2012. december 15., szombat

Kismenők és nagylányok


Ez a bejegyzés azóta érik, hogy az ismerősöm megszellőztette, hogy szerepel egy műsorban a Retek Klubon. Legalábbis, elhangzott, hogy „nézzétek ekkor és ekkor ezt a csatornát, mert benne leszek”. Alapjáraton kevés tévét nézek úgy, hogy konkrétan műsort nézek nem töltött filmet, de egyszer minden szemétre ráfanyalodik az ember.
Másfelől, nekem még azt tanították, hogy véleményt tudjak formálni valamiről, ahhoz ismernem kell. Ennek tekintetében leültem butulni a zajláda elé szerdánként, és bámultam, hogy egy rakat városi nő hogyan járatja le magát.

 
Két dolog van, amit igazán nem értek.

1)Minek megy egy városi életet kedvelő ember az isten tyúkszaros háta mögé?

2)Hogy lehet valaki annyira elkeseredett, hogy hagyja, hogy egy ország röhögjön rajta?

 
Az elsőre a válasz evidens. A dolgozni nem akaró ember mind celeb akar lenni, és mindenbe belekapaszkodik, ami megadja neki a hőn áhított 15 perc hírnevet. Ám ez volt az első olyan műsor, aminek nem volt igazi visszhangja. Egy kritika, vagy cikk sem foglalkozott velük, maximum a műsor utáni napon volt egy összefoglaló, és kész.
Máskor azért valljuk be, hogy kommentek, vélemények, és majdnem mindenki azzal foglalkozik, hogy mikor, kivel, mi történik.
Persze, ha fizetős-szavazós műsor lett volna, tele mókás feladatokkal – három fehér madár közül ismerj fel két libát és egy hattyút -, akkor lehet, hogy többet is ki lehetett volna hozni belőle.

 
Innentől fogva pedig, mi marad a lányoknak? Egy halom kifizetett pénz –mert gondolom, nem fizettek nekik semmit. Ezt a minimál stílus miatt vélem így. -, és nagy koppanás. Nem egy ilyen műsor által fognak férjet fogni, de erről egy picit később.
Igazából szerintem még a stáb is azon röhögött, hogy milyenek ezek az IQ-light nők. Mert 10-ből kilenc biztosan retardált. Bocsi lányok, de nézzetek magatokba és tükörbe.
A másik, hogy mondtam is az ismerősömnek, hogy ha tényleg csak azért ment, hogy legyen egy minimális ugródeszkája, akkor miért nem ment inkább a következő valóságshow-ba? Mert akkor az ő felelőssége lenne, hogy kinevetteti magát, nem pedig a szerkesztőkön múlna, hogy vidám tűsarkús bohócok képét festik le róluk.

 
A másik kérdés, mint már említettem az, hogy nem fér a fejembe, miért megy egy városi lány le f**zomfalvára??? Vagyis inkább minek? Mit hisz? Hogy minden sarkon van mekdó, meg fitness-wellness terem, meg pláza?
Most nem azért a két forintért, de én városból költöztem le vidékre 2000 környékén. Az első héten a csendtől rosszul aludtam. Jó pár év alatt megszoktam, hogy alapzaj a troli, a temérdek autó, az éjjeli részegek üvegtörése. Ehhez képest vidék, ami valójában csak agglomeráció volt, csendes volt és nyugalmas. Autóval 20 perc Pesttől, tömegközlekedéssel meg 40. Gyalogosan legalább másfél óra. Ha az embernek nincs autója, akkor ne szeressen elmenni a tömegből, mert megvadul fél nap után.
Az egyik lány fél nap után megkérdezte, hogy mit fog itt csinálni? Mondjuk segíteni a gazdaságban? Mi nem voltunk őstermelők, de volt kertünk, fáink, ültettünk ezt meg azt. Tudjátok, mennyi dolog van azzal, hogy csak egy kertet is te magad teszel rendbe? És nem elég egyszer, hanem folyamatos odafigyelést igényel.
Az utóbbi adás ennek a fordítottja volt. Az egyik lány elvitte az egyik gazdát Bécsbe, és a férfi őszintén csodálkozott rá a márkákra, a színes utcai forgatagra. Nyilván eleve veszett ügy az, hogyha két különböző környezetből jön az ember, mert nem tudnak egymás közegében létezni. Mást remélnek, mást akarnak.

 
Nyilván nem azért kerestek ezek a férfiak dugi dugót, hogy ameddig ők a földeken melóznak, a lányok lábukat lógatva koktélt szürcsöljenek.
Nekik vagy a kölökkel kellett volna foglalkozni, meg a ház körül sertepertélni, vagy kint gályázni a földeken, mint az iparosodás előtti időkben. Tudjátok, family economy.

Tudom, hogy csábító az, hogy valaki lovakat tenyészt, meg szép a táj, és úgy néz ki, hogy gazdag is az illető, de nyilván náluk sem kolbászból van a kerítés. Az olyan szövegeket, mint amiket mondanak, amikor rájönnek, hogy miről is szól ez, az igazán megmosolyogtató:
Engem anyukám nevezett be a műsorba. – Persze, persze, inkább be sem vallja, hogy ő hibázott.
Gyerekkoromban falun voltunk, és szerettem volna visszahozni az érzést. – Legközelebbi nyaraláskor menj le Alsóbögyörősvalagpusztára.
Nem gondoltam, hogy engem választ. - Akkor mit keresel itt??? o.o

A lányok többségéről, hozzáállásáról inkább nem nyilatkoznék. A gazdák is érdekesek voltak, főleg egyik-másik a természet egyszerű gyermekei voltak, vagy volt egy olyan is, aki még a rémálmomban is jobb, ha a sötétben marad.

 
Az ismerősöm kapta a „legrátermettebb sármos sertéstenyésztőt”, Tomi gazdát. Akárhányszor a műsorba kerültek, fogtam a fejem. Nem szeretnék senkit, és főleg az ismerősömet megbántani azzal, hogy miért? Miért? MIÉRT? Sosem jutna eszembe egy olyan férfival bármit is kezdeni a bottal piszkáláson kívül, akit meghatároz az anyja! Mert itt is látszódott, hogy igenis, mama pici fia, hiszen anyu interjúztatott, anyu határozott, anyu döntött, anyu választott, és anyu sírt az örömtől, majd mondta, hogy a fiacskája rosszul választott.
Talán, nem a lánnyal, hanem a fiúval van baj. Értem én, hogy minden anyának a fia a legtökéletesebb, de fel lehet mérni, hogy ki 100 és ki 85%-os.
A hideg rázott tőle, és folyamatosan szövegeltünk és köpködtünk Mr.A-val, csak hogy oldjuk a feszkót.

Remélem, az ismerősömnek is kinyílik a szeme, és minden csak a show időszakára szólt. Ne tagadd, hogy szeretted volna, hogyha mindez összejön, de két dolgot tudok mondani. Először is, hagyd a falusi életet, drágám. Nem innen fog érkezni a fehér lovon lovagló hős, meg a halom reflektor. Egyszer el fog jönni, de kérlek, ne add el a lelked!

 
P.S.: Egyetlen egy embert sajnáltam a műsorban, és igazán nagyon meg tudtam volna ölelgetni, az pedig, András gazda volt. Azért, amit ő kapott, az nem volt szép egyik nő részéről sem. Ő volt a legnormálisabb az összes gazda közül. Nem volt lótenyésztő, fiatal, és szexi, de emberséges volt, és ettől volt ő olyan igazi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése