2012. október 11., csütörtök

Szerelem régen, és most


Kerekasztal címen azok az írások jelennek majd meg, melyekben a barátnőimmel taglaljuk egy-egy feldobott témával kapcsolatban alkotott nézeteinket… de nagyon szép körmondat volt ez… o.o
Barátnőmnél - aki a továbbiakban Zsuzsi néven fog futni – voltam, és megnéztünk egy félig életrajzi, félig fantasy filmet, John Cusak főszereplésével, ami A holló (The Raven) címen van elkészítve.
A film főhőse (Poe) a szerelmének megmentésén fáradozik. A lányhoz írt verseket, és olyan igazi szerelemnek tűnt, ami kettejük között van.
A film kapcsán elmélkedtünk arról, hogy a szerelem napjainkban tényleg nem olyan, mint volt, és ha nem, akkor miért?


Feküdtünk a szobában. Zsuzsi nyakig betakarózott a két pulcsi és még egy póló mellé. Október van na, és már érezni lehet a „téli” levegőt. Először egy Efron filmet szerettünk volna megnézni, de gyanítom, hogy amikor elkezdtem húzni a számat, inkább hagyta, hogy válasszak.

Végül, inkább töltöttünk egy más filmet, nem azokból választottunk, ami volt. Választásunk A hollóra esett. Eleinte nem volt nagy bizodalmunk a filmben, majd jöttek a kaszabolások, mint valami XIX. századi Fűrész.

Aztán, amikor elérkeztünk arra a pontra, hogy Poe Miss Hamilton megmentésére siet, szóba került, hogy miért hunyt ki a szerelem? Az emberek miért nem tisztelik már egymást? Hol ronthattuk el?

Bámulunk a képernyőre, és úgy beszélgetünk, mert hiába jár a szánk, azért még figyelni kell. – Egy valamire való csaj két dologra igenis, tud figyelni.

-Hát, az gáz, hogy ma már nincs ilyen szerelem. Akkor még valamire becsülték egymást a felek, tisztelték egymást. – hozzáteszem ezen a ponton, hogy Zsuzsi most válófélben van.
Felhúztam kicsit a szemöldökömet, és átgondoltam, mit szeretnék mondani.
-Hogy érted ez? – bukott ki belőlem ez az elmés kérdés.
-Hát úgy, hogy ott még volt szerelem. Meg a pasik udvaroltak. Meg érted. – magyarázza, bár lehet, hogy ő maga sem tudta, hogy mit akart mondani. – Írtak verseket, nem úgy, mint ma, hogy nem csinálnak semmit.

Tény, hogy manapság már a nők csinálják ugyanezt. Ma már a nők mennek a pasi után, ők várják, hogy a férfi válasszon, ők mennek, és hívják meg erre-arra őket. A kivétel ritka, minta fehér holló.



-Szerintem ebben nincs szó tiszteletről, becsületről. Ezek különböző dolgok. – nehéz úgy beszélni, hogy közben az ember agya dolgozik a helyes válaszon. – Szerintem ma is van szerelem, csak átalakult. – mondtam. – Ma már nem azok az értékek, gondolatok, tettek és érzelmek, amik akkor voltak.

És tényleg. A világ fordult egyet. Ha belegondolunk, régen gyakorlatilag a születés pillanatában megvolt az embernek a férje / felesége. Nem volt szó érzelmekről, de ha volt is, annak sosem volt jó vége. – Gondoljunk csak arra, mit kaptak azok, akiket házasságtörésen kaptak.
Illetve, akkor egy nőt, ha nem adtak feleségül, akkor elvitték, vagy az utcán kereste kenyerét combjainak legédesebb titkaival.
A mai helyzetet a fogyasztói magatartás hozta. Mint mindenben, felgyorsultunk. Hamar lecseréljük a telefont, a tévét, a mikrót, a zoknit és a férfit/ nőt is. Mit várunk ilyen tempó mellett?

-Szerintem – kezdtem. Mindig így kezdem, amikor meg vagyok győződve az igazamról :) -, ma is van romantika, csak kevésbé vesszük észre, hogy van. Manapság nem dívik verset írni, meg miegymás. Ma már nem a pasi megy a lány elé, hanem a lány megy éjnek évadján a pasi ablakához, kocogtatja kaviccsal és vall neki szerelmet. Meg kevésbé vagyunk erre nyitottak. Ez a férfiak elkényelmesedését és elnőiesedését szolgálják.

Állítom, hogyha velünk esik meg a romantika, akkor nem vesszük észre, vagy inkább tagadjuk. A női emancipáció, a feminizmus és a modern kor hozadéka, hogy ezekre immúnisak lettünk.

-Mondjuk, igaz. Mert Emil tud írni.
-Na. – mondom. – Mr.A nem, de csinál sok minden mást. Ez is szerelem, és ez is romantika.

Mondjuk, azért felmerült bennem az apró gondolat, hogy sokan szerelmesek vagyunk magába a szerelembe. A régi szerelmek azért kívánatosak, hogy olyat akarunk, mert azok plátóiak voltak, elérhetetlen volt, beteljesületlen volt. Megrengették az irodalmat, a filmet, a zenét. Szenvedtek, és a művészeti termékek ezt mind felerősítik, és ezért kirívó. Ezért akarjuk annyira. Mert azt látjuk benne, hogy van küzdelem, aminek édes vége van. Benne van a siker reménye.
Mi van akkor, hogyha azért nem vesszük észre a mindennapi kedvességet, mert azt akarjuk, hogy szenvedni tudjunk?
Mármint arra gondolok, hogy a szerelem érzését kergetjük azáltal, hogy vágyunk rá, mert ameddig elérhetetlen, addig még mindig ott van az izgalom, a vágy, a tűz és a remény arra, hogy megfogtuk annak a bizonyos istenkének a lábát.



Csak egy példa a romantikára. Nem vagyok romantikus típus, de szeretem, ha gondol rám a párom. Mr.A ma, mire hazajöttem, meglepett. Bevetettem magam az ágyba, és ott tigriskedtem, amikor a párnám alatt egy dobozban megakadt a kezem.
Egy halom bonbont rejtett magában.

Nesze neked, fehér holló!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése