2013. február 5., kedd

Filmmaraton vol. 11.


Eltelt egy újabb hét, és én, mint mindig, csúszásban vagyok.
A hét szintén vegyes volt, ami a filmeket illeti. Főleg folytatások és „horrorok” voltak a terítéken, s az értékelés, mint mindig, most is eléggé szórt. De ez van. Nyilván nem fog mindenki egyet érteni velem ebben.

A heti filmek között van: Silent Hill 2, Karantén 2, Hotel Transylvania, Bíbor Violák, Tíz elveszett év, Megacápa az óriáskrokodil ellen, Dühöngő dimenzió, A halál alagútja.

Némelyikre nincs mentségem, némelyiket nem értem, hogy nézhettem meg, de azért van, amit kimondottan ajánlok.
Majdnem egy hét múlva jönnek a következők. Több lesz. Ígérem.

 Silent Hill 2. - Kinyilatkoztatás
Cím: Silent Hill: Revelation
színes, francia-amerikai horror, 94 perc, 2012
Rendező és forgatókönyv: Michael J. Bassett

Szereplők:
Adelaide Clemens – Heather Mason
Sean Bean – Harry Mason / Christopher Da Silva
Carrie-Anne Mostt – Claudia Wolf
Malcolm McDowell – Leonard Wolf
Kit Harington – Vincent Carter

Történet:
Miután Heathert az anyja kiszabadítja Silent Hill-ből, apjával folyamatos menekülésre kényszerül. Egy idegen városban találja magát, és egy látszólagos szerelmet, azonban hamar kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik. Visszakerül Silent Hill-be, hogy véget vessen gyerekkora óta tartó rémálmának.

Vélemény:
6/10
Az első rész jobban tetszett, sőt, voltak ebben kísértetiesen hasonlító részek az előző filmre. Mindemellett nem volt rossz, vagy unalmas. Miss Moss-t nem ismertem fel fehér hajjal. Egyszer meg lehetett nézni, de az a baj az ilyen filmekkel, hogy az idők végezetéig lehetne folytatni. Sosem lesz vége, mert a film mondanivalója, vagy története alapján Silent Hill a pokol, aminek akkor lesz vége, ha az embereknek is vége lesz…



 Karantén 2 – A terminál
Cím: Quarantine 2: Terminal
színes, amerikai horror, 86 perc, 2011
Rendező: John Pogue
Forgatókönyv: John Pogue, John Erick Dowdle

Szereplők:
Mercedes Masöhn – Jenny
Josh Cooke – Henry
Mattie Liptak – Georg
Ignacio Serricchio - Ed
Bre Blair – Paula
George Back - Ralph

Történet:
Egy menetrendszerinti járat kénytelen kényszerleszállást végrehajtani, amikor az egyik utas rosszul lesz. A repülőtérről azonban nem mehet senki se ki, se be, mert karantén alá vonták.

Vélemény:
5/10
Kábé az első öt perc után megmondtam, mi lesz a film vége. Egy teljesen kiszámítható történet, ami olyan egyszerű, mint egy szög. Reméltem, hogy zombis lesz, de vírusos-szabadulós volt, abból sem a legrosszabb. Egy valami van,a mit sosem értettem. Ha valaki állattá válik, megveszik, annak a hangja miért lesz olyan gyomorból hörgős? Valami földön túli? Persze, a gonoszt valahogy szimbolizálni kell, de erre lettek volna jobb ötletek is. A karakterek többsége annyira idegesítő volt, hogy örültem, hogy meghaltak.



MEGACÁPA AZ ÓRIÁSKROKODIL ELLEN
Cím: MegaShark vs. Crocosaurus
színes, amerikai akciófilm, 88 perc, 2010
Rendező: Christopher Ray
Forgatókönyv: Naomi L. Selfman
Író: Micho Rutare

Szereplők:
Jaleel White - Dr. Terry McCormick
Gary Stretch – Nigel Putnam
Sarah Lieving – Hutchinson ügynök
Robert Picardo – Calvin admirális
Gerard Webb – Jean
Hannah Cowley – Legatt

Történet:
Afrikában egy igen hosszú krokodilt fedeznek fel. Nigel Putnam-et kérik fel, az angol vadászt, hogy akadályozza meg a krokodilt a pusztításban, amikor is a szörnyet szállító hajót megtámadja egy óriásnál is nagyobb cápa. A krokodil kiszabadul, és a két lény egymással kezd harcolni a területért.

Vélemény:
3/10
Vannak filmek, amiket nem értek, miért nézek meg. Na, ez is ilyen volt. Kapcsolgattam a tévét, és úgy bukkantam rá, gondoltam, megnézem. Néha jó igazán rossz filmeket nézni, mert üde színfoltjai tudnak lenni a hétköznapoknak. Röhögésre jó volt, láttam már rosszabbat is, de amúgy nem túl nagy durranás. Semmilyen szempontból sem az. De ez van. Ezt kell szeretni.



 dühöngő dimenzió
Cím: Ferocious Planet / The Other Side
színes, amerikai kalandfilm, 88 perc, 2011
Rendező: Billy O’Brien
Forgatókönyv: Douglas G. Davis

Szereplők:
Joe Flanigan – Sam Synn ezredes
John Rhys-Davies – Jackson Crenshaw szenátor
Catherine Walker – Dr. Karen Fast
Dagmar Föring – Dr. Jillian O’Hara
Robert Soohan – Brian Murphy

Történet:
Egy titkos laborban, amit a kormány finanszíroz, egy tudós épít egy szerkezetet, amivel átláthatunk a különböző, párhuzamos dimenziókba. Egy ilyen bemutató azonban rosszul sül el, s a maroknyi ember egy párhuzamos világban találja magát, melyeket savas vérű, dinoszauruszra emlékeztető lények uralnak. Hamar fogyni kezdenek, a gép meghibásodik, és egy ember alkotta építményre is rábukkannak.

Vélemény:
4/10
Nem tudom, hogy a SyFy miért csinál ilyen filmeket. Kicsit Jurassic Park, kicsit Alien, kicsit Primeval. Amivel nem is lenne semmi baj, csak nem volt igazán története, és gyakorlatilag hatszáz méteren jojóztak az emberek oda-vissza. Annak meg örültem, hogy a tudós, aki inkább marad egy meddő dimenzióban, emberek nyomait véli felfedezni, de a végén megszívja. Helyes.



 A halál alagútja
Cím: Death Tunnel
színes, amerikai horror, 97 perc, 2005
Rendező: Philip Adrian Booth
Forgatókönyv: Philip Adrian Booth, Christopher Saint Booth, Shane Dax Taylor

Szereplők:
Sterrany Huckaby – Heather
Melanie Lewis – Devon
Yolanda Pecoraro – Elizabeth
Kristin Novak – Ashley
Annie Burgstede – Tori

Történet:
Egy elhagyatott szanatórium szolgál a gólyák beavatására. Öt lány, öt szint, öt szellem és öt óra áll rendelkezésükre, hogy kiszabaduljanak. A szanatóriumban régen a fehér pestis áldozatait látták el, és a „halál alagútjában” hagyták őket örök nyugalomban. A lányok csak későn jönnek rá, hogy kötődnek a helyhez, és egyetlen esélyük a túlélésre, ha megtalálják az ellenszert.

Vélemény:
4/10
Jaj, ne már! Ez volt az első gondolatom, s végigkísért a film alatt, aminek se eleje, se vége, és még értelme sincs. Olyan bakik vannak benne, hogy az hihetetlen, pl az egyik szereplő mondja: „holnap dolgozat, jó hétvégét”. Mi van? Meg nincs ellenszer, de visszamegyünk, mert ott van. Nekem egyáltalán nem tűnt értelmesnek, érdekesnek, meg úgy semminek sem. Van, és kész. Egy gyengébb idegzetűnek lehet, hogy bejön, de olyan érzésem volt, mintha egy halom másik filmet összemostak volna, „hátha” jelleggel.



  Tíz elveszett év
Cím: The Deep End of the Ocean
színes, amerikai dráma, 105 perc, 1999
Rendező: Ulu Grosbard
Író: Jacquelyn Mitchard
Forgatókönyv: Stephen Schiff

Szereplők:
Michelle Pfeiffer – Beth Cappadora
Treat Williams – Pat Cappadora
Whoopi Goldberg – Candy Bliss
Jonathan Jackson – Vincent 16 évesen
Ryan Merriman – Sam Karras / Ben Cappadora
Alexa Vega – Kerry 9 évesen
Brenda Strong – Ellen

Történet:
Beth három gyermek anyja, és sikeres karriert tudhat a háta mögött. Az osztálytalálkozójára magával viszi a gyermekeit. Az este végére középső gyermeke, Ben eltűnik. Éveken keresztül keresik és kergetik a gyereket, aki nem kerül elő. Ez a történés rányomja bélyegét az egész családra, de leginkább Beth-re. Egy nyomozónő segítségével megtalálja elveszett fiát, aki jó körülmények között nevelkedik. A legmarkánsabb kérdés, hogy vajon meg lehet-e változtatni az embert, akin még mindig ott vannak a múlt árnyai? Beth újra és újra szembekerül a családjával.

Vélemény:
8/10
Michelle Pfeiffer legjobb alakításai mind családi drámák. Ez sem volt rossz, sőt. Ha eltekintek attól, hogy a gyerekek min agonizálnak végig, akkor tűrhető. Egyszer meg lehet nézni, mert annyira nem rossz, mint amilyennek tűnnek az ilyen drámák általában. De csodát azért senki se várjon.



 Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak
Cím: Hotel Transylvania
színes, amerikai animációs film, 91 perc, 2012
Rendező: Genndy Tartakovsky
Forgatókönyv: Dan Hageman, Kevin Hageman, David I. Stern

Szereplők (hangok):
Adam Sandler – Drakula
Selena Gomez – Mavis
Steve Buscemi – Wayne
Kevin James – Frankenstein
David Spade – Griffin – a láthatatlan ember
Fran Drescher – Eunice
David Koechner – Quasimodo

Történet:
A Hotel Transylvania Drakula szálláshelye megfáradt szörnyeknek és rémeknek. Minden rendben megy addig, ameddig egy ember nem kopogtat az ajtón, és bele nem szeret a vámpír gróf lányába.

Vélemény:
9/10
Imádom a szörnyeket, és imádom a rajzfilmeket. Ez számomra az MH utáni legjobb kombó, amit csak ajánlani tudok. Az éneklő szörnyek rém cukik, és Drakula grófot akarom apcinak. Mondjuk, ha lenne egy ilyen hotel, akkor tuti, hogy bérletet vennék bele.
Csak jókat tudok mondani a filmről. Bocsesz.



 Bíbor violák
Cím: Purple Violets
színes, amerikai romantikus film, 103 perc, 2007
Rendező és forgatókönyv: Edward Burns

Szereplők
Slema Blair – Patti Petalson
Patrick Wilson – Brian Callahan
Edward Burns – Michael Murphy
Dennis Farina – Ggilmore
Debra Messing – Kate Scott

Történet:
Patti egy válságba került írónő, akinek a magánélete is romokban hever. Felbukkan a régi szerelme, Brian, aki szintén író. A találkozás megváltoztatja mindkettejük életét.

Vélemény:
8/10
Attól függetlenül, hogy belefért volna fél órába az egész, és van egy „valahol láttam már” után érzet az ember szájában, egészen aranyos és jó film. A színészek játékával nem volt bajom, de a karakterek kicsit elrugaszkodottak ettől a világtól. Az alaptörténet egyszerű, nincs benne csavar, semmi sem. Életszagú, mert a szereplők a saját hülyeségük miatt szenvedik végig ezt a sok percet. Nincs mondanivalója, nincs tanulsága. Egyszerű takarós-kakaós történet lányoknak.


Ti láttátok valamelyiket?
Vélemény?
Mit láttatok a héten?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése