2012. október 30., kedd

Robi kiakad


Pénteken délben kezdődik az oktatás a főiskolán, ami azt eredményezi, hogy az öt fős keménymagon kívül nem nagyon szokott bejárni az órára a csoport. Most mégis volt pár páciens.
Óra előtt nem lehet bemenni a terembe, ezért ott ücsörögtünk Mr.A-val előtte, és bámultunk ki a szemünkön üveges tekintettel.

Egyszer csak megérkezett az egyik csoporttársunk, Robi.

Robi az a fajta srác, aki nem élvezi a kommersz divatot. Mondjuk, nem is tudná, mert nem az anorexiás típus, mint manapság. Gyúrni jár, ezért van combja és karja és háta is. A haja katonásra nyírt, fekete. A szeme is sötét, keretes szemüveg mögé rejti. Körszakállas, hangra leginkább puzséros. :P
Stílusra: laza, ami azt takarja, hogy így kabátos időben zubbony, szabadidőfelső, póló. Farmernadrág, és amolyan deszkás (?) surranó.
A nadrág és a felsők is feszülnek az izmain.

Leült mellénk, és beszélgettünk. Mi vagyunk az a hármas, aki nem szereti az embereket, és szorult belénk annyi értelem, hogy politikáról és gazdaságról is tudunk dumálni.
Megérkezett egy srác (?), aki inkább követte a feminin divatot, mint mást: fehér, hatalmas nagy sál volt a nyakában, fekete bőrjakó, és okkersárga tapadós nadrág, „vagányan” fűzött csizma. Tiptop bőrtáska, és féloldalasan belőtt félhosszú séró.


Robi ránézett, és heveny röhögésben tört ki.
-Miért van az, hogy a pasik olyanok mint a csajok? – kérdezte, miközben gurgulázott belőle a nevetés. – De komolyan. Mindegyik olyan, mint egy b**i. Tegnap is mentem, hogy vegyek zubbonyt. Jó még a tavalyi is, de kellett egy számmal nagyobb. – megfeszítette a karját, és késztetést éreztem arra, hogy megtapogassam. Wow! – Szóval, körbenéztem a H&M-ben, és mi volt ott? Akkorák a férfi ruhák, hogy csak egy nőnek jó.
-Meg a színük. – kontrázott Mr.A. – Rózsaszín pólók, meg a hasam kilátszik, meg olyan nadrág, hogy le sem kell vegyem ahhoz, hogy méretet vegyenek rólam!
-Jaja, az sem semmi. De komolyan. Miért öltöznek úgy, mint egy b**i?
Elfordítottam a srác felé a fejem.
-Igen, jó felé nézel.
-Most mit mondjak? – kérdeztem. – Ez a divat manapság. Nőtársadalmat csinálunk.
-Mit? – kérdezett vissza Robi.
-Nőtársadalmat. Vannak azok, akik eleve nőnek születnek, és lesznek azok a férfiak, akiket nőkké változtatunk. Kiálló csontok, vasalt hajak, kifestett körmök, szépítészet, és olyan ruhák, amikben a csajok még csak-csak kinéznek valahogy.
-De az a probléma, hogy nem találok magamra ruhát!
-Nekem mondod? – kérdeztem vissza. Tény. A konfekcióméret sem az én asztalom. Nagy a fenekem és a cicim, na. – Androgün modellek, metroszexuális lovagok, és anorexiás királylányok. Csodás jövőkép.
-De komolyan. – kezdte Robi. – Miért van az, hogy egyre kisebb ruhákat gyártanak?! Nem férek bele! De még a kövérek boltjában sem! Katonai ruhaboltba járok vásárolni! – magyarázott, mint egy hisztis nő.
-Egyszer egy divattervező mondta azt, hogy azért jó, hogy soványak az emberek, mert kevesebb az anyagköltség.
Erre mind felröhögtünk.
-Megoldás: Járjunk meztelenül! Az lenne az igazán költséghatékony!

Amúgy, az utóbbi időben lehet, hogy én vagyok ráállva a témára, de nem azzal kellene foglalkozni, hogy „szegény nők el vannak nyomva”, csak szülésre jók…stb. Bla-bla-bla.
Azzal is kellene foglalkozni, hogy az elnőiesedett férfiakat mentsük meg. Hagyjuk őket udvarolni, normálisan enni, sportolni, legyen már férfi az, aki farokkal született!
Az iskolában is láttam egy fiút, aki kopogós cipőben volt, piros, tapadós nadrágban, csíkos pólóban, belőtt séróval. A plázában láttam egy srácot annyi különbséggel, hogy esküszöm, volt rajta smink!
Hova fajul a világ?
Ha csajokat csinálunk a srácokból, nem lenne egyszerűbb lányokkal kavarni?
Vagy az már nem fér bele a trendi világba? o.o

-Amúgy, mi az az androgün? – kérdezte Robi.
-Kétnemű vagy nemtelen emberek. A modellek világában most népszerű ez a dolog. Olyan férfi modellek, akiket lehet sminkelni, akkor nők, de ha kihajt a borostájuk, férfiak.
-Szóval, b**ik, csak borostás b**zik… Másnapos homárok!
Mit tehettem volna, vigyorogtam és bólogattam.

Robi puffogott még mellettünk, pepitában ugyanezt mondta el, amit most én leírtam.
Ám, megnyugtató a tudat, hogy legalább két FÉRFI van ezen a világon. A remény még nem halt meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése