2012. október 16., kedd

A Ward-kaland


A mai napom olyan szinten tré, hogy szerintem azt szavakkal érzékeltetni lehetetlen. Keltem, mint egy hercegnő, kalandoztam az aluljáróban, mint Indiana Jones, dúltam-fúltam, mint egy terminátor, s végül előadtam a napi nagy alakítást, mint dráma királynő.
Minekutána régebben eldöntöttem, hogy nekem kell egy könyv, nem volt kérdés, hogy amikor megjelenik, rögtön rávetem magam a legelső példányra, ami az utamba kerül.
Szerintetek, hogy jártam?

A tegnap estém kevésbé volt jó, mert Mr.A úgy húzta a lóbőrt, hogy szerintem, egy ágyú elbújhatott volna mellette… mármint férfiasan alukált. Fent virittyöltem kettőig. o.o°

Reggel is ugyanerre ébredtem annyi különbséggel, hogy úgy horkolt, mintha egy nyikorgó ajtót hajtogatnának ide-oda, plusz, az ablakpárkányon kopogott az eső. Félhomály volt, ettől teljesen horror volt az egész. Fél szemmel, nyüszögve keltem, nem tudtam visszaaludni.
Mászkáltam, mint egy kísértet, aztán a kávéra várva ránéztem a naptárra. A mai nap arannyal volt szedve, hiszen október 16-a van.

A kezdetek elég régre nyúlnak vissza. Kezdjük ott, hogy imádom a J.R. Ward könyveket. Szerencsés az, aki angolul olvassa őket, én megvárom a magyar változatot. Nem azért, mert nem értem, de legalább nem kell hosszabban agyalnom egy-két szón. ;)
Az új kötetre azt mondták, hogy augusztusban megjelenik. Ebből nem lett semmi sem. Aztán kiírták, hogy szeptember 14. Ezen a napon valamilyen oknál fogva változott a dátum, október 15-re.

Nem akartam árnyékra vetődni, ezért megvártam, míg Mr.A szabadnapos lesz, hogy ő is nyugodtan átélje azt az eufórikus élményt, amit nekem jelent ez a nap.

Mire Mr.A felkelt, gondolatban végigjátszottam magamban a metódust, ami rám vár. Az utazás izgalmát, ahogy remeg a lábam a bolt előtt, majd, a melegséget, amikor a kezembe fogom, és a végtelen örömet, amikor már fizettem érte, és hazafelé tartok.

Apu is átjött reggel, vele beszélgettem. Mikor már menni készült, felébredt Mr.A, mondtam neki, hogy gyorsan igya meg a kakaóját, és indulás van. Minél hamarabb érünk a könyvesboltba, annál hamarabb lesz egy napja nyugton, nélkülem. – Ugyanis, egy huzamba szoktam kiolvasni a Ward-könyveket; ilyenkor se kép, se hang, kapcsolat a külvilággal offolva.

Mond valakinek valamit az, hogy visszamenni a lakásba indulás után balszerencsét hoz?
Na, mi visszamentünk, miután bezártunk minden zárat.

Szóval, most gondolatban visszafelé lapoz, lapoz, lapoz. A lakhelyünkhöz közel csak Librik vannak, de akad egy Bookline is, ami az Örsön van. Most őszintén. Minek vegyek meg egy könyvet drágáért, ha megkaphatom a Bookline-ban egy ezressel olcsóbban?!
Vigyorogtam, mint egy tejbetök, és az idegállapotomat inkább le sem írom. El tudjátok képzelni.

Az eső ugyanúgy zuhogott, de úgy voltam vele, ez az áldozat megéri. Mr.A hozott ugyan ernyőt, de úgy tartotta, hogy a jobb karom tökig elázott. Hiába kapaszkodtam, mint egy kis maki, akkor is. Mire kiértünk a buszhoz, a seggem és a karom már vizes volt.

Alapvetően antiszoc vagyok, nem szeretem az embereket, a tömeget mégkevésbé, úgyhogy nekem felér egy kínzással, amikor fel kell szállnom a BKV-ra. A 85-ös busz pedig, indiai járat. Vagy nincs rajta senki, vagy még a tetején is ülnek, és mindig büdös van és ordít rajta egy gyerek.
Egyedül nem szeretek vásárolgatni, mert a fikagépnek nincs semmi értelme, ha egyedül van.
Hiába ismerem az Örsöt, akkor is mindig kiül az arcomra, hogy „mifaszvan?”, mert az a kavalkád, ami ott van, az hihetetlen. Illegális árusok, FN-árulók, és Greenpeace-esek mindenfelé. A másik anomália ebben a körforgatagban, hogy mindig akkor érkezik meg egy metró, amikor odaérünk. Így még több ember között kell szlalomozni.
Az emberek amúgy is veszélyesek, mert senki sem tud közlekedni. Esőben, esernyővel még inkább, mert védenem kell a szememet.
Mindenki pocsolyába kényszerített, és a cipőm talpa fel van repedve. Sportcipőt egy éve vettem magamnak utoljára. Nem vagyok nagy vásárló, inkább csak időszakos.

Fel sem pillantottam a szórólaposokra, meg az egyebekre, mert ha nem nézel rájuk, akkor ők sem vesznek észre. Chick-politics. :)

Egy évezrednek tűnt, mire beértünk a Sugárba. Bőrig ázva, kimerülten, mintha a világot mentettem volna meg a buszmegállótól a bejáratig.
Az emeletre viszonylag egyszerűen feljutottunk.

Igaz, mindenki úgy nézett rám, mintha legalább három mellem lenne. Ilyenkor akarva-akaratlanul is elkezdek gondolkodni azon, hogy vajon mi van rajtam bámulni valóóó??!?!?!?!

Mély levegő. Mozgólépcső. Eseménytelen. Bookline. Kong az ürességtől. Mondjuk, ezen nincs mit csodálkozni kedden délelőtt.

Nézzük az újdonságokat. Szerintem látszik, hogy keresek valamit, és teljesen elárvultnak tűnök. Összehúzom magam, babrálok a kezemmel, a lábam keresztbe áll, és minden könyv gerincét végignézem még akkor is, ha jól láthatóan ugyanaz a könyv az.
Mr.A egyből a sci-fi részleghez megy, és ott molyolni kezd. Hozzám pedig, egy fogatlan, zöld tündér lép oda, aki elsőre ijesztő, de a hangja aranyossá teszi, és megkérdezi, mit szeretnék.
Mondom, hogy szeretném a Fekete Tőr Testvériség legújabb kötetét. Rám néz, és mondja, hogy nincs még, nem jelent meg. Jó, hogy nem lapogatja meg a hátam, ölel magához, hogy ott, abban a pillanatban el ne sírjam magam.
Nem tesz jót a boltnak, ugye.

Szerintem minden ki volt írva a fejemre. Az agyamban váltogatta magát a fa***ivan + bass***eg + kur***let, meg a „vhááááá”, meg a hüpp-hüpp, illete a halom feliáltójel, csörgés, kérdőjel és bípelés. Az állam valahol a bokámnál ért földet. A szemem előbb elszűkült, majd elkerekedett, és a könnycsatornáim készen álltak kiereszteni a krokodiljaikat. Beharaptam az alsó ajkam, és megfordultam. Úgy tettem, mintha érdekelne az a halom fekete könyv, ami előtt állok.

Három perces üvegszem-effektus után vettem észre, hogy a Twilight előtt sikerült megállnom. o.O

Az apró, törékeny kis világom darabjaira hullott. Úgy kullogtam haza az esőben, mint tudjátok, a rajzfilmeken, amikor a szerencsétlen szereplő megy, és csak felette van egy esőfelhő, amiből szakadatlanul esik. Hiába tartott Mr.A fölém ernyőt, mégis úgy éreztem, hogy ázok.

Áztam, csak oldalról és alulról inkább.

Otthon megnéztük, hogy én kergültem meg, és annyi idő után ismét behallucináltam a megjelenés időpontját, vagy igazam volt?
Naná, hogy fantáziáltam.
Bookline-ban csak előjegyezni lehet.
A Libri keresője ki sem dobta.
Az Alexandrában már harmincadikára váltott az időpont.
Kezdem úgy érezni, hogy ez a könyv sosem fog megjelenni. De ez a napom tetőpontja. Hogy még ez sem jött össze.
Pedig, már úgy rákészültem.

Mr.A-nak minden tisztelet kijár, hogy kibírja azt, hogy amikor nem sikerül valami, akkor a görög fúriákat kenterbe verem háromszor.

A rossz nap enyhítésére lerajzoltam egy folyamatábrát:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése