2012. november 9., péntek

Budai vár, képnézegetés, kacsaetetés


Mr. A két napig itthon volt, mivel a kereskedelemben dolgozik, a szabadnapjai randomok. Most ezt a két napot kapta meg a héten.
Szerdán a tónál kacsákat etettünk, szigorúan nekik szánt eledellel, hogy túléljenek, és a kis törékeny testük ne fagyjon-fogyjon.
Csütörtökön a Budai Várban voltunk sétálgatni, és az egyik kis utcában egészen véletlenül figyeltünk fel egy tárlatra.

Kacsaetetés. Az egyiken a kezem, csak hogy tudjátok, élő emberi lény vagyok.



Csütörtökön pedig a Koller Galériában voltunk, a Váron belül. Kimondottan a Várról most nem írnék, illetve Mr.A tankmániájával sem untatnálak titeket. Viszont, sosem tudtam, hogyan van az, hogy a jó dolgok mindig el vannak dugva.
Miután rájöttünk, hogy egy feltehetőleg német turista követ minket, kapva kaptunk az alkalmon, és bementünk a galériába. Csöngettünk, és egy nagyon kedves hölgy jött elénk.
Mondtuk, hogy mi csak szétnéznénk – nem vagyunk potenciális műkincs-gyűjtők, szerintem ez ránk is volt írva.
Három emeletnyi valóságos tünemény volt az egész. Kedves, kellemes, szeretetreméltó kiállítást néztünk végig. Rézkarcok, festmények, szobrok. Bent nem fotóztunk, de a galéria előtti szobrokat azért igen.






Itt található az Amerigo Tot emlékszoba.



Megtaláltam az egyik kedvencemet (Orosz István), és találtam egy újat (Szkok Iván), mert a művében a nő valójában negatív. Kivételesen letöltöttem nektek a képeket, nem fotóztam. (Orosz István képei elsőként, az utolsó Szkok Iván műve)






A háttér kellemes zenéje nagyon jól illett a környezethez, nem volt a szokásos múzeum-érzésem, hogy csendben mászkálok fel és le az alkotások között. Egy csepp az ékszertengerben.

Menjetek el, nézzétek meg!
Honlapjuk ITT.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése