2012. december 30., vasárnap

Számvetések, elhatározások


No, eljött ez is. Az év utolsó napja. De most nem, nem úgy, hogy közeleg felénk egy akkora aszteroida, hogy nem is látjuk, hanem úgy, hogy elérkeztünk az óév végére. Én ezt még onnan is tudom, hogy beadandót kell írnunk.
Ki hallott már olyat, hogy az év utolsó napján, amikor minden jóérzésű ember duhajkodik, vannak, akik házi dolgozatot körmölnek?
Hát, mi.

Ám, ahogy róttam a sorokat, eljutottam egy elhatározásig. Mégpedig addig, hogy több mindent meg kell változtatnom, hogy még teljesebb életet tudjak élni.


A babona szerint, éjfélkor hármat kell kívánni, és nem szabad elmondani, mit, mert akkor nem fog teljesülni. Ehhez tartom is magam.

Eddig minden évben ott voltam, hogy számot vetettem, mit vesztettem és nyertem az adott évben.
Visszagondolva, az óév teljesen eseménytelen volt.
Túléltem a szociológia elméleti szigorlatot, elkezdtem az utolsó évet. Túléltem a szociotábort. Elköltöztem otthonról. A családom összes tagjáról sikeresen leszakadtam. Két barátnőm maradt, de egyet úgy érzem, szereztem is. Csak alkalmi munkám van. Bele mertem vágni ebbe a blogba, és mertem egy nagy lélegzettel megváltoztatni az eddigi honlapomat. Új blogba kezdtem egy másik oldalon egy barátnőmmel. Jah, vele is kibékültem. Apukámmal rendeződnek a dolgaim, bár még mindig nagyon döcögős az út. Mr.A-val a kapcsolatom túlélte a hullámvölgyet. Voltam nyaralni. Végre egy igazi karácsonyom volt.

Kimondottan hangos veszekedések, ajtócsapkodások és tányérdobálások nem voltak. Ilyen szempontból semmi nem történt. Még egy hangos buli sem volt. Idén másra koncentráltunk.
Bármennyire is szeretnék pro és kontra érvelni, nem tudok. Minden rossz hordozza magában a jót, és minden jóban ott van a változás, a választás lehetősége.
Nem volt rossz ez az év. Csak nem volt semmilyen se.

Jó, persze, csalódtam emberekben, de nem agonizáltam rajtuk. Egyszerűen, hagytam megtörténni a dolgokat, és elengedtem őket.
Az ajtóm továbbra is nyitva áll előttük, de én az övéken ne fogok besunnyogni.

Fogadalmakat mellőzve, amit tenni fogok:

a)
Mindenek előtt, többet tanulni, hiszen vár rám egy nyelvvizsga, a diploma, szigorlatok, szakdolgozat. Ez mind. Előtérbe helyezek mindent, ami az iskolával kapcsolatos.
Terv: ha találok a szakdolgozatomhoz anyagot, akkor itt majd vitára bocsátom a dolgot, legalább segítetek megírni.

b)
Minél inkább háttérbe szorítom a káros szenvedélyeimet. Momentán a csoki az, ami meghatározza az életemet. Lecsökkentem napi egy kiscsokira… megpróbálom…

c)
Meg kell tanulnom takarékoskodni. Na nem úgy, mintha lenne miből, mert nem dolgozom jelenleg, de addig is, ami befolyik jobb lesz, félretenni, valamint a párom pénzét nem felélni.

d)
Nem hagyni, hogy mások a fejemre nőjenek, illetve, nem az én problémámnak felfogni azt, ami az övék. A barátoknak nevezett emberek elmebetegek, gerjesztik maguk körül a gondokat, és ezeket igyekszem majd nem felvenni sőt, még inkább leépítésbe kezdek ilyen fronton.

e)
Kevésbé kurvulni a fogyókúra alatt.

f)
Elűzni az energiavámpírjaimat, és egy halom olyan embertípust mellőzni, akik leszívják az energiáimat.

g)
Megpróbálok nem bepipulni azon, ha egy barátnőm nem ér rá találkozni velem, vagy mert a pasija mellett rám nem jut ideje e-mail szempontjából.  – Oh, barátokat kell gyűjteni. Tudjátok, olyan igaziakat.
Magában foglalja, hogy le kellene nyelnem, hogy van egy barátnőm, aki bár esküszik, hogy előtérbe helyez, ezt nem érzem így. Tehát, amikor nem velem randizik, nem féltékenykedni.

h)
Ne sajnálom magam azért, mert nem dolgozom. Inkább munkát keresek.

i)
Magabiztosabb, határozottabb leszek.

j)
A polcom roskad a könyvektől. Jó lenne mielőbb felfalni mindet.

k)
Tartani magam mindehhez.

l)
Nem kiakadni minden apró hülyeségen.

m)
Befejezni, amit elkezdek. Főleg a novellákat, és végre a regényemet.

+)
Plusz, ott van még a pár héttel ezelőtt elkészített motivációs-tábla. Arról minél többet kell megvalósítani.

Szóval, nemsokára rajtolok a tervekkel, majd éjfélkor kívánok hármat. Kíváncsi leszek, mi jön össze belőle, de az biztos, hogy egy év múlva ilyenkor, megosztom veletek, meddig jutottam.

Rossza dolgokról, félelmekről direkt nem írok, nincs itt a helye. Az a fontos amúgy is, hogy mi lesz, az izgalom, a jó érzéssel eltöltő várakozás. Nem mellékesen, 2013-ba sem szeretnék haraggal átmenni.
Még mindig kellene egy „megbocsájtás világnapja”, mert a karácsony erre továbbra is klisés.

Szóval, így, újév előtt, mielőtt megfognánk mindent, ami piros, malacra hasonlít és egy kéményseprő cipeli, patkó formára szúrt lóherére emlékeztet, remélem, mindenkinek sikerekben gazdag új éve lesz.



B. U. É. K.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése