2012. november 30., péntek

Nem tudom... még most sem


Mindig vannak olyan szavak, amiket gyakrabban használunk, mint az összes többit. Az egyik barátnőm állandóan a „jólkivan” szóösszetételt használja, egy másik időről-időre elővesz egy-egy kedvencet. A tanáraink a „kvázi”-val operálnak. Azonban van két olyan szó, amitől két másodperc alatt a plafonra mászok.

Nem, nem. Ez nem az igen, és nem is a nem. Vagyis, utóbbi félig, mert a „nem tudom”-ról beszélek. Ilyen nincs. Mert az egy dolog, hogy vagy van információm, vagy nincs, de ezzel a két szóval nyugodtan álomra hajtani a fejet gázos.

2012. november 27., kedd

Piaf


Ez a bejegyzés most rendhagyó filmajánló lesz, de szeretném, ha jobban megértenétek a szóban forgó hölgyet, illetve, ez egy remek alkalom arra, hogy szóljak, vizsgaidőszakom van, szóval kevés és kevésbé értelmes bejegyzések látnak majd napvilágot, mondjuk TAG-ek.

Régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet, mert az énekesnőt szeretem, imádom a drámákat és az életrajzi ihletésű filmeket. Most sikerült hozzájutnom ehhez a filmhez. Kimondottan nem a sztori bilincselt le, hanem az énekesnő személye.

2012. november 26., hétfő

Papás-mamás


A vasárnapom nem volt a legfelemelőbb tény az életemben. Valahogy bejött az a törvény, hogyha az ember pénteken nevet, akkor vasárnap sírni fog. Gondoltam, hogy ez nem képletes dolog, és bár nem hiszek a babonákban, azért ez eddig mindig bejött. Most nagyon vicces volt a péntekem, mert Mr.A-val végighülyültük az egészet. Megjött a vasárnap, a bús idő, és ha bajnak jönnie kell, akkor csőstől jön.

Elmesélem, hogy esett meg eddigi életem legégőbb találkozása.

Filmmaraton vol. 3.


Adós vagyok egy kiadós filmlistával.

A héten négy napot is együtt voltunk Mr.A-val (én nem dolgozom, ő random szabadnapokat kap). A termés a következő:
Betépve, Apollo 18, Fringe 3. évad, Dexter 4. évad, Wonderful Days, Rumnapló, Feláldozhatók 2., Batman – A sötét lovag felemelkedés, DevilMan, Feltámad a vadnyugat, Gördülő kung fu, Battle Royale, Abraham Lincoln, Szívtiprók, Szex és New York 2., Életrevalók.

2012. november 24., szombat

A pasi, ha jótékonykodik


Csütörtökön volt egy pótóránk a Kossuth Klubban. Szegény tanárunk még mindig beteg volt. Azért is szeretem őt, mert nem az a száraz, leadom az anyagot, és utána vizsgázunk stílust követ. Minden órára hoz valamilyen idézetet, amitől máris boldogabban áll hozzá az ember az órához. Most, családias légkörben töltöttünk el fél órát, megbeszéltünk ügyes-bajos dolgainkat, és közben csokit majszoltunk.
Hozott nekünk bonbont.

De nem is erről szerettem volna írni, hanem egy momentumról, amit szerintem meg kell említenem mindenképpen.

2012. november 23., péntek

Girl thing


No, ma is megjártuk Mr.A-val a kínait, Emilinek segítettem ajándékot vadászni. Nem sok sikerrel.

Íme a hét sütemény és zsákmány termései.

2012. november 21., szerda

Csajok



Na nem, mintha nagyon tagadnom kellene, de a Szex és New York után kellett valami hasonló sorozat. Szerintem nem csak nekem, hanem úgy a világnak is. Én megnéztem, az első rész után egy évig nem is kerestem a többit. Most mégis egy nap alatt bedaráltam az első évadot, és szomorúan mondtam magamnak, hogyha ilyenek a mai modern amerikai (szingli) lányok, akkor baromi nagy gáz van.

2012. november 20., kedd

Szex és New York 1. mozifilm


Ciki, nem ciki, én szeretem a filmet és a sorozatot is, mert tudok vele azonosulni. Minden részben megtalálom a hibáimat, minden szereplőben van egy kicsi belőlem. A sorozat megvan, és néhanapján előszedem, hogy belelessek, a filmet pedig, a minap Zsuzsival néztük meg egy csajos nap keretein belül. A könyveket is többször forgattam már, mint kellene, és lehet, hogy nincs mindenki velem egy véleményen, most akkor is erről fogok beszélni.

Farkasfiú ugatja a Holdat


Nem mondom, hogy én lennék a világ legtökéletesebb barátja, viszont szerintem mindenki ismeri az érzést, milyen az, amikor elveszt egy barátot. Nem ideiglenesen, mert majd úgyis fogunk beszélni karácsonykor, hanem úgy véglegesen. Persze, egyszer összefutunk, és akkor majd örülünk egymásnak, de lehet, hogy ez az egész csak az én fejemben létezik.
Linda a múltkor azt mondta, hogy „de jó, végre neked is lesz egy celeb barátod”. Nem, kösz, de nem lesz, és nem is szeretnék igazán egy olyat. Egyszer már írtam máshol a bezzeg-emberekről, de az a tapasztalatom, hogy aki az árnyéban is elfelejti, hogy létezem, az a fényárban sem lesz másmilyen.

2012. november 18., vasárnap

Filmmaraton vol.2.


A héten nem néztünk igazán filmeket. Sétáltunk, vásároltunk, és tanultunk. Iskolában voltunk, nem volt igazán kedvünk és időnk sem arra, hogy a tévét bámuljuk. Azért hozzá kell tennem, hogy a következőkben nem szerepel a Fringe sorozat harmadik évada. Még nem végeztük ki – van még két rész -, és ettől teszem függővé a második etapos pontozást és véleményt.

Miss Godzilla


Oh, igen. Nem kenyerem, hogy valakit az alapján jellemezzek, ahogy kinéz. De erről a lányról már az első cselekedete után azt mondtam, hogy találó neki a Godzilla-lány megszólítás. Nevezzetek sok dolognak, de úgy vagyok vele, hogy aki van annyira elborult elme, hogy hirtelen felindulásból bánt mást és akkora, mint egy hegyomlás, azt igen is, nevekkel illetem.

Ő igazából nekem senkim. Nem tudom a nevét, sem azt, hogy miért olyan, amilyen, de most egy negatív felhangtól túlfűtött poszt következik.

2012. november 17., szombat

Csúcsjárat


Ma itthon serte-pertéltem, amolyan itthoni játszóruhában. Semmi smink, laza, kócos copf, fekete, kinyúlt zenekaros póló, lila rövidnadrág, rózsaszín papucs. Az itthoni semmittevéshez (tanulás és takarítás) nem kell más szerintem. Főleg ramaty állapotban akkor vagyunk, amikor nem számítunk vendégre. Énekelünk, táncolunk, jobban leharcoljuk magunkat, mint amúgy.

2012. november 15., csütörtök

Tunika és fini süti kombó


Ma is voltunk Mr.A-val erre-arra. Kaptam tőle egy szürke, kötött, rövid ujjú tunikát (mert kinéztem magamnak Emiliét), sok-sok bugyit (amiről nem készítek képet).




Aztán magától készített rákóczi túróst. Nyamiiiiiiiiiiiii….
Most igazán jó lett annak ellenére, hogy kicsit hülyültünk a habbal. Egymásra kentük, meg miegymás apróság… *pajzángondolatok*



Voltunk kacsákat is etetni, hogy meglegyen a heti melegségérzet a szívben, majd jövő héten megint. Képet most nem csináltam.

2012. november 12., hétfő

Beszélgessünk!


Minden ember életében eljön egy pillanat, amikor nem akar az lenni, ami, és elég egyetlen szó is ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Az ilyen magok a megfelelő ápolással óriásokká nőnek, és átsegítenek az életünk hullámvölgyein.
Amikor ezeket írom, nem mardos depresszió vagy bűntudat, pusztán az agyam pisszen egyet.

Filmmaraton vol.1.


Ezen a hétvégén filmnézős maratont tartottunk Mr.A-val. Most, ebből adok egy gyorstalpalót, mert annak nem volt értelme, hogy külön-külön írjak a filmekről, mivel egyik sem elgondolkodós műfajú volt.
Persze, ha szeretnétek valamelyikből egy hosszabb összefoglalót, akkor hagyjatok egy kommentet.

2012. november 10., szombat

Az ördög Pradát visel


Régen láttam a filmet, és a minap mondtam Mr.A-nak, hogy leszedhetné nekem, mire csodálkozva rám nézett, és azt mondta, hogy megvan neki. Mondom, csak most mondod? Mert nem láttam a dévédé tartóban a filmek között. Mire ő azt mondta, hogy a „kincses ládában” kell keresnem, a nem jó filmek között.

2012. november 9., péntek

Budai vár, képnézegetés, kacsaetetés


Mr. A két napig itthon volt, mivel a kereskedelemben dolgozik, a szabadnapjai randomok. Most ezt a két napot kapta meg a héten.
Szerdán a tónál kacsákat etettünk, szigorúan nekik szánt eledellel, hogy túléljenek, és a kis törékeny testük ne fagyjon-fogyjon.
Csütörtökön a Budai Várban voltunk sétálgatni, és az egyik kis utcában egészen véletlenül figyeltünk fel egy tárlatra.

2012. november 6., kedd

Ciciperverzek


A minap Mr.A úgy döntött, hogy intézzem el a postai dolgainkat. Apukám pedig úgy, hogy beugrik, és elvisz postára, meg vásárolni.
Tízig vártam apukámra, de nem jött. Azért a biztonság kedvéért, magamra kaptam egy zoknit, meg a melltartómat, ha menni kell mégis, akkor kevesebb dologgal kelljen szöszölnöm.
Késve bár, de törve nem, megérkezett apu, én meg hirtelen kaptam magamra egy farmert, sportcsukát és egy pólót. Nem is figyeltem, mit vettem fel, csak az elsőt, ami a kezem ügyébe akadt.
A postán meleg volt, és kigomboltam a kabátomat, s csak ekkor vettem észre, hogy a pólóm nem sok mindent bíz a fantáziára.

Szeretlek úgy, ahogy vagy!


Minden ember életében eljön egy pillanat, amikor nem akar az lenni, ami, és elég egyetlen szó is ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Az ilyen magok a megfelelő ápolással óriásokká nőnek, és átsegítenek a életünk hullámvölgyein.
Amikor ezeket írom, nem mardos depresszió vagy bűntudat, pusztán az agyam pisszen egyet.

2012. november 5., hétfő

Egyszemélyes sérelem


Nem tudom, ki hogy van vele, de engem igen érzékenyen tud érinteni, amikor a külsőmre tesznek megjegyzést.
Gondolom, mindenki tudja jól, hogy milyen az, amikor általános iskolában a fekete bárány, senki sem játszik vele, tanulásra kényszerül, és amikor a többieknek van lehetősége, megalázzák.
Nekem ez a mai napig játszik.

Abby Lee: Hol jár az eszem?


Nem gondolom, hogy a szextől óvakodnunk kellene, vagy védeni a fiatalságot, vagy bármi ilyesmi, mert mindenki tudja, hogy ez képmutató dolog lenne. Ám, mivel már leírtam, miről lesz szó, akárhogy védeném ezt a bejegyzést, akkor is ide kattintana mindenki. Igazából könyvajánló szeretne lenni, és egy apró véleményféle. Szóval, aki kíváncsi katt, aki hazudós, az lépjen tovább! :)

2012. november 4., vasárnap

A kísértet-szerető


El sem merem mondani, miről jutott most az eszembe… de, az egyiket el merem. Emilivel beszélgettünk „Mr.Tökéletes”-ről, hogy létezik-e, ha igen, megtaláljuk-e egyáltalán. Aztán olvasgattam a szakdolgozatomhoz egy könyvet, amiben leírták, milyen is a hajsza azután a férfi után, akit elképzelünk magunknak.

2012. november 3., szombat

A felhők fölött 3 méterrel


Hogyan is lehet túlélni egy hosszú hétvégét? A legjobb módszert ma fedeztem fel erre. Szántam egy kis időt magamra, a lakásra, majd egy bögrényi édességgel bevetettem magam a kék, vastag takaró és megannyi párna közé. Linda múltkor említett egy filmet, amit most megnéztem…

Fehér tenyér


Hallottam róla, olvastam róla, valahogy eddig mégsem botlottam bele. Most volt alkalmam megnézni ezt a filmet.

2012. november 2., péntek

Athéné


Szeretem megnézegetni, hogy melyik kultúrában mi vagyok. Mostanság rákaptam ezekre, talán azért is, mert meg szeretném érteni, néha mi zajlik a fejemben. Gondoltam, hogy megnézem, milyen istennő lakik bennem.
Nem árt tudni.

Rákerestem, és megnéztem, hogy ki van bennem. Mi van bennem. Hogy van bennem. Kitöltöttem vagy 10 tesztet, és mindannyiszor az jött ki, hogy aki bennem él, az Pallasz Athéné.

Nézzük meg, mit is írnak róla.

Hello November!


Igazából tegnap kellett volna kitenni, mert ugye, tegnap volt elseje, de nem éreztem úgy, hogy halottak napjához illett volna. Ám, ami késik, az eljön egyszer.