2012. október 29., hétfő

Bénaságom vígjátéka


Amikor azt mondom, hogy isten azért teremtett meg, hogy röhögjön rajtam, mindenki csak néz, hogy miért mondom. Közlöm (újra), hogy én vagyok az az ember, akivel minden sarkon történik valami vicces, a „Sors a képembe vigyorog”. – Szoktam volt mondani.
Égő történetekben bővelkedem, és a mai is egy lesz a sok közül.
Mivel a múltkor csúnyán árnyékra vetődtem az új vámpíros könyvemmel, ezért vigasztalásképpen rendeltem egy másikat. Kiadóból olcsóbb volt, mint boltban, és neten keresztül még olcsóbb, úgy voltam vele, essünk át a tűzkeresztségen.
Megvolt életem első önálló, internetes vásárlása. Tádám!

Szóval, minek utána most már mindenki tudja, hogy az esetek többségében a balszerencse velem van, nem lesz meglepő, hogy ez a történet sem úgy alakult, ahogy én szerettem volna.

Megvolt a webshop, megnéztem, mi kell, kitöltöttem az űrlapot, és tűkön ülve vártam, hogy jöjjön a megerősítő e-mail a rendelésemről.
Történt mindez hétfőn délelőtt tízkor. Este tízkor még mindig a Holdba’ volt a levél.

Nem tudtam, mit tenni, eltettem magam szerdára.

Szerdán is csak este jött meg a levél, hogy ctrlC-ctrlV:
Személyes adatok + számlázási adatok, és:
„A megrendelt könyv/ek/et egy héten belül a Posta futára kiviszi Önnek. Ennek időpontjáról a postázás napján küldünk Önnek e-mailt. (Telefonos értesítést sajnos nem tudunk vállalni.)”

Ezzel mind nem is volt baj.
Csütörtökön azért már ott bajlódtam, hogy mi lesz? A barátnőmhöz fogok menni, és biztos, hogy akkor fogják kihozni… az értesítés kiesik a ládából… egy jóakaró szomszéd kidobja… stb.
Csütörtökön nem történt semmi.

Éjfél felé úgy voltam, hogy megnézem, hol tart az ügyem. Hát, itt:
„Kedves Megrendelőnk!
Örömmel tudatom, hogy az Ön által megrendelt könyv(ek)et a mai napon átadtuk a Posta futárának kezébe, aki az elkövetkező 1-3 munkanapon juttatja el az Ön kezébe az(oka)t.
Kérjük, figyelje a postaládába dobott értesítőt is! (Nehogy elkallódjon a reklámok között.) Amennyiben a holnapi naptól számított 5 munkanapon belül nem kapná meg a könyv(ek)et, kérem, értesítsen.
Kellemes olvasást kívánok!”

Mondanom sem kell ugye, hogy milyen izgatott lettem?! Gondolom, mindenki emlékszik arra, amikor gyerekként megleste a szüleit, ahogy meghozzák és csomagolják az ajándékokat, feldíszítik a fát, és alá kerülnek reggelre a csomagok. Alig tudtunk aludni a kíváncsiságtól, hogy mi van benne.
Most is.
A gyomrom kavargott, a szívem zakatolt, és éjszaka takarítottam, mert nem tudtam aludni.

Pénteken a helyzet még rosszabb lett. Nem mertem hangosan tévézni, füles nélkül hallgattam zenét, és mindent igyekeztem kínosan rendben tartani.

Délután négy felé már úgy voltam vele, hogy a beígért három munkanapból hétfő vagy kedd lesz. Nem adtam sok esélyt arra, hogy az első nap, a munkaidő utolsó órájában (4 és 5 között) kihozzák a könyvet.

Elhatároztam hát magam, hogy belecsapok a napi kínzó rutinba, vagyis, hogy tornázni fogok. Levetkőztem, felvettem a kinyúlt pólómat, nadrágot hozzá, hanyagul összekötöttem a hajamat, és hadd szóljon.
Már háromnegyed órája izzadtam (vagyis 17:45), amikor megszólalt a kaputelefon. A fejemben megnyomta valaki a pánik gombot, és csak az jutott eszembe, hogy „most mit csináljak, most mit csináljak?” o.O
Mivel nem volt más választásom, felvettem a kaputelefont, és mit mondtam bele?
„Most mit csináljak?”

A túlvégről visszaszólt egy kellemes hang: „Ööö. Nem tudom, talán lejöhetne. A Jaffa kiadótól hoztam Önnek csomagot.”
A lábam legkisebb ujjától a hajszálaim végéig elpirultam, és hirtelen nagyon melegem lett. Makogtam valami olyat, hogy mindjárt lemegyek, és mielőtt még tovább süllyedhettem volna, letettem a kagylót.

Visszafutottam a szobába, és tekeregtem-forogtam egy négyzetméteren, hogy mit vegyek fel? Igaz, hogy az orrom előtt volt az itthoni játszó ruhám. Felkaptam, de egyből rám tapadt, és átnedvesedett az izzadságtól. A homlokom gyöngyözött, a fejem még mindig vörös volt, a tornától.
Felvettem a rózsaszín kis papucsomat, és lecsattogtam a harmadikról. A lábam alatt döngött a lépcsőház, és a nagy ürességben visszhangzott a klaffogás.

Lent is szürreális kép fogadott. Az alattunk lakó szomszéd néni nem mert bejönni a futártól. Végül beimádkoztam szerencsétlent. Ott mókolt a postaládáknál azért, hátha megtámadnak (később vallotta be).

A futár aranyos volt. Hatszor megkérdezte, hogy én vagyok-e az, akinek csomagot hozott. Pechemre nem tudtam igazolni magam, mert Mr.A elvitte a cuccaimat. Nem volt ebből gond. Csekkoltuk, hogy mennyiért hozott és mit. Végül az orrom alá dugta a papírokat, hogy aláírjam. A kulcsomat próbáltam a zsebembe dugni, hát, nem fért bele. Fogtam az egyik kezemben a kulcsot, a másikban a papírokat, a srác pedig, egy tollat tukmált a kezembe még, amivel aláírok. A kulcs és a toll valahogy nem fér meg egy kézben, ezért megkértem, hogy fogja meg. Aztán, amikor aláírtam, akkor még odatette elém azt a kütyüt, amivel elektronikusan kell aláírni valamit. Most már egy tábla papírokkal, egy műszaki cucc volt az egyik kezemben, a másikban: kulcs, toll és a műszaki ádázság tolla.
Az elektromos dolog nem akarta, hogy aláírjam. Ott szerencsétlenkedtem, hogy hatodszorra sem sikerült leírnom a nevemet. Azért tizedszerre sikerült jó rondán odafirkantanom, ahogy hívnak. Életemben akkor írtam rondán utoljára, mielőtt megtanultam volna.
Visszaadtam az elektromos kütyüt, majd a toll leszáguldott a papírról. Pánikba estem, és mielőtt leesett volna, belerúgtam, amivel felrepült, és a hónom aljával elkaptam.
Bámulatosan jó reflexeim vannak, Peter Parker elbújhat mellettem. XD

A srácon látszott, hogy visszafojtja a nevetést.

Miközben visszaadtam neki mindent egyesével, kérdezte: „Nem jó a kapucsengő?” – látta az értetlenség szikráját a szememben. – „Mert felvittem volna a könyvet.”
Mire én: „De jó, de inkább le szoktam jönni.”
Sors: Dóri = 2:0

Elvettem a könyvet, és kizártam az életemből. Ő ment a dolgára, én az enyémre.
Felfelé menet kifulladtam rendesen. Harmadikon lakom, de majd’ egy órás edzés után az én kondimmal senki se akarja, hogy fitt legyek ennél is jobban.
Repített azért felfelé a megérdemeltemésvégreazenyémakönyvhallelujah érzés.
Sors: Dóri = 2:0,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése