2013. február 16., szombat

Mr. A a valentinról


Direkt nem akartam írni a Valentin napról, de közbe jött az iskola, és poszt nélkül maradtatok, maroknyi olvasóim.

Amúgy kezdem úgy érezni, hogy tényleg velem van baj. Anyuék biztos kint találtak a kukoricaföldön, vagy az ufók tettek le a kapu elé, vagy tudom is én.
Nem érdekel senki nyűgje, hogy milyen szegény szerencsétlen, hogy neki pont ezen a napon nincs senkije. Tény, mindenhonnan azt sulykolják az emberbe, hogy milyen rossz már. Jó szinglinek lenni, szeresd magad, de azért gáz, hogy egyedül vagy.
Csak tudjátok, mi a furcsa? S erre Mr. A ébresztett rá, hogy nem a média és a virág-csokiárusok tehetnek erről. Legalábbis, nem csak ők.

A barátnőm, mutatta a képeslapot, amin 80 ok volt felsorolva, miért szereti azt, akinek adni fogja. Tipródtunk egy sort a csokispult előtt, hogy melyik csoki, Az A Csoki, amelyik tetszeni/ízleni fog a srácnak.
Én baromi nagy műgonddal készítettem saját kezűleg egy tortát, meg egy képeslapot Mr. A-nak, akitől csokihalmot kaptam. Többet és nagyobbakat, mint Mikuláskor.

Aztán el mertem neki regélni, hogy milyen volt a napom, és megkérdeztem, hogy mit gondol a valentinról, meg a lányok őrületéről.
Aztán rájöttem, hogy ezzel kinyitottam azt a bizonyos szelencét.

Szerintem, nem vagytok felkészülve a válaszra.



„Szerintem a normális lányokat a hülye lányok rontják el. – így ő. – Azért gondolom ezt, mert vannak a normális lányok, akiknek ez az „ünnep” semmit sem jelent, és igazából minden más napon is éppen annyira szeretik a párjukat, mint ma. Nem vesznek semmit, nem tesznek semmit, és mégis túlélik ezt a napot. De ott vannak a hülye lányok. Akik vagy sírnak azon, hogy nincs senkijük, csak éppen magukba nem néznek, hogy miért nincs senkijük. A pasikat okolják, hogy faszkalapok, de magukra egy ujjal nem mutatnának. Büszkék arra, hogy nincs senkijük. Meg ott vannak azok a fajta hülye lányok is, akik kapcsolatban vannak, és vagy mondják, hogy utálják a valentint, vagy szeretik, de mindenki szereti. Kimondja, vagy titkolja, tökmindegy. Készül.
Aztán eljön a másnap, amikor a normális lány és a hülye lányok találkoznak. A normális lány nem akar leszakadni a csordáról, amikor arról van szó, hogy ki mit kapott. Mindenki csoki, mozi, vacsi, egyebek. A normális lány meg idiótának érzi magát, mert azt mondja, hogy nem kapott semmit, mert nem értékeli ezt a napot sem ő, sem a párja.
Innen meg vagy elkezd hazudozni. Tudod, rálicitálni a másikra. Hogy neki milyen jó, vagy elkezdi kergetni ezt a napot, és innentől minden évben vesz vagy csinál valamit.
Szóval, az ünneplő hülye lányok egyaránt meghülyítik az egyedülálló-anti-hülye lányokat, és a normális lányokat is.”

Nyugi, én sem tudom, hogy az ő szemszögéből melyik tábort erősítem.
Mindettől függetlenül, ezt küldöm nektek utólag is:

4 megjegyzés:

  1. Hmm...azt kell mondjam egyetértek Mr. A.-val...Ha valakik szeretik egymást, akkor egész évben tegyék, ne CSAK Valentin napon...Viszont nekem nincs senkim (csak jelentkezőm, ahogy én hívom őket: "zaklatóim"), és mégis többen köszöntöttek Valentin nap alkalmából (a zaklatóim), mint a névnapomon (ami két nappal előtte volt)...Komolyan elgondolkodtam, hogy akkor most át kéne keresztelkedni Bálintra, vagy valami, de ez milyen már? A nevem nem is fontos? (na mindegy bocsi, csak elgondolkodtam ezen). Egyébként az egyik zaklatóm a napomon is köszöntött...,ő az egyik legjobb barátom, szóval mindig köszönt...és itt merül fel az a probléma, hogy nem szeretném tönkretenni a barátságunkat...ezen össze is vesztünk Valentin nap alkalmából, szóval ami másoknak meghitt ünnepség, az nálunk egy barátság majdnem vége lett...Csupán azért, mert ő szereti a Valentin napot, és sokkal magányosabbnak érezte magát ezen a napon, mint előtte; én viszont nem nagyon látom az értelmét...
    Szerintem a "hülye lányok"at a média hülyíti el, szóval nem teljesen igaz az, hogy a média, meg a sok-sok reklám, szívecske, dísz, meg ilyesmik ártatlanok...

    VálaszTörlés
  2. Egyet értek abban, hogy a médiának, és a csoki-lufi-virág-akármiárusoknak is baromi nagy felelőssége van abban, hogy ebből a puszta névnapból egy ünnep lett. Bár ez a nagyzolás része. A többi szerintem emberi, amit meg is említünk, hogy versenyeznek a legtöbben, hogy kié a jobb meg a nagyobb.
    Kell mind a három része a dolognak az ilyen fajta tömegpszichózishoz.

    Én úgy gondolom, hogyha tényleg erős a barátságotok, akkor ezt a bökkenőt túl lehet élni úgy, hogy senki sem sérül, mégis egészséges és élhető keretek között tudjátok tartani a dolgot.
    Voltam hasonló helyzetben, és még évekig tartott a kapcsolat, ami aztán egy teljesen más dolog miatt veszett ügy lett. De addig barátok tudtunk maradni, ő is megtalálta a boldogságát, és én is.
    Ha ezt helyén tudjátok kezelni, akkor nincs nagy baj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igazad van...ha egy elkezdi, a többi követi, rálicitál, és ez is nagyon nagy szerepet tölt a "Valentin nap" létrejöttében...

      Egyébként tudom, hogy megoldjuk, mert tiszteljük egymást annyira, hogy a másik véleményét elfogadjuk...csak most pár napig mosolyszünet van/volt/lesz, hogy ne sértsük meg a másikat esetleg bunkó hozzászólásokkal...
      Mondjuk én igyekeztem az összes köszöntőmet kedvesen fogadni, de akkor se értem, mire ez a felhajtás...:/

      Törlés
  3. Van ember, akinek idő kell. Van, akinek meg nem.

    Én mondjuk olyan típus vagyok, hogyha elhatározom magam, hogy a barát az barát, akkor szerencsétlen nem tud mit csinálni. Én hagyni szoktam, hogy rendezze magában a dolgait, és utána nem erőltetni a témát, de nem is feszengeni. Ha előjön, akkor megvitatjuk a "hibás pontokat". Nálunk ehhez egy év kellett. Addig lógott néha a levegőben, vagy nem. Hullámzó volt, attól függően, hogy mennyire mutatta ki. Aztán csak beszéltünk róla. Lezártuk, és tovább tudott lépni.

    Nem kell goromba lenni senkivel. A dolgainkat lehet értelmesen is intézni. :)

    Hallottam egy érdekes dolgot a minap, hogy a Valentin a szeretet ünnepe. Szerintem sokan ezt értelmezik félre, mert gyakorlatilag lassan a második vagy új karácsony lesz. Pl. nekem volt barátnőm, aki küldött egy szeretlek-es sms-t, de mondtam neki, hogy talán nem kellene.
    Szóval, a szerelmesek "ünnepéből" lassan átlépünk a szeretet "ünnepébe".

    VálaszTörlés