2012. november 27., kedd

Piaf


Ez a bejegyzés most rendhagyó filmajánló lesz, de szeretném, ha jobban megértenétek a szóban forgó hölgyet, illetve, ez egy remek alkalom arra, hogy szóljak, vizsgaidőszakom van, szóval kevés és kevésbé értelmes bejegyzések látnak majd napvilágot, mondjuk TAG-ek.

Régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet, mert az énekesnőt szeretem, imádom a drámákat és az életrajzi ihletésű filmeket. Most sikerült hozzájutnom ehhez a filmhez. Kimondottan nem a sztori bilincselt le, hanem az énekesnő személye.



Általános információk:
Cím: La Mome
színes, francia-angol-cseh filmdráma, 135 perc, 2007
Rendező: Olivier Dahan
Forgatókönyv: Olivier Dahan, Isabelle Sobelman

Szereplők:
Marion Cotillard – Edith Piaf
Sylvie Testud – Momone
Pascal Gregory – Louis Barrier
Emmanuelle Seigner – Titine
Gérard Depardieu – Louis
Jean-Pierre Martins – Marcel Cerdan




Történet:
Kimondottan nem írnám le, miről szól, mivel életrajzi film, ezért lehet sejteni, hogy az írónőről. Viszont, lejjebb, a „megjegyzés”-nél elolvashatjátok az életét Piaf-nak.



Plusz:
Marion Cotillard nem belebújt Piaf szerepébe, úgy egyszerűen, hanem kimondottan átalakult az énekesnővé. A film legelejétől egészen a film végéig nem azt látom, hogy egy szép színésznő csak hasonlít az eljátszandó szereplőre, hanem a szereplőt látom végig.



Vélemény:
Sokszor csak azt látjuk, hogy egy sikeres ember mindig kiáll és mosolyog, a végén pedig azt vesszük észre, hogy nincs. Tudomást sem veszünk addig arról, mi mehet a háttérben. Milyen volt az élete, mit csinált, hogy vezetett az útja A-ból B-be, miért menekül valaki a drogba és az alkoholba, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal?
Ami különösképpen tetszett, hogy nem lineárisan megy a történet, hanem a „siker” éveit megszakítják az emlékek, amiért megértjük, miért gondolja a sanzonénekesnő azt, amit. A jelenetek önmagukban remekek, de az átlátáshoz lehet, hogy megéri elolvasni az életútját.
Ami érzelmileg a legközelebb állt hozzám, az két jelenet volt. Az egyik, amikor az anyját elküldi a kocsmából, vagy inkább összevesznek. A másik Marcel elvesztése. Egyiket sem kívánnám senkinek, hogy átélje, és futkosott a hátamon a hideg tőle.



Megjegyzés:
Kicsit telefonkönyvszerű leszek. Nem tagadom, lesem az információkat, mert fejből én sem tudhatok mindent.
Edith Piaf Édith Giovanna Gassion néven született 1915. december 19-én Párizsban. Elsősorban sanzonénekesnő volt.

A „Piaf” név eredete. A francia argóban verebet jelent, ami utalás volt vékony és törékeny testalkatára. 142 centijéhez mindössze 40 kiló volt. Művésznevét Louis Leplée adta, aki felfedezte őt.
A „la mome” jelentése fiatalasszony vagy kölyök. Ezt azért kapta, mert fiatal volt, amikor felfigyeltek rá.

Anyja, Annetta Giovanna Maillart (mn: Line Marsa), bárénekesnő volt. Konstantinápolyba ment énekelni, ezért gyermekét anyjára bízta. Onnan az apja vitte az apai nagymamájához, aki egy bordélyház madámja volt az Eure megyei Bernay-ben. Apja, Louis-Alphonse Gassion, cirkuszi artista volt (a kígyóember), majd miután szakított az egésszel, lányával próbáltak a mutatványaiból, és a gyerek hangjából megélni. Az apa mutatványait mindig a lány éneke követte.
1919-ben szaruhártya-gyulladást kapott, megvakult, látását csak hétévesen kapta vissza. A filmben jól mutatják (és állítólag ő is ezt mondta), hogy Szent Terézhez imádkozott, és a szent adta neki vissza a szeme világát.
1932-ben, 17 éves korában megszületett első gyermeke, Marcellina. A gyerek apja Louis Dupont 18 éves volt. A gyerek azonban agyhártyagyulladás miatt meghalt kétéves korában.

Utcai éneklés közben figyelt fel rá, Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, aki a „Piaf” nevet adta neki. 1935-ben állt először színpadon. Kvázi szakadt öltözékben állt közönség elé.
1936-ben Leplée-t meggyilkolták, Edith-et is gyanúsítottként kezelték. A botrány következtében majdnem utcára került újra, ám Raymond Asso, költő felkarolta. 3 évig tanította, sanzonokat írt neki, és Edith megkapta első revüszínházi szereplését. Bemutatta Marguerite Monnot-nak, aki több Piaf-slágert is szerzett.
1940-ben ismerte meg Jean Cocteau-t.
1941-ben filmszerepet kapott, és a párizsi megszállás idején rendszeresen énekelt a katonáknak. Gálaestet szervezett. Segített zsidó énekes kollégáinak.
1943-ban többed magával együtt utazást tett Berlinben, hogy népszerűsítse magát.

A látszólagos sikertörténet hátterében megannyi tragédia is áll.
1974-ben lépett fel New York-ban, de nem aratott nagy sikert először. Később igen. Ugyanebben az évben ismerte meg Marcel Cerdan bokszolót. Két évvel később Cerdan repülőgép-szerencsétlenségben életét veszti, Piaf eközben a New York-i fellépésére készült. Ezért lett Piaf alkoholista, aminek élete végéig a rabja maradt. Egy korábbi autóbalesete miatt folytonos fájdalmai voltak, rászokott a morfiumra is.
1952-ben Jacques Pills sanzonénekeshez ment feleségül. Nászútjuk egy amerikai turné volt. Négy évvel később elváltak.
Az 50’-es évekre már egészsége elég rossz volt, és az orvosi tiltások ellenére is újra és újra színpadra állt. Előfordult, hogy éneklés közben többször összeesett. Stockholmban lett rosszul annyira, hogy kórházba szállították, és gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak nála.
46 évesen ment hozzá a görög származású, 26 éves Théo Sarapo énekeshez, akivel többször is fellépett.

Piaf utolsó koncertturnéját „öngyilkos turnénak” is szokták nevezni.
1963-ban egy plascassier-i házba vonult vissza, Grasse külvárosáan, a Francia Riviérán. Itt töltötte utolsó hónapjait. Állandó felügyeletet igényelt. 1963. október 10-én halt meg. Holttestét titokban szállították Párizsba, halálának hírét másnap közölték, mintha a szülővárosában hunyt volna el, Jean Cocteau-val ugyanazon a napon.
A párizsi Pére-Lachaise temetőben nyugszik. A katolikus egyház „bűnös életvitelére” hivatkozva nem engedte meg az egyházi temetést és a gyászmise tartását. Ugyanebben a sírban nyugszik édesapja, kislánya és özvegye is.



Értékelés:
9/10
Csak azért nem adok 10 pontot, mert valahol kicsit untam a filmet a végére, mert maga a történet nem pörgött. Mondjuk, ha tényleg ennyire ilyen volt a valóság, akkor megérdemli. Cotillard remek volt a szerepben, és a filmet már csak Edith miatt is meg kell nézni.



Ti láttátok a filmet?
Mi a véleményetek róla?

P.S.:Piaf vs. Cotillard (b-j)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése