2013. január 29., kedd

Bűnösök


Guilty, guilty I feel so empty,
empty you know how to make me feel”
The Rasmus

Még aznap folytatódott az Attilás kálváriám. Magamnak kerestem a bajt, de így jártam. Aminek jönnie kell, az úgyis eljön egyszer. Megsemmisíteni nem, csak elodázni lehet.
No, ez a helyzet is hamar eljött.
Konkrétan, amikor kiböktem a hazugságot, felcsöngetett Damoklész kardja, azaz Zora.
Beengedtem, de visszaszáguldottam a szobába.

A harmadikon lakom, olyan hamar még egy egészséges ember sem ér fel.

Amilyen szigor volt a fejemre ráfagyva, nem csodálom, hogy Attilában is megfagyott a vér.
-Héj. – mondta, és félszegen mosolygott.
-Nekem, te ne mosolyogj. Jézusom. – kérdőre vontam. – Te ezek után, még idehívtad őt?
A fejemen: :O
Az agyamban: ?!?!?!?!?!??!?!?!

2013. január 28., hétfő

Árulók


Attilát azóta ismerem, mióta az eszemet tudom. Gyerekkorom óta. Jó gyerek, okos, és eddig, húsz év alatt sosem hibázott.  Informatikusként tevékenykedik. Magas, jóképű, szálkásan izmos. Fekete haja és sötétbarna szeme van, illetve egy két éve tartó boldog kapcsolata.

Filmmaraton vol. 10.


Az elmúlt hét túl tömött volt ahhoz, hogy írjak nektek. Sok dolog történt. A hét első fele még jegyvárási lázban égett, a közepén kissé elromlottak a dolgok, az utolsó három napon, azaz péntek-szombat-vasárnap pedig a születésnapomat ünnepeltem. Mind a három napra jutott kedvesség, és torta, valamint az előkészületekkel bíbelődtem. Erről is lesz majd bejegyzés később, amikor már minden ajándék egyben van.
Nem így terveztem. Hamarosan jön a hét közepéről két bejegyzés, hogy miért is nem jelentkeztem.

Addig viszont, filmek, mint mazsoláznivalók.

A heti filmek ismét vegyes-felvágottak lettek, az értékelés is szór, bár szerintem több szempontból sem fogtok velem egyet érteni.
Azon gondolkodtam, hogy jó-e az, hogy mindent lepontozok, mert nyolcnál nagyon nem megy feljebb a szám, de aztán arra jutottam, valahogy ki kell fejezzem még jobban az értékelésemet.

A heti filmek: Terminátor 2, Walking Dead harmadik évad, Tengerparti fenegyerek első évad, Durr durr és csók, Vidocq, Merida, ParaNorman, Negyedik típusú találkozások, Feleségemnek 37. születésnapjára, Mutáció.

2013. január 22., kedd

Ö. P. M.


Évek óta egyetlen egy olyan divat-műsor van, amit nézek, az pedig a Topmodell Leszek! (i.e.: America’s Next Top Model)

Tudom-tudom, de mivel esélytelen vagyok az ilyenekre, gondoltam, legalább így hadd szagoljak hozzá. Mindemellett, teljesen jól megmutatja, milyenek a nők a keményvonalas feminizmus nélkül, egymással. Érdemes nézni.

Most a 13. ciklusa megy, ahol „pöttöm modellek” vannak.

Eleinte úgy gondoltam, hogy a duci modellek térhódítása után, végre itt az én korszakom. Duci is vagyok, meg pöttöm is. Heyhó!

Filmmaraton vol. 9.


Igazából a héten az ég világon semmi sem történt, és ez meglátszik az eheti filmtermésen is. December 10-e óta most sikerült először pihennem, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag egy nap alatt bedaráltam a WD második évadát. Mr. A sokat dolgozott, így esténként egy másik sorozatra futotta csak.
Több mindent beterveztünk, de csak erre tellett:
Álomküzdők, Sakáltanya, Egy cipőben, Mindörökké Rock, Millenium és Walking Dead.

2013. január 21., hétfő

Nem is deszka, nem is léc


„De jó, hogy ilyen kis husi vagy. Nem szerettem, amikor sovány voltál. Nem állt jól.” – ezekkel a mondatokkal ütögette meg a hasamat a nagymamám.

Meglátogattuk a nagymamámat, akivel születésem óta nem kedveljük egymást egyéb okok miatt. Valahogy mindig tud valami olyat mondani, amitől a fejemen kezdek el pörögni az idegtől, és inkább úgy döntöttem, hogy minél kevesebb időt töltünk együtt, annál jobb nekünk.
Ez az évben két-három nap, amire mindig előre trenírozom magam. Legalább egy hét kell, hogy felkészüljek.

Persze, ott vagyunk, és a lehető legnagyobb tömeg előtt rázendít arra, hogy vagy kövér vagyok, vagy sovány. Lényeg, hogy legyen a társaságban olyan ember, aki miatt szénné égek.

Utóbb Mr.A jelenlétében fél órán keresztül azt forszírozta, hogy biztos terhes vagyok.

2013. január 19., szombat

Lélekápolás és jutalom


Az elmúlt két napban lóhalálában rohantam egyik helyről a másikra.

Gondoltam, mivel sikeresen teljesítettem a vizsgákat, és halált megvető ügyességgel megcsináltam a blog facebook-ját, megajándékozom magam. Vettem is ezt meg azt magamnak, fűztem gyöngyöket.

Aztán az Auchan-ban láttam csizmát, de mire érte mentem volna, elkapkodták. Egy darab maradt, és az is 38-as volt. A legtöbb kínai boltban pedig, csak ugyaneddig a méretig találtam nekem tetsző lábbeliket. Úgy látszik, a kínaiaknak elképzelhetetlen, hogy vannak nők nagyobb lábmérettel is.

Mr. A szüleinél voltunk, kaptam egy halom gyöngyöt, hogy tudjak gyakorolni. Meg voltam otthon, és megnéztem az állatkáimat.

Mindezért kellett a lélekápolós vásárlás. Nem szoktam magam halálra jutalmazni, de most lehet, hogy elszaladt a ló… még a kantárt se látom.

Lássuk!

2013. január 18., péntek

A repülés szerelmese: Amelia Earhart


„Szeretsz repülni?”
Ez a kérdés mindenki életében felmerül legalább egyszer. Szerintem sokakban bujkál a vágy, hogy egyszer kisebb vagy nagyobb gépben tengessen el az életéből pár órát, de kevesen vannak, akik nem lépik meg.
Kevesebben vannak azok, akik többször repülnek A-ból B-be, és még kevesebben, akik hivatásukul választják a repülést.
Számtalan film és sorozat szól légitársaságok utaskísérőiről, ám most egy olyan nőről lesz szó, aki a repülésnek az úttörője volt.

2013. január 16., szerda

Akár a lányok


Mr. A és én felmentünk az egyik legjobb barátjához, Olihoz, amolyan „boldog újévet” kívánni. Négyesben voltunk, mert ott volt Oli barátnője is. Végül L nem jött el.
Végre egyszer Oli felnőtt a feladathoz, ami a házigazdákat illeti. Nem szoptatós sört (alacsony alkohol tartalmú) vett, és be voltak hűtve a dobozok.

Mivel a barátnője bent telefonált, nem akartunk csőstől rontani a lakásba, ezért kint feszengtünk a konyhába. Amikor az ember megérkezik, millió és egy téma van, a bőség zavart okoz, és elfogynak az agyból a szavak.
Mi is így jártunk.

S ha azt hisszük, hogy a férfiak nem tudnak minimum olyanok lenni, mint a nők, akkor nagyon is tévedünk. – Hányszor is mutatott nekem fricskát, hogy mi lányok csak a divatról, a másik lány kifikázásáról, vagy szépségápolásról tudunk beszélni… hat kéz nem lenne hozzá elég.

De most figyeljetek.

2013. január 15., kedd

Lara Adrian: A vámpír csókja


Mivel rettentően hosszú idő telik el két Ward könyv között, úgy érzem, pótolnom kell valamivel a vámpírok iránti rajongásomat. A „régi” klasszikusokon már túlvagyok, némelyiken kétszer is, a fiataloknak szólók meg nem érdekelnek. Így esett a választásom Lara Adrian Éjfél szülöttei című könyvsorozatára, mert sokan azt mondták róla, hogy olyan, mintha Ward lenne.
És tényleg. A megszólalásig olyan.

2013. január 14., hétfő

Filmmaraton vol. 8.


Evezzünk a mellekről a fej, konkrétan a szem felé.

A mostani hét dolgos volt, és inkább sorozatokat néztünk, mint filmeket, amik vagy a tévében mennek és mindenki nézi, vagy pedig olyanokat, amikről majd akkor mesélnék, ha már a végére értünk egy évadnak.
Most rákaptam az angyalos filmekre, nosztalgiáztam, és annyi sci-fi nincs, mint szokott lenni. Ami az előzőekkel ellentétben állhat, maximum az, hogy most 8-as érték alá egyik filmet sem vittem. Ritka az ilyen.

Heti filmek: Vérbeli hajsza, A mag, Csak barátok, Angyalok háborúja, Gabriel – A pokol angyala, Erőszakik.

2013. január 13., vasárnap

A mini, a nagy, a V, a túlságos



Úgy tűnhet, hogy egyre kevésbé találom a szavakat, de próbáltam a lehető legjobban összefoglalni, ami következik. Sajnos, az egyik túl kicsi, a másik túl méretes, a harmadik mély, a negyedik túl magas.

A minap láttam, és utána is olvastam, hogy egy friss, amerikai kutatás szerint, ha egy nő kiteszi a melleit a kirakatba, akkor hatalmat szeretne gyakorolni a környezetére és az eseményekre. – A cikk azért több minden irányjelzőn keresztülmegy, valahogy a reggeli műsorban a mellekre mentek rá.
Így, én is.

2013. január 12., szombat

Jelentem, túléltem



Nem titok, hogy azért mentem szociológia szakra, mert nem értem a matekot. Több más közt, ez is indok volt, hogy ezt választottam.

Anno, amikor érettségiztem, azt mondta a tanár, hogy nem lesz meg. Akkor volt mindez, amikor a matek feladatsorok napvilágot láttak még a vizsga előtt. Így, aki akart, az újra megcsinálhatta. A tanárunk kijavította, és azt mondta, hogy ne próbáljam meg, mert ez sem sikerült volna. Kértem hát az év végi jegyemet, nem számítódik be a nyamvadt kis kettesem sehova sem. – Később kiderült, hogy az eredetileg megírt vizsgám négyes lett volna, nem karó, szóval a tanár átvert.

Amúgy sem volt sosem önbizalmam hozzá, mert mindig én voltam a buta lány… valójában csak nem értem. Bár az a furcsa, hogy fizikából meg vág az agyam. Lehet, hogy magával a matek szóval van bajom, és az adja a gátját mindennek.

Lényeg a lényeg, hogy azt hittem, szociológián majd nem lesz matek. Hát, DE!

2013. január 9., szerda

A szenvedélyről


Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen.

A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés. Csak az lehet teljes és a természet rendjéhez okos engedelmességgel simuló ember, aki természetének megfelelő mértékkel és őszinteséggel tudja átadni magát teste és jelleme szenvedélyeinek. De nem lesz állat, mert ismeri a határokat, ahol foggal és körömmel meg kell kapaszkodnia a szélviharban, mely reátört, az értelem korlátaiba. Ne tagadd a testet, de bánj vele méltányosan és fölényesen, mint az idomító fenevaddal. Ne tagadd a becságyat, de jelöld ki határait. Ne tagadd az érzékeket, de úgy járj és kelj érzékeid lázadása közepette, mint a kapitány a viharba jutott hajó lázongó matrózai között: szigorral, megértéssel, kérlelhetetlenül és hősiesen.

Mást nem tehetsz. Ez a legtöbb, amit ember tehet.

Márai Sándor Füveskönyvéből


A nő. Négyszer


Feltűnt valakinek, hogy az életünket áthatja a négyes szám? Elvégre, a négyes szám az embert szimbolizálja, hiszen négy végtagunk van.
Testközelben maradva:
Arc: kerek, ovális, szögletes, szív alakú.
Testforma: alma, körte, homokóra, újságpapír.
Hajszín: szőke, barna, fekete, vörös.
Test: izmos, sovány, duci, átlagos.

Viszont, ha távolabbra megyünk, akkor még több négyest találunk: négy évszak, négy égtáj, az emberi élet négy stádiuma. A villának négy ága van.

Sőt, nem tudom, hogy feltűnt-e, de ha veszünk egy lányokból álló csoportot, azok is a legtöbbször négyen vannak. Egyrészt azért, mert szerintem így a legkevesebb az esély arra, hogy valaki barátnő nélkül maradjon, egyedül kullogjon a sor végén, kimaradjon az értekezésekből. Másrészt – és ez lesz a kevésbé tudományos értekezésemnek célja – a nő keresi a másik három, kvázi elveszett felét.

Ezért van az, hogy nézünk egy filmet vagy sorozatot, és megkérdezik, hogy a négy csaj közül, ki a kedvenced? Nem tudsz rá egy határozott választ adni, csak egy sorrendet felállítani. Például, tőlem a SATC-imádatom kapcsán kérdeztek többször is, hogy ki az, akivel azonosulni tudok.
Nem mondtam rá egyből, hogy Carrie, hanem azt mondtam, hogy leginkább vele, viszont mind a négyükben van valami, ami miatt magaménak érzem őket.
Gondoljunk csak bele. Melyik a kedvencünk mondjuk a következő sorozatokból és filmekből: Szex és New York, Csajok, Született feleségek, PLL, Divatdiktátorok, Állítsátok meg Terézanyut, Szinglik Éjszakája, Bűvölet, Tegnap és Ma és még sorolhatnám.
Ugye-ugye? Nem is olyan könnyű a választás.


2013. január 8., kedd

Kakukktojás


Most egy picit elkanyarodnék a szokásos bejegyzéseimtől, mert tegnap molyoltam a blogjaimon, és felvetődött egy apró kérdés.
Hogy lehet az, hogy bármit csinálok, olvasottsága van, viszont feliratkozó nincs?
Nem mondom, hogy bánt, és azt sem, hogy nem, mert az elején már leszögeztem, hogy magamnak írom, csak furcsállom a helyzetet.

Le sem szeretném tagadni, hogy ez a blog mit jelent nekem. A régi honlapomhoz mérten, ez most feltöltött, ihletet adott, van mit írnom, ameddig keresem a „miben legyek nagy” helyzetet.

Átjött Linda, és megkérdezte, hogy megéri-e nekem ezt csinálni. Eddigi ténykedéseim az írással kapcsolatban jobbak, mint rajzban, de egyiket sem szeretném abbahagyni, mert hozzám tartoznak. Tény persze, hogy az előbbivel jobban elvagyok. Nem is mondanám azt, hogy meg nem értett vagyok, inkább csak nyúl ahhoz, hogy elkezdjem ezt az egészet tényleg és úgy igazán.

2013. január 7., hétfő

Filmmaraton vol. 7.


Gondolom, karácsonykor, két ünnep között és Szilveszterkor is mindenki látta, milyen filmek mennek ilyenkor. Egyrészt azért nem írok ezekről, mert már nem aktuálisak, vagy majd egyszer, amikor úgy érzem, van ezek kapcsán mondanivalóm, vagy azért, mert már mindegyiket láttuk legalább egyszer, és említésre annyira nem méltó, hogy húsz oldalnyit körmöljek miattuk.

Ezzel persze, nem azt mondom, hogy sosem fognak bekerülni egy-egy filmmaratonba, mert biztos lesz olyan is, de lássuk 2013 első válogatását Tőlem, Nektek.

Heti filmek: Dredd, Conan 1-2., Betolakodók, Growth, Bill és Ted zseniális kalandja, Looper, Primal, Egyenesen át, Amerikai Pite – A találkozó, Nevem Sam, Az elveszett járat foglyai, Grace nélkül az élet, Vérszomjas szörnyeteg, Az Androméda törzs.

2013. január 6., vasárnap

Holiday


Sokat gondolkodtam, hogy melyikről írjak. P.S. I Love You, vagy Holiday. Aztán rájöttem, hogy nem szeretném sírva-ríva kezdeni az újévet.
A Holiday az egyik kedvenc filmem. Ritkán áll egy mozi ennyire közel hozzám, mint ez.
Ezt sem most láttam, de mivel akkor még nem volt ez a blog, és nemrég adta a tévé, ezért kötelességemnek éreztem, hogy írjak róla.

2013. január 5., szombat

Gombolyagok és dobozok


Egyik éjjel hánykolódtam. Ez eddig rendben van, és semmi különleges nincs benne.

A probléma ott kezdődik, hogy kemény két hét kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy nem tudom kifárasztani magam, és azért van az, hogy amikor lefekszem, oktalanul is elkezdek képeket, sztorikat vetíteni. Hogy ebben vámpírhercegnő vagyok, aki átlovagol a pusztán azért, hogy lova hátára állva lenyilazza az ellenséget, vagy egy szórakozóhelyen a barátaim bűvkörében kiosztom az exemet, vagy bérgyilkosként felgyújtom a régi munkahelyemet, az mindegy. Lényeg, hogy álmodni akar az agyam, és nem semmire gondolni.

J. R. Ward: Újjászületett Szerető


Váháhá…. végre. Augusztus 4. és december 24. között vártam a megjelenésre, bár, aki ismeri ezt a könyvsorozatot, az biztos ugyanígy volt vele. A Fekete Tőr Testvériség tizenegyedik fejezetét megkaptam karácsonyra.

2013. január 4., péntek

Tündöklők és Bukottak – Angyalok és Démonok lexikona


Van, hogy egyszer-kétszer belefutok egy olyan könyvbe, amit bár nagyon szeretnék, mégis úgy érzem, hogy már olvastam valahol. Mindemellett szeretem a lexikonokat, sosincs belőle elég. Most, hogy kitaláltam valamit, ez pont kapóra jött, és már régóta szemeztem vele Linda polcain. Szóval, ahogy belelapoztam, éreztem, hogy erről ismét fogok valamit karcolgatni ide.