2012. november 6., kedd

Ciciperverzek


A minap Mr.A úgy döntött, hogy intézzem el a postai dolgainkat. Apukám pedig úgy, hogy beugrik, és elvisz postára, meg vásárolni.
Tízig vártam apukámra, de nem jött. Azért a biztonság kedvéért, magamra kaptam egy zoknit, meg a melltartómat, ha menni kell mégis, akkor kevesebb dologgal kelljen szöszölnöm.
Késve bár, de törve nem, megérkezett apu, én meg hirtelen kaptam magamra egy farmert, sportcsukát és egy pólót. Nem is figyeltem, mit vettem fel, csak az elsőt, ami a kezem ügyébe akadt.
A postán meleg volt, és kigomboltam a kabátomat, s csak ekkor vettem észre, hogy a pólóm nem sok mindent bíz a fantáziára.
 
Kedves férfiak! Amikor az ember emberundorral áll délelőtt tízkor a postán arra várva, hogy sorra kerüljön, a legkevésbé arra van szüksége, hogy egy vadidegen meredten a mellét fixírozza!

Amikor még ezt fiatalok mímelik, az hagyján, mert nincs eszük. Ez onnan is látszik, hogy utánunk kiabálnak. De amikor egy papa szinte csorgó nyállal bámul, az elég kellemetlen. Főleg, hogy a hátam mögött álló vénnénik ezt észre is veszik, és szóvá is teszik. Elég hangosan ahhoz, hogy még az előttem álló harmincas, jó képességekkel megáldott srác is hátrafordul, és végigmér.

Lehet, hogy régimódi lány vagyok, vagy nem értek a modernkori lovagokhoz, de a szememben a szugeráló tekintetek tulajdonosai inkább címeres ökrök. Nem mondom azt, hogy nem szeretem, ha megnéznek, de bennem azt keltik életre, hogy „már megint felakadt a szoknyám?” vagy „elkentem a rúzsom?”. Nem pedig azt, hogy „ma is istenien nézek ki!

Mindenki téved, akinek bejönnek a szemmeresztős pillanatok. Vannak hozzám hasonló emberek is. De ami a legrosszabb, ilyenkor hogy reagál egy kedves hölgy?

a)pofon csapom
b)dákón vágom
c)mosolygok, mint akit b**zni visznek
d)mosolygok és pirulok
e)udvariasan megkérem, hogy ugyan nézzen már másfelé
f)udvariatlan leszek, és durva

Azonban elkövettem egy hibát. Miközben végigpörgettem magamban a lehetőségeket, elmerengtem azon, hogy egyetlen egy ember van, akitől szeretem, a nézi, fogja, gyúrja, csípi, szívja, és az Mr.A. Ő megjegyzéseket is tehet, és tudom, hogy szereti (ki)csomagolva is. De egy idegen hagyjon békén, mert vizuális típus vagyok, és még a gondolataik szagát is érzem.

 
Én is szoktam méretet venni a férfiakról, mert hűséget fogadtam, nem vakságot, de ezt nem úgy teszem, hogy minden világító nyilat magamra irányítok, és egy hangosbemondóba ordítom, hogy „kedves 190 centis, szőkésbarna, tépett, szemüveges adonisz, aki ilyen és olyan ruhát visel, kérlek forduljon meg, mert szeretném lecsekkolni a fenekét és a hmhm-jét”.
Ez derogál nekem.
Mutogatni, hangoskodni, megjegyzéseket tenni. Valahogy anyukám belém nevelte, hogy legyek szemérmes és mindezt nyugodtan megtehetem, csak tegyem titokban. ;)

Jobb az ember, vagyis a nő háta mögött megjegyzést tenni, kitárgyalni, ahogy teszik ezt Mr.A barátai. Múltkor voltunk Rolandnál, akinek ott volt egy haverja, és annak egy potenciális numerajelöltje. Amikor a lány kiment a kétbetűsre, mindannyian arról kezdtek beszélni, milyen jó segge, melle, lába van (ebben a sorrendben). Nem zavartatták magukat a jelenlétemben. De egyik sem vállalta a véleményét nyíltan.

Szóval, már vettem volna a levegőt, hogy leteremtsem nem éppen hangos szavakat tűrő megnyilvánulással, amikor apu vörös fejjel megfordult. Szinte láttam, hogy gőzölög a feje a fülén keresztül. Csípőre tette a kezét, s mivel így a fekete cuccai még félelmetesebbé tette, felemelt hangon mondani kezdte:
-Tetszik mi? Tetszik mi?

A pasi azt hitte, hogy jó poén igent mondani, mire apu kidudorította a mellkasát, és még jobban a körmére nézett.
-Akkor nézzen másfelé.

Szerencsére kijött egy nő a főpénztárból, és mondta, hogy ott is lehet fizetni, ha csak csekkezünk. Úgy besurrantam oda, hogy csíkot húztam magam mögött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése