2012. november 3., szombat

Fehér tenyér


Hallottam róla, olvastam róla, valahogy eddig mégsem botlottam bele. Most volt alkalmam megnézni ezt a filmet.


Általános információk:
Cím: Fehér tenyér
Színes, magyar filmdráma, 102 perc, 2005

Rendező és forgatókönyvíró: Hajdu Szabolcs

Szereplők:
Hajdu Zoltán Miklós – Dongó Miklós
Kyle Shewfelt – Kyle Manjak
Orion Radies – Dongó, 10 évesen (Kilényi Márk)
Silas Radies – Dongó, 16 évesen (Kilényi Márk)
Lukáts Andor – Papa
Gheorghe Dinica – Puma (mh: Szilágyi Tibor)
Anya – Oana Pellea (mh: Börcsök Enikő)

Történet:
A tíz éves fiút a szülők és az edzője élsportolónak szánják, tornásznak. Mint minden ilyennek, az ő élete is abból áll, hogy mindig edzenie kell. Ennek látszata nem csak teljesítményében van, hanem a testén is kék-zöld foltokban. Az első lehetősége elől megszökik, cirkuszi babérokra szeretne törni, de egy csúnya baleset miatt nem sikerül ez neki. Majd’ 20 évvel később egy kanadai edzőközpontban próbálgatja szárnyait, tornász gyerekeket edz. A múltja annyira rányomja tanításai stílusára a bélyeget, hogy nem biztos, hogy be tud illeszkedni ide, vagy meg tud felelni a kihívásoknak. Egy új reménység edzője lesz. Ez arra kényszeríti, hogy szembenézzen a legfélelmetesebb dologgal – önmagával.

 
Plusz:
„A film érdekessége, hogy a szereplők önmagukat játsszák: Hajdu Zoltán Miklós és Kyle Shewfelt az életben is tornászmester és tanítványa. Shewfelt a 2004-es olimpián talajon nyert aranyérmet.”

 
Vélemény:
Egyedi hangulata van szerintem, amire sokan azt mondanák öt perc után, hogy unalmas, és már nyomnák is az egyik valóságshow-t. Aki tovább marad, azt magával ragadja ez a világ. A történet annyira nem pörög, mint egy akció, mégsem éreztem egy pillanatig sem vontatottnak.
A kegyetlen edző szerepére nagyszerű választás volt Gheorghe Dinica román színész.
Az utóbbi idők magyar filmjeit elnézve az egyik legjobb alkotás. Össze van téve, nem éreztem, hogy bármilyen külföldi alkotást majmolni akart, és nem éreztem egy cseppet sem nyugatinak.
A két életszakasz közti párhuzam valahol a végére lesz egy picikét izzadságszagú, de ettől függetlenül is ültem a film végén, és csak néztem. Remek a látványvilága, a mondanivalója, a kamerakezelése, és nagyszerűen összeválogatták a szereplőket.
Nem csak a kommunizmusra lehet ezt ráhúzni, hanem a mindennapokra is.

Megjegyzés:
Úgy vagyok vele, hogy egy-egy mű mindenkinek mondjon azt, amit ő érez, nincs megkötés, mint irodalomórán, hogy ugyanazt kell gondolnunk. Tudjátok: vajon, mire gondolt a költő?
Bennem ez a film három dolgot ébresztett fel, vagyis inkább azt mondom, hogy három dolog jutott eszembe róla.
Az egyik, amikor még mondták a szüleim gyerekkoromban, hogy a tanárt tisztelni kell. Ők még kapták a körmöst, meg hasonlókat. Belém az ivódott be, hogy órán csendbe kell lenni, odafigyelni, s a többi. A másik a testnevelés óra. Utáltam, mert mindig megszégyenültem rajta. Nem mertem bukfencezni, kosarazás közben megijedtem a labdától, és féltem a többiektől is. Ennek mind az lett a következménye, hogy minden bajom volt azokon a napokon, amikor tesi volt. Gimiben pedig, a tornatanárnő szerintem életének szemét dolgaiért rajtunk vett revansot. Ez a harmadik pont. Hogy a legtöbb testnevelő tanár azért idióta, mert végre van kiken levezetni a frusztrációit. Anyámék sosem gondolták, hogy balerina vagy tornász, vagy akármi leszek, mindig járhattam az utamat. Ha kötöttek, a magam módján lázadtam.
Mindez kihat az életemre. A nevelés (szülők) és az oktatás (iskola) igenis rányomja a gyerekre a bélyeget. Ahogy a filmben is, az életben is van, hogy bevillannak képek hangok, szagok hatására. Sokszor gondolok arra, hogy miért nem szeretek beszélni, miért nem szeretek lemenni az edzőterembe, miért nem szeretem a többi ember társaságát.
Lehet, hogy nem vertek, csak szóval, de a kicsi lelkem az a mai napig kék-zöld foltos.
Vissza tudja vetni a fejlődést egy-egy ilyen ember. Lehet, hogy valakinek kell a fegyelem, de a zabolázást máshogy is el lehet érni. Vagy én gondolom rosszul?
A túl sok korlát is aberrációhoz vezet, ami pedig kétélű dolog tud lenni.

 
Értékelés:
9/10
Azoknak, akik azt hiszik, hogy övék a világ, és azoknak is, akik úgy gondolják, hogy nem. Mindenki megtalálja benne a saját emlékeit.


Ti láttátok már ezt a filmet?
Mi jutott róla eszetekbe?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése