2013. február 22., péntek

Zavaró tényező


A minap voltam egy barátnőmnél, Csillánál. Régi lakhelyemen egy utcányira lakott tőlem, s most, hogy elköltöztem otthonról, irtó keveset találkozunk. Szinte soha. A levelezések megmaradtak, de a személyes kontakt váratott magára vasárnapig.

Ő is beköltözött Pestre, két kerülettel arrébb lakik, mint én. Szóval, busz, át Csepelre, ott a tízemeletesekbe. Életemben nem féltem liftben ennyire, mint most. Van egy fóbiám, hogy nem szállok egyedül liftbe, mert a mérleg mellett a lift is gonosz. Nézzétek csak meg a Kaptár című filmet!

Szóval, halált megvető bátorsággal felérek hozzá, és már ott van a lift ajtajában. Ahogy kilépek, a nyakamba ugrik. Még sportosabb, mint volt, és hű maradt indián nevéhez. Rengeteg vörös haj. Hosszabb, loknisabb. Egészségesebben néz ki, mint amikor utoljára láttam. Zöld szemei csillogtak.


Körülbelül fél napunk ment rá arra, hogy mesélt az új pasiról. Tegyük hozzá, Kristóf után már ideje volt valaki értelmeset összeszednie maga alá. Képzeljetek el egy jóképű, jó kiállású srácot, munkával és egzisztenciával. Ez volt Kristóf… és most képzeljétek el ugyanezt az embert, aki a testi bántalmazáson kívül mindent megtesz a szeretett nővel. Ez is Kristóf.
Vége lett. Végre.
Most van egy új, egy friss, egy másik. Apropó. Lehet egy kapcsolatot fél év után újnak nevezni?

Mesélt róla, hogy milyen ember, képeket mutogatott. Hol egyedül volt, hol a fiú volt egyedül, hol ketten voltak.

A srácot Misinek hívják, fekete haja, barna szeme van. Széles vállú, és képek alapján nem alacsony. Eladóként dolgozik, és most ketten fizetik az albérletüket Csepelen. Egy nagy szoba, egy kisebb, előszoba, konyha, külön fürdő és külön vécé.
Csillának csillog a szeme, kipirul az arca, ahogy beszél, és tényleg olyan, mint amikor egy lány átmegy infantilisbe, mert rátalált a szerelemre.

-Meddig lehet új a kapcsolatom? Meddig örülhetek neki? – kérdezte. Passz.
-Nem tudom. Sosem rajongtam Mr. A-ért. – rám néz, mint boci a gatyára. – Tényleg. Még akkor sem rajongtam, amikor nem laktunk együtt, és hetente egyszer-kétszer találkoztunk.

Ha már itt tartottunk, akkor elgondolkodtam, rajongtam-e olyasvalaki után, akit megkaptam. Mert más az a rajongás, aki után fut az ember, és más az is, akit megkap. Kislányosra sosem vettem a figurát. Nem tudtam, nem akartam.

-De szerinted mi a reális idő? – kérdezi ismét, és közben tölt egy pohár üdítőt. Megvonom a vállam. – De mégis. Hetek? Hónapok? Fél év? Egy év?
Ha őszinte akarok lenni, akkor szerintem már a félév is túlzás. A helyzetek újak lesznek, de a kapcsolat az, ami volt, és onnantól datálódik, ahonnan a felek kimondták, hogy együtt vannak. Így, ha valaki fél év után is rajong, vagy egy éven keresztül magával cipel egy vödröt, hogy legyen hova nyálazni, akkor az már beteges.

-Nem tudom. Nem nekem kell tudni.
-De te vagy a szaki.
-Milyen?
-A párkapcsolat-szaki. – Jah, orákulum.

Hihetetlen, hogy azok a barátságok, amik őszinték, azok ott folytatódnak, ahol abbahagyja őket az ember. Csillával moziztunk, képeket néztünk, sztorizgattunk, hogy milyen volt akkor az élet, amikor még nem történt meg a Kristóf-jelenség.
Aztán csak áttértünk ismét Misire.

Nagyban beszélgettünk, amikor megjött munkából, és beült hozzánk a hálószobába. Addig Csillával ott ültünk az egyetlen, zöld bőr fotelban, mint két veréb a dróton, de ahogy megjött Misi, minden megváltozott.

Csilla felugrott, és meg sem várta, hogy szerencsétlen srác levetkőzzön. Szinte a lány cibált le róla mindent, és közben mesélt a napjáról. Majd megkérdezte, mi volt vele a boltban, mire a srác annyit mondott, hogy mint általában, s Csilla már folytatta is tovább.
Rosszabb volt hallgatni, mint a suliban a tanáraimat. Mert azok néha tartanak szünetet. De Csilla nem.

Misi végre beljebb jött, bemutatkoztunk. Közben Csilla beszélt, és beszélt, és beszélt. Aztán leültünk ismét. Én a fotel melletti puffra, ők ketten meg a fotelban, és törés következett a nap idővonalában.

Éreztétek már magatokat úgy, hogy hirtelen kirekesztődtök egy helyzetből? Van egy barátnőtök, akivel nagyon jól elvagytok egy napon keresztül, de amikor megjön a pasija, akkor nem is azt érzitek, hogy nem vagytok ott, hanem azt, hogy zavartok?
Mintha minden gesztusuk azt üzenné, hogy „húzz a büdös francba”, csak nem mondják ki.



Misi nem nézett a szemembe, csak ha tényleg kényelmetlennek érezte, hogy folyton a monitort, a falat vagy Csillát fixírozza. Csilla még csak-csak rám nézett. De ahogy egymásra néztek… na, ott szűntem meg létezni a számukra.
Összefonódtak, búgtak, sugdolóztak, csókolóztak, és amikor vissza-visszajöttem a szobába – kétbetűsről vagy a konyhából, akkor szétrebbentek. Komolyan, sosem éreztem még ilyet.

Azután, hogy felismertem a helyzetet, gyorsan leléptem.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy alakulhat ki egy helyzet? Vonatkoztassunk el a kapcsolat kialakulásának okairól. Én egy baromi nagy kudarc után találtam rá Mr. A-ra, és egy pillanatig sem rajongtam. Szeretem, szerelemmel szeretem, megteszek érte/neki mindent, de nem tudok úgy rajongani, hogy a barátnőmmel ilyet éreztetnék.
Ha szól a srác, ugrom. Ha mondja, hogy jön, félbeszakítom a tervezett napot. Ha ír, rögtön válaszolok az sms-ére, de ha ott van velem, akkor elfelejtek mindenki mást.
Belegondolva, nem is Csilla az egyetlen ilyen.

Változott a világ. Változtunk mi is.
Csak azt nem gondoltam, hogy ekkorát, és ilyen irányban.
Nem fogom fel világi nagy problémának, csupán új a helyzet, és nem tudok vele mit kezdeni.

Ahogy otthon beléptem volna az ajtón, jött egy sms. Zorától. Találkozzunk a KöKi-ben, meghív egy kávéra. Már csak ez hiányzott. A hátam bizseregni kezdett, ami mindig azt jelenti, hogy valami baj közeleg.

4 megjegyzés:

  1. Én azt csinálnám, hogy amikor megérzem, akkor nem elkullognék csöndben, hanem felállnék azzal, hogy "látom zavarok", és úgy lépnék a távozás mezejére. Amikor meg jönnek azzal, hogy de ne, akkor is mennék.
    Lehet, akkor összekapnák magukat következőre. :)

    Ditta ;)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy ez a járható stratégia. Na, ha összeszedem a bátorságomat, akkor majd megcsinálom. :)

    VálaszTörlés
  3. Tetszik, hogy végre nem csipkerózsika-blogot olvashatok. :)

    Úgy gondolom, hogy a barátnőd infantilis, a srácot meg egyszerűen nem érdekli a helyzet, vagy nem fogja fel, hogy ezt csinálja.
    Bocs, de így gondolom, és csatlakozom Ditta stratégiájához. :))

    Dorka

    VálaszTörlés
  4. Persze-persze, igazatok van. Dorka, veled teljesen egyet értek. Csak tudjátok, nem tudom, ezt hogy lehet úgy közölni, hogy egy viráglelkű ne sérüljön, és én se bőgjek le... :)

    Dorka: Köszönöm! Igyekszem.

    VálaszTörlés