá vált számomra az elolvasása, mert végig úgy éreztem, hogy valami nem kerek, sőt, egyszer egy hozzászólásban olvastam, hogy az apjuk halt meg, nem az anyjuk. Ez kacsa volt, így elolvasva bizonyosságot nyert számomra a dolog.
Meg még egy halom apróságba tudnék most belekötni, hogy de nem is úgy volt.
Nem összehasonlító elemzés lesz, azt most nem szeretnék írni nektek. Mindenki döntse el maga, mi a különbség számára.

Szivárványhányás


Szóval, ott tartottam, hogy amikor beírtam a dátumot, akkor rögtön leesett, miért mondogattam folyton azt Mr. A-nak, hogy valamit elfelejtettem. Valamit elfelejtettem.
Az agyam annyira nem, de a testem annál inkább.

Ültem a puffon, és rögtön semmivé foszlott pillanatnyi nyugalmam. Számolgatni kezdtem, gondolkodni kezdtem, és rájöttem, hogy az égiek direkt azért teremtettek meg, hogy szórakozzanak velem.
Mint valami bio-játékfigura.

Nincs eget verően nagy gond. Gondoltam én. Csak hét nap.
Egy hét. Mi az?
Egy hét alatt némelyek egy komplett világot építettek fel, ha hihetünk a pletykának.

2013. március 28., csütörtök

A burok


Ohistenemjajne.
Kábé ez járt a fejemben attól a pillanattól kezdve, amikor beléptünk a Sugárba. Mindenhol tipikus Meyer-fanok voltak, a mozihoz közel érve sokasodtak, végül háromnegyed kettőkor ellepték a moziterem felső sorait. Ezzel nem is volt baj, mert mindenki azt szeret, amit. Két gondom volt csak az egésszel.
Egy: nem értem, hogy aki végigpofázza a filmet, az minek megy moziba?
Kettő: én mit kerestem ott?

Nyakig a nyugiban


Stressz-fogyóból stressz-evő és stressz-tornázó lettem a főiskola évei alatt. A vizsgák miatt átléptem azon a gátlásomon is, hogy inkább nem megyek be most vizsgázni, majd máskor. Ezért csúszott pár évet az OKJ-s bizonyítványom, és ezért nincsen nyelvvizsgám sem. Mostanra szeretek mindenen túlesni elsőre. Nem halogatom. Ha jön egy levél, elolvasom, és nem túrom el mappákba azért, hogy később szembesüljek vele. Ha valamit meg akarok csinálni, akkor elkezdem, nem pedig halogatom holnapra.
Elértem azt is, hogy tornázok minden nap legalább fél órát, vagy gyalogolok és lépcsőzök.

Ha tanulok, akkor eszem, és minél idegesebb vagyok, annál többet. Meg is híztam.
Viszont elkezdtem tornázni is. Ha nem tudom kioltani az idegemet, akkor nekiállok tornázni. Néha túl is erőltetem magam. Dühből végzem a gyakorlatokat.

Mostanság rám járt a rúd, és nem evésbe fojtottam agressziómat, hanem sportba. Linda mondta, hogy nem lesz jó, figyeljek oda. Nem hallgattam rá.

2013. március 27., szerda

Lasagne másképp


Szerintem a lasagne az, amit mindenki többször enne, ha a tésztája más lenne. A tésztával két bajom szokott lenni. Egy doboz semmire sem elég és drága is mellé. Ha valaki nem tudja jó elkészíteni, akkor a lapok összeragadnak és egy hatalmas ragacsos izénk lesz.

Nem új keletű dolog fog következni, mert már lehetett látni máshol is. A tésztáját kiváltottam palacsintatésztával.

Nagyon látszik, hogy nem vagyok fotószseni. Bocsi

2013. március 26., kedd

Nőideálok manapság


Kommentben felvetettétek, hogy léteznek-e férfi kategóriák?
Sokat gondolkodtam a következő témámon, és arra jutottam, hogy a férfiasság mércéje a nőiesség, és fordítva. Ahogy Karinthy mondaná, annyira vagyunk nők, amennyire férfi az, aki belép a szobába.

Mielőtt a konkrét írásomba belekezdenék, tisztáznunk kell, milyen nők vannak manapság. Nőideálokra gondoltam, mert szerintem az ideál az, ami alapján fel tudok építeni egy macsizmó-skálát (következő rész), és az ahhoz tartozó férfiképeket, férfiideálokat (3. rész).

Előbb határozzunk meg két fogalmat. Az egyik az ideál, a másik a szépség.

Ideál: eszmény, eszménykép, követendő minta, példakép; erősen érzelmi színezetű elképzelés valamely személy vagy dolog tökéletességéről.

Szépség: egy esztétikai fogalom, tárgy, jelenség.

Aki szép, az tökéletes, aki tökéletes, az példakép, vagy eszménykép. A két szó, ideál és szépség egyszerre objektív és szubjektív fogalom. Objektív, mert általában mindenki azt tartja szépnek vagy tökéletesnek, akit a többség annak tart. Szubjektív, mert mindemellett, tőlünk is függ, kit tartunk szépnek.

Szerintem, mióta világ a világ, mindig voltak olyan nők, akik szebbek, jobbak, egyszóval többek voltak, mint mások. Ők voltak azok, akik mások voltak a szépségüknél fogva. Felemelték őket egy piedesztálra, ahol szépen lassan, vagy éppen villámgyorsan szexszimbólumokká válnak.


2013. március 24., vasárnap

Aktuális tipródások


Az utóbbi napokban gőzerővel nyálaztam szakirodalmat és statisztikát, minek folyományaképpen a szemem, mint egy angóra nyúlé, és szerintem a könyvek a maguk módján homokot is szórtak bele.

Tegnap jöttem rá, hogy képtelen leszek ma is gép elé ülni, és bármi mást csinálni azon kívül, hogy kijelölöm ezt a napot magamnak bambulós napnak. Takarítok, fel s alá sertepertélek a lakásban, próbálom kitalálni, hogy hogyan tovább.

Pénteken az iskolában megcsillant egy halvány reménysugár, hogy mégis bírni fogja a szemem a sok olvasást, de PA órán a neon végleg betette a kaput.



A tanár röhögött. Tudta, hogy ott vagyok, mert reagáltam mindenre, amit mondott, de csukott szemmel ültem végig az órát. Ma meg igyekeztem válaszolni a levelekre, és már most olyan, mintha a szemgolyóim belesüppedtek volna a gödrökbe, és el is tűntek volna.
Hiába keresem, nem találom őket.

Ezért most annyi adalékot adok nektek, hogy holnapig kihúzzátok, mert majd jelentkezni fogok ám!

Úgyhogy, most afféle közleményes formában íme én magam:

2013. március 21., csütörtök

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra


Évekkel ezelőtt az egyik szerelmemtől kaptam kölcsön Murakami Haruki könyvét, akkor a Norvég erdőt. Szinte a szívemből szólt, a főszereplő helyében magamat láttam. A helyzete az enyém volt, és magával ragadott, pedig egy szimpla történet volt. Most ezt egy barátnőm mutatta meg. Letöltöttem, és két este alatt elolvastam.
Annyira hagyja magát olvasni, hogy ez a hibája a könyvnek. Túl hamar elfogy.
Szintén egy nagyon egyszerű, emberi történet, és a varázslatos az, hogy az első oldaltól kezdve az utolsóig akarod olvasni.

2013. március 20., szerda

Határátlépők



Párszor már feljött témának, hogy mi van akkor, hogyha az ember lánya párkapcsolatban él, és a legjobb barátja is hímnemű. A nagybetűsünk hogy viselné? Mit szólna hozzá? Féltékeny lenne-e?

Bennem felmerült az a kérdés is, hogy azért nem merünk belekezdeni egy kapcsolatba, mert

a)mi van akkor, ha a legjobb baráttal jövök össze
b)a párom, mit szólna a fiú barátaimhoz?

Valahol úgy gondolom, hogy nem merjük átlépni a saját korlátainkat, mert nem látunk a falakon túlra, másrészt pedig, nem tudjuk elképzelni, ameddig benne nem voltunk ebben a helyzetben.

Elsőnek nézzük meg, mi van akkor, amikor a legjobb barát átlépi azt a bizonyos határt.

2013. március 19., kedd

Film maraton vol. 17.


Eheti filmek: Boszorkányvadászok, A vámpírok szaga, A kígyó és a szívárvány, Földönkívüli zsaru.

Persze, bejátszott félig a Mátrix és a Múmia visszatér, de azokról nem gondoltam, hogy írnom kellene, mert minek, ha csak félig láttam. Illetve, a felétől, mert sosem sikerült a kezdő pillanatban bekapcsolni a zajládát.
A következőkben annyira nem lesz sok film. Sokat kell mókolnom a szakdolgozattal, mivel pár ember rendesen beszívatott azzal, hogy segít, de mégsem.
Úgyhogy, most emberek után kajtatok. Akinek van kedve segíteni, az itt megteheti.

Na, szüreteljük le azt a termést. :D

2013. március 18., hétfő

John Scalzi: Szellemhadtest


Önös érdek vezérelt, amikor Mr. A születésnapjára ezt a könyvet kapta. Az első rész után úgy gondoltam, hogy nekem kell a következő is. Parányi, nehezen összekuporgatott pénzemből megvettem neki a folytatást.
Jó sok dolgom volt az utóbbi időben, de ha nem lett volna, akkor hamarabb végzek vele.
Hagyta magát olvasni, gördülékeny és izgalmas könyv volt.
Várom a folytatást.

2013. március 17., vasárnap

Néma csend


Aláfestő zene innen.

Az igazi árulás csendes. Nem bekopogtat a bejárati ajtón, nem csenget be, nem tudsz hozzá arcot vagy hangot társítani. Hátulról csap le, és csak érzelem van.
Nem fáj, nem akarsz üvölteni, csak mérhetetlenül üres leszel.
Nem tépnek ki belőled egy darabot, nem hagyod szét magad, nem cincálnak ízekre, csak nyom a mellkasod. Gomolyog a gyomrodnál valami, és a hatalmába kerít elég hamar.
Suttog a füledbe, fogja a kezed, simogatja a hajad, ráül a mellkasodra, és kiszív belőled valamit, ami valamikor fontos volt.
Nem embert, nem tárgyat, hanem a gondolataidat. A könnyeidet. A hangodat.

Az igazi árulás folyamatosan körülleng. Folyamatosan azon fáradozik, hogy elejét vegye a boldogságodnak, nem hagy nyugodt napot. Ahogy megjelenik a szád sarkában egy mosoly, egyből letörölni kész.
Aztán magadra hagy.

Amikor már nem maradt semmi benned, még a hiányérzet sem, akkor tovább áll.

2013. március 16., szombat

Szőkék és barnák


Mára egy sütirecepttel készültem nektek. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket, és megcsináljátok.
Igazából egy másik blogon volt látható, de ha már tegnap megcsináltam, akkor íme, ide is kiteszem.
Szerintem a világ egyik legegyszerűbb sütije.


2013. március 14., csütörtök

A Megkísértett


-Ha megkeresed, nem állok szóba veled. – mondta Linda nyújtás közben.
-De jó! Állj be a sorba! – válaszoltam, mert mostanság a szóba nem állás velem divatját éli.

Történt ugyanis, hogy egy hete különös dolog történt. Jelesül megkeresett Balázs, életem egyik legnagyobb megrontója. Most befejezte az iskolát, vár rá az élet, és a következő szöveggel sikerült felhívnia: „Lehet, hogy elköltözöm innen, lehet, hogy nem, de nem tudom az életet úgy elképzelni, hogy nem vagy benne!”

Pilláztam egy sort a telefon végén, lányos zavaromban kinyomtam, és egyből megöleltem a kétbetűs-t. Szerintem még azt is kiadtam magamból, amit nem kellett volna. Remegtem, és a gyomrom a szívem ritmusára rángott.
Mégis csak az életem egyik meghatározó részéről és emberéről van szó.
Nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

Most pedig, társalkodónő híján, maradt Linda, akinek az éppen aktuális őrlődésemet elmondtam.

2013. március 13., szerda

Ausztráliából szeretettel


Töltelék-poszt lesz, mert ma nem voltam gépnél. Sokatokat szerintem, nem is annyira fog érdekelni.

Voltam rokonoknál, akik nemrég jöttek haza Ausztráliából. Azt mondtam nagybátyám feleségének, hogy majd hozzanak egy kavicsot. Ehelyett macit kaptam.

Jó, nem élőt, de van olyan aranyos.

Meg kulcstartót és sálat.

2013. március 12., kedd

Konfliktuskezelési tréningen voltam


Nem volt szokványos tréningünk, ez többször is elhangzott. Ezt egyáltalán nem bántam, hiszen rettegtem attól, hogy nyilvánosan színészkednem kell. Még az Activity-t sem szeretem színészi szempontból, sőt, meggyőződésem, hogy még Arany Málnára sem vagyok hivatott.

Amennyi ilyen órán részt vettem már, borítékoltam, hogy lesz önismeret, amiből már tudom, hogy melankolikus és introvertált vagyok. Ezzel nem mondanának újat, ezért nem is szerettem volna, hogy ezt még egyszer megtudjam.
Szituációs játékokat, teszteket vártam kellemes nyolc órán keresztül, de amit kaptam, sokkal jobb volt.

Reggel fél kilencre mentünk be. Nem volt meg a teljes csapatlétszám, de nem is volt baj, így is egy nagyon aranyos kis csoport jött össze.

A bácsi nagyon aktív volt, jó fej, és hihetetlenül gyorsan repült az idő. Kisvártatva el is jött az első játék ideje.

Most mindenki vegyen elő egy papírt és egy tollat.

A játék lényege, hogy a papírra fel kell írni, „Ki vagyok én?”.
Gondolkodás nélkül, egyből azt írd le, ami az eszedbe jut.

Leírtad? Kattints a továbbra.

2013. március 11., hétfő

Film maraton vol. 16.


Nem volt egy egyszerű hetem, és a továbbiakban sem lesz éppen az, úgyhogy lehet, hogy megritkulnak a film maratonok. Szakdolgozatot írok, és ha befejezem, egyszerűen nincsen kedvem még a tévét sem bámulni. Szívem szerint állandóan a könyveket bújnám, vagy pötyögnék a gépen. A magánéleti problémáim is viharként csapnak le a húzós időszakokban, ez most sincs másképp.

No de, álljanak itt a filmek, amiket láttam:
Titkok szigete, Pi élete, Gyilkos felvonó, Sztiptíz, Legbelső félelem, Halálhajó.

2013. március 10., vasárnap

Szakdolgozati segítség (rinya)


Sziasztok Lányok!

Ma egy kéréssel fordulnék Hozzátok!

Szakdolgozatot írok éppen, nemsokára a nagy hajrá elkezdődik, és az eddigi vizsgálódásaim mellé szeretném, ha Ti is segítenétek nekem.

A véleményetekre lennék kíváncsi a szingliségről.

Ezen belül pedig bármire, ami az eszetekbe jut. Munka, oktatás, boldogulás, kapcsolatok, bármi.

Ha valakinek van kedve segíteni, akkor hagyjon alább egy kommentet.

Előre is köszönöm a segítséget azoknak, akik segítenek!!!!

További kellemes napot!

2013. március 8., péntek

Mr.A-tól Nektek


A szentek kivonulása


Harmadszorra kezdek ennek a bejegyzésnek. Először leírtam beszélgetésemet Lindával. Aztán leírtam Mr. A véleményét, most pedig oda jutottam, hogy inkább az én nézőpontomat helyezem előtérbe ebben a vitára érdemes kérdésben… már, ha lesz benne kérdés egyáltalán.

Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember valójában nem érti, mit, miért gondolok úgy, ahogy. Ennek folyományaképpen nem látják a cselekedeteim, reakcióim értelmét. Úgy néznek rám, mintha ufó lennék egy idegen világból. Nagyon kevesen fogadnak el, vagy törekszenek megértésre. Vannak emberek, akiket a világom végérvényesen vagy időről időre vonz, majd taszít, és úgy gondolják, meg kell váltaniuk azzal, hogy a saját igazukat kezdik el magyarázni, mintegy engem lebeszélendő az aktuális pörgésemről.
A gáncsoskodás eddig elkísért, és valószínű, hogy életem végéig kitartanak majd a negatív hullámok, hogy azért már mégse legyen olyan egyszerű. Ahogy a keleti vallások mondják, az ember szenvedni jött a világra.
Mindennek ellenére, gyakran töprengek azon, miért vagyok olyan, amilyen, jó-e ez, vagy sem, változtatnom kellene, vagy sem. S akárhányszor megpróbálok lépni valamerre, rögtön kétségek gyötörnek. Miért vagyok más? Miért érzek, cselekszem, reagálok és gondolkodok máshogy, mint egy átlagos ember? Miért nem tudok olyan lenni, mint a másik? Miért nem akarok változni, amikor magányos vagyok, vagy sokan kinevetnek?

Nincs válaszom. Csak az ösztönösség. Szeretem annyira magam, hogy ne akarjak önmagam elárulója lenni. Szeretem, hogy más vagyok, mert ha tükörbe nézek, nem egy kiüresedett porhüvelyt látok, aki droidként éli a mindennapjait. Érzelmek és gondolatok nélkül.

2013. március 7., csütörtök

Egy kis adalék Tőlem Nektek


A régi honlapom megszűnt, illetve leszámoltam a kis drágával, pedig 2006 óta nevelgettem.

Most azt találtam ki, hogy egy blogban a nagyon publikus írások lesznek olvashatóak, és később létre fogok hozni egy honlapot a fantasy-stílusú őrültségeimnek.

Jelentem, a blog elindult. 2005-től kezdve lesznek rajta hosszabb-rövidebb írások. Igyekszem úgy frissíteni, hogy a végére is érjek. Tulajdonképpen, ez volt az életem Tipegő Zombi előtt.

A képre kattintva is lehet garázdálkodni rajta. Aki kíváncsi rá, az olvasgassa. – Feliratkozni (ha szeretnétek rá) úgy lehet, hogy betesztek a rendszeresen olvasott dolgok közé, vagy ide iratkoztok fel hozzám. - Utóbbit jobban szeretném. :)

http://oldstoriesbyazombie.blogspot.hu/


Pusszantás Mindenkinek!

Mama Africa: Miriam Makeba


A napokban láttam, amikor megnyitottam a gúglit, hogy ismét valakinek adóznak. Megnyitottam, és akkor láttam, hogy egy afrikai énekesnő 81. születésnapja alkalmából adóznak emlékének úgy, hogy a logón ő szerepel.
Elolvastam, mit írtak róla, és bevallom, teljesen ismeretlen volt számomra. Amikor rákerestem jútúbon, a leghíresebb számát hallva egyből leesett, kiről van szó.

2013. március 6., szerda

Börcsök Mária: Szakadozó mítoszok


Na, mire jó a gyomorideg? Arra, hogy az ember eltöltsön egy napot úgy, hogy olvas. Ez félig igaz, mert sorozatot néztem, és egyetlen egy könyvet olvastam el eddig. Amúgy minden időmet a kétbetűst ölelgetve töltöttem.

Mr. A anyukájától kaptam ezt a könyvet kölcsön. Ami egyből megfogott, az a borító, sötét és misztikus. Na, mondom, ez az én könyvem. Ez félig-meddig be is jött.

2013. március 5., kedd

Én is szép vagyok?!


Amikor utoljára voltam barátnőmnél, nevezzük K-nak, felkészültem arra, hogy kapni fogom megint a hideg zuhanyt sorozatban, mert általában mindig ez megy. Bánt úgy, hogy nem veszi észre. Idősebb, nővérszerű, megmondó ember.

Ám, amikor lementünk a parkba sétálni, akkor jöttem rá, hogy a sorozatos támadásai mögött a saját frusztrációja áll. Nem engem akar bántani, csak én vagyok az, akin levezetheti a feszültségét, mert elviselem, és nem bántom viszont.

Már vagy hatszor körbesétáltuk a parkot, amikor kibukott a szög a zsákból. Beszélt arról, hogy a párja, E., meghívta magához. Túl vagyunk a huszadik századi tündérmesén, csak a fiú a világ másik pontján dolgozik.
S mivel ez az utazás lesz az első találkozás, K-ban felébredt az ezer éves kisebbségi érzés.

2013. március 4., hétfő

Film maraton vol. 15.


Ez a hét is csinos a szórás tekintetében, ám most jóval kevesebb filmet hoztam megnézésre nektek. Valahogy összejöttek a hétre a dolgaim, és nem jutottam oda, hogy leüljek és bámuljak bármit is. Főleg, hogy péntek-szombat iskola volt.

Heti eresztés:
Pandorum, Menekülő ember, Dagon, Gyilkos bohócok az űrből, Kegyetlen játékok, Spinédzserek, Az utolsó akcióhős.

2013. március 3., vasárnap

Vasárnapi brainstorming


Valahol belül éreztem, hogy ma nem szabad a gépet bekapcsolni. Néha van úgy, hogy érzem, hogy valamit nem szabad megtenni, és mégis rávisz a kényszer, aztán ott tartok, ahol.

Nem szeretnék panaszkodni, de mégis azt fogom tenni, mert úgy érzem, hogy utál az élet. De komolyan.

Személyesebb poszt következik, mint az eddigiek, és mára nem is terveztem ezt. Akit érdekel, katt a továbbra, akit nem, annak további kellemes vasárnapot.



2013. március 1., péntek

Alien királynős torta


Tegnap volt Mr. A harmincötödikje. Huhú… Happy Birthday!

Amit kitaláltam neki, hogy készítek egy tortát, elviszem egy kiállításra. Ebből a torta teljesült, a kiállításra még várni kell, ugyanis a fekete ételfesték áthúzta a számításaimat. Egy könyvet kap majd mindemellé.

Szóval, torta. Puncs tortát készítettem neki. Viszont a díszítésével kissé bajban voltam. Mert először egy olyat találtam ki neki, ami nem nyilvánosság elé való, aztán meggondoltam magam.

Alien királynőt fogok neki rászerkeszteni.

Nem lesz leírása, mert nem fotóztam közben, így is elég gondom volt a gyurmázással, stabilitással. Ha még képet is kell róla csinálnom, a hajam kihullik.

Ám most, élvezzétek a képeket.