2013. december 31., kedd

Évösszegzés 2013


Here I Am… when you send me an angel… éjfél múlt, én még ébren (van, aki ébren tart, jobb, mint a koffein). Olcsinak mondtam negyed órája, hogyha megérem fent az éjfélt, akkor most teszem ezt ki, mert ez már a mai naphoz számít.
Ez volt a plusz, amit utólag kopácsoltam hozzá a poszthoz.

Jó, ennek a bejegyzésnek vagy harmadjára ugrok neki. Először semmilyen lett, utána meg unalmasan hosszú. De most!

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy milyen hamar elmegy egy év. Kiskoromban még a nyár is maratoni volt, most meg gyakorlatilag ma még újévet ünnepelek, holnap már ismét karácsony van. Hihetetlenül gyorsan elrohant az utóbbi 12 hónap.

Erről jön most egy minimális körkép.

2013. december 30., hétfő

Nyereményeim :)


Az utóbbi pár órában vigyorgok, mint a tejbe tök, itt örömködtem, hogy nyertem. Bizony. Mert ti tudjátok a legjobban, hogy nem szoktam játszani. Köszönöm a meghívásokat, nem bunkóságból nem játszom, vagy mert nem tetszik a csomag, hanem mert tényleg szerencsétlen ember vagyok.

De most, amikor megláttam, hogy Pancsinál játék van, akkor felcsillant a szemem. A bennem szunnyadó hazárdírozó felböffentett, hogyha már csoki, akkor nyomjunk rá valamit, hátha.

Ééééééééééés, nyertem!!!!!!!!!

Évzáró TAG (?!)


Most ment el MajdnemAnyósom, leitattam megitattam kávélikőrrel, túlestünk azon a pánikon, hogy Mr. A melyik óráját szeretné megcsináltatni. Végül egyiket se, vesz másikat. Aztán inkább maradtam itthon, várva a csomagomat, hátha ma jön meg.

Addig pedig, TAG. Ha már így év vége van, holnap majd jön egy személyesebb, bloggal kapcsolatosabb bejegyzés is.

Klaunál láttam ezt, és gondoltam, kitöltöm. Igazából tényleg sok bejegyzés van hidegen a laptopon. Valamiért nem kerültek ki, pedig szerettem volna, és rájöttem, hogy az év utolsó napjain esélytelen, hogy írjak valami újat, vagy kitegyek azok közül bármit is. Majd januárra… a végén pedig, Tipegő Zombiból Pató Pál leszek. De ez egy mellékes tény szerintem.

2013. december 29., vasárnap

Kérésre - Mi van a táskámban?


Persze, csak képekkel, mert videót nem csinálok, pedig Olcsi helyből beoltott, hogy azt kellett volna. Í. J.

Kérésre – Nyakláncaim


Rájöttem, hogy most kidobom mindet, aztán ti meg kommentáljátok majd (vagy nem). Megyek, olvasom inkább a könyvemet, meeeeg létrehozok némi újat az éterben. Ha kész vagyok, majd megtudjátok. :)

No, páran kértétek, hogy mutogassam őket meg. Nem lettek a legjobb képek, és igyekeztem őket színekbe szedni, és mondok egy-kettőről pár szót.

Majd látni fogjátok, nekem többségében gyöngy nyakláncom van. Ennek az az egy oka van, hogy rettentő sokáig feketében öltöztem, és mi színes? A gyöngy, plusz, imádok gyöngyözni annak ellenére, hogy rém béna vagyok hozzá.

Kérésre - A karácsony sztárreceptjei


Ma három olyan poszt várható, amit itt-ott kértetek, és mivel szeretném őket még ebbe a hónapba / évbe belenyomorgatni, ma szétszórom őket.
Az első poszt a recepteké.

Sajnos, képem nincs, mert nem fotóztam, de akiket kértetek (borzselé, toffifee torta és sült cékla) alább olvashatók.

2013. december 28., szombat

Ilyen volt a karácsonyom :)


Eltelt a karácsony is. Túl gyorsan is szállt tova, mondjuk, szerintem ez mindenkinek ilyen, aki mind a három nap vándorol családrészről családrészre. Nekünk ez úgy nézett ki, hogy 24-én és 25-én Mr. A szüleinél voltunk, 26-án apukáméknál. Az utolsó estére már igencsak elfáradtunk.

Ma pedig, most jöttem haza, mert apukám tesójáéknál voltunk kicsit beszélgetni. Tegnap pihentünk Mr. A-val. Most ő három napot dolgozik, reggel minden baja volt. Én csak úgy érzem, hogy fel tudnám szippantani a világ éves kávétermelését folyékony formában.

2013. december 27., péntek

Bugázott kérdéssor


Nem árulnak még petárdát, de jó lett volna ma beszerezni, nem harmincadikán görcsölni, hogy még legyen olyan, amilyet szeretnénk… meg kitaláltuk, hogy lesz héliumos lufi, mert az nagy társaságban lesz a jó.
Úgyhogy hazajöttünk, és mivel két óra alatt úgysem tudok jól elmerülni a könyvemben, gondoltam, olvasgatok kicsit a kedvenceimen, és Marvnál találtam meg ezt, aki szintén lopta, de a lopott cucc mindig jobb.

Na, szócsavarásból ennyi, íme a válaszok:

Ecce Ego XIX.


Túléltük a karácsonyt, nemsokára lesz erről egy nyúlfarknyi bejegyzés, képekkel, illetve még újév előtt két bejegyzést tervezek, amiket kértetek. Oh, még mindig érzem, hogy tele vagyok, és roskadásig pakolták drága szüleink a hüttőt, szóval, éhen halni sem fogunk.

Ma pedig, igazi szieszta (ünnep) van számunkra Mr. A-val, hiszen ez az első olyan nap, amikor nem megyünk időre sehova, senkihez, csak majd a nap folyamán kacsákat etetni, meg veszünk virágföldet, mert amit vettünk föld valószínű gombától „fertőzött” (hogy kell ezt mondani?!), és halódnak a zöldségek. Kivéve George-ot (fikusz), ő szépen hozza az új leveleket. Tök büszke vagyok rá.

Na, de most az év utolsó Ecce Ego-ja.

2013. december 23., hétfő

Boldog Karácsony Mindenkinek!!!


A napokban kaptam bree-től egy díjat, amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök neki, és nagyon jól esett, hogy gondolt rám. Sokat gondolkodtam azon, hogy kinek adjam, akinek még nem adtam, adjam a szokásos körnek, vagy külföldieknek?! Aztán arra jutottam, hogy úgy adom, hogy nem adom.


Mivel karácsony van, minden kedves bloggal rendelkező olvasómnak szívesen odaadom, és azoknak is, akiknek a blogjára fel vagyok iratkozva, vegyétek, vigyétek, örüljetek neki, írjatok róla (vagy ne). Tényleg és komolyan.
Nem tudok köztetek dönteni, és nem is szeretnék. - Szabályokat ITT olvashatod.


No, úgy gondolom, hogy a karácsonyra most elvermelek, és ha nem írok, majd két ünnep között fogok. Köszönöm, hogy követtek, hogy kitartotok, meg néha bennem is tartjátok a lelket. Bár egy halom bejegyzést elterveztem még decemberre, nem tettem ki őket, majd januárban jönnek ők.

Nektek, kedves Olvasóim, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, és sok-sok-sok kaját, édességet, ajándékot és szeretetet, egy halom kincset, kitartást, sok örömöt.

Mivel virtuálisan nehéz ajándékokat osztogatni, ajándékom a „tovább” után olvasható:

Tipegő Karácsonyi TAG


Annyi jó téli és karácsonyi TAG-et lehet olvasni már december eleje óta, hogy képtelen voltam választani, ezért gyúrtam magamnak egy különállót belőlük.

Tudom, nem úgy tűnik, hogy várom az ünnepet, de várom. Minden nyűgjével együtt jól szokott elsülni az egész. Igaz, előtte van pár nap lidércnyomás, de simán megéri a fáradozást és a fejfájást. Tegnap eltöltött valami boldogságféle, amikor becsomagoltam az utolsó ajándékot is, megkóstoltuk a gyümölcskenyeret és belenyaltunk a téli jégerbe.

Most pedig, mielőtt tisztára nyalnám a lakást – de jó, hogy az ablakmosás már megvan -, íme a karácsnyi kérdezz, felelek.

2013. december 22., vasárnap

Gyümölcskenyér


Szívem szerint, ez az az édesség, amit egy évben többször is elkészítenék, mégis valahogy, valamiért csak karácsonykor készül el. Olyan ajándék lett belőle, amit ha odaadok, nem az lesz belőle, hogy megeszik, és kész, hanem kitart pár napig.
A család már igényli is.

Szoktak a barátaim is kapni, ha karácsony környékén találkozunk, de mivel ez most elmarad, csak hármat kell összehoznom.
Bónuszként az egészséges életmódot élőknek is van egy változat a posztban.

Kávélikőr


Nem mondom, hogy hagyományt teremtünk Mr. A-val, persze, azért szeretnénk kialakítani a saját karácsonyi szokásainkat. Én minden évben erre a három napra gyümölcskenyeret készítek (recept a nap folyamán), ő pedig likőrt. Tavaly tojáslikőrt, most kávét, jövőre talán (végre) csokilikőrt.

Aki nem szereti az alkoholt, annak most ez a bejegyzés nem lesz mennyország, persze, ettől függetlenül elolvashatja, hátha kedvet kap, mert azért berúgni tőle csak igen tetemes mennyiség miatt lehet.

2013. december 20., péntek

Ecce Ego XVIII.


A mai nap is parádés volt, viszont sokkal jobb, mint az elmúlt két nap. :)
Titkon valahol már kerestem direkt a kutyagumit, hogy beleléphessek, hátha meghozza a szerencsémet. Pech, de egyet sem találtam az utamon.
Na, de mindegy. Mr. A duruzsol a fülembe, és most nem tudom megosztani az ujjaim és a füleim között a munkát, úgyhogy vágjunk is bele a következő EE-be.

2013. december 19., csütörtök

Folyt. köv. a tegnapi bejegyzés :)


Nem gondoltam, hogy lesz még egy vol. 2. is a karácsony előtti kálváriáimról, de szerintem nem is én lennék, ha nem lenne. Kicsit olyan érzés ez, mint az Örömapa című film második részében, amikor George és Nina mennek haza a kórházból, miután megtudták, hogy ismét gyerekük lesz. Nina mindent napfényesen, madárcsicsergősen lát, míg George csak az árnyoldalát.

Na, azt hiszem, hogy én George oldalán ülök ebben a bizonyos kocsiban.

2013. december 18., szerda

kanadamkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii


Rihi-rihi-rühellem. Vagy hogy is mondja a Grincs. Szerintem Zalán nem fut ekkorákat, mint mi Mr. A-val az elmúlt két napban. Bah, fáradt vagyok, és lesz még egy adag holnap, meg pénteken.

Nem csinálok titkot abból, hogy nem szeretem azt a nyüzsgést, ami a karácsonyt körbeveszi, mert ezzel számomra kinyírják ezt az ünnepet. Plusz, én az a típus vagyok, aki az utolsó pillanatok valamelyikére halasztja a vásárlást, ha veszek valamit.


Pechemre, most kitaláltam, hogy a kis fűzött tatyók mellé, még kapnak valamit a népek, és kénytelen voltam kimerészkedni kedden a karácsonyra készülő forgatagba.
Első nekifutásra nem sikerült. De Mr. A-nak sem.

2013. december 16., hétfő

My Mad Fat Diary


Írtam bejegyzést mára, de mégsem érzem úgy, hogy szívesen kitenném. Látom, hogy mindenki hangulatban van, én meg nem akarok Grincs lenni… aki ellopja tőletek a karácsonyt. Ma volt egy beszélgetésem apukámmal, ami végképp feltette az I-re a pontot, tegnap meg egy barátnőmmel telefonáltam, ami az I-t magát rajzolta meg.

Úgyhogy, éjjel kihasználtam a lehetőséget, és megnéztem a sorozatomat, amit már nem is tudom, kinél olvastam, mint kedvenc, és már azt sem tudom, mikor töltettem le Mr. A-val. Most megnéztem, és annyira én vagyok ez a sorozat…. lehet, hogy túl érzékeny vagyok mostanság… ne is figyeljetek oda rám.

2013. december 15., vasárnap

A hobbit – Smaug pusztasága


Ezt a filmet is nagyon vártam és már várom előre a harmadik részt is. Az egyetlen baj egy pasi volt, aki a film közben fészbúkozott, és negyed órán keresztül a szemembe világított a kijelzője. – Hogy törne le a keze és a szeme.
Nem zsongtam be annyira, mint szoktam, de ezt most a fáradtságom számlájára írom, és arra, hogy a mozi erőteljes csúszásban volt önmagához képest.
                      
Ki vagyok éhezve olyan filmekre és könyvekre, amikben nincsen semmi értelmetlen, egymás iránt való szenvedés, meg gagyi haláljelenetek, meg repülő cápák, amiket az intelligens vihar kapott fel, meg a tévéműsortól is csömöröm van, mert oda-vissza ugyanazt játsszák. Úgyhogy, kellett egy kis mozi, amivel most ismét Mr. A lepett meg. Azt tudtam, hogy majd megnézzük, de csak egy nappal korábban mondta el.

2013. december 14., szombat

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai


Korábban említettem, hogy volt egy könyv, aminek háromszor ugrottam neki, de egy alkalommal sem éreztem hozzá hangulatot. Negyedik nekifutásra megjött a kedv, és minél többet töltöttem a lapok között lubickolva, annál inkább élveztem. Főleg, ahogy kiderülnek benne a dolgok.

Ezt is Mr. A anyukájától kaptam, és bár borítékoltam a könyv végét az elején, volt egy rész, ahol pöttyet meginogtam, hogy mégsem az lesz a vége, amire számítok. Vagy legalábbis, nem így.

Lényeg, a lényeg, hogy szeretném azt hinni, hogy van ilyen szerelem. Ami ilyen, mint az övék, és addig tart, ameddig a főszereplőké. Olyan hamar feladunk mindent, és annyira nem tudjuk értékelni, aki velünk van, hogy félelmetes belegondolni, hogy talán nem létezik…

2013. december 13., péntek

Ecce Ego XVII.


El vagyok tűnve. Gondolom, feltűnt, de most nem vagyok motivált az írásban. Másra használom az energiáimat. Bár ez azoknak jó inkább, akik folyton azért szabadkoznak, hogy lemaradtak a sok bejegyzés mellett.
Most kapcsoltam csak be a gépet, szünetet tartok két ablak között – éljen a karácsony előtti ablakmosás. Felülírom a korábbi kijelentésemet, miszerint porszívózni nem szeretek. Nem. Ablakot pucolni nem szeretek. Sőt, van egy kicsi üveg, amit el sem érek.

Ajj, mennem kellene, mielőtt besötétedik.

Kínkeservesen választottam ki a képeket.

2013. december 9., hétfő

Ha-haha-hahaha


Tegnap mérges lettem, és ma ezért elmentem sétálni, kacsákat etettem, voltam Dórinál, vásároltam apukámmal, hazajöttem, telefonáltam, újra elmentem itthonról, és sétáltam, és reméltem, hogy olyan erős lesz a szél, hogy felkap, elrepít valahova, mondjuk, ahova most a legjobban vágyom, és letesz, és otthagy.

De minden búra jön valami jó, és nagyon megörültem, amikor Black Fairy üzenetét olvastam, hogy kaptam díjat. Tényleg, komolyan, köszönöm, és nem haragszom, ha nem ír, mert megértek mindenkit, hogy elfoglalt, és a blog valószínű itt lesz még egy darabig. :)
Amúgy valahogy mindig olyankor kapok díjat, amikor kicsit komolyabb, szomorúbb napjaimat élem. Talán, majd elmesélem (tudja, aki tudja).


No, de, szabályok.

Nő is jöhet a Marsról: Billy Tipton


Ami ez így nem igaz, inkább úgy lenne helyes, hogy Mars és Vénusz gyermeke. Hogy miért, mert Billy Tipton a látszat ellenére, nő volt, csak a cross-dressingnek* hódolt.

2013. december 7., szombat

Virágozó szombat


A munkába állásom legnagyobb problémája az volt, hogy szerettem volna, ha hetedikén szabad vagyok. Ugyanis, Virággal terveztük erre a napra az első élő show-t. Hálálkodom a főnökasszonynak, hogy úgy lőtte be az első hetem magától, hogy pont ma szabad voltam.
Ment is gyorsan az e-mail, hogy okés a nap, és készültem, mint egy kis angyal.

Szeretek új emberekkel találkozni, megismerni őket, aki pedig az olvasóm, azzal ez hatványozottan van. Van még jó pár ember, akikkel nagyon szívesen összefutnék.
Virággal már régóta adomázgatunk levélben, és most itt vigyorgok, mint egy vadalma, meg szagolgatom a narancsaimat!

2013. december 6., péntek

Ecce Ego XVI.


Nyolc órányi, nyolcvan fokos emberlevesben ázás után, most jutott eszembe, hogy péntek van. Ha péntek van, akkor pedig, Ecce Ego.

Rövid bevezető, de elég. Amúgy minden szuper.

2013. december 5., csütörtök

A gyerek kocka, nem golyó!


Holnap megint nem leszek, csak este itt, úgyhogy gondoltam, megosztok most valami személyesebb dolgot, és mielőtt az a vád érne, hogy én kibeszélem a másikat, előtte azért megkérdeztem a főszereplők egyikét, hogy mehet-e ez így a blogra. Hosszú lesz, és kimerítő, viszont, kíváncsi lennék (és szerintem a többiek is), hogy mit gondoltok.

Múltkor írtam, hogy az egyik feladatom Kolos hazakísérése volt. Most őt gyakorlatilag eltanácsolták az iskolából a vállalhatatlan magatartása miatt. Dóri (az anyukája) rögzítette ezt a beszélgetést, amit meghallgattam, és kicsapta a biztosítékot, amit mondtak, és az is, ahogy mondták. Szerintem egy olyan országban, ahol minden bamba idióta tanárképzőbe megy, mert máshova nem veszik fel, és tanároknak nincs tekintélye, nem kellene a szülőkkel úgy beszélni, mintha a seggükből rángatták volna ki őket. Pláne úgy, hogy effektíve nem tettek semmit.

Mindjárt megértitek a problémát.

Hurrá!


Tök jó dolog történt velem, és most, hogy túl vagyok az első napon, gondoltam, hogy megosztom örömömet veletek.

Van munkám!
Dolgozom!

Végre! Itt örömködök már hétfő óta, de csak tegnap volt az első napom. Nagyon jó a csapat, nagyon jók a főnökök, nekem tetszik, mert olyan közegben vagyok, ahol megszerezhetek egy jó gyakorlatot, ami a későbbiekben majd hasznosítható.

2013. december 3., kedd

Téli TAG


Itt is volnék a mai második TAG dologgal, amit már jó pár helyen olvashattok, és hát, megtetszett, kitöltöttem.
Azt hiszem, Vikitől indult.

Önismereti TAG


Megaeránál láttam, és mivel amúgy sem vagyok arra kódolva, hogy értelmeset írjak, ráadásul összefüggően, inkább ilyeneket fogok kitölteni. Szerintem majd délután jövök még eggyel, mert ezen a héten foghíjasan leszek. Maradjunk abban egyelőre, hogy jó irányban van a szekerem rúdja.
De erről majd csak csütörtökön.

Meg mivel nem voltam jelen pár napig, egy halom bejegyzés született, amire ma reggel reagáltam. De tényleg, valahogy mindig úgy járok, hogyha itt ülök egész nap, akkor nem történik semmi. Ha kihagyok jó pár napot, akkor egy halom olvasnivaló összejön.

Szóval, önismereti tag…

2013. december 1., vasárnap

Hello December!


Nemsokára indulok Mr. A-val a szüleihez, enyhén másnapos vagyok, viszont, hét felé keltem fel úgy, hogy egykor feküdtem le. Ah, a tegnap este… nem szeretek ilyet mondani – mert ilyenkor úgy érzem, az ördög ott vigyorog a falon -, de inkább lettem volna egy fogorvosi székben, mint ismerősöknél. A slussz poén az, hogy ezzel Mr. A is így volt, meg a házigazda. Az milyen?


No, de eltelt a november, megjött a tél, persze csak papíron, a hangulatomat meg még mindig keresem annak ellenére, hogy adventi naptárat bontogattam reggel. :)

2013. november 29., péntek

Ecce Ego XV.


Mondtam már, hogy utálom, amikor valaki megrendezi az életemet? Nem, nem előre a születésemtől kezdve, hanem mondjuk, én eltervezem, mit és hogyan fogunk csinálni hétvégén, erre Mr. A jön, és keresztülhúzza a számításaimat azzal, hogy ő beszélt ezzel, meg azzal, meg a szüleivel, és gyakorlatilag mind a két nap leszünk valahol. Ami nem lenne gond, ha 1) megbeszélné velem, mielőtt fixál valamit, 2) nem mondanám már két hete, hogy mit szeretnék.

Úgyhogy eléggé hevenyészetten leszek elérhető hétvégén, vagy leginkább sehogy.
Na, de most egy újabb hetes magamról… csak úgy… magamnak…

2013. november 26., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz


Olyan szempontból bajban voltam, hogy írjak róla? Mit írjak róla? Mik a kedvenc idézeteim, mert ugye, korábban már elsütöttem a legtöbbet regényről regényre.
Úgyhogy, most egy rendhagyó poszt következik erről a könyvről, mert mégsem szeretnék elmenni mellette szó nélkül – végül úgy döntöttem, hogy az idézetek helyett, csinálok egy TAG-et, ami a könyvben is benne van, csak rám illik.

Kicsit olyan érzésem volt, mint J.R. Ward beavatás című köteténél, hogy van, mert kell a pénz, amúgy egy nagy nesze semmi. Mert tényleg, a felét meg lehet találni a neten, a másik felét olvastad, a fennmaradó rész egyik fele érdekes, a másik fele pedig a fantáziádra bízott. Nem rossz, de nem is kicsattanóan jó.

Feldmár András: Ébredések


Sokat olvasok, néha magamat is meglepem, hogy milyen gyorsan, és most így a hónap utolsó napjaiban ezeket fogom megosztani inkább, decemberre meg majd jön a nehéztüzérség. Nem mindet most olvastam, valamit már korábban, de valahogy sosem jött ki úgy a lépés, hogy ki is tegyem.
Na, ez lesz a kivétel, mert ez egészen friss élmény még nekem.

Olvastam már erről a könyvről, most pedig Mr. A egyik munkatársa odaadta neki, hogy olvassa el, mert hasznára válik.
Na, több se kellett nekem, minden mást félredobtam, és gyakorlatilag három óra alatt ki is végeztem. Igaz, arra nem jöttem rá, hogy Mr. A-nak miért válik majd hasznára, de szerintem ez egyfajta meggyőzés a lány (munkatárs) részéről, hogy megmagyarázza A-nak a saját hülyeségét.

2013. november 25., hétfő

Szepesi Nikolett: Orgazmuspontok


Egyetlen ok vezérelt, ami miatt kézbe vettem ezt, mégpedig az, hogy sokan azt mondták róla, hogy olyan, mintha nem ő írta volna. Lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy csak segített neki valaki, mert nyomokban nagyon is lehet érezni, hogy ez neki még mindig nem megy. Akkora dac és sértettség van benne végig, hogy az folyamatosan ott bazgatta az agyamat, de már nem csak az olimpia volt benne, hanem a könyvének fogadtatása, és minden más.
Ebben már tényleg haragszik a világra, mert az nem ért vele egyet, vagy nem veregeti meg a vállát, hogy „jól csináltad”, sőt, nem is guggolunk le mellé egyöntetűen együtt érzően.

Aztán csak fogtam a fejem. Hol azért, mert az előző könyvben olvastam, hol azért, mert másnál is olvastam hasonló sorokat, hol pedig azért, mert úgy éreztem, hogy koppint egy másik könyvet.
Próbál felnőtt lenni, mintha a saját karaktere fejlődött volna, de mindezt olyan görcsösen teszi, hogy ettől lesz az egész élvezhetetlen.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy hangulatot teremteni nem tud.

2013. november 24., vasárnap

"jó vagyok" süti


Jó pár nappal ezelőtt azegyetlen ufótesó megkért, hogy az alábbi receptet küldjem el neki, és miközben gépeltem, rájöttem, hogy régen volt már, miért is ne legyen újra?
Úgyhogy, most ez némiképpen süti haladóknak, bár szerintem annyira ez sem bonyolult, viszont aki az egyszerűbbekhez van szokva, maradjon a boltinál.

Mivel rászoktam a minisütikre – olyan leszek a végén, mint Brid. Jones anyja: miniubi, olajbogyi -, ez sem túl nagy méret. A legnagyobb táska tenyérnyi méretű lett.
Meg azért is jó a kicsi, mert így úgy érzem, hogy tovább tart, nem csak fölöslegesen töltöttem el hat órát a konyhában. Persze, a két házisáskámnak (apu, Mr. A) ez tök mindegy, mert rohamosan fogy.


Harmadrészt, ez amolyan „jó vagyok” süti, ugyanis itthon pöppet durci van most.
Lényeg a lényeg, hogy íme az én verzióm túrós táskára.

FP: Az L-Carnitine-ről


Lassan elfogynak az ilyen irányú témáim (ezen kívül még 2 db bejegyzésem van), és lezárul a fogyiprojekt. Mármint a blogon, nekem nem. :)

A fogyás és a fogyasztószerek mellett a legtöbbször az L-carnitine szó kerül szóba, mint, ami elősegíti a könnyebb fogyást.
Úgyhogy, most erről lesz szó.

2013. november 23., szombat

Blamázs 3. – Egy csokornyi


Voltam pár helyen, és utána mind inkább azt éreztem, hogy kellett ez nekem? Vagy inkább, miért pont őt, miért nem engem?

Most ismét egy színes csokor jön azokról a próbanapokról – haha, napi két órát eltölteni boltokban merész próbanapnak nevezni -, amik igen emlékezetesek voltak.
A jókról azért nem írok, mert azok úgy jók, ahogy voltak, abban nincs semmi meghökkentő. Mert hogy, voltam jó próbanapon is, ahol azt mondták, hogy „szerintük rendben vagyok”. De ott el is mutogattak mindent, meg volt próbafeladat, és a légkör is varázslatos volt.

Na, nézzük a válogatottat.

2013. november 22., péntek

Ecce Ego XIV.


Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, és nagyon szorítok valamiért, hogy bejöjjön. Van egy olyan rossz szokásom – nem is szokás, csak elfelejtem már -, mégpedig, hogy bekapcsolva hagyom a telefonomat éjszakára. Imádom, amikor öt percenként egy rejtett szám megcsörget. Kikapcsoltam, most meg be, és már kétszer hívott. Jó móka hülyegyerekeknek.
Na, mindegy.

A héten a próbanapok alaposan leszívták az energiáimat, az egyikről jön egy Blamázs sztori is, de lehet, hogy egy egész csokor. Meglátjuk, mennyire leszek ma elememben. Az első nap, amikor heréskedhetek a héten. :)

2013. november 21., csütörtök

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás


Nem tudom, mit mondjak.
Nem, annyira nem rossz a helyzet, mert nem sokkolt le a könyv. A könyv nem. A belőle áradó sötétség inkább.
Tényleg nem tudom, mit mondjak. De ez a könyv, mint már mondtam máshol, nem az olvasó ember könyve. Személy szerint engem idegesített. Azért nem tudom, mit mondjak, mert eleve nem értem, hogy egy ember, aki nem tud írni, az mi a francnak kezd bele egy könyvbe? Mert ez nincs jól megírva, a legtöbb részlet csak úgy oda van téve, te majd kösd össze, meg tanulj belőle, hiszen Bridget Jones az fapináknak való.

Ha valaki ebből akar tanulni, akkor hajrá. Biztos lesz ilyen. Olyan is, aki azt mondja, hogy hoppá, az én életem ilyen, de olyan is, aki inkább úgy lesz vele, hogy „aha, tehát így kell csinálni”. Mind a három opcióra van ismerősöm.
De aki normális. Csajok! Ne ebből a könyvből akarjatok tanulni!!!

A véleményem most 18+, mert olyan kifejezéseket fog tartalmazni, de úgy gondolom, hogy akik olvasnak, azok majd eldöntik, hogy tovább mennek, vagy inkább Disney Hercegnőket néznek a továbbiakban.

2013. november 20., szerda

Csajos vasárnap


Vannak emberek, akikkel egy-két szó után azt érzed, hogy évek óta ismered, pedig csak most találkoztok először. Nem kell alakoskodni, pironkodni, mindent szabad, hiszen a blog kapcsán nincs zsákbamacska. Mégis, úgy vártam a vasárnapot, mint kiskoromban – akkor még hittem benne – a karácsonyt. Fűzögettem, sütögettem – akivel talizok, annak szeretek adni is valamit -, és este izgalommal telve aludtam el.

Reggel pedig, jóleső félelemmel – mit vegyek fel, hogy pingáljam ki magam – indultam el. Mint anno az első randira is.

De ez is az volt. Az Első Meeting Olcsival. :)

2013. november 19., kedd

P, B... gáz(ok)


Mr. A-nak van egy barátja. Mióta a legjobb barátja kiesett a képből – egyszerűen felszívódott -, azóta B. volt az, akivel összejártunk inkább. B-t imádom, sokszor egy húron pendülünk, sőt, az ízlésünk is egy, és emiatt általában jól eldumálunk.

Beszélgetés közben pedig, miért ne érthetnénk egyet? Miért ne nézhetnénk egymásra, amikor a másik beszél?
Miért nem?
A válasz P., B. barátnője.

2013. november 18., hétfő

Háromszor és újra meg újra


Kemiviki és Megaera vissza is adta a díjat, illetve BlackFairy-től is megkaptam (és itt tapsikoltam, mint egy hülye), arra gondoltam, hogy akkor most 21 dolgot kellene leírnom magamról. Mivel inkább a tegnapi napról írtam volna, de még túlságosan reggel van nekem, inkább írom ezt, hogy egy normális bejegyzés legyen a másikról.


Továbbadni meg most nem fogom, mert ahogy láttam, azért a dolog szépen útjára indult. Megtartom magamnak, és örülök. – Plusz, akinek adtam volna, az leiratkozott innen, szóval pech.

Aláfestő zene innen.

2013. november 16., szombat

Mr. A haverja az utcán pisilésről


Imádok pasik társaságában lenni. Nem azért, mert akkor ünnepeltetem magam, hanem, mert mindig fel lehet szedni valami kevésbé lányos gondolatmorzsát. Így volt ez most is, amikor Mr. A haverjaival röffentünk össze egy lazításra. 

 Ahogy megy le az alkohol, az idővel teret igényel, majd az embernek kell elhagyni a teret és átlépni a másikba. Jelesül, vécére. Indulás előtt meg, optimális, ha nem akarunk ikszben hazamenni.
Erre, már mindenki készült, amikor az egyik srác ezt találta mondani:

Hemümön át a világ: Yoko-párok


Nem, nem az, amikor az egyik fél japán, hanem, amikor a kapcsolatban levők egyik fele nő, és idősebb a párjánál.

Ez most csak azért jutott eszembe, mert láttam egy ilyen párt, és az jutott eszembe, hogy mennyire boldogok, és láttam már korban egymáshoz illő embereket (egykorúak), mégis feleennyire se voltak boldogok. Mosolyogtak, és kézen fogva sétáltak. Egyből az villant be, hogy tökéletes harmónia.

Előrebocsátom, semmi bajon nincs azzal, ha valaki idősebb a párjánál, sőt, ha ez a nő, abban sem találok semmi kivetnivalót. Hogy ez mindig volt, az biztos. Hogy ez új trend, vagy pedig ez maradt, azok tudják, akik benne vannak.

25 dal az életedből TAG


Ne kérdezzétek, hogy hol olvastam, mert nem tudom, csak szörfölgettem, és megtaláltam, tetszett, hát kitöltöttem. Persze, ebben is tudtam volna 30-ra bővíteni a kérdéseket, de minek utána bő két órát szöszöltem azzal, hogy tuti jók-e így a számok, ahogy, meggondoltam magam.


Nem hiszem, hogy mindegyik olyan lesz, amit mindenki meg fog hallgatni, mert nem pop dalok, de van benne fogyasztható is azért.
Nagyon nem fűztem hozzá mondandót, viszont szerintem egy-kettőnél az emberek magukra ismernek majd.

Töltsétek ki ti is, kíváncsi lennék… ah… olyan sok kimaradt…

2013. november 15., péntek

Ecce Ego XIII.


Tizenharmadik ilyen bejegyzésnél járunk, és még mindig rengeteg kép van. Azon mosolyogtam méla magányomban, hogy múltkor is 113 kép maradt, és most is annyi volt. Amik már voltak, azokat töröltem, és nem emlékszem, hogy töltöttem volna le újakat.
Vagy tényleg meghasadok, vagy szaporodnak a pendrive-on.

Megvan az a jelenet, amikor a Tökéletes másolat című filmben Sigourney sakkozik online? Ez a beszélgetés folyik:
Doki: Valaki ébren van? Beszélgetni akarok.
Kate: Hello Doki! Pánik roham?
Doki: Túl hosszú idő. Rossz emlékek. Mióta vagy otthon?
Kate: Hat hónapja. Te?
Erre Sigourney elmosolyodik, és ezt mondja: „Sehol se vagy.”
Na, pont ilyen napokat élek.

Lapozzunk…

2013. november 14., csütörtök

Idegőrlő őszi dolgok


Brrr… ma egy kicsit alulöltöztem, és a lélek kifagyott belőlem, mire hazaértem. Plusz, morogtam egy sort az emberek közlekedni nem tudásán is, szóval valahogy ma ilyen hangulatom van:


Volt már egy csokornyi a nyári dolgokról, és most, megkésve bár, de törve nem, meghoztam az őszi dolgokat.
Lényegében azt hittem, hogy nem is lesz, mert most semmi olyan nem történt, ami ihletet adott volna.

Ettől függetlenül, tuti, hogy van olyan, amit kifelejtettem, vagy veletek már megesett, arról hagyjatok valami emlékmorzsát a bejegyzés alatt, komment formájában.

Nicholas Sparks: Mindig van holnap


Bevallom, legalább annyira féltem az írótól, mint amennyi lányos filmben megemlítik, hogy mennyire romantikus. Mr. A anyukája leselejtezte, megkaptam, és most ez került elolvasásra. Az első találkozásom volt vele, nem tudtam, mit várhatok.

Ahogy utánakerestem, azért megtaláltam, hogy azért többnyire nem ilyen jellegű könyveket ír, ami inkább hanyagolt romantika, és még hanyagoltabb krimi szál. Egy egyszerű, hétköznapi történet pár emberről egy kisvárosban, a véletlenekről, a sorsról, és arról, hogy lehet, hogy nem minden ok nélkül történik velünk.

Akik azzal ölik meg a könyvek varázsát, hogy elolvassák az utolsó oldalakat, vagy fejezeteket, inkább bele se kezdjenek.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem


Jócskán le vagyok ám maradva könyves bejegyzésekkel, meg az életemből vett történésekkel, és minden egyébbel is, de homok híján inkább párnába dugom a fejem és átvészelem a napokat.
Mára azt vettem a fejembe, hogy két vagy három könyvajánló lesz.

Mivel múltkor hoztam egy picurka tanulságot a könyvből, ideje, hogy bemutassam.

Nem értem, miért mentem el ennyi ideig emellett a könyv mellett, mert nagyon tetszett, az egyes történetekben, szereplőkben, gondolatokban magamra ismertem, és tudtam jól, hogy akármennyit is olvasunk arról, hogyan barmoljuk szét a kapcsolatainkat, akármennyi filmet/sorozatot meg is nézünk róla, újra és újra ugyanazokba a gödrökbe sétálunk bele.

2013. november 13., szerda

Végjáték


Kellett egy kis idő, hogy leülepedjen a film, mert tegnap mozi után konkrétan bezsongtam. Mr. A nem különben, ő egy négy betűs szóval jellemezte a filmet: „K E L L”.

Ritkán várok nagyon filmet, és annak a többsége is sci-fi.
Orson Scott Card könyvéből készült ez a film, és remek lett. De komolyan nagy jó volt. Elrepült az idő, követte a könyvet, és pont annyi volt belőle, amennyi nem vontatott. Hála az égnek, nem is csináltak belőle folytatásos katyvaszt.
Nem fordították ki a történetet, és nem áldoztak a mai tini témájú filmek oltárán.

Bevallom, rettentően félek a sci-fi filmektől, mert alapjáraton sok rossz film készül, de sci-fiben az utóbbi időben jót nem láttam. Olyat, amire azt mondom, hogy wow! Nyilván persze, a popcorn mozisok miatt van, hogy aki nem vájt fülű szemű hozzá is nagy kanállal egye.
Mindemellett, mindig úgy járok, hogy amit várok, az rossz lesz.

Ez most nem teljesült, és még annak ellenére is élveztem, hogy most volt egy fiútársaság, akik végigdumálták a filmet, egy másik pasi meg náthás volt, és fuldoklott.

Versatile Blogger Award


Visszatérő gondolat momentum nálam, hogy amikor valami jó dolog történik az emberrel, utána jön valami velejéig romlott. Ma reggel az alattunk lakó néni volt az. Illetve, nem is ő, hanem a hír, amit hozott, és ugye, „noli nuntium necare” (ne öld meg a hírhozót). Beázást talált a fürdőjében, ami szerte tőlünk jön, de mi nem ázunk, úgyhogy ma volt egy futás biztosítóhoz, szakember után, és itt jött egy jó hír megint.

Cinitől díjat kaptam, és ilyenem még nincs, és lementem hídba, de mivel nem tudok, ezért csak gondolatban. Szóval, köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Én fogyok, de a májam hízik, szóval, random tények rólam, és szabályok:

2013. november 11., hétfő

Tanulság


Biztos mindenkinek megvan a véleménye a férfiakról, akik gerinctelenek, bunkók és a többi – bocs, srácok -, amit még mondani szoktunk, mi nők. Olvastam nemrég egy Gárdonyi Géza könyvet, aminek az ajánlója is jön a napokban majd, ami inkább a férfi lélekbe enged egy minimális betekintést, hogy a szerelem, két macskás szempár hogyan „tesz tönkre” egy férfi életet.
Hogy ez a nők hibája, vagy a mesélő agglegényé, azt döntse el mindenki maga, aki olvasta ezt a könyvet.

Az alábbi tanulságot is onnan másoltam ki, és ajánlom mindenkinek, akinek volt már egy kapcsolata, akik házasok voltak vagy azok még mindig, vagy újra, akik hajba kaptak, de kibékültek, egyszóval mindenkinek.
Szerintem, nyugodtan olvashatjátok úgy, hogy ez áll minden férfira és nőre is.

2013. november 10., vasárnap

Mr. A köpköd


Most éppen regenerálom a türelmemet (gyöngyöt fűztem az elmúlt pár unalmas órában), úgyhogy arra gondoltam, hogy inkább figyelemelterelek azzal, hogy a heti két top elméletét lepötyögöm nektek.

Ez most kevésbé lesz humoros szerintem, mondjuk én jól szórakoztam rajta. Viszont a vége felé van pár aranyköpet, ami talán mosolyt fakaszt.