2012. november 26., hétfő

Papás-mamás


A vasárnapom nem volt a legfelemelőbb tény az életemben. Valahogy bejött az a törvény, hogyha az ember pénteken nevet, akkor vasárnap sírni fog. Gondoltam, hogy ez nem képletes dolog, és bár nem hiszek a babonákban, azért ez eddig mindig bejött. Most nagyon vicces volt a péntekem, mert Mr.A-val végighülyültük az egészet. Megjött a vasárnap, a bús idő, és ha bajnak jönnie kell, akkor csőstől jön.

Elmesélem, hogy esett meg eddigi életem legégőbb találkozása.



Kezdődött valahol azzal a nap, hogy hétvégén megnéztük a Feláldozhatók második részét, és Mr.A elkezdett Chuck Norris-os vicceket nézni. Félkómásan, addig kávé nélkül kuncogni kezdett.
-Mi van? – kérdeztem, és heves ásítások közepette.
-Chuck Norris egyszer hazakísért egy hajléktalant. – olvasta fel a viccet.
-És? – kérdeztem vissza halál komolyan.
Rám néz, mintha tetőtől talpig teljesen szerencsétlen lennék.
-Hogy kísérsz haza egy hajléktalant?
-Igaz. – égő füllel inkább bekapcsoltam a zajládát.
Kávé mellé mindig jól esik a butulás. Legalább felébredek.

Ezek után a vasárnapi nagytakarítás következett. Mindig ilyenkor teszem, plusz, ma jött apukám. Hálát adok érte, hiszen nem kell hazacipelni a heti bevásárlást, hanem elhoz kocsival.
Végigmentem az olyan dolgokon, mint porszívózás, felmosás, portörlés, rendrakás, viráglocsolás, tükörtörlés, és végül a csapok vízkőtelenítése (van ilyen szó egyáltalán? o.o)
Az utóbbi szerre rá volt írva, hogy bő vízzel mossuk le. Ráfújtam, hagytam állni, és utána kesztyű fel, letörlés. Törölgettem. A fürdőszoba rendben volt, de ahogy a konyhai csapot megfogtam, a kezemben maradt.
Pilláztam, hogy mi van, és rájöttem, hogy az egészet a vízkő és a rozsda tartotta össze.

Kellemeset a hasznossal. Mi lehetne a legjobb, mint apuval elmenni, bevásárolni, majd a barkácsboltba irányítani magam? A vasárnak délutáni unatkozó embertömeg.

A forgatag kellős közepén álltam, mint egy faszent, hogy két ugyanolyan tészta közül válasszak. Már vagy negyed órája álltam a választóvonalon, amikor a szenzoraim érzékelni kezdték, hogy valaki figyel. Oldalra pillantva észrevettem, hogy egy középkorú férfi stíröl.
Csak úgy a szemem sarkából rálestem, és ahogy tekeregtem a sorok között, felfigyeltem a tényre, hogy követ.
Magas volt, vállas, pulcsi-farmert viselt. Rendben beállított haj, sötét szemöldök alatti sötét szemek. Markáns arcél. Nem mondom, hogy ronda volt, de mindent a szemnek, semmit a fantáziának.

Amikor már elég közel volt hozzám – én a répánál, ő a banánnál, az kábé két méter -, megfordultam, és kérdőre vontam. Erre a válasz az volt, hogy fülig pirult, és pár másodpercig „ööö”-zött. Én meg kérdőn és értetlenül néztem rá.
A szívem a torkomban dobogott.
-Ismerjük egymást, vagy csak úgy követ… esetleg biztonsági őr, mert nem loptam el semmit (ott lógott a levegőben: kivételesen).
-Nem ismerjük egymást. Legalábbis, személyesen. – bökte ki végül. Az arcomra kiült az „akkor meg?” kérdés. – Szemben lakom.
-Ez nem sokat mond.
-Nem a busz felől, hanem a másik oldalon. Viszonylagos szomszéd vagyok. – oldódott a hangulata. – Belátni a konyhájukba.



A pirulás most rajtam állt, mivel mióta csak Mr.A-val élek, nincs függöny a konyhán, és bárhogy kérem, nincs a mai napig. Átfutott egy pillanat alatt, mit csináltam én abban a konyhában máig.

1)Főztem meztelenül
2)Mr.A főzött meztelenül
3)Ke**ltünk, nem egyszer, nem egy pózban
4)Ettünk meztelenül
5)Néha kiemegyek ezért-azért meztelenül

Itt az ellentmondás, hogy hiába lakik távol tőled valaki, akkor is belát. Mr.A állítja, hogy nem lehet belátni a tükröződés miatt. – Ezt kötve hiszem, mivel este semmi sem tükröződik, ha nálunk ég a villany, és kint sötét van, elég jó lehet a szomszédnak az ingyen pornóra.
Őt is láttam már meztelenül egy időben, amikor túl sokat mászkáltam a lakásban pőrén, ő minden nélkül szokott az erkélyen dohányozni, meg ezt-azt csinálni. Az erkélyen nem ver vissza semmi sem fényt.

-Oh. – tört fel belőlem. – Maga a dohányzó a negyediken. – végignéztem rajta. – Szép
Ennél idiótább szó nem tudott volna kitörni a számon. A pasas ismét vörösre váltott.
-Igen. Kösz. Ön sem panaszkodhat.

Hallgattunk egy kicsit, majd hátat fordítottam neki azzal, hogy majd összefutunk. Naná, találkozunk a mensim utáni első szexmatinén.




Sosem képzelegtem róla, azt nem tudom, ez a pasi gondolt-e valamit, remélem, nem. Azért olvasunk blogokat, nézünk valóságshowkat, mert szeretünk belesni mások életébe. De az ilyen fokú intimitás annyira személyes, hogy én nem szeretném, ha valaki azt lesné, mennyire mélyre megy le…

Életemben nem éreztem magam ennyire kínosan. Tudva, hogy figyel valaki, most még akkor is odanézek, amikor jól láthatóan nincsenek otthon, vagy redőnyök leeresztve. Figyelek arra, hogy fel legyek öltözve. Függönyt nem tudok egyedül felszerelni, mert nem érem fel, Mr.A pedig, sosem fogja megcsinálni. Ő esküszik arra, hogy ez nem történhet meg.
Kíváncsi vagyok, mit fog ehhez szólni, ha hazajön. (végül nem szólt semmit, röhögött)

Mindenesetre, kerülni fogom az idegen emberek megszólítását, a kukkolást, és a szükséges időn kívül  a konyhát.

Hétfő: ma kimentem a konyhába tanulni. A pasi beöltözve (hideg volt) kint könyökölt az erkélyen. Odapillantottam, mire bólintott, mosolygott. Intettem neki egyet. Ő megnyalta a szája szélét, és kieresztette az orrán a füstöt, mint egy dühöngő bika. Egy pillanatra lefagytam, és tanulást színleltem, de azért alkalmanként oda-oda pillantottam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése