2013. február 14., csütörtök

Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek


Úgy döntöttem, hogy a blogolásomban beálló kínos szüneteket azzal fogom elütni, hogy írok a kedvenc könyveimről. Nem azokról, akik új kedvencek, hanem a régiekről, mert legalább ti is megismeritek őket, akinek eddig nem volt, hátha most lesz kedve elolvasni egyiket-másikat.

Elsőre Chuck Palahniuk könyvét választottam, és nem is azt, amelyik a legkedvesebb számomra, bár az Altatón kívül nehéz egy sorrendet felállítani közöttük.
Mivel ez egy „lányos” blog, gondoltam, kezdjük egy olyannal, ami több hölgyet is érint.


A szerzőről



Charles Michael Palahniuk néven született Amerikában, 1962. február 21-én. Szatírikus regényíró és újságíró. Felmenői Ukrajnából származnak. Lakókocsiban és a nagyszülők szárnyai alatt nevelkedett.
Az Oregoni Egyetem zsurnalisztika szakán végzett 1986-ban. Az egyetem alatt egy rádiónál dolgozott. Kamionokat szerelt, a portlandi lapnak dolgozott. Újságcikkei jelentek meg, használati utasításokat írt. 88-ban hagyta abba az újságírást. Egy hajléktalanszálláson vállalt ingyenes munkát, majd később beteg emberek lelki gyógyulásában segédkezett. Az ilyen és hasonló csoportos terápiákon szedi össze regényei érdekesebb, felkavaróbb momentumait.
Harmincas évei közepén kezdett írni. Leginkább a Harcosok klubja című regénye kapcsán ismerik a nevét.
A Harcosok klubjából és a Cigányút című regényéből film készült.



Fülszöveg
A Láthatatlan szörnyeket, Chuck Palahniuk sorrendben harmadik regényét egyik kritikusa találóan a Harcosok klubja női változatának nevezte. És valóban, a szerző mintha a Szex és New York csillogó világát vegyítené Bret Easton Ellis véres horrormeséivel. Egy eszelős történetet olvashatunk a divat és a modellek csillogó, de üres világáról, szerelmes betegekről és a beteges szerelemről, valamint a mindent elsöprő gyűlöletről.
Shannon McFarland karrierjét derékba töri egy szörnyű „baleset”: egy szép napon éppen hazafelé hajt, amikor valaki rálő az autójára. A lövés következtében Shannon elveszíti az alsó állkapcsát, a munkáját és a vőlegényét. Szörnyeteg lesz, akire senki nem mer ránézni. A külvilág többé nem vesz róla tudomást: láthatatlanná válik. A kórházban, a beszédterapeuta rendelőjében megismerkedik Brandy Alexanderrel, aki az utolsó műtétjére vár, hogy végre-valahára igazi nővé válhasson. Brandy, a királynők királynője valójában férfi, de talán ő az egyetlen, aki megérti, milyen szenvedésen megy keresztül Shannon. Sajátos, sokkterápiára emlékeztető módszerét alkalmazva kezelésbe veszi Shannont, és együtt vágnak neki az országot átszelő, őrült utazásnak, amelynek során milliomos öreglányok gyógyszerkészleteit fosztogatják, felfedezik és elpusztítják a múltat, hogy újrateremtsék nem létező jövőjüket.
Chuck Palahniuk, szokásához híven, ezúttal is a Harcosok klubja óta védjegyévé vált, graffiti-tömörségű, szikár prózában ostorozza a divatipar talmi csillogását.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Az az egész tükröm, tükröm, mondd meg nékem dolog azért megy ennyire, mert a szépség ugyanúgy hatalom, ahogy a pénz is hatalom, vagy egy csőre töltött fegyver hatalom.

2)
A házas emberek mindig azt hiszik, hogy a szerelem a megoldás.

3)
A kvízműsorok azt a célt szolgálják, hogy jól érezzük magunkat, amiért nem felejtettük el mindazt a véletlenszerűen kiválasztott és fölösleges tudást, amit az iskolában meg kellett szereznünk.

4)
Mindannyian önmagunkat komposztáljuk.

5)
Ha nem tudjuk, kit gyűlölünk, magunkat gyűlöljük.

6)
… a szüleink olyanok, mint az Isten, mert tudni akarjuk, hogy léteznek, azt akarjuk, hogy elfogadják, ahogyan élünk, de közben csak akkor fordulunk hozzájuk, amikor bajban vagyunk.


Vélemény
Sokkal több idézetet tudnék ide bemásolni, sőt, az egész könyvet bemásolhatnám úgy, ahogy van, de annak nem sok értelme lenne.

Nem lettem egyből Palahniuk rajongó. Az első tíz oldalban nem, viszont a századik oldal után már határozottan állíthatom, hogy igen. Tény, nem ezzel kezdtem, de talán a második vagy harmadik volt, ami elolvastam.
Sosem írja ugyanazt, ugyanúgy.

A szereplőin keresztül rúg bele az olvasóba, lealázza a világot, és ráébreszt egy-két olyan dologra, amit magadban sem fogalmaztál még meg. Ott van az agyad hátsó részén, a szó a nyelveden, mégsem találod, közben lapozod a könyvet, és hoppá! Megvan!

Ebben a regényben az emberi élet gyakorlatilag nem számít. Minden a szépség, a pénz, a vaku és a csillogás. Ezen a világon autózik keresztül a regény „főhőse”, vagy „főhősei”, a maguk aberrált módján.
Nem kell ehhez aberráltnak lenni, sőt messzire sem kell menni.
Kimegyünk az utcára, rányomunk valamelyik glitteres blogra, és már ott is van előttünk a láthatatlan szörny, akiről szól ez az egész.

A pénz nem boldogít. Ezt az mondja, akinek sosem volt. Igenis, boldogít. Ki játszott már el azzal, hogyha egy rahedli pénzt kapna, akkor mire költené? Tegye fel a kezét! Most pedig az tegye fel, aki helyből azzal kezdi, hogy megoldaná a problémáit?
Ki ne szeretne fényárban élni? Mindenki szeretné megkapni a maga 15 percét. Nem mondjuk ki, de így van.

Palahniuk pedig ezt felmérte, nevet és szerepet adott neki. Shannon és Brandy.
A könyv végére rájön az ember, hogy melyik gyakorol nagyobb hatást ránk és a környezetünkre. A csillogás vagy a láthatatlanság?

Most mondhatnám, hogy mindenki úgy jó, ahogy van, és szeressük egymást, és szeressük magunkat. Egyet értek azzal is, hogy annyira materiális a világ, hogy a belső értékek felértékelődtek, köddé válnak lassan, míg egy nap már nem lesznek ott. Nem azt mondom, hogy egyiknek el kell tűnnie, mert ha az egyik eltűnik, sajnos a másik sem lesz.
Mert nem azzal van a baj, hogy fogyasztói társadalomban élünk, hanem hogy a mentalitását vettük át. De jó ez a mentalitás? Jó ez az értékrend? Profitálunk belőle úgy igazán?

Aki imádja ezt a világot, és nem szeretne szembesülni a fent említett kérdésekkel, és reális válaszaival, vagy nem szereti a szókimondó, profán irodalmat, az egyszerűen üljön le, és maradjon meg Az elfújta a szélnél.
Őt is el fogja.

Értékelés
10/10
Azért tetszik, mert hihetetlenül aberrált dolgokat tud úgy leírni, hogy szinte látom a szemem előtt, s ami még jobb, hogy le meri ezeket a dolgokat írni. Sokan találkozunk a regényei főhőseivel, problémáival, életével, mégis a szőnyeg alá söpörjük őket.

Olvastátok már?
Olvastatok bármit tőle?
Hogy tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Szeretném olvasni :D
    Még előttem a harcosok klubja :)
    Azrail

    VálaszTörlés
  2. Az is jó. Előbb olvasd inkább, minthogy a filmet nézed meg. :)

    VálaszTörlés