2013. január 12., szombat

Jelentem, túléltem



Nem titok, hogy azért mentem szociológia szakra, mert nem értem a matekot. Több más közt, ez is indok volt, hogy ezt választottam.

Anno, amikor érettségiztem, azt mondta a tanár, hogy nem lesz meg. Akkor volt mindez, amikor a matek feladatsorok napvilágot láttak még a vizsga előtt. Így, aki akart, az újra megcsinálhatta. A tanárunk kijavította, és azt mondta, hogy ne próbáljam meg, mert ez sem sikerült volna. Kértem hát az év végi jegyemet, nem számítódik be a nyamvadt kis kettesem sehova sem. – Később kiderült, hogy az eredetileg megírt vizsgám négyes lett volna, nem karó, szóval a tanár átvert.

Amúgy sem volt sosem önbizalmam hozzá, mert mindig én voltam a buta lány… valójában csak nem értem. Bár az a furcsa, hogy fizikából meg vág az agyam. Lehet, hogy magával a matek szóval van bajom, és az adja a gátját mindennek.

Lényeg a lényeg, hogy azt hittem, szociológián majd nem lesz matek. Hát, DE!

Van egy olyan tárgyunk, hogy SPSS (Adatelemzés). Ez számítógépen zajlik, program segítségével, és benyomtak mellé még matekot is.

Negyven emberből mindenki úgy ült az órán, hogy háromszor negyvenöt perc alatt üvegessé vált a szemünk, és az agyunkban nagyon vörösen izzott és szirénázott az „ERROR”.
Azt nem értem, hogyha a tanárunk kijelenti, hogy ezt a részét az adatelemzésnek a szociológus kiadja egy matematikusnak, akkor minek kell ez nekünk?
Atomháború idején, vagy amikor a gépek fellázadnak, a kis papírommal és tollammal, majd strigulázok, és leírok egy F-próbát???

S ha ez még nem lenne elég, tavaly év végén volt mind a kettőből egy főpróba, azaz vizsga, ami annyiban volt kellemetlen, hogy jóval komolyabb volt a számonkérés, mint az óra maga. Most pedig, egy kellemes kis szigorlatom volt.
Azért is vagyok elmaradva a bejegyzéseimmel, és azért is szól most ez erről.

Két napig bújtam a könyveket, jegyzeteimet, és próbáltam nem bepánikolni, bár mindegy volt, miután megláttam ezt:
P(A)=0,6, P(B)=0,4. Az A és B események diszjunktak. Ekkor P(A+B)=?
P(A+B) lefordítva: annak a valószínűsége, hogy valaki A vagy B, de mivel A és B diszjnktak, azaz nem lehet egyszerre mindkettő, nincs átfedés, ezért P(A)+P(B). Ha lenne köztük átfedés (azaz pl. lenne városi férfi) akkor az átfedés valószínűségét, P(A*B), le kellene vonni. Rajzolja le! Így hát ez a megoldás: P(A)+P(B)=0,6+0,4=1.

Miiiiiii vaaaaaaaaaaan?

Aztán megláttam ezt:
A binomiális eloszlás szórásnégyzete p*(1-p)=0,1*0,9=0,09, így a sztenderd hiba: gyök(0,09/100)=0,3/10=0,03. A 95%-os megbízhatósági szinthez tartozó szorzó 2, mivel a Z-értéke itt van az 1-(1-0,95)/2=0,975 értékhez közel). Így a konfidencia intervallum: (0,1-2*0,03,01+2*0,03), azaz (0,04 – 0,16).

Itt már kezdtem érezni, hogy a következő napok folyamán komolyabban is gyémántot fogok gyártani a vizsgáig.
Aki ezeket érti, az hagyjon meg engem az édes tudatlanságban, mert valószínűleg, úgy sem fogom felfogni egyiket sem.

Hála az égnek, lehetett használni jegyzetet a vizsgán, de azért valahol bennem volt a félsz, hogy mi van, ha mégsem. Poén amúgy az volt az egészben, hogy vizsga előtt megkérdeztem mindenki füle hallatára a tanárt, hogy szabad-e, ő rábólintott, erre mindenki elkezdett puskázni. Nem értettem.
Lényeg, görbül a jegy, hármas lett.


így nézett ki a vizsga előtti napokban az asztal.
Életemben nem ittam ennyi kólát, mint most

 
A módszertani szigorlatnak még van két része. Az egyik, hogy be kell mutatni egy kutatási tervet, amiben úgy szőrözött velem a tanár, hogy nem értem a hármasom lényegét, de úgy tűnt, hogy egyáltalán nem akarja felfogni, amit én üzenni kívánok neki a dolgozattal. Mutattam, magyaráztam, gondolkodtam, és gyors válaszokat adtam, mintegy gondolkodás nélkül.
Gondolom, ha kisebbség-szegénység témakörén belül íródott volna, helyből hármasról indítok.
Most ezt nem írnám le, csak a címét: „A budapesti fiatalok egyszemélyes csoportjai”


ez a könyv életmentő lehet ilyen órán/vizsgán


 
Mehettem a géphez. Nagyszerű. Két problémám volt. Az egyik, hogy a gépek nem szeretnek. Kicsit kocka vagyok, de a szeretet nem kölcsönös. A másik, hogy háromszor három óránk lett volna, és ismét volt egy gyorstalpaló, mert a szorgalmi időszakban lévő órákat, mint elszabtuk. No már most, ez arra volt jó, hogy olyan lettem, mint a majom, akit kilőnek az űrbe. Tudom, hogy meg kell nyomni a piros gombot, de nem tudom, miért.
Lehúzok bármilyen táblát, de értelmezni kicsit döcögősen megy. A tanár pedig kiakadt, hogy miért nem gyakorolok.
A válasz egyszerű: mert nincs kivel. Lehúzni tudni fogok, viszont az elemzéshez kellene egy kompetens személy. A környezetemben senki sem az. Ha jót húzok le, nem kérdez bele, csak örül. Ha rosszat húzok le, annak is örül, mert nem tudja, hogy rossz.
Szóval, ismételten patthelyzet alakult ki.

De végre vége van az ötödik félévemnek, kezdődhet a nagy hajrá.
Hazavánszorogtunk Mr.A-val, és elmentünk kacsákat etetni, meg vettünk egy pezsgőt, mintegy megünneplendő, hogy vége van. Megkönnyebbültünk. S ahelyett, hogy kiugrottam volna a bőrömből, így nézem ki:


Rároskadtam az asztalon kint hagyott könyveimre, és elég hamar behúzták a lábtörlőt. De még most, a vizsga utáni éjjelen is matekkal álmodtam.
Brrr.

Az agyam még most sem pörög 100%-on. Betudom az izgalomnak, az emiatti nem alvásnak, energiahiánynak.
Majd holnaptól aktívabb leszek ismét.

Plusz képek

Ők is örültek a mi sikerünknek, mert legalább a nagy hidegben valaki foglalkozott velük. A galambok és sirályok csak bebíró madarak.
Létezik, hogy egy kacsa megismer minket? Megálltunk a kerítés mellett, és az egyik kis fehér (világos) elkezdett felénk úszni. Ezt már nem először játssza el.



A másik, hogy idegemben szoktam gyöngyöket fűzni. Most csak ennyire futotta. Mondjuk én örülök, hogy a gyöngyfűzési bénaságom mellett ezt kicsikartam a megmaradt szabaidőmből.



2 megjegyzés:

  1. Uh de jól néz ki az a nyakas,mindkettő ^^,és gratulálok még egyszer a sikeres vizsgádhoz :)
    az a rajz atom jó lett :D

    VálaszTörlés