2013. január 5., szombat

Gombolyagok és dobozok


Egyik éjjel hánykolódtam. Ez eddig rendben van, és semmi különleges nincs benne.

A probléma ott kezdődik, hogy kemény két hét kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy nem tudom kifárasztani magam, és azért van az, hogy amikor lefekszem, oktalanul is elkezdek képeket, sztorikat vetíteni. Hogy ebben vámpírhercegnő vagyok, aki átlovagol a pusztán azért, hogy lova hátára állva lenyilazza az ellenséget, vagy egy szórakozóhelyen a barátaim bűvkörében kiosztom az exemet, vagy bérgyilkosként felgyújtom a régi munkahelyemet, az mindegy. Lényeg, hogy álmodni akar az agyam, és nem semmire gondolni.


Eleinte ráfogtam arra, hogy stressz. Aztán leesett, hogy ki kellene sütnöm az agyam ahhoz, hogy nyugodtan tudjak pihenni, ámde adott lett a kérdés, hogyan. Mire Mr.A adott választ.

Nem tudom, mi van velem mostanában. Karácsony előtt két héttel kezdődött, és kialvatlanság, nyűgösség lett a vége.
Egyik éjjel azonban dühömben már minden bajom volt.

Csapkodtam a párnát, krahácsoltam, köhögtem, orrot fújtam, ittam, úgy mentem a konyháig és vissza, hogy rendesen lehessen hallani a tappancsomat a padlón. Már-már ott tartottam, hogy Mr.A-ra rákapcsolom a villanyt, hogyha már én nem alszom, akkor ő se tegye.

Nem is olyan régen, eljött egy este, amikor már igazán fáradtnak éreztem magam. Elfeküdtem és minden idegesített. Ahogy a párnám áll, hogy még zümmög a számítógép, hangosnak hallottam a tévét, és túl fényesnek a kinti lámpát fényét.
Forgolódtam, mint egy grillcsirke.
Fojtott a takaró, hol szakadt rólam a víz, hol fáztam. Bedugult az orrom, aztán nyomott az ágy.



Amikor Mr. A jött lefeküdni, akkor nekiszegeztem a kérdést:
„Miért van az, hogy ha becsukom a szemem nem tudok semmire sem gondolni? Mindig képek jönnek elő, és álmodni akarok. Nem tudok nyugodtan pihenni, mint te!”




Mr.A válasza a gondjaimra:
„Az egész gombolyagokról és dobozokról szól.”

Pillogtam, hogy „mivan”, mert nem fejezte be, hanem mondat közben álomba merült. Megböktem, hogy ugyan, folytassa már.

„Úgy értem, hogy a nők agya olyan, mint egy gombolyag. Sosincs vége, mindig egy kép következik a másikból, és akármerre lehet fejteni. Ha eldobod, gurul, és végeláthatatlan fonalcsíkot hagy maga mögött, amit elkezdesz visszagombolyítani, majd leejted, gurul, és így tovább.
Ezzel szemben a férfiagy olyan, mint egy doboz. Ott van, szépen egymásra vannak pakolgatva a kartonok, és bármelyiket is veszed le, nem borul le, nem kell újra kezdeni a pakolgatást. Ha pedig a dobozba nézel, teljességgel üres. Nincs benne semmi.
Szóval, míg a csajok üldözik a gombolyagjukat, addig a pasik beledugják a fejüket egy sötét dobozba, és reggelig ott hagyják.
Ez a dolgok szépsége. Ezért alszok én nyugodtan, míg te Colombo-t játszol álmodban.”

Nesze neked, Freud! Mr. A fél perc alatt megfejtett mindent. Azóta sem tudok nem álmodni, ahogy lecsukom a pilláimat. Ő azóta is édesdeden alszik ahogy vízszintbe kerül a feje.

Rá kellene jönnöm, hogyan pakolhatom dobozokba a gombolyagjaimat…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése