2012. december 5., szerda

Motivációs tábla-mágia


Jelentem, megvettem életem első Cosmopolitanjét. Nem mondom, hogy az utolsót is, mert sose mond, hogy soha. Szóval, már nem vagyok Cosmo-szűz.



Sosem tartoztam ahhoz a generációhoz igazán, akik Dr. Szöszi és a Szex és New York hatására, minden női magazint megvásárolnak. Lehet, hogy a saját koravénségemből adódik, de én Nők Lapjás voltam világ életemben, mára pedig, leredukálódtam a pszichológiai magazinok szintjéig.
Az egyik feminista tanárom is szétszívta a Cosmo vérét az egyik órámon, hogy ebből az újságból azt lehet csak megtudni, hogyan kell a csilláron lefelé lógva kielégíteni a férfiakat úgy, hogy az előszobában vár egy kecske.
Most kellemesen csalódtam. Olyan, mint a mai tipikusan női oldalak, műsorok és újságok. Csillámos-rúzsos-sminkes-ruhás.
Egy cikk ütötte meg a szememet csak, ami a 106. oldalon olvasható: „Tűzd ki a vágyad, hogy megkapd! Varázsolj motivációs táblával”



Nagyjából ez arról szól, hogy egy táblára kitűzgéli az ember, hogy mit szeretne elérni az életében, és mivel folyton szem előtt tartja a vágyait, előbb-utóbb be is vonzza. – Jó, azért tenni is kell, mert 0-24-ben a táblát bámulva, vidáman fog elkerülni minket a fehér galamb.

Nem volt újkeletű dolog számomra.
Régen, úgy két éve átmentem Vivi barátnőmhöz, aki akkor még együtt lakott egy lánnyal, Tündivel. Vivivel kibeszélgettük magunkat, amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy Tündi a szobájában eszeveszett nyomtatásba kezdett.
Benyitottunk hozzá, ő pedig, ott ült az asztalánál egy stóc képpel, és mindegyiken volt valami. Autó, pénz, cipő, ruha, macska. Pedánsan körbevágta mindet, és egy parafatáblára tűzte, ami az íróasztala felett lógott.

-Mit csinálsz? – kérdeztem.
-Vizualizálok. – válaszolta. Fel sem nézett ránk a lapokból.
-Minek? – csak nem hagytam békén.
-Azért, mert ha folyton látom őket, akkor majd jönnek idővel.
-Aha. – mondtam neki. – Értem. Bejött már valaha?
-Még nem, de majd most!

Hagytuk békén, hogy vagdosson és tűzzön.
Pár hónappal később bevonzott egy pasit, akivel azóta is együtt van. A kocsiját fel kellett újítani, mert beléhajtottak, ergo, kapott egy kocsit.
Sajnos, elköltözött Vivitől, így nem tudom, merre vetette az élet, mit kapott meg a tábláról.

Egy másik barátnőm arra esküszik, hogy megkéri az ember angyalait, hogy segítsenek. Pl. A párjának kért anno pénzt, és másnap megérkezett a segélyke. – Valljuk be, az ilyen szemfényvesztés véletlennek jó. Meg kellett volna nézni, mikor kívánt és mikor jött meg a zsé.
Ebben nem hiszek, sosem jött be.

Az eddigi kívánságlisták sem. Manapság mindenki „X-mas Wishlist”-ekkel teszi tele a világhálót, én most majd a saját kis kívánságlistámmal. Bár az én kívánságaim gyakorlatilag felérnek egy bakancslistával, mert szeretném még a halálom előtt elérni őket.
Nem várom el, hogy az ölembe hulljon minden úgy, hogy nem teszek érte semmit, mert nyilván nem fog senki bekopogtatni, hogy „jaj, te annyira jól írsz, hogy gyere hozzánk szerzőnek”.
Szerintem annyi kívánságom van, hogy a tábla maga nem is látszódna a képek alatt.

Lehet, hogy a gondolatok vonzó erejét használja, de arra motivál, hogyha tényleg el szeretnék érni valamit, ahhoz fel kell emelnem a seggem, és nem félni a holnaptól.
Bár még mindig úgy vagyok vele, hogy a szerencse sem árt.

Ami még eszembe jutott, hogy az én táblám olyan lenne, amivel kenterbe verném Parsons rendszerelméletét. Ami dióhéjban arról szól, hogy a különböző rendszereknek vannak funkciói. (funkcionalista rendszerelmélet – kibújt belőlem a szociológus) A rendszereknek vannak alrendszerei, aminek szintén megvannak a funkciói.
Csak, hogy a fentiek tükrében, értsétek, mire gondolok: pl. Imádok írni, így kérdés nem volt, hogy újságíró leszek. Ezt szem előtt tartva (vizualizált rendszer) elvégeztem az iskolát, van papírom is. A funkciója pedig mondjuk rá, az lenne, hogy egy újságnál termékenykedem, de momentán itthon ülök, írom a blogot, és két gyakorlati helyen kívül semmit sem tudok felmutatni, mert
a)nem kellenek az írásaim, létszám stop van – objektív vonal
b)ahova jók lennének, nem passzolok bele a képbe – szubjektív vonal

Hm. Elgondolkodtam. Nem tudok most beruházni egy táblára. Mr.A sem engedné, hogy kifúrjam a falát, meg pénzem sincs nyomtatni. Vajon az is elég, ha listát írok arról, hogy mit szeretnék? Vagy egy virtuális tábla is elég lesz?
Lássuk, hogy nézne ki az enyém:



Ti próbáltátok már?
Sikerült valamilyen technikával bevonzani a szerencsét?
Hogyan?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése