2013. január 9., szerda

A nő. Négyszer


Feltűnt valakinek, hogy az életünket áthatja a négyes szám? Elvégre, a négyes szám az embert szimbolizálja, hiszen négy végtagunk van.
Testközelben maradva:
Arc: kerek, ovális, szögletes, szív alakú.
Testforma: alma, körte, homokóra, újságpapír.
Hajszín: szőke, barna, fekete, vörös.
Test: izmos, sovány, duci, átlagos.

Viszont, ha távolabbra megyünk, akkor még több négyest találunk: négy évszak, négy égtáj, az emberi élet négy stádiuma. A villának négy ága van.

Sőt, nem tudom, hogy feltűnt-e, de ha veszünk egy lányokból álló csoportot, azok is a legtöbbször négyen vannak. Egyrészt azért, mert szerintem így a legkevesebb az esély arra, hogy valaki barátnő nélkül maradjon, egyedül kullogjon a sor végén, kimaradjon az értekezésekből. Másrészt – és ez lesz a kevésbé tudományos értekezésemnek célja – a nő keresi a másik három, kvázi elveszett felét.

Ezért van az, hogy nézünk egy filmet vagy sorozatot, és megkérdezik, hogy a négy csaj közül, ki a kedvenced? Nem tudsz rá egy határozott választ adni, csak egy sorrendet felállítani. Például, tőlem a SATC-imádatom kapcsán kérdeztek többször is, hogy ki az, akivel azonosulni tudok.
Nem mondtam rá egyből, hogy Carrie, hanem azt mondtam, hogy leginkább vele, viszont mind a négyükben van valami, ami miatt magaménak érzem őket.
Gondoljunk csak bele. Melyik a kedvencünk mondjuk a következő sorozatokból és filmekből: Szex és New York, Csajok, Született feleségek, PLL, Divatdiktátorok, Állítsátok meg Terézanyut, Szinglik Éjszakája, Bűvölet, Tegnap és Ma és még sorolhatnám.
Ugye-ugye? Nem is olyan könnyű a választás.



A nő négy természetéből a nő jó, ha egyet képvisel teljesen. Hogy ez a feminizmusnak vagy pusztán az evolúciónak köszönhető, az már más kérdés, valószínűleg, a felgyorsult világ, a változások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nő próbálja magát függetleníteni.
Mindenről, mindenkiről próbálunk leszakadni, és észre sem vesszük, hogy az utolsó dolog, amihez kötődtünk, az még anyánk volt, és az is azért, mert a köldökzsinór nem engedett máshol lenni.
Ez a fajta önállóságra való törekvés pedig, azt hirdeti, hogy még azelőtt találja meg mindenki magát, mielőtt kialakulna egy férfi iránti függés. Nyilván találkoztatok már azzal az aranyköpettel, hogy:
-ameddig nem szereted meg magad, más sem fog
-ameddig nem tudod, ki vagy, nem tudod, hogy kire van szükséged.

Hiszen, ha megvan az, aki vagy, akkor tökéletes partner leszel. Nem mondom azt, hogy egy bizonyos szintig nem kell meghatározni magam, hogy mi vagyok és mi nem, de ha csak azt hangoztatom, hogy jó egyedül, van időm magamra… stb, akkor magányosok leszünk. Se azt nem fogjuk tudni, milyen a természetünk, se azt, hogy ki az, aki „kihozza belőlünk a legjobbat”.

De egyet azért ne felejtsünk el oldalbordaként. Ha tetszik, ha nem, függünk mindig mindentől. Nincs olyan, hogy nem. S minél magányosabbak, és önállóbbak vagyunk, annál inkább felejtünk el nőnek lenni, és kötődni.
Amikor megjelent Mr.A nagyon nagy erőfeszítések kellettek, hogy engedni tudjak, és ne én akarjak a saját életem férfija lenni.

 
Dr. Toni Grant könyvében (itt) olvastam erről egy nagyon jót. Hosszasan tanulmányozta a fennálló helyzetet, kutatta a miértjét, mígnem, rátalált Toni Wolff, pszichoanalitikus tanulmányára. A hölgy Jung tanítványa, majd szeretője volt. A tanulmány címe „A női psziché strukturális formái”. Több száz nő tanulmányozása után a nő négy őstípusát különböztette meg: Amazon, Anya, Médium, Hetéra.
Ebben az Amazont az intellektuális képességei, a Médiumot az inspirációs készségei, az Anyát a gondoskodási képessége és a Hetérát a férfiakkal való kapcsolattartása határozza meg.
Dr. Grant a saját rendszerét erre az alapra építette fel.

Amazon: megtartotta a jelleg nevét. Ahogy írja, az Amazon nő erősen összpontosított, törekvő, magabiztos, céltudatos és önálló. Az életében megjelenő férfiakat egyenrangú társnak, kollégának, esetekben vetélytársnak tekinti.

Anya: gondoskodó típus. A jelleg nem azonos azzal, hogy valaki ténylegesen anya. Inkább azt mondhatnánk, hogy anyáskodó típus valaki. Mindig úgy viselkedik mindenkivel, mintha az anyja lenne.

Madonna: Wolff-nál ez Médium volt. Ez a jelleg normákat, értékeket és ideálokat közvetít. Egyfajta visszatükröződés, a szerelem, hallgatás, nyugalom és hűség. Amikor azt mondjuk, hogy „nem tudja, milyen értékeket képviselek”, akkor erről beszélünk. Ez a fél küzd a férfiért olyan értelemben, hogy mindig a kedvére tesz, inspirálja, támogatja, ha a férfi eltervez valamit.

Kurtizán: Wolff-nál Hetéra volt. Ezt sem úgy kell érteni, hogy valaki a szó szoros értelmében kurva, hanem inkább a férfival való kapcsolatát elsődlegesen a szexualitás, érzelem és intellektualitás határozza meg. Nem a férfi kiszolgálásáról szól ez a személyes kapcsolat.

Grant azt mondja, hogy annyira benne vagyunk az önmegvalósításban, hogy jórészt a nőknek megmaradt az Amazonpáncélja, minek folytán elvesztették a többi jelleget. Életünkben pedig, azért kell dolgoznunk, hogy megtaláljuk azt, amiben igazán ki tudunk teljesedni, és beépítjük a másik hármat is.
Magunkba kell néznünk, milyenek is vagyunk. Persze, mint minden csoportosításban, ebben is vannak átmenetek.



Amazon-Kurtizán: játékos-szexuális vonásokkal rendelkező, karrier felé irányuló karakter. Az Anya-Madonna háttérbe szorul. Ők mondjuk ki, a karrieristák, akik a férfi egyenrangú felének tekintik magukat.

Amazon-Anya: teljesítményorientált karakter, és az emberekhez való viszonyában határozza meg magát.

Amazon-Madonna: magasrendű ideálokat és az erős személyes késztetéseket egyesítik magukban. A női erények megtestesülései. Kifelé irányul önkifejezési formájuk, és arra mennek rá, hogy megismerje őket a világ.

Anya-Madonna: nem a hírnév vonzza, hanem a gondoskodás és értékközvetítés. Szeretteihez kötve határozza meg magát. Magas mércéi vannak, tanácsokat oszt. Ápolt, jól öltözött, nem kihívó. A nagyratörő férfiak mögött általában ilyen nők állnak.

Madonna-Kurtizán: a végzet asszonya, a titokzatos nő, nézzétek meg a filmek ilyen főhősnőit. Na, ők ilyenek. A két jellegg szélsőségessége adja a báját.

Anya-Kurtizán: a tüzes, odaadó nőről beszélünk. Mindig a másokhoz való viszonya határozza meg. Viszont ilyen megfogalmazásában, ő a tökéletes áldozata a körülményeknek is. Ő az igazán szeretetreméltó személy.

Most kellene megoldást kínálni a beépítésre, ugye? Igen. Szerintem az életszakaszunk hozza magával a használatukat. Pusztán azt kell felismerni, mikor melyiket érdemes választani, s nem mindig csak az egyikként jelen lenni. Négyből úgy csinálunk hat jelleget, hogy valamelyik párosításba biztosan beleesünk az életünk nagy részében. Igazából valahol elkezdjük, és hála annak a felgyorsult világnak, amiben élünk, később kerülnek kifejlesztésre a többiek, ha kifejlesztjük őket, egyáltalán.

A férfias energiáinkat férfias helyzetben használhatjuk, a többiben jó, ha megmaradunk nőknek.

2 megjegyzés:

  1. Két barátnőt még be kéne újítani :D :D :D amúgy nagyon jó írás,azért elég érdekes,hogy a nőt mint olyat tényleg négy típusba bele lehet sorolni. És minden típusból van egy kicsi szelet magamba. Férfiakról ilyen nincs? az is érdekelne :)

    VálaszTörlés
  2. Nem láttam még, férfiban ilyet. Gondolkoztam azon, hogy mondjuk kisajtolok magamból egyet, és akkor fogunk közösen gondolkozni erről, de én még sosem olvastam ilyet.
    Férfiaknál inkább az dívik, hogy hol helyezkedik el a macsizmó-skálán (később lesz erről poszt), illetve, hogy melyikbe sorolható: jó ember, rosszfiú, superman (ezt is kibontom majd később).

    Rácz Zsuzsa írt egyszer egy jegyzetet erről, Kis férfizokni-tan címmel. Ez arról szólt, hogy amilyen zoknit hord egy pasi, milyen személyiség lehet. Ez nem tudományos, inkább vicces.

    VálaszTörlés