2013. február 12., kedd

Első lépések – A DIADAL alkalmazása nálunk


Ugye, korábban leírtam, hogy vannak gondjaink. Én ezt világi nagy problémának fogom fel, Mr. A, és talán még sokan közületek annyira nem.
Megpróbálom visszaadni a beszélgetésünket, ahogy lezajlott.

Nem volt egyszerű. Az emberek többsége a kapcsolatában fél kimondani dolgokat, ezért is történik az, hogy mindent besöprünk a szőnyeg alá, aztán egy napon arra eszmélünk fel, hogy megfulladunk a porcicáktól.
Én is tövig rágtam szinte a körmömet, a fejem erőteljes rohadásnak indult – idegességemben ragyásodom.

Mivel mindenki ismeri a saját párját, nem tudok többet tanácsolni, mint
a)Ne hallgassatok az okos női magazinok gondolataira, és ne kombináljatok
b)minél előbb le kell ülni és hideg fejjel kierőszakolni a válaszainkat.

Hosszú történet következik.


Én sokszor jutottam el odáig, hogy mufurc voltam, és rideg. Veszekedtünk, és rendre ugyanaz volt a forgatókönyv. Kérdeztem valamit, és a válasz az volt, hogy nem tudom.
Ez még jobban idegesített, mert a személyes kudarcomnak fogtam fel. Párhuzamot vontam, a meghízásom és a szexmentes élet kialakulása között, valamint, a kommunikáció csődje lettem volna? Mardostak a kérdések, egyre inkább.
Felkerestem a tanácsadó oldalakat, melyek csak lejjebb húztak.

Aztán Zsuzsi is képbe került. Ő azt tanácsolta, hogy sokkoljam le. Nem mertem. Több más közt azért sem, mert Mr. A olyat sokkolt volna vissza, hogy arról koldulok. Nem volt kedvem ahhoz, hogy vagy rosszul süljön el, vagy odáig fajuljon a helyzet, hogy idővel semmit sem mer majd elmondani, vagy mindig ő érezze rosszul magát. Esetünkben rosszabbul.
Szóval, nem sokkoltam le, meg úgy gondolom, hogy a felnőttek ölelés és könnyek nélkül is meg tudják beszélni a gondolataikat.
Van persze, akinek bejönnek az ilyen módszerek, de egy valamit megtanultam. Egyedül a szexet erőltetni nem szabad, és arra kihegyezni az egészet. Az összes többi módszer megengedett.


Aztán reálisan végiggondolva az elmúlt majdnem másfél évet, rájöttem, hogy nem csak velem van a baj. Mr. A problémája jóval nagyobb, és szerteágazóbb, mint gondolnám.
Egyrészt, nem érzi magát igazi férfinak a sikertelensége miatt, zavarja, hogy meghízott, és retteg attól, hogy esetleg teherbe esem.

Amikor hazajött, mondta, hogy megfürdik. Mondom, jó, de nemsokára én is megyek, mert beszélni akarok vele. Odajött, megcsókolt, megölelt, és megkérdezte, miről, mire kibukott belőlem: - Azért nem szexelünk, mert félsz, hogy teherbe esek?

Egy pillanatra visszahőkölt:
-Attól félek. Sokszor eszembe jut. Minden szeretkezés előtt és alatt. Persze, hogy félek tőle.

Bement a fürdőszobába, és ott hagyott a nappali kanapéján ülve. Levetkőzött,és megeresztette a vizet. Beült a kádba.
Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa, hogy nem igaz, hogy megint ezt csinálja. Nem válaszol, témát terel, vagy csak hümmög.
Gondoltam, itt a remek alkalom. Nem gépezik, nem megy a tévé, most sarokba szorítom. Kénytelen lesz válaszolni.

Kopogtam, bementem, és leültem a kád melletti kilépőre.
-Kérdezhetek? – kérdeztem, és olyan ideges voltam, hogy nemhogy összeugrott a gyomrom, de el is tűnt.
-Persze. – mondta, és úgy feküdt bent a kádban, mint egy basa.

-Miért nem szexelünk? – szegeztem neki a kérdést.
Felvonta a szemöldökét. – Nem tudom.
-Ilyen nincs. Mindennek van oka, s mivel én akarom, csak te tudod, hogy miért nem. Fekszem melletted alig semmiben, ellejtek előtted meztelenül, de még csak meg sem fogalmazódik benned az, hogy elkapj. Sőt. Nem egyszer rád is másztam az utóbbi időben. Szerintem, ha fejemen pörögnék, az sem érdekelne.
-De érdekelne, mert fája a kis fej.
-Na, ezt most ne. – Olyan ideges lettem, hogy görcsbe állt az egész testem. – Az a bajod, hogy dagadt vagyok?
-Nem.
-Az zavar, hogy meghíztál?
-Igen, az lehet. Eléggé puhos lettem.
-Van valaki más? Másra gondolsz?
-Nincs más. De férfi vagyok, persze, hogy másra gondolok.
-Kösz, ez jól esik.
-Nem úgy értem. De férfiként, persze, hogy gondolok más nőkre.
-Szex közben? – jó a kérdés, mert azonnal harakirizek, ha benyögi, hogy szegényes pásztoróráink alatt is más jár a fejében.
-Nem. Gondolok a szexre, csak… egy férfi ilyenről nem beszél.

És itt az agyamban elpattant egy húr. Nem mondom, hogy férfiatlan, de nem értem, hogy miért baj az, hogy egy férfi beszél a problémáiról? Nem lesz tőle kisebb a szememben, mert számomra nem attól lesz férfi, hogy magában tartja a gondjait. Másrészt, azért kapcsolat egy kapcsolat, hogy segítsük egymást. Néma gyereknek meg, anyja veri ki.
Mr. A itt elmondta, hogy őt a régi szabályok szerint nevelték. Egy férfi nem sír, és nem beszél a problémáiról.

-Arra neveltek, hogy legyek férfi. Egy férfi meg családfenntartó. – szóhányás következik tőle. – De most, hogy itt dolgozom már tíz éve, és gyakorlatilag csak romlik a fizetésem, nem érzem úgy, hogy el tudnék tartani egy családot. Ez meg a másik. A család. Harmincöt évesen elvárják tőlem, hogy gyerekem, feleségem, házam legyen, megfelelő egzisztenciával. A jelenlegi fizetésem mellett pedig, nem szeretnék gyereket. A családellenességem és a gyerekgyűlöletem abból táplálkozik, hogy nem tudom eltartani és felnevelni. Úgy meg nem éri meg. Mert mit profitálna a gyerek vagy én abból, hogy még azt a minimumot sem tudom megadni neki, ami nekem megvolt? Semmit. A rohadvány karvaly főnököm pedig, nem segíti ezt az egészet elő. Folyamatosan félek, mi lesz később. Még kevesebb fizetés, még több munka. Nem az, aminek lennie kellene.

Uuuuuutálom az olyan meglátásokat, amik azt támasztják alá, hogy egy bizonyos pontig valamit le kell tenni az asztalra. Harminc éves korára egy nőnek egy gyereket, de ezek szerint a férfiaknak is megvannak a maguk mumusai.
Ezeket csak sejtettem, de nem fogalmaztam meg magamban korábban.
Nem szóltam egy szót sem, Mr. A folytatta.

-A melóhelyen pedig, Marci kollégám azt mondta, hogy én vagyok számára a negatív példa. Tíz éve itt vagyok, gályázok a semmiért, de nem lépek tovább. Sokkal több vagyok, sokkal okosabb, minthogy itt dolgozzak. Utálom az egészet, de nem megyek sehova. Nem csinálok semmit. Ő most elmegy, mert van lehetősége, és azt mondta, hogy nem akar olya lenni, mint én. Egy sikertelen ember.
Olvastam valahol, hogy a férfiak potenciája függ a gazdasági-társadalmi helyzetétől. Szóval, hogyha valaki sikertelen, akkor már nem áll fel neki. – pislogtam, mint hal a szatyorban. – Már két hónapnál tartottunk. Két hónapja nem szexeltünk, amikor ez megfogalmazódott bennem. - Igaz ez a cikk. Szerintem. Plusz, ott vannak a szüleim is, akik folyamatosan herélnek az iskola és az autó miatt.

Hozzáteszem, Mr. A nem mondta meg anno az egyetemi felvételi pontszámát a szüleinek, mert nem akart nekik csalódást okozni. Mivel ezt ők nem tudják, folyamatosan a fejéhez vágják, hogyha akkor nem nyúl, akkor mára máshol kellene tartania. Az autó. Volt anno egy kis balesete az autójával, és azóta nem ült volánnál. – Mondjuk szerintem jobb is, mert aki nem mer vezetni, az jobb, ha gyalogos.

Felálltam, és nem tudtam, hogy mérges legyek, vagy sírjak. Később persze bőgtem három napig. Mert nem az a bajom, hogy nem szexelünk, és megértem, hogy sérti az ő macsizmóját a fenti dolgok zöme. Az egyetlen, ami bánt, és amin nem tudok túllépni, hogy végig tudta, mi a baja, de egyszer sem mondta el, és hagyta, hogy én érezzem szarul magam.
Ezt elmondtam neki is, majd folytattam.

-Nincs veled semmi baj. Ember! Van egy lakásod! Fizeted a számlákat, bevásárolsz! Egyáltalán nem vagy sikertelen. Ha lúzer lennél, akkor nem járnál főiskolára, és nem lennének terveid.

Szokás szerint, félbeszakított.

-A suliban is sikertelen vagyok. Régen tudtam tanulni. Általánosban nem voltam jó. Egyesek és kettesek. Aztán a főiskola első évében csak egy négyesem volt, a többi mind ötös. Most pedig, hogy nem hagynak tanulni a melóhelyen, minden csak szarabb.

-Jó, akkor most én jövök. – intettem le. – Mondtam már, hogy apu segít majd, hogy helyre rázódj vezetés terén. A suliban jobban is teperhetnél, az tény, de nem tartok pisztolyt a fejedhez, hogy ne tanulj. Te ülsz le játszani, és tévézni, nem én. – azt már nem is mondtam hozzá, hogy a szakdolgozatával aztán tényleg nem halad. – A munkádat váltod diploma után. Marcit meg le kell szarni. Mert neki milyen karrierje van? Zöldségesből lett bútorbolti eladó, azt kész. Meg ott van, hogy mindenbe belekezd, de nem végzi el.
Az pedig kurvára nem fair és nem megoldás, hogy úgy teszel, hogy semmi sincs. Megvárod, míg teljesen letörök, aztán utána van egy akció, és utána semmi. Eljátszhatjuk még ezt ezer és egyszer, de nem fogom megvárni. Baromira jól esik, hogy titkolod a nyilvánvaló dolgokat és nem vagy hozzám őszinte.
Azért szerintem annyit megérdemeltem volna, hogy azt mondd, nem velem van a hiba. De nem baj.
Megoldjuk ezt is, mint minden mást meg fogunk oldani. – már fordultam volna, aztán még egy valami eszembe jutott. – Tudod, hogy mi van? Minden problémádon csak te tudsz segíteni. Nem tudok helyetted lediplomázni, és lefogyni sem. Neked kell felemelni hozzá a segged. Segítek, de bazd meg, mondd el, hogy mi bánt, és szeretném, ha a jövőben nem lenne hazudgálás, mert nem fair!

Megbeszéltük a stratégiánkat. Megkért, hogy vonjam vissza azt, hogy ameddig nem rendezzük sorainkat, nem megyek vele sem a szüleihez, sem a barátaihoz. Oké, belementem. Íratok fel gyógyszert, hogy még az alatt a kevés együttlét alatt is védve legyünk. Biztos, ami biztos.
Mától fogyókúrázunk mind a ketten. Nekem még csak-csak menni fog. Neki pedig, segítek. Nem sütök annyi sütit.
Segítek neki a szakdolgozattal és a nyelvvel, nem írom meg helyette, csak segítek neki.
Márciustól munkakeresés van, és csapnom kell a hátát miatta.
Megpróbál nem a munkatársaira hallgatni. Többet beszélgetünk. Próbálunk intimitást csempészni a kapcsolatunkba.

Most megpróbáljuk alkalmazni ezeket, betartani a szabályainkat. Mindenképpen együtt akarjuk folytatni, mondjuk érdekes módon, egyszer sem jutott eszünkbe a szakítás. De mint nagybetűs férfi, neki nehezére esik beszélni.
Az a stratégiám erre, hogy néha kérdezek valamit, ha látok egy témába vágó dolgot, esetleg felhozom a témát. Pl. tegnap feljött témába a gyerekvállalás, és megbeszéltük, ki mit gondol róla.

Nem terápiás jelleggel, nem is az egészséges katekizmus módszerével, hanem tényleg beszélgettünk róla.
Én beszélgetésmániás vagyok. És rá kell terelni az útra a kapcsolatot hogy ne elbeszéljünk egymás mellett, ne egymáshoz beszéljünk, hanem egymással beszéljünk, és meg is értsük, mit mond a másik. Felfogni, mi a jó mind a kettőnknek, miből profitálunk a legtöbbet, és bátorítani kell, hogy elmondja, ami bántja. Nem átvitt értelemben és fizikailag is sírásra ösztökélni, hanem hogy ne hallgassa el, ami benne van.
Mondhatjátok, hogy ez csajos, lányos vagy nyálas. Úgy gondolom, még mindig jobb, mint sokkolni és kombinálni csak azért, mert van múltunk, és vannak körülöttünk elvárások.

Tegnap meg is ünnepeltük az első pár lépésünket a gyógyulás felé. Kétszer is. Kicsit amerikai pités lett. Tudjátok, amikor Jim kétszer gyorstüzel. De volt. Magától. Én meg engedtem. Rájöttem, mindez sokkal jobb, mint hisztizni.
Most is van olyan, hogy nem reagál, inkább megölel, mint hogy válaszoljon, de ilyen. Nem tudok megváltoztatni egy embert, s ha meg akarnám, az már régen rossz lenne.
Háborúval ritkán érünk el valamit.

8 megjegyzés:

  1. Hu, bele-beleolvasok a blogodba, remélem nem baj, hogy kommentet is írok :)
    Azért gondoltam, hogy írok, mert én is beszélgetés mániás vagyok :-D
    Hu, mennyire ismerős az eleje a beszélgetéseteknek, ez a "nem tudom" válasz. Sajnos én nem jártam ilyen jól, de igazándiból egyáltalán nem bánom, sőt! Mert az egy dolog, hogy alapból ilyenek a pasik, és nem mondják el amit tudnak, azt mondják nem tudom inkább. De az én volt férjem nem tudom, hogy tudta-e valaha :-D De tényleg. Én kudarcra futottam vele. Persze nem csak ez volt a baj. Sok minden nem stimmelt. Nem illettünk egymáshoz, de borzasztóan ki tudott hozni a sodromból a sok nem tudommmal.
    Viszont nekem is van azóta egy Mr. A-m, aki szintén igazi pasi, szintén nehéz néha kihúzni belőle valamit, de belőle ki lehet. És ez annyival jobb. Vannak mélypontjaink, vannak nehézségeink, de mégis sokkal sokkal kezelhetőbb minden. A sok hülyeség ellenére, ő tényleg a párom.
    De nagyon örülök, hogy ti léptetek előre! Mert az jó, nagyon jó! Pedig nem is ismerlek, de jó ténlyeg olvasni, hogy még ha vita van, sírás is, de van előre. Szóval csak ezért kommenteltem, mert örülök az ilyeneknek, amikor nem szakítás lesz végül, hanem előrehaladás.

    VálaszTörlés
  2. Egyáltalán nem baj, hogy írsz kommentet. Én örülök neki, hogy van visszacsatolásom. :)

    Lehet, hogy túl naiv vagy idealista vagyok, de szerintem, ha az ember megtalálja a másik felét, akkor így vagy úgy ki lehet belőle sajtolni a válaszokat. Jól kell kérdezni és jókor, és nem sokkolni.

    Nálunk is vannak mélypontok (lesz majd bejegyzés még), de dolgozunk rajta, és nem az van, hogy egy gond adódik, majd nem szólunk egymáshoz. Most már nem nem tudomozik. Haladunk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor én is naiv és idealista vagyok :)
      Én úgy gondolom, hogy a volt férjemmel azért nem sikerültek a dolgok, mert nem a másik felem volt. Egyszerűen nem is értettük a másikat, nem tudtuk kezelni egymást. Most viszont úgy gondolom, hogy megvan a másik felem :) Mert akármilyen szar helyzetben is voltunk, mindig meg tudtuk oldani, és nem szakítással :) Hanem pont úgy ahogy leírtad, a DIADALlal :) Ami nem könnyű, fáradtságos dolog, de megéri a végén, ha van kiért küzdeni.

      Törlés
  3. Én is úgy gondolom, hogy meg kell tudni találni a másik felet, illetve, felismerni, hogyha ott van előttünk.

    Szerintem a szakítás, aki az első rossz dolognál bepánikol, annak az eszköze. Vagy annak, aki nem bízik sem magában, sem a másikban eléggé ahhoz, hogy megpróbálja. Elvenni az esélyt magunktól a boldogságra pedig, a legnagyobb butaság.

    Mert, ha végül nem is sikerül, legalább azt mondhatjuk, hogy megpróbáltuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ha a szakítás az ember első gondolata, az akkor már régen rossz, vagy a kapcsolat miatt, vagy mert bepánikol az ember.
      Bár tény, hogy nekem volt olyan, hogy azt mondtam, hogy ha valami így áll fent ahogy akkor nincs értelme együtt lennünk. De nem azért mondtam, mert szakítani szerettem volna, csak a helyzet súlyosságát akartam szemléltetni.

      Igen, az meg mindenképp kell, még az ember lelkiismeretének is hogy legalább megpróbálta. Én így voltam a volt-férjemmel is, bár eleve kudarcra volt ítéltetve. De azért próbáltam, mert egy ideig még én is hittem, hogy lehet ez jó. De nem úgy lett.

      Törlés
  4. Nem szeretnél írni egy levelet privátba, ismerkedjünk meg jelleggel?
    Meg nem is szeretnék itt kérdezni olyat, amit esetleg négy szem közt elmondanál, de itt nem?!

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés