2013. január 5., szombat

J. R. Ward: Újjászületett Szerető


Váháhá…. végre. Augusztus 4. és december 24. között vártam a megjelenésre, bár, aki ismeri ezt a könyvsorozatot, az biztos ugyanígy volt vele. A Fekete Tőr Testvériség tizenegyedik fejezetét megkaptam karácsonyra.


 A szerzőről


1969-ben született Jessica Rowley Pell Bird néven. Nyolcéves kora óta írogat, első romantikus regényét tizenhét évesen fejezte be. A Smith College-ban történelmet és középkori művészettörténetet hallgatott. Jogi diplomája van.
Sokáig az egészségügyben dolgozott, az egyik legjobb amerikai egyetemi klinika, a bostoni Beth Israel Deaconness Medical Center igazgatója is volt.
2001-ben feleségül ment John Neville Blakemore-hoz, és az ő biztatására elküldte egy  irodalmi ügynöknek a kéziratait.
2002-ben meg is jelent első romantikus regénye, amelyet kilenc további követett. Ezt még Jessica Birdként jegyezte.
2007-ben RITA díjat kapott.
J.R. Ward vámpírvilága tette híressé. Az írónő saját bevallása szerint a férfialakjai kemények, elbizakodottak és arrogánsak, főhősnői pedig erősek és okosak. Számára mindig az a kérdés, hogy a bonyodalomba sodródott szerelmesek, miként találnak egymásra, miközben fenyegető belső és külső erők el akarják szakítani őket.
Megírta korunk legsikeresebb „véres-romantikus” sorozatát, melynek világszerte szép számmal vannak rajongói.
Kötetei az Ulpius-ház kiadásában jelennek meg.
 


 
Fülszöveg
Várandós felének tragikus halála óta Tohrment csak árnyéka önmagának. Testileg-lelkileg megtörve kerül vissza a testvériség házába, ám felépülve újult erővel veti magát a harcba. Nem sejti, hogy ismét szörnyű végzet leselkedik rá.
Álmában Tohr egyre többször pillantja meg elvesztett szeretteit, akik egy hideg, elszigetelt világban, a Köztesben vegetálnak. Megmentőjéhez, a bukott angyalhoz fordul, hogy segítsen nekik végre az Árnyékba jutni. Amikor Lassiter elmondja neki, hogy az egyetlen megoldás az, ha újra beleszeret valakibe, Tohr biztosan tudja, hogy mindnyájukra rettenetes vég vár…
Ekkor azonban találkozik egy nővel, akinek hozzá hasonlóan keserves sors jutott. Tohr naponta vívja élet-halál harcát az alantasokkal, miközben az új szerelem és szenvedély akarata ellenére egyre inkább hatalmába keríti…
Vajon képes lesz megbékélni, és végleg elengedni a felét, hogy mindannyian nyugalomra találhassanak?

Kedvenc idézetem
A sietősek és a halottak teljesen egyformák. Mindegyik csak otthont keres magának.

Vélemény
Ha sorrendet kellene állítanom a könyvek között:
1)Síron túli Szerető – Rhage
2)Megsebzett Szerető – Zsadist
3)Éjsötét Szerető – Wrath
4)Újjászületett Szerető – Tohrment
Továbbra is John és Xhex története a leggyengébb. Szerintem.

Amikor mondta a nagybátyám felesége, hogy megvette angolul, naná, hogy rákérdeztem, hogy „és milyen volt”? A válasz, rajongó létére egy kényszeres nyögés volt, fújt egyet, és azt mondta, hogy nem jó.

Lehet, hogy engem ez és a második rész úgy ért el, hogy hasonló életszakaszban voltam, mint a főszereplők, és azért tetszik. A második részt még nem tudta számomra túlszárnyalni az írónő.

Ebben, mint a fülszövegnél is látjátok, nagyjából arról van szó, hogy Tohr próbál, de nem igazán tud továbblépni Wellsie halála óta. Nem tudja elfelejteni a sok szép emléket még annak ellenére sem, hogy tudja, hogy mindannyiuk élete veszélyben forog.
Erről nekem az jutott az eszembe, hogy én is ragaszkodom még valakihez a múltamból. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá, és nagyon nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy ahova száműztem a leveleit, ne nyissam meg. Két kattintás lenne csupán az egész, és már elmerülhetnék a vértől és verejtéktől tocsogó múltamban, agonizálhatnék azon, hogy le kellene valahogy zárnom ezt a témát.
Addig úgysem leszek 100%-ig boldog, nem igaz?
Ez nem azt jelenti, hogy vágyom arra, hogy mellettem legyen, hogy újra együtt legyünk. Szívem szerint szeretném egyszer pofán csapni, ordítani vele, és otthagyni. Úgy, hogy utána ne legyen bennem semmi.
Valahol szeretném, mert ez nem a hagyományos szakítás volt.

Amikor Tohr elérkezett arra a pontra, hogy kipakolja a cuccokat, eladja a régi házat, egyszóval lezárja azt, ami eddig volt, akkor én is nyomtam egy „delete” gombot.
Meglátjuk. Ha neki sikerült, akkor nekem is.

Igazából nem a mostani állapotomra volt ez a könyv válasz, hanem pontosan jól leírta, mi volt bennem. Amikor olvastam a saját belsőmet láttam olyan két évvel ezelőtt.
Amit egyszer írtam, hogy az ember vonalazgat addig, ameddig már nem látja, honnan indult el. Csak későn tűnik fel, hogy egyetlen egy pont sincs semelyik mondat végén. Ekkorra pedig annyi lap és cetli vesz körbe minket kiürült tollakkal karöltve, hogy azt sem tudjuk, hogy kezdjük újra. Hol kellene azt mondani, hogy „stop”. Kell hozzá egy segítség, aki velünk van. Akkor is hoz kaját, ha nem akarunk enni, és erőszakkal itat. Felsegít, de falhoz vág, ha nem vagyunk önmagunk.
Ettől kinyílik a szemünk, és őrült pontozásba kezdünk, majd a kötetek megszámozásába, és végül feltesszük őket egy képzeletbeli polcra, sorrendbe, hogy tudjuk, ha megvan a baj, hol kell hibajavítózni.

Most nem volt semmilyen sarokba dobás, viszont, megtudtuk, hogy az angyaloknak is van Teremtőjük, aki se nem az Őrző, és se nem az Omega.

Ami hiányzik, az pont az Őrző, az Omega és az alantasok társasága. Igazából annyira elmentünk egy szöttyögős, érzelmekre koncentrálós világba, hogy ez most valahogy háttérbe szorult. Persze, be kell vezetni, és meg kell szerettetni a három új katona karakterét is, mert az eddigi főszereplők igen csak fogyóban vannak. Ők a király életére törnek. Majd. Egyszer.

Értékelés
9/10
Két dolog van csupán, ami most zavart okozott az erőben. Az egyik az, hogy általában ezeket a könyveket egy nap alatt elfogyasztom. Most nem tudtam, de amikor igen, akkor nem lehetett elvontatni a könyv mellől. A másik, hogy most érzem azt először, hogy nem vágyom újabb könyvre. Eddig mindig volt egy pár, akiről szerettem volna, ha szól, most viszont nem érdekel. Qhuinn és Blay annyira nem mozgatott meg bennem semmit, hogy körömrágva várjam a folytatást. Persze, ott vannak az „új testvérnekvalók”, mint Xcor, Throe, Zypher, de az ő történetük eddig izgi, de nem szerelem szempontjából. Trez és iAm, a két Árnyék eddig annyira mellékszereplő volt, hogy kíváncsi leszek. Lassiter talán az, akinek szeretnék egy dögös vámpírcsajt az oldalára. Kellene még potenciális játékkellék.
Előszedhetnénk Havers-t is.
A következő rész Qhuinn és Blay sztorija lesz, és elvileg tavasszal jön. Ha így folytatjuk, akkor augusztusban.
Oh, s majd elfelejtettem. A hosszas várakozás ellenére is vannak durva hibák a könyvben. Tohr helyett Xcor van írva. Legközelebb figyeljünk erre!


Ti olvastátok már? Vélemény?

2 megjegyzés:

  1. Én még csak a 7. könyvnél tartok, de életem ez a sorozat :D Nekem a Megsebzett szeretők lesz az örök kedvencem, de egyiket se lehet letenni. Majd ha sok pénzem lesz (ami most nincs), akkor szépen felvásárolom az egészet. Anita Blake óta nem kattantam rá ennyire semmire:)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem Ward legjobban a Síron túlival talált telibe, és a Megsebzett szeretővel. Mondjuk rá, hogy az abszolút kedvenc az első három. Utána nekem van egy kis mélyrepülés, főleg John és Xhex története.
    Most Tohr-nál éreztem megint a tipikus izgalmat.

    Én is arra várok, hogy az összes meglegyen. :)

    VálaszTörlés