2012. november 24., szombat

A pasi, ha jótékonykodik


Csütörtökön volt egy pótóránk a Kossuth Klubban. Szegény tanárunk még mindig beteg volt. Azért is szeretem őt, mert nem az a száraz, leadom az anyagot, és utána vizsgázunk stílust követ. Minden órára hoz valamilyen idézetet, amitől máris boldogabban áll hozzá az ember az órához. Most, családias légkörben töltöttünk el fél órát, megbeszéltünk ügyes-bajos dolgainkat, és közben csokit majszoltunk.
Hozott nekünk bonbont.

De nem is erről szerettem volna írni, hanem egy momentumról, amit szerintem meg kell említenem mindenképpen.



Korábban értünk oda, mint szerettünk volna, ezért Mr.A és én úgy gondoltuk, hogy sétálunk egyet a mellékutcákban. – Fedezzük fel Budapestet! Yey! :)
Neki is iramodtunk, amikor két tizenkét éves forma kislány elénk lépett, és teljes hangerővel a fejünkbe visították, hogy:
„Vegyetek egy képeslapot egy jelképes összegért hogy elmehessünk táborozni!”

Ezt úgy tették, hogy nem vettek levegőt, és fejhangon végigmondták. Elénk álltak, mint a rossz cigány jósnők, hogy akkor se mentek el, és akkor is venni fogtok, különben a hatodik bé osztály átka száll rátok. Vagy én nem is tudom.

Mr.A pedig áll, néz rájuk, a két kislány már-már azt hiszi, hogy megfogták az istenke lábát, amikor:
- Jelképes összeg? Hm… Akkor az isten fizesse meg.

Visszaadta a lányoknak a lapot, és mi meg tovább mentünk. Szegények lefagytak, mert köpni-nyelni nem tudtak.

Szánom-bánom, hogy nem tudtunk adni, de akkor nem úgy készültünk, hogy fizetünk valakiknek valamiért. Nem volt nálunk pénz.
Amúgy is, idézve Mr.A-t: „Isten az egy olyan non-profit szervezet, aminek értéke felbecsülhetetlen.”

PS: később láttunk, hogy szerencsével vadásztak le más embereket pár forint reményében, és volt, aki adott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése