2012. november 20., kedd

Szex és New York 1. mozifilm


Ciki, nem ciki, én szeretem a filmet és a sorozatot is, mert tudok vele azonosulni. Minden részben megtalálom a hibáimat, minden szereplőben van egy kicsi belőlem. A sorozat megvan, és néhanapján előszedem, hogy belelessek, a filmet pedig, a minap Zsuzsival néztük meg egy csajos nap keretein belül. A könyveket is többször forgattam már, mint kellene, és lehet, hogy nincs mindenki velem egy véleményen, most akkor is erről fogok beszélni.

 
Általános információk:
Cím: Sex and the City
színes, amerikai romantikus vígjáték, 135 perc, 2008
Rendező: Michael Patrik King
Író-forgatókönyv: Candace Bushnell

Szereplők:
Sarah Jessica Parker – Carrie Bradshaw
Kim Cattrall – Samantha Jones
Cynthia Nixon – Miranda Hobbes
Kristin Davis – Charlotte York Goldenblatt
Chris Noth – Mr. Big
Jason Lewis – Smith Jerrod
Jennifer Hudson – Louise, Carrie asszisztense
David Eigenberg – Steve Brady
Evan Handler – Harry Goldenblatt

 
Történet:
A sorozatban négy barátnő, Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha magánéletébe kaphattunk betekintést, miközben a szerelmet kergették. Megmutatták a számos buktatóját annak, hogy mit nem kellene csinálnunk ahhoz, hogy a szerelemhez vezető úton megfelelően tudjunk tipegni. A film pedig, azt mutatja be, hogy milyen, amikor négy nő a szerelmet gyakorolja. A sorozat után járunk négy évvel. Carrie Mr. Biggel van, Charlotte kínai kislánya és férje között forgolódik, Miranda Brooklyn-t próbálja túlélni, míg Samantha Hollywoodba költözött Smith-szel.
Carrie az esküvőjére készül, de Mr. Big ismét kihúzza a gyufát, csúnyán megalázva ezzel az írónőt. Steve megcsalja Mirandát, és szakítanak, Smith és Samantha egyre jobban eltávolodik egymástól, míg Charlotte-hoz bekopogtat a gólya.
De, mint megszokhattuk már, minden rossz után jön valami jó.

 
Plusz:
Én úgy tudom, hogy Jennifer Hudson azért került bele a produkcióba, mert egyeseknek sírt a szája azért, mert nem volt fekete bőrű nő a sorozatban. Most már mindenki megnyugodhat.
Eredetileg négy részes lett volna, de a második rész negatív kritikái miatt nem csinálják őket meg.
A sorozat folytatódni fog, amit ugyancsak Candace Bushnell könyve alapján készítenek majd el, ennek a címe: Carrie Naplója.

 
Vélemény:
Nekem az első film olyan, mintha legalább három részt darálnék le egyben, mégis úgy érzem, hogy jól lezártak benne mindent. A második résszel ellentétben, ezt még élveztem is.
Az egyik, ami annyira nem tetszik, hogy Carrie magyar hangja nagyon nyafog. Annyira kényeskedőre van véve a figura, hogy vannak pillanatok, amikor az agyamat körömmel kaparja a hang. Amúgy, Parker nagyon ronda a filmben. Azért a sminkmesterek tudhatnák, hogy akinek kicsi a szeme, azt nem keretezzük feketével alul és felül, mert szűkíti a szemet.
A lányokon látszik a kor, és erre rá is segítenek a megvilágítással.
Engem elszórakoztat a film, akárhányszor látom, annak ellenére, hogy azért lehet sejteni, mi lesz benne. Aki legalább egy évadot látott, az a filmben sűrítve számíthat erre.

 
Megjegyzés:
Lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de a film is átsegített életem egyik krízis helyzetén, illetve a sorozatból is sokat tanultam. Mert, ha valaki túllép a szabados fogalmazáson és a profánságon, valamint azon, ami a felszínen van, akkor mélyebb mondanivalóra is számíthat. Egyszer mondtam apukám barátnőjének és annak testvérének, hogy azért jó a Szex és New York, mert kíméletlenül az ember képébe tolja, hogy tessék, ezt rontjátok el lányok. Erre az volt a reakciójuk, hogy nekik nem ez kell, hanem a megoldás.
Most, mit mondjak erre? Gondolkozz, mert benne van az is. Hadd ne kelljen már egy embernek a szájába rágni, hogy mit tegyen. Szerintem evidens.
Amikor Samantha és Smith a film végén a kapcsolatukról beszélgetnek, az is tanulságos volt számomra. Nem minden szerelemből lesz nagyregény. Néha egy novella is épp olyan izgalmas tud lenni. Ebben van valami. A világ végének éltem meg, amikor a kiszemelt pasim (erről lesz még szó) azt mondta, hogy viszlát. Nem nekem szánták. Mire viszont elért erre a pontra a kapcsolatunk, már nem tudtam sírni. „Úgy látszott, nem maradt már több könnyem, annyit sírtam már előtte.” Igazából, ha az ember lánya végigszenvedi azt a rögös utat, ami a szakításhoz vezet, a szakítás felemelő érzés. És ez is ijesztő tud lenni. A hirtelen kapott szabadság viaskodik a megszokással. Megszoktam, hogy ott van mellettem, és most hirtelen nem, ismét a magam ura vagyok (régen rossz, ha amúgy nem). Én is úgy jártam, hogy végig szenvedtem két évet. Mindig megbíztam benne, mindig megvédtem mások előtt. Az első adandó alkalommal pedig, csúnyán megalázott. Le kellett süllyednem egy bizonyos pontig, amikor rá kellett jönnöm a két dologra: már nem tudok miatta/érte sírni, és nem kell az érzéseinknek mindent legyőznie. Nem kötelező iskola ez.
A következő, ami még mondott számomra valamit, amikor Carrie rájön, hogy az esküvő nem kettőjükről szólt. Hanem róla. Igazából ez is igaz, mert ha csak az egyik félről szól, vagy más okból, mint az, hogy szeretek valakit és vele akarom leélni az életemet, akkor mi marad? Bazi nagy vendégsereg előtt elmondott hamis eskü, álmaink királylányos ruhája, remegő-izzadó férfi és zombik a lagziban. Zsuzsi barátnőm van ebben a helyzetben most: rájött, hogy ez az egész nem azért volt, amit a felszínen akartak, hogy legyen. Ha pedig így van, az előbb-utóbb kiderül.
Drága tanulópénzek tudnak lenni ezek.

 
Értékelés:
10/10
Ajánlom mindenkinek, akiket nem riaszt el a csillogás, a vásárlás, és az, hogy meglátja a filmben saját magát.


 
Ti láttátok a filmet?
Mi a véleményetek róla?
Adott valami pluszt nektek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése