2012. november 5., hétfő

Abby Lee: Hol jár az eszem?


Nem gondolom, hogy a szextől óvakodnunk kellene, vagy védeni a fiatalságot, vagy bármi ilyesmi, mert mindenki tudja, hogy ez képmutató dolog lenne. Ám, mivel már leírtam, miről lesz szó, akárhogy védeném ezt a bejegyzést, akkor is ide kattintana mindenki. Igazából könyvajánló szeretne lenni, és egy apró véleményféle. Szóval, aki kíváncsi katt, aki hazudós, az lépjen tovább! :)

A szerzőről
 
Zoe Margolis a becses neve Abby Lee-nek. 2004-ben kezdte el írni internetes naplóját, saját bevallása szerint azért, mert úgy érezte, hogy egyedül van a „problémájával”. Szexfüggő, ami miatt, mindig azon jár az esze, és tisztázni akarta magával, hogy mi is zajlik benne tulajdonképpen. Arról már nem tehet, hogy annyira függő lett mindenki, hogy naponta több ezren látogatják a blogját. Anglia leglátogatottabb blogjának címét is megszerezte. Ami érdekesség, hogy álnéven írta ezt a naplót, ám amikor a könyv megjelent, lelepleződött, ami sokkolta, mivel minden kalandját kitárgyalta ezen a helyen.
Feministának tartják, a nők elleni erőszak az igazi szívügye.
Ma újságíróként és íróként dolgozik, és tervei közt szerepel, hogy további könyveket adjon ki, nem feltétlenül a szex témakörén belül.

Fülszöveg
„Azt mondják, a férfiak minden nyolcadik másodpercben a szexre gondolnak – vajon mire gondolnak a többi hétben?...”
Abby Lee egy talpraesett, pimasz és rendkívül nyitott fiatal nő.
A középszerű szexuális életet enyhén szólva kevésnek érzi, olyasmi után kutat, amire mindig is vágyott.
Íme az ő különleges kalandjairól vezetett bensőséges naplója!

Abby semmilyen lehetőségtől nem zárkózik el, legyen szó játékszerekről, szabadtéri élvezetekről vagy egy harmadik fél bevonásáról. Lelkesen dönget végig az egyéjszakás ismeretségekkel, alkalmi menetekkel és más tiltott gyümölcsökkel szegélyezett ösvényen, miközben friss fanyar humorral vonja le a konzekvenciákat, és bőkezűen osztogatja – nem éppen elvetendő – jótanácsait nőknek, férfiaknak.
Örömökkel teli útkeresése közben összetalálkozik Blogpasival, és elmereng: vajon fel tudja-e adni az egyik ágyból a másikba ugrándozást, és képes lesz-e végül megállapodni?

„Egyszerűen szeretni kell ezt a lányt, aki ilyen derűsen vállalja: ’Igazuk van, valószínűleg fixálódtam a szexre’.” (Eve Magazin)

Kedvenc idézetem
1)
„De igen, szerettem volna mondani, igyekszem másmilyen nő lenni. Nem vagyok olyan szorongó, mint veled voltam. Nem tölt el többé öngyűlölet és kétely. Nincs többé szükségem, hogy törékeny és sérült egóm védelmében szabotáljam az együttléteket. Sokkal inkább képes vagyok kifejezni az érzéseimet. Megtapasztaltam, hogy szabad szeretni, még akkor is, ha ez valaki elvesztésével jár. Sokkal inkább képes vagyok szembenézni az elutasítással, és elfogadom, még akkor is, ha fáj. Látom már, hogy jobb megkockáztatni a fájdalmat, mint érzéketlenül és magányosan élni. Kezdem megérteni, hogy a valódi boldogság a közös örömből, szeretetből és intimitásból adódik, és nem csupán a többszörös orgazmusból.”

2)
„A mai napig bűntudat gyötör rövid „viszonyunk” miatt. A lelkiismeretem még mindig nem tiszta – arra emlékeztet, hogy valaki mindig szenved a döntéseim miatt. Felelősséget kell vállalnom a cselekedeteimért.”

3)
„Megmutatta, hogy létezik olyan férfi a világon, aki annyira odáig van értem, hogy azért is hajlandó találkozni velem, hogy csak beszélgessünk, és nem csupán, hogy megkefélhessen. Jake ráébresztett, hogy nem kell választanom a szerelem és a vágy között – hogy a megfelelő partnerrel minden a helyére kerül.”

Vélemény
A Szex és New York óta nem olvastam ennyire szabad fogalmazást a szexről, és a J.R Ward könyvek óta nem történt meg velem az, hogy olvasás közben is néha rámásztam Mr.A-ra. Hihetetlenül jól összerakott könyv, imádtam minden betűjét, és nem tudtam aludni sem, ameddig ki nem olvastam az utolsó betűig. Szerintem az álprűd embereknek, vagy aki csak csinálja, de piromkodva beszél olyan szavakról, hogy ondó, anál, fasz vagy szopás, azoknak előbb neki kell durálniuk magukat a könyvnek, mert ha az ember eleve nem nyitott, akkor nem biztos, hogy ezzel a könyvvel kellene kezdenie.
Mindig meglepődöm azon, hogy az emberek nem beszélnek a szexről. Nem mondom azt, hogy ki kell kiabálni a világba, hogy „én tegnap este akkorát élveztem, hogy túlüvöltöttem a kutyaugatást”, de azt sem tartom normálisnak, amikor nem beszélünk, és csak a paplan alatt csináljuk. Szerintem a szexet élvezni kell, a csoki után a legjobb dolog a világon… vagy inkább előtte áll…
Tudjátok, azt nem értem, hogy gátlásokat nevelnek belénk, mégis egyre fiatalabb korban kezdik élvezni a szexualitásukat az emberek. Tizenegy-két évesen már át is esnek az első „rosszalkodáson”.
De ez mihez vezet? Kiégéshez, meg olyan vadsághoz, ami később magányossá tesz. Pedig, élveznünk kellene a felemelőséget, ahogy a testünk forrón hullámzik, a lábujjaink begörbülnek, és olyan ősi erővel tör fel belőlünk a dolog, amitől félünk, mert nem ismerünk.
Nem hiszem, hogy bűn vagy rossz lenne az, ami élvezetet okoz ilyen szempontból.
Viszont, azt is nagyon jól példázza a könyv, hogy aki szereti a szexet, még nem rossz ember. Abby egészen szerethető figura. És benne is ott motoszkál a felismerés, hogy ettől függetlenül, mert felszabadult, még ugyanannyira vágyik a szerelemre, mint bárki más. Csak neki ezek az eszközei vannak meg. – Ha egy férfi kúrogat jobbra-balra, akkor nagy csődör. Ha egy nő teszi ezt, akkor kurva… pedig csak kergeti a szerelmet.
Nem kezdenék bele a „mit gondolt mögé az írónő”, mert mindenki más. De sokkal több ez a könyv annál, mint amit először gondolnánk róla. Mi vezet addig a pontig, ahol Abby tart?!
Egy nőnek is éppen annyi joga van megélni a szabad szexualitást, mint egy férfinak. Semmivel nem lesz rosszabb vagy másabb. Igaz, mindenkinek magának kell szembenéznie magával és átugrania a korlátait. – Az érzéseket és a gondolatokat is meg kell élni.
Zoe Margolis stílusa közel áll hozzám Gördülékenyen ír, bár egy-egy hosszabb résznél azért már lapoztam volna, de sem ez, sem a szabadszájúsága nem von le a könyv értékéről.

Értékelés
9/10
Ajánlom minden nőnek függetlenül attól, hogy mennyire szemérmes. Azért nem adok csak 10 pontot, mert kíváncsi vagyok a másik könyvre, és szívem szerint én még olvastam volna tovább. Nem még egy évet, csak egy hónapot… Illetve, reménnyel tölt el, hogy nem csak én vagyok ilyen cipőben, és eme bevallás miatti lelkifurdalásom okán csak kilences. De nagyon erős kilences.

Olvastátok már a könyvet?
Vélemény?
Hogy viszonyultok a témához?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése