2012. november 4., vasárnap

A kísértet-szerető


El sem merem mondani, miről jutott most az eszembe… de, az egyiket el merem. Emilivel beszélgettünk „Mr.Tökéletes”-ről, hogy létezik-e, ha igen, megtaláljuk-e egyáltalán. Aztán olvasgattam a szakdolgozatomhoz egy könyvet, amiben leírták, milyen is a hajsza azután a férfi után, akit elképzelünk magunknak.
 
Mindenki átesett – gondolom – azon a dolgon, amit ábrándozásnak nevezünk. Olvasott egy könyvet, látott egy filmet, vagy észrevett egy férfit az utcán, aki felkeltette az érdeklődését. Otthon pedig, azon kaptuk magunkat, hogy lefekvés után, de még az álom előtt ábrándozunk a látott hímről. Általában ilyenkor ő a hősünk egészen addig, ameddig meg nem látunk valaki mást.
Idővel ezek a képek összegyúródnak (szép szenvedőben) egy valakivé, akiről azt gondoljuk, hogy kell nekünk. Szerelmeink alkalmával pedig, ezt az ideált keressük.
Akinél ez nagyon nem stimmel, vagy már kifelé áll a szekere rúdja, az meg erre fogja, hogy „majd találok jobbat”. Jön a tökéletes, ő nem volt az, pedig megérdemlem, hogy vele legyek. A feminizmus adta páncél és kard a kukában landolt, a nők pedig, minden sarkon azt leszik, mikor jön feléjük Szőke (szőke herceg).



De ki is ez a Mr. Tökéletes?
A világ 1888-1971 között adott nekünk egy amerikai pszichológusnőt, Mary Esther Hardingot, aki ezt az elképzelt tökéletes pasit „kísértet-szeretőnek” nevezi.
Találó kifejezés szerintem. Ő azt mondja, hogy ezt a valakit nagyŐ-nek nevezhetnénk, Mr. Bignek, Mr. Fontosnak, Mr. Igazinak, Mr. Pompásnak… és mindenkinek van rá egy szava, szóval ezeket nem sorolnám fel.
Ezt a férfit soha a büdös életbe nem kaphatjuk meg függetlenül attól, hogy létező személyről beszélünk, vagy egy kreatív író végtermékéről. Lehet egy már elvesztett szerelem, a szomszéd fiú, Alexander Skarsgard (rá vagyok kattanva). Rá mondjuk mindig azt, hogy egy napon majd eljön értünk fehér lovon, feldob maga mögé, és elügetünk együtt a naplementébe.

„Pszichológiai kifejezésekkel élve a kísértet-szerető nem más, mint egy felmagasztalt és irreális animus-projekció.” Az azt jelenti, hogy ezt az elképzelt férfit egy piedesztálra emeli a nő, és minden vele szembejövőbe beleképzeli a látens szeretőt. Olyan ideált alakít ki, ami tőle szinte csak egy centire leledzik. Ebben van a szépsége. Hogy „már majdnem megvan” érzést kelt.
Amúgy senki sem veszi észre, hogy ez az elképzelt kép olyan, mint a nő maga, a nő férfi oldala. S amikor arról van szó, hogy mit nem szeretünk a másikban, vagy kifogásokat keresünk arra, hogy tulajdonképpen miért is nem jó nekünk a mellettünk levő hím, azért van, mert nem egyezik az Mesebeli Hercegünkkel.
Ezzel a szépséghibákkal teletűzdelt versenyben a férfi nem ér célba sosem, a nő meg továbbra is hoppon maradva várakozik. Ez azért van, mert azt mondják, hogy tökéletes lenne, ha. De mi az, hogy ha? Egy a kétbetűs szócska pont a kísértet-szerető jelenléte.
Van egy igen rossz hírem. Nincs olyan, hogy tökéletes.



Ebben az egészben az a leggerinctelenebb momentum, hogy a nő ezt nem veszi észre. Erre mondta Mr. A, hogy úgy szapul, hogy közbe dicsér. A nő nem veszi észre, hogy (jogtalanul) kritizál. Ez a szerető a legféltékenyebb valami, ami valaha létezett a Földön. Bármikor, amikor a nő összejönne a kiválasztottal, akkor felülkerekedik rajta, és hisztizik, hogy a nő vele maradjon. Az élőt dobja el.

Emlékszem, anyám sokszor mondta, hogy majd akkor csináljak ezt meg azt, hogyha eljön az igazi. Nos, akkor a mai napig szűz lennék, nem innék alkoholt, nem dohányoztam volna, nem csalódok és nem növök fel. Mindegyik hódolómban volt valami bibi. Túl alacsony volt, túl magas volt. Túl sovány. Túl kövér. Túl buta. Túl okos. Barna, szőke, fekete, vörös hajú. Jobban keres, mint én. Rosszabbul keres, mint én. Nagy keze volt. Kicsi lába. Túl szőrös. Túl csupasz. Nagy vesszője. Kicsi férfiassága. Kávézik. Kakaót iszik. Füvezett…stb.

A legtöbb csaj enged a csábításnak, a „majd, ha”-val kezdődő gondolatnak. Örökké abban a rabszolgaszerű kapcsolatban marad, amiben gyerekként elindult, majd felnőtt.
De aki ezt engedi, az meg is érdemli.

Én örülök, hogy kikerültem ebből a körből. A mostani páromra azt mondom, hogy ő az igazi, mert a tökéletlensége teszi igazivá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése