2013. február 17., vasárnap

Charles Bukowski: Shakespeare ilyet nem csinált


Mr. A-tól kaptam ezt a könyvet utóbbi születésnapomra, és most sikerült elolvasni. Tudjátok, haladok a könyvekben szépen, sorrendben, bár valószínű, közbe fog szólni az iskola, de lényegtelen apróság ez.
Szóval, Bukowski.

Az ismerősi körömben az égvilágon senki sincs, aki ismeri a nevét, gyanítom, nem is olvasták. Évekkel ezelőtt kaptam a kezembe tőle A semmitől délre című könyvet, amit szerintem már jóval korábban olvastam.
Szóval, drága pszichológus úr, igen, apuék rontottak el. Nem bánom. Egyáltalán nem bánom, és remélem, ti is elromlotok velem együtt.
 

A szerzőről



(a könyv hátuljából)
CHARLES BUKOWSKI (1920-1994) egy kicsit „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Önéletrajzi ihletésű műveiben, amelynek főszereplője általában alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár – első ránézésre – felháborító (nak tűnő) stílusa és életmódja miatt sokan viszolyogtak – és viszolyognak – tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: „Don’t try”, azaz: meg ne próbáld.



Fülszöveg
CHARLES BUKOWSKI rajongói most „három az egyben” formában vehetik magukhoz kedvenc írójukat. A SHAKESPEARE ILYET NEM CSINÁLT rendhagyó darabja az életműsorozatnak. Amellett, hogy a könyvet gyönyörű, beszédes fekete-fehér képekkel illusztrálták, és verseket is tartalmaz, a mű tényszerű beszámoló az író és barátnője 1978-as európai körútjáról, és itthon megjelent művei közül ez a „legvalósághűbb” lenyomat a szerző életéről.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Hogy szeretem-e a nőket? Hát, a legtöbbjét inkább csak megbasznám, mint hogy együtt éljek velük.

2)
A szép szemű fiúk hazamentek, hogy bombát gyártsanak, vagy nekiessenek a barátnőiknek vagy egymásnak, vagy filmet készítsenek, vagy az életről beszélgessenek, vagy kolbászt süssenek. Azon tűnődtem, vajon meddig marad majd ilyen a tekintetük.

3)
Aztán Hamburg következett: a felolvasóest már a nyakamon volt, és rendesen be voltam tőle szarva.

4)
Kétszer vagy háromszor megkíséreltem az öngyilkosságot, de ezért vagy azért nem sikerült; egyszerűen nem voltam profi benne.

5)
Hitelesnek nézett ki a dolog. De sok más hiteles dolog is van, például a sírkövek.

6)
Megpróbáltam egy nimfomániásból is valami mást csinálni, egy leszbikusból pedig nőt faragni.

7)
-Mi az élet értelme?
-A tagadás
-És a legfőbb öröm az életben?
-Maszturbálni.
És az élet lényege?
Az 50%-os leárazások.

Vélemény:
Fejezetekre van bontva, gondolati fejezetekre, és meg vannak törve ezek egy-egy fekete-fehér képpel.
Az epilógus pedig, kifejezetten képek és versek összessége.
Tőle verset még sosem olvastam, és mindamellett, hogy élveztem, továbbra sem szeretnék verselős formában találkozni vele.

Nekem nagyon tetszik a profánsága, hogy úgy írja meg a visszaemlékezéseket, ahogy elhangzottak, ahogy megtörténtek. Sokan biztosan piromkodnak, amikor azt olvassák, hogy kurva, fasz, vagy bassza meg. Szókimondó, és nem is kecsegtetek senkit azzal, hogy szépirodalom.
Viszont úgy szippantja be az embert, hogy észre sem veszi. Én is ímmel-ámmal kezdtem neki, és a végére rajongóvá váltam.

Mivel ez a második könyve, azt hiszem, mondhatom, hogy mindegyik döcögve indul, és kiteljesedik a végére.

Ez a könyv az író és a barátnője európai útjáról szól a hetvenes években. Mit csináltak, hogy csinálták, milyen érzések töltik el a rajongói kapcsán, a felolvasás kapcsán.
Például, nem tudtam, hogy volt még egy olyan ember, aki utálja felolvasni a saját művét, vagy menekül a fanok elől, mint én.
Járhatunk Los Angelesben, Németországban több helyen, Franciaországban, TV-műsorokban és hotelszobákban.
A nőimádata még a mellette levő barátnője ellenére is megmarad, és nem is rejti véka alá. De minek is? Őt mindenki úgy fogadja el, ahogy volt.
A nők mellett az alkohol még a nagy szerelme. Ebben a könyvben verses formában is találkozhatunk a két favorithoz szóló ódákkal.

Rendkívül megosztó személyiség, de egyedi. Művei lehengerlőek, még ha, kevesen ismerik is.

A fotókat elnézegetve pedig, egy kedves öregúr, vagy kujon, kinek mi tetszik, aki esendő is tud lenni, s érzelmi hullámai mögé rejti mindazt, ami igazán ő maga. – Persze, senkit nem szeretnék megfejteni, sem értelmet adni annak a műnek, amiről momentán szó van.

Nem is szükséges. Olvassátok el! Megéri.

Értékelés:
9/10
Mindenkinek, aki szeret olyan könyveket olvasni, amelyben az események úgy vannak leírva, ahogy, vagy szereti Bukowskit, és ezt még nem olvasta, vagy, aki szeretne vele megismerkedni.
  

Olvastátok már, vagy bármit tőle?
Hogy tetszett?

2 megjegyzés:

  1. A beat (hogy hű legyek a stílushoz) kurva jó! Kötelezővé tenném mindenkinek! Olvasd el az Úton, meg a Pisztrángfogás Amerikábant, a Képzelt riport...-t és az Egy makró emlékiratait!!! Annyira nagyon jók!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem következőre vagy a Tótumfaktum lesz, vagy pedig a Forró vízi zene, de a felsoroltakat is feltettem ezennel az olvasandó listára. :)

    Köszönöm az ötleteket!!!!

    VálaszTörlés