2013. február 6., szerda

Beszopódva


Most ismét megbizonyosodtam arról, amit Mr. A és apukám karöltve szokott trillázni: a csajok mind hülyék.

Most biztos felkaptátok a fejeteket, és énetek feminista vagy nősoviniszta énje felmordult, a férfiakra tett csúfondáros megjegyzésekkel.
Tájékoztatásul közlöm, hogy most az egyszer teljes mértékig egyet kell értsek a fiúkkal.

Voltam a barátnőmnél, Krisztinél. Korábban már írtam, hogy bár gyerekkorunk óta vagyunk barátok, szinte tesók vagyunk, több hét vagy akár hónap telik el két találkozás között. Általában én megyek hozzá, mert ő „kötött” a kutya miatt.

Kriszti korábbi kapcsolatáról már folyamatban van egy több részes iromány, afféle tanulságképpen. Lényeg, hogy több szerencsétlen kapcsolat után beleszeretett egy notórius hazudozóba, aki többször átejtette a palánkon. Eközben persze, sok kis ő is megfordult az életében. A drogos, akinek nem állt fel, és az első adandó lehetőségnél kihajította. A baltás gyilkos (ez köztünk a beceneve), aki a betegségét, és a barátnőm szeretethiányát és empátiáját használta ki. Aztán a kedves pultos srác, akivel a baltás gyilkos és a notórius hazudozó miatt lett vége, majd csak kikötött ismét az utóbbinál.
 

Egyik barátnője sem nézi jó szemmel. Lehet, hogy szar ember vagyok, mert nem csinálom ugyanazt, mint a lányok. Beletörődötten tapsolok, és elfogadom azt az embert, aki átveri egy barátnőm fejét. Ők azt hangoztatták, hogy neki legyen jó, meg ha boldog vele, akkor csinálja.
Az egyetlen voltam, aki a szemébe mondtam, hogy megérdemelne fizikailag és lelkileg is egy pofont tőle, mert attól talán felébred.

Az újévben meg is érkezett a pofon. Kiderültek a srác hazugságai, meg hogy mit akar újfent elérni (kosztot és kvártélyt), és Krisztinek volt elég ereje, hogy kiadja az útját.

Ebben a döntésben nagy segítsége volt az új fickója, nevezzük E-nek.
E, Kriszti exének legjobb barátja. Külföldön dolgozik most éppen. Mivel Kriszti ki szeretne menni, hasonló okok miatt, és megkereste az egyik közösségi portálon (továbbiakban FB), hogy kikérdezze, mikor, merre, hány méter.
A srácnak kezdetben volt még barátnője, akivel időközben szakított, és egyre közelebb került Krisztihez.

Azóta több üzenetet váltanak, naponta legalább kétszer skype-on beszélgetnek egymással. E napközben is küldözget Krisztinek üzeneteket a telefonjára csak úgy, hogy mondjuk „eszembe jutottál”, „hiányzol”…stb.

Most, hogy ott voltam nála, kétszer is nekikezdett beszélgetni vele, addig én az ágyon elnyúltam – ne várja el, hogy kimegyek a konyhába -, és olvastam. Aranyos, kedves fiúnak tűnik.

Aztán ott ragadt a gépnél. Az egyik oka az volt, hogy leszedtem magam magánemberként a FB-ről, hogy beszopódtam. Komolyan. Mániákusan néztem, hogy mikor, ki, mit posztol, ki lájkolja, egész nap belépve voltam. Aztán jöttek az olyan kavarások, amikor volt egy barátnőm, és nézegette az adatlapomat.
Volt, hogy annyira volt időm, hogy felléptem, konstatáltam, hogy nincs semmi, és mentem tovább, mert dolgom volt. Mikor volt időm leülni, akkor pedig azzal támadt nekem, miért nem írtam neki levelet, ha egyszer beléptem. Utána pedig, elhanyagoltam a FB-t. Jó volt, ha havonta egyszer feljártam. Ott szerveztek osztálytalálkozót. Többen is tudják a címem, telefonszámom, de kérdezték, hogy miért nem jelentem meg. Mondom, mert nem tudtam róla. A válasz az volt, hogy „de hát, küldtünk levelet a FB-on”.



Mire is akarok kilyukadni?

Mikor már jócskán benne voltunk a délutánba, átestünk a kamionos témán, és E-t is kibeszéltük, akkor jöhetett a fekete leves.
Beszélgettünk E volt barátnőjéről, s miközben mutatott E-ről képeket, mondta, hogy akkor most megmutatja az exet is. A Sárkányt.

A Sárkány egy átlagos nő, persze, sokkal jobbnak állítja be magát. Harmincas, barna haj. Ennyit sikerült megállapítanom. Jah, és kicsit molettebb, de lehet, hogy szülés utáni hájacskája van. Igazából lényegtelen, mert amiket mondott róla, bőven leírta, milyen ember.

Nézegettük a képeket, majd Kriszti az üzenőfalára ment A Sárkánynak. A Sárkánynál ez állt kint: kapcsolatban vele: E.

-Ez most mi? Micsoda? – rám se néz, de láthatóan görcsbe áll Kriszti egész teste. – Miért van kint neki, hogy kapcsolatban vele?
-Nyilván úgy hagyta. – mondom, mert nem jutott más az eszembe.
-De mi az, hogy kapcsolatban vele: E??? – éreztem a plusz két kérdőjelet.
 
Kriszti nézte az üzenőfalat, tekergette jobbra-balra, fel és le, és ment az F5, meg a ctrl Home és End. Semmi. Nem változtatta meg a nő a családi állapotát.
Holott, előtte egy olyan negyed órával mondta Kriszti, hogy mielőtt E beszélt volna vele, kint voltak a közös képeik. Aztán E és A Sárkány drámázott egyet, majd lekerültek a képek. A családi állapot, úgy maradt, na. Van ilyen.

Kriszti eközben átmászott E adatlapjára, ahol viszont az szerepelt, hogy családi állapota: egyedülálló.
-De ezt nem értem. – szólalt meg. A hangja halk volt a remegéstől és a félelemtől.
-Nyilván, hogy a csaj úgy hagyta. Nem hiszem, hogy van köztük valami.
-Az oké, de miért van még mindig kint? – kötötte az ebet a karóhoz.
-Kérdezd meg tőle.
-NEM! – ripakodott rám. – Nem kérdezem meg. – azért ott lebegett a „nem merem megkérdezni”.

-De ha nem kérdezed meg, akkor meg itt fogsz őrlődni, hogy vajon miért van kint, vagy mi van a kettő között.
-De az nem gáz? Mert úgy fog lejönni, hogy nyomozok utána. – és tényleg.
-Akkor majd azt mondod neki, hogy beszélgettünk, és kíváncsi voltam a csajra. Megmutattad, és megláttuk. Ennyi. Mindegy, hogy nyomozol, vagy sem. De inkább megkérdezném, hogy mi van, mint hogy itt vergődjek, hogy akkor most mi a fasz van? – kicsit kezdtem kiborulni.



Hozzáteszem, a nap egyik fele hamar elment, a másikban, mintha a fogamat húznák. Utóbbi beszélgetés az utóbbi szakaszban történt.

-Te mit tennél? – kérdezte.
-Neked kell tudni, mit akarsz csinálni. Ismerlek annyira, hogyha most magadba fojtod, ami történik, idővel úgyis ki fog jönni. Addig kombózol össze-vissza, belelátsz majd dolgokat, ideges leszel, és szarabbul jön ki az egész, mint most. – eldőltem az ágyra.
-Nem ezt kérdeztem. Ne ködösíts! Hanem, hogy te mit tennél?
-Rákérdeznék.
-Áh, nem. Nem merek. Nem akarok. – mondtam, hogy ott van.
-Akkor meg? – kicsit erélyesebben beszéltem. – Nem tök mindegy, hogy most kérdezed meg, vagy amikor már rémeket látsz. Úgyis ma beszéltek, kérdezz rá. Szerintem még ő sem tudja.
-Gondolod? – egyszer sem néz rám, csak bűvöli a monitort, mintha attól, hogy nézi, egyszer csak megváltozik.

-Na látod, ezért jó, hogy nem vagyok fent ezen a foson. Megkímélem magam az ilyen hülyeségektől. – tényleg. Volt ismerősöm, aki állandóan a plátói szerelme, később dugópartnere képeit bámulta, és a srác nőjét szidta, hogy néz már ki. Nem szeretnék így függő lenni.
Annyi időt szeretnék ott tölteni, amennyi szükséges. Semennyit.
-Igazad van.
-Akkor profil törlése vagy inaktiválása, katt és kész.
-Neeeem… - suttogta.

Kimentem vécére, aztán a konyhába. Ittam két pohár vizet.
Amikor visszamentem, Kriszti még mindig ugyanúgy, ugyanott ült, és a képernyőt bámulta.

-Mire jutottál? – kérdeztem, és elfoglaltam az előbbi pozíciómat. A hátamon fekve az ágyon a plafont bámulva.
-Nem tudom.
-Kérdezd meg! – kicsit csúnyább hangon jelentettem ki, mint eddig.
-Jól van na. – még most sem nézett rám. – De mi van akkor…
-Semmi sincs, mert basszus, nem tudod, hogy van-e. Erről beszéltem az előbb! – még feljebb tornáztam a hangomat. – Az egyik ismerősöm nője kitett magáról egy képet. A srác exe kitett egy ugyanolyat. A lány bejelölte a srác anyját. Az exe elkezdte lájkolni, és alákommentelni az anyuka képeit. Pár hónappal később pedig, egy fenyegetést jelenített meg a borítóképén. Szerinted? A nők nagyon be tudnak rágni arra, amikor a párzásra ítélt hímnek nem kellenek!



Tudjátok mi az, amit nem értek? Hogy az emberek elfelejtettek kommunikálni. Mindenki nekem mondja, hogy nem tudok, vagy nem azon a módon kommunikálok, ahogy mások megértenék. De könyörgöm. Az utóbbi időben mindenki csak mentegeti magát, de senki sem szól egy árva értelmes szót sem.
Nyomozni tudnak, meg félreérteni és kombinálni, de egyetlen egyszer sem beszélnek egymással. Elbeszélnek egymás mellett, de egymáshoz sosem.
S íme, az információs társadalom millió dolláros kérdése: Miért vagyunk képtelenek beszélni egymással?

Állítom, Kriszti még vagy fél órát ott szüttyögött a gépnél, s ha nem kell indulnom, akkor még most is ott ülnénk. Illetve, ő a gép előtt, én meg már legalább kétszer kiolvastam volna a könyvemet.
Azóta azért várom a választ, hogy megkérdezte-e vagy sem.

4 megjegyzés:

  1. Na,ez az amit a falra tudok mászni.. Mikor nem tud dönteni.

    Meg Mikor megkérdezi mit tennék,elmondom neki,képes lenne megfogadni de kikéri a többiek véleményét. Azok meg pont az ellenkezőjét javallják. Ez a legszarabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, nekem is igen nagy erő kellett ahhoz, hogy ráharapjak a nyelvemre, és ne mondjak valami olyat, amit később megbánok.

      Törlés
  2. A csajok nem mind hülyék, de nagyon tudnak, ha akarnak..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor lehet, hogy a görcsös akarástól gurul el néha a gyógyszer. :D

      Törlés